Unleash ​the Night (Dark-Hunter 9.) 93% 79 csillagozás

Nagyon tetszett bár az eleje nekem egy kicsit unalmas volt. Wren és Maggie szokatlan de mégis összeillő párost alkottak. Tetszett hogy Maggie nem ájuldozott és borult ki teljesen mikor megtudta hogy mi is Wren. Savitar nagyon felkeltette a kíváncsiságom.

Nagyon tetszett a könyv, de szerintem az én szívem már véglegesen Vane-é és az ő könyvéé.
Egy kicsit kisarkítottnak éreztem sokszor a sztorit, leginkább az elején, Blaine viselkedésével kapcsolatban, de fordulatos volt. Savitar megjelenése eléggé dobott rajta.
Wrent bírtam, de olyan volt, mint egy veszett kutya. :D
spoiler
Az viszont bökte a csőröm, hogy egy tigris bundája Kenyonnak pihepuha, „mint egy nagy cicáé”. Fogtam már tigrist, és nagyon kemény a szőre, de ha nincs személyes tapasztalata, akkor is furcsa lenne egy nagy ragadozómacskának cicapuhaságú szőr.

Megnézegettem a további könyvek főszerepeit, és sajnos nem mindegyik keltette fel az érdeklődésemet. A Kenyon szakértőket :D kérdezném: a következő két kötetet kihagynám, és a Devil May Cry-jal folytatnám. Nagyon elrontom az élményt, ha átugrok pár könyvet? A Devil May Cry után (újabb két kihagyással) az Acheron következne.

Én pedig ki akartam hagyni ezt a könyvet… Köszönöm @Via_BertaღVivienღ , hogy nem hagytad:D
Sosem titkoltam nagy gyengém az alakváltó történetek, bár a könyv feléig úgy voltam ez sem lesz más, mint egy romantikus regény. A felénél viszont beindultak az események, szívből utáltam mama macit:P Volt itt minden szerelem, gyilkosság, tárgyalás, vadászat, időutazás …Volt benne legalább két nagy csavar is. Prológust meg…♥

Hogy csinálod Sherrilyn Kenyon? Áruld el a titkod! Varázslat segítségével írsz ilyen jó könyveket? Kiolvasod egy üveggömbből?
Ezt a részt is imádtam, ha lehet még jobban mint az előzőeket. A macskákért egyszerűen megveszek, kiscica, nagycica, oroszlán, tigris, leopárd, bármi, ami macskaféle, szóval Wren… hát, mondjuk úgy, annyira megkedveltem hogy elneveztem róla a fehér tigrisemet, aki épp itt ül mellettem a szép kék szemeivel. Maggie-t is megkedveltem, bár róla azért nem neveztem el semmit :) Remélem sok kis tigrisük lesz.
Igazából mindenkit megkedveltem ebből a részből is, kivéve egy embert. Nicolette-t nagyon megutáltam, eddig tök jófejnek tartottam, aki törődik másokkal, Vane-el is nagyon rendes volt meg Fang-el is. Most meg átváltozott egy hárpiává. Jó, meg tudom érteni őt is (mondjuk elég nehezemre esik), de hát mit ártott neki Wren? Nem Wren tehet róla hogy ott kellett élnie… Nálam már ezzel is nagyon leírta magát, hát még azzal amit Aimee-vel csinált… Aimee-t meg Fang-et nagyon bírtam, tök aranyosak együtt, sajnálom hogy ez lett a vége. Kíváncsi vagyok már az ő történetükre is.

Uuu. Ááá. Ooo. Aaa. Úúú. Óóó. *-*
Körülbelül ennyi telik most tőlem..
Hol a tigárdom?
Hol van a Wrenem?
Hol van Kenyon?
Hol a folytatás? tudom, hogy nincs, de ebből még több kell! Hol ez a könyv a polcomról?
Hol van a magyar kiadás?
Hol vannak a kis tigriseim?
Aaa hol van ez az egész? :)

Újra olvasás után is imádom és annyira, annyira.. halálosanimádomszeretemahhistenemvégem.

Számomra Kenyon világa az egyik legfantasztikusabb, amibe valaha belevetettem magam. Ezek közé tartozik Wren kötete is, bár ő elég hosszú ideig váratott magára, mire elkezdtem. Alapvetően imádom a Sanctuary-vel kapcsolatos történeteket és nagyon örültem, hogy végre közelebből is megismerhettem a bárt és a hozzá szorosan kapcsolódó alakokat. Wren az egyik legjobb arc, de megint elmondhatnám, hogy mennyire megkedveltem, általában a sorozat összes szereplőjére – néhány kivétellel – igaz ez.
Nem állítom, hogy a legjobb, amit eddig olvastam (a Dance with the Devil meg talán a Seize the Night vitt mindent), de nagyon szerettem belemerülni. Fanoknak kötelező, többieknek szeretettel ajánlom :))

Ez megint egy nagyon jó rész volt.

Kicsit lassan indult be a kb. 30 oldal 'sajnáljuk Nicket' miatt, aki nekem nagyon nem a szívem csücske már a kezdetektől fogva, így ezen a pár oldalon nehéz volt túljutnom, de a többi része annyira tetszett, hogy elnézem ezt a bosszantó kezdést.

Nagyon szeretem a DH-k mellett a Vér-vadászok történeteit is, így örültem, hogy ismét közülük került ki a főszereplő
Wren-re azt hiszem Vane könyvében figyeltem fel, de mivel a Peltier ház lakója volt, többször is találkoztunk vele. Imádom a nagymacskákat, bár az oroszlánok a szívem csücske, de a fehér tigriseket és a hópárducokat mindig is lenyűgözőnek találtam, emiatt még különlegesebb volt számomra a történet.
Maggie nagyon szimpatikus volt, nem borult ki, nem hisztizett, hitt Wren-ben és támogatta.
A mellékszereplők is sokat hozzátettek a történethez. Nagyon szerettem Vane és Dante saját könyvét, így örültem, hogy újra felbukkantak. Fang-ot, Fury-t, és Aimee-t is jó volt újra látni. A Peltier család ebben a részben nekem kissé furcsa volt, értem én, hogy Nicolette meg akarja védeni a családját, de hogy ennyire megvezették…. Úgyhogy az eddigi kedvelt státuszból átkerültek a bizonytalan táborba.
Megemlíteném még Savitart, igazából semmit nem tudtunk meg róla, azon kívül, hogy imád szörfözni és kissé furcsa öltözködési stílusa van, na meg persze hatalmas ereje, de én rögtön megszerettem.

Ami kis hiányérzetet hagyott bennem, az hogy semennyi Simi és Acheron nem volt, de hát semmi sem lehet tökéletes, főleg mivel ha ők szerepelnek, az garancia arra, hogy Artemisz is megjelenik, akit én megígértem magamnak, hogy semlegesen kezelek, de azért időnként megengedném Siminek, hogy megsüsse…

Oh hat oh! Tigrisfiukat a nepnek! meg persze Marvinokat :D
Nagyon tetszett, hogy vegre egy kicsit elszakadtunk a farkasok es medvek uralta vilagtol es egy kicsit instabilabb vilag fele kacsingattunk ki. Szamomra joval tobb izgalmat tartogatott ez a felallas, mint a fent emlitett ketto. Wrent szerintem egyszeruen lehetetlen nem imadni, van valami a lenyeben, amitol csak ugy szimplan szerethetove valik. Maggie bar egy kicsit szamomra tul konnyeden vett minden akadalyt, megis kedvelheto kis karakter volt. Amit talan egy kicsit nehezmenyeztem, hogy Ash valahogy kimaradt ebbol a kotetbol, de igazabol ha logikusan vegiggondolom nem feltetlenul kellett volna szerepet vallania az esemenyek alakulasaban. Savitar viszont… hajjajjj… remelem mondanom sem kell, hogy az erdeklodesem elvonalaba kerult egybol. :D

Hmm…most is bajban vagyok , mert vegyes érzésekkel ülök a billentyűm előtt és azon tűnődöm , hogy Kenyon miért pont így döntött egyes helyzetekben és miért is vártam olyan sokat Wrentől valamint , hogy miért hagy fel az a képességem , hogy hamar kitalálom , hogy mi is lesz egy könyv vége ,befejezése és , hogy Kenyonnál miért szívódik fel ! szemöldököm most is az egekben van és tűnődőm , hogy mennyi hülyeséget tudok összehordani ! Van – e egyáltalán , aki elolvassa ezeket a marhaságokat ? Mint , ahogy azt már lehet tudni nagy Kennyon rajongó vagyok így nem volt kérdés az , hogy elolvasom ezt a részt . Nagyon szeretem Kennyon írásait , stílusát , világfelépítését , karakterizálását . Észrevettétek , hogy minden értékelésembe elmondom , ezt ? Nos , ez most sem volt másképp , mert minden egyes alkalomkor , amikor egy Sherrilyn könyvet veszek a kezembe a világ ugyanúgy le tud nyűgözni , mint első alkalomkor . Mindig felfedezek benne valami újat .

Egy fél csillagot ugyan elvettem a könyvtől ,mert mégis voltak benne olyan elemek amelyek nekem nem tetszettek ! Tudom , hogy nem tehet Kenyon mindig csak az én kedvemre de , ez van gyerekek :) El is mondom , hogy miért vontam le , azt a fél csillagot ,de előtte még kifejetem azt , hogy megint mibe szerelmesedtem bele !

A világ már – már ismerős és igen , már lehet belőle érteni mindent ennyi Kenyon után ki ne értene ?! , mert valljuk be a fanatikusok nemcsak , hogy olvassák Kenyont , de bele is élik magukat a történetbe és akik vannak olyan pofátlanok , mint én azok még elképzelik , hogy ők a női főszereplők . Beteges vagyok tudom , de imádom ezeket a pasikat ! A történet alapötlete és kivitelezése is megnyerő számomra és végig magával ragadt csakúgy , mint a sok – sok elődje . Kivéve persze Arik történetét ! Kenyonban most sem csalódtam és megint alkotott nekem/nekünk valami szépet !

A karakterekkel volt egy kis gondom , no nem arra akarok célozni , hogy emiatt veszett a varázsából a könyv ,de másra számítottam . Wrent mindig is egy hatalmas robusztus alaknak képzeltem el , aki csak úgy dülled az izmoktól ebben legalább nem tévedtem ! bátor nem riad meg akárkitől és igen szereti a társaságot . Huh .. . mekkorákat tévedtem igaz ? Szinte az akit elképzeltem teljesen ellentétben áll a könyvben szereplő Wrennel . Elsőre elhihetitek mennyire megijedtem és ideges voltam amikor megjelent Wren úgy , mint egy utcagyerek . Aztán már nem is törődtem ezzel , mert elfogadtam ,de megdobbant a szívem rendesen amikor átváltozott .
Mindegy ezeket félretéve megszerettem a mi leopárd -tigris Wrenünket és ég a szívem rendesen miatta .
Maggie hát vele különösebb bajom nem volt szerethető karakter ezért nem is tudom mit írhatnék róla !

Ajánlom minden rajongónak , mert lehetetlen kihagyni csak Acheront hiányoltam belőle . Köszönöm az újabb remek könyvet Kenyonnak !