Hihetetlen (Port Fare 2.) 86% 591 csillagozás

Kicsit frusztrált voltam a könyv elején. Nem igazán tetszett Lilah cselekvése, persze így 2.olvasásnál már tudtam, h mit és miért csinál, de akkor is féltettem Cole-t! Szóval a könyv első 1/3-a nem esett túl jól!
Miután letudtuk a kötelező drámát, már minden tetszett :D Megkedveltem Lilaht, szurkoltam neki, h ki tudjon bújni az apja árnyékából!
Cole-t már az előző részben is kedveltem! Kicsit esetlen, de csupaszív szexi doki, legalábbis így hírlik :D Az biztos, h a szíve a helyén van! Nagyon tetszett ahogyan bízott Lilahban! Lilahnak pedig nagyon nagy szüksége volt Cole-ra! Pont egy ilyen megbízható, nyugodt férfi számára a tökéletes!
Remek resz volt ez is, de nem ez lett a kedvencem!

Egy újabb szereplőt ismerhettünk meg ebben a trilógiában, Lilah-t. Aki szeretne megszabadulni apjától, ezért sajnos együtt kell működnie vele. Ebben a kötetben több volt az érzelem és kevesebb volt az akció, de még így is nagyon jó volt.
Cole hihetetlen, kétballábas, kétbalkezes, de nagyon szerethető, humoros pasi. Imádnivaló volt, amikor Lilah flörtölése miatt állandóan elpirult. spoiler A saját magának címzett kis videó nagyon romantikus volt.
Kíváncsian várom Booker könyvét.

Egy hajszálnyival kevésbé tetszett, mint az első rész, de tényleg csak egy hajszálnyival.
Imádtam, hogy Cole állandóan zavarba jön Lilah flörtölésétől. Na meg persze az aggódása Lilah kora miatt, jókat derültem rajta. :)
Annyira cuki volt ez a csetlő-botló, csupaszív doki, aki a mindennapi életben állandóan tele van sebhelyekkel, de mikor a kórházban dolgozik, akkor egy vérprofi orvos, akit mindenki becsül, tisztel.
Lilaht is nagyon megkedveltem, sajnáltam, hogy ilyen családja van… drukkoltam azért, hogy Cole, Booker, Seth és Maggie is rájöjjön milyen jó ember is ő valójában. Higgyenek neki, és bocsássák meg a hazugságait, és kapja meg azt a családot, amilyenre egész életében vágyott.

Tartottam tőle, mert az első rész nem volt a szívem csücske, de végül ez sokkal jobban tetszett! A karakterek sokat változtak, hitelesebbek, szerethetőbbek lettek, legalábbis számomra, és Lilah-t is megkedveltem. Maga a történet egy picit kiszámítható volt, de az írónő végig fenn tudta tartani a figyelmem, egy percig sem unatkoztam rajta. A fél csillagot a vége miatt vontam le, összecsapottnak éreztem, az epilógust pedig enyhén szólva „sok”-nak, de azért örülök is, hogy ilyen lett a befejezés. Kíváncsian várom Booker könyvét! :)

Nem hagyhatom ki ezt a szójátékot. :D Hihetetlen, hogy ez a könyv hányszor tudott meglepni, pedig teljesen sablonos történetnek látszott.
Első döbbenet után, miszerint ez nem is Booker könyve, elkezdtem ráhangolódni Cole-re. Felelevenítettem, hogy ki is volt ő, milyen is volt és rájöttem, hogy jó lehet ő is. :D Nem az a tipikus macsó, akiket megszokhattunk, de sok-sok más tulajdonsága van, amiért megszerethetjük. Hatalmas szíve van, mindenkinek önzetlenül segít, kétbalkezessége miatt, pedig még jobban megkedveltem. Olyan jókat mosolyogtam, amikor még a füle is elvörösödött és ez elég gyakran megesett. A könyv végére tudott igazán kibontakozni, kilépett a csigaházából és elkezdte élni az életét. Nyitott lett minden új dologra és sokkal boldogabb lehetett, mint eddig valaha. Lilah nagyon érdekes karakter. A párosítása Cole-al kifejezetten szórakoztató. Mintha a tűz és a víz szeretne egymásba. Ez a lány spontán, életvidám, a pillanatnak él. Pont ő tudja kimozdítani Doki az életéből.
Sokáig vívódtam, hogy pontosan hány csillagot érdemel a könyv. Megérdemelne fél csillaggal többet is, de most úgy érzem elég a 4. Egyet kell értenem másokkal, mert sokszor untam a cselekményt, kicsit lassan zajlott a történet. Már az elején elkönyveltem, hogy mi lesz a végkimenetel. Elég egyértelműnek tűnt, de ahogy haladtam, mindig jött egy csavar, ami akár várható is lehetett volna, de sose akkor, amikor bekövetkezett. Ezt mindenképp értékelem az írónőtől. :) Már a könyv közepén nem tudtam mi jöhet még, mert a nagy bomba már akkor „robbant”. Csak a végét sajnáltam, mert az megint lehetett volna kicsit terjedelmesebb. :)
Na meg még egy dolog zavart. Booker volt a kedvencem az első részben, de most irritált. Teljesen megértem, hogy miért ilyen gyanakvó és óvatos. Biztosan még jobban belelátunk a lelkébe a saját könyvében. De nagyon idegesített, hogy így viselkedett Lilah-val. Szerencsére azért, főleg a történet elején, megcsillogtatta szerethető énjét is, de ha nem szedi össze magát a következő kötetre akkor mérges leszek. :S

Ebben a részben jobban megismerhettem Cole-t. Ez a pasi egy kétlábonjàró szerencsétlenség a magànéletében,de a munkàjàban profi. Számomra nagyon szimpatikus volt az ő karaktere.
És persze megjelent egy új szereplő, Lilah személyében. Szegényt sajnáltam, amiért pocsék gyerekkora volt az apja és testvérei miatt. Még felnőtt korában sem hagyta békén az apja. Mindig kitalált egy újabb hazugságot, amit beetetett a lànyàval…
Hàl istennek, az apja meghalt, így ők nyugodtan élhetik az életüket tovább.
Egy pörgős, eseménydús történet. :)

A krimi szál tovább bonyolódik, kiderül, hogy a drogbárónak van egy lánya, akit azzal a küldetéssel bíz meg, hogy álljon bosszút halott testvéreiért. A gyermekként lelki sérült lánynak viszont más tervei vannak, ahogy megismeri a fiútriót, Magpie-t és megtudja a valódi igazságot, átáll a másik oldalra. A második részben Cole szerelmi élete kerül előtérbe és Lilah-al jó kis párost alkotnak. Kíváncsi vagyok a trilógia befejezésére. Mit tartogat még az írónő?

A sorozat második része Cole, a kétbalkezes, ügyetlen orvos története. Az első részben már megismerhettem őt picit, folyamatosan kisebb balesetek érik, tele van mindig ragtapasszal. A szíve hatalmas, önzetlen és éppen ezért a kórházban ki is használják a kedvességét.
Váratlanul lép be az életébe Lilah, akit Booker bíz meg azzal, hogy rendezze be Cole irodáját a kórházban. A férfi eleinte nem mer közeledi, hozzá, mert azt hiszi, hogy a lány kiskorú még.
Lilah azért érkezik a kisvárosba, hogy az apja kívánságának elegt téve, bosszút álljon az előző részben meghalt fivérei miatt. A lány miután megismeri Cole-t és barátait, nehezen tudja elhinni mindazt, amit az apja állít róluk. Beleszeret Cole-ba, de mivel elhallgatta, hogy kinek a lánya, hamar elveszíti a férfi bizalmát. Lilah múltjába is bepillanthattam, nehéz gyerekkora volt neki is egy ilyen apa mellett. Egy nagyon kedves, humoros, segítőkész lány, aki igazán megérdemli végre, hogy boldog legyen.

Közel két hét után végre sikerült a könyv végére érnem, de ez nem a történetet minősíti, hanem a kevés szabadidőmről ad számot. Olyan jó, hogy végre a végére értem. Izgalmas volt a végkifejlet, bár elég röviden lezárta az írónő. Lehetett volna még fokozni az izgalmat.
Azért adtam a fél csillag levonást, mert az előző rész jobban tetszett, de ez se volt rossz.
A kedvenc szereplőm még mindig Booker, haláli ez a pasi. :D a beszólogatásaival, csipkelődéseivel egyből sikerült megszeretnem. Az azonban, ahogy Lilah-val bánt, nagyon csúnya volt, még ha a szeretteit is próbálta védeni.
Lilah egy igazi bohókás, különc és vagány lány, aki a feje után megy, de tudja, hogy mi a helyes út, még ha ezért a családjának is kell hátat fordítson. Én örültem neki, hogy egy olyan nagyszerű srácra talált, mint Cole.
A végén a kislányos jelenet pedig nagyon szép volt. Végre minden révbe ért Lilah életében…

Nagyon vágytam egy cuki romantikusra, és CoHo-tól a Confess 100 oldal után nem tűnt úgy, hogy az lesz, így elkezdtem ezt. Valamiért úgyis vonzott mostanában a Port Fare trilógia második kötete, pedig voltak gondjaim az első résszel. Olvasható ez önmagában is, mert csak azt lövi le az elsőből, ami egyébként is nyilvánvaló. Itt másik pár jön össze, bár az előző kötet karakterei is fontos szerepet kapnak.
Kb a kétharmadáig nagyon szerettem, a hibái ellenére is 5 csillagot adtam volna, aranyos volt, kedves, pont amire vágytam, alig vártam, hogy leülhessek olvasni. Cole-t és Lilah-t követjük, Cole a három barát közül a munkamániás orvos, akinek a két másik rendőr barátjához akar közel férkőzni Lilah, hogy bosszút álljon a testvérei haláláért, akik az előző kötet rosszfiúi voltak. Alapból ez a felállás is érdekes volt, de ami kifejezetten tetszett, hogy végre nem a szokásos férfi főszereplő van, hanem egy szolíd, jólelkű, visszafogott, csetlő-botló pasi, egy tipikus jófiú. Annyira felüdülés volt, pláne, hogy Cole nem is lett olyan irreálisan tökéletesnek beállítva, mint Seth az előzőben, ő csak egy átlagos kedves srác, akinek meg kell tanulni, hogy van élet a munkáján kívül is és lehet egy kicsit bevállalósabb.
Az ő ellenpontja a vagány, nagyszájú, művészlélek Lilah, aki nagyon nem tervezte megkedvelni ezt a társaságot, pláne szerelembe esni, dehát nem mindig jönnek össze a tervek. Különben is az apja eléggé elferdítette az igazságot Seth-ről, Bookerről és Maggie-ről, meg arról hogyan haltak meg a testvérei, úgyhogy volt min törnie a fejét. Maggie-t nagyon kedveltem ebben a részben, tetszett, ahogy összbarátkozott Lilah-val, ahogy végig kiállt érte, és Cole-lal is aranyos volt a kapcsolatuk, Booker kirohanásait pedig remekül állta. :) Úristen, az az ember, gondolom a következő kötet címe rá vonatkozik (Elviselhetetlen). Én értem, hogy nehéz élete volt, és szívből gyűlöli a drogdílereket meg mindenkit, akiknek köze van hozzájuk és betegesen félti a szeretteit, de borzasztóan sajnálom azt a szegény nőt, akinek majd ő jut. Mellesleg Tess elég vérszegénynek tűnt, úgyhogy nem tudom, hogy sikerül majd megragadnia Booker grabancát.
Visszatérve Cole-ra és Lilah-ra, tetszett ahogy alakult a kapcsolatuk, bár kissé gyors volt, de szeretem az ilyen visszafogott pasi – vagány nő párosokat, és örültem, hogy azt sem húzták sokáig, kicsoda Lilah.
Seth és Maggie ugyan megpróbálták ezt a sztorit is túlzott mennyiségű cukormázzal bevonni, de aztán ez történt: https://moly.hu/idezetek/407032 és őszintén reménykedtem, hogy ez egy kellemes kis nekem való romantikus lesz.
Aztán jött a kötet utolsó harmada és a mélyrepülés. Abban minden benne volt, amit utálok. Mintha Sherry Gammon direkt szívatott volna. Pedig jól ír, csak túlzásba esik, aztán nem tud megállni. A betegség szál teljesen felesleges volt ebbe a sztoriba, mintha észbe kapott volna, hogy hű, az előző részben volt egy komoly téma, nem kéne gyorsan ide is valami? Nem, nem kellett volna, vagy ha mindenképp akarta, akkor jobban felépítve, mert így a semmiből jött és funkciója sem volt. De voltak egyéb teljesen értelmetlen húzások is. spoiler Jaj, nagyon fájt a kötet utolsó harmada. Viszont az elejét szerettem és jó a hangulata, léleksimogató ez az összetartó baráti társaság. Még Booker kötetére is – majdnem azt írtam, hogy kíváncsi vagyok, de maradjunk annyiban, hogy tervezek rá sort keríteni, mert megkedveltem ezeket a karaktereket, bár Booker finoman szólva nehéz eset.
Nem tudom, érdemel-e ez a könyv 4 csillagot, de lágyszívű leszek és megadom neki.