5. legjobb romantikus könyv a molyok értékelése alapján
7. legjobb fantasy könyv a molyok értékelése alapján

Acheron (Dark-Hunter 15.) 140 csillagozás

Sherrilyn Kenyon: Acheron Sherrilyn Kenyon: Acheron Sherrilyn Kenyon: Acheron

Eleven thousand years ago a god was born. Cursed into the body of a human, Acheron endured a lifetime of hatred. His human death unleashed an unspeakable horror that almost destroyed the earth. Brought back against his will, he became the sole defender of mankind. Only it was never that simple. For centuries, he has fought for our survival and hidden a past he never wants revealed. Now his survival, and ours, hinges on the very woman who threatens him. Old enemies reawaken and unite to kill them both. War has never been more deadly… or more fun.

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
Piatkus, 2012
768 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780749956561
>!
St. Martin's, London, 2010
738 oldal · ASIN: B0011UJLL2
>!
St. Martin's, New York, 2009
806 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780312949419

2 további kiadás


Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Acheron · Simi · Zarek · Talon · Tabitha Devereaux · Nick Gautier · Savitar · Katra Agrotera · Wulf Tryggvasen · Urian · Sin · Soteria 'Tory' Kafieri · Takeshi


Kedvencelte 82

Most olvassa 5

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 24

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
fuszi P
Sherrilyn Kenyon: Acheron

Többszöri olvasás után bátran kijelenthetem, hogy ez egy minden ízében megrázó könyv!
Az első részt nem lehet sírás nélkül olvasni, sőt többször is eltört nálam az a bizonyos mécses. Senkinek sem kívánnék ilyen életet és örülök, hogy a valóságban ennyire durva dolgok elő sem fordulhatnak (persze ha az isteneknek is van beleszólása a történtekbe, akkor csakis rosszul sülhet el minden). Én is megtörtem, szenvedtem Acheron-nal és csak csodálni tudom az erejét amiért fel tudott állni.
Szerencsére a második rész mindenért kárpótol! Nem hittem volna, hogy sikerül méltó partner találni, akinek az olvasó is szurkol, de Tory pont ilyen lett. Vicces, mégis elhivatott, erős ugyanakkor gyengéd, aki vidámságot csempész Ash mindennapjaiba és szép lassan, de sikerül begyógyítania a sebeket a lelkében (és persze a „spoiler istennőt” is helyreteszi *gonosz kacaj*). Talán mondanom sem kell, hogy a másik örömforrás Simi, hiszen ő mindig gondoskodik a vicces pillanatokról. Óh, és a bónusz, hogy az összes szeretett sötét vadászomat viszontláthattam. Boldog vagyok, hogy megismerhettem őket és velük együtt élhettem át mindezt!
Ahogy várható volt a végén minden a helyére került és hiszem, hogy sok meglepetést tartogat még számunkra ez a sorozat!

8 hozzászólás
>!
Ashriver
Sherrilyn Kenyon: Acheron

A könyv első fele megrázó volt és borzasztó. Megalázó az emberi fajt tekintve. Dühítő és fájdalmas. Nagyon sokszor elő kellett vennem a százas zsepit, mert csorogtak a könnyeim, főleg a brutálisabb részeknél. Volt egy rész, egy kicsiny rész, amikor felütött bennem a remény, hogy most már jó lesz, minden rendben lesz, de aztán jött a gyomorforgató igazság. Az emberek szörnyetegek.

Sherrilyn Kenyon nagyon keményen bánt a könyv első felével. Átérezhetően írta meg az egészet. Gyűlöltem a szereplőket, kivéve persze Ash-t.
Ryssa naiv volt, és könnyen manipulálható, de ő volt a fény a sötétben, ami kicsit enyhítette a borzalmakat. Rajta kívül mindenkit gyűlöltem, Ash családját, az egész emberiséget és az isteneket is. Főleg az apját és a bácsikáját (na őt szívesen karóba húztam volna). Tőlük jobban csak Artemist és Apollónt rühelltem. Artemist már az előző részekben is utáltam, de itt már tomboltam a gyűlölettől, amit iránta érzek.
Artemist egy bonyolult léleknek próbálta az írónő bemutatni, de csak egy szánalmas, utálatos személy, aki túl gyenge volt, hogy beismerje és legyőzze a tettei okozta árnyakat és inkább tönkre tette azt, ami létezése legnagyszerűbb dolga lehetett volna. És nem képes a fejlődésre, egyre csak rosszabb lesz és ilyen is marad. A halhatatlanság és a hatalom átka. Van, aki képes tovább lépni, felül emelkedni, de van, aki nem. És ő az utóbbi kategóriába tartozik.
Styxx-ről nem alkotok véleményt, majd csak miután elolvastam az ő könyvét, de annyi engedményt adok neki, hogy ő a körülmények áldozata lett. Ez nem igazolja a tetteit és én még csak létezni sem engedném őt egyazon dimenzióban, mint amiben Ash van, de ő legalább képes a fejlődésre, a javulásra. Hajrá Styxx, Ash megérdemel egy olyan családtagot, aki legalább egy kicsit normális és képes a megbocsátásra. Mert az nem elég, hogy Ash megbocsát neki, de önmagának is meg kell bocsátania.

A könyv második fele kicsit másabb volt, mint amire számítottam. Amennyire borzalmas volt az első rész, de ettől függetlenül zseniális, annyira volt szokványos, kiszámítható a második rész. Bár Ash múltját nézve megértem, hogy miért lett ilyen, amilyen ez a rész. Ash minden túlzást megérdemel. Nem is értem, hogyan tudott ő ennyire jó maradni. Ennyire tiszta és igaz. Imádom őt és meg is érdemli.
Tory-t imádtam, már csak azért is mert létezik. Annyira örülök, hogy Ash rátalált, még ha nem is a véletlennek köszönhetően, hanem az anyai szeretet végtelenségének hála.

Az előző könyvek szereplői is feltűnnek és végre Ashnek is feltűnt, hogy mennyire szeretik és tisztelik őt. és bármi legyen is kiállnak mellette. És volt sok Simi is, akiért egyenesen rajongok. Rhyssa után ő lett Ash sötétségében a fény.

Nick itt is felbukkan és végre a józan ész tünetei jelentkeznek nála.Jó lenne, ha végre teljesen észhez térne és nem csak másokat hibáztatna a tetteiért és azért, akivé vált, de az Infinityt olvasva drukkolok neki. Vagyis a fiatalabb énjének, mert az idősebb egy pöcs, akit lassan jobban fogok utálni, mint Artemist.

Ezzel a könyvvel lezárult egy korszak, de már következik is egy másik. Jön Jason története, ez is lassan lesz felépítve, mint Ashé, és remélem, hogy az ő könyve is lesz legalább olyan jó, mint Ash-é.

1 hozzászólás
>!
Shad
Sherrilyn Kenyon: Acheron

Nem fogok litániát írni, oly sokan megtették előttem és mindent leírtak amit gondolok, mégis…
A könyv első feléhez igazán erős gyomor kell, Ash „emberi” időszakát végig követni nagyon megrázó volt. Minden egyes alkalommal, mikor az ember úgy érezte picit fellélegezhet a földbe döngölték…hogy maradt épeszű ezek után? tényleg nem értem…mindig szomorúak az önbeteljesítő jóslatok, hisz valljuk be, ha nem akarják megölni, ha a családja nem úgy kezeli a dolgokat ahogy Ashnek boldog gyerek kora lett volna és az atlantiszi istenek még mindig élnének. Egy dolog biztos Apollymi hihetetlenül szereti a fiát és ezért imádtam őt, míg a többi istent és az emberi családját válogatott módon öltem volna meg…
A könyv második fele nyugodt volt és könnyen kiszámítható, de nem volt ezzel probléma, volt elég izgalom a könyv első felében:) Valahogy éreztem mi lesz a megoldás a problémákra. Styxx meglepett, bár gondolom erősen átértékelte a dolgokat, mikor spoiler. Valahogy úgy érzem azért az ő fiatal kora sem teljesen olyan volt, ahogy mi elképzeljük. Volt egy-két jelenet, ahol kiderült mennyire szerette Ryssa-t és hogy mennyire vágyott arra a szeretetre, amit Ryssa csak Ashnek tartogatott. Ryssa annyira, de annyira naiv volt… néha meg tudtam volna pofozni, mégis egyetlen fénypont volt az égboltona sötétségben:( Nick oh drága Nick… félek mi lesz belőled, főleg ha spoiler:( Jó volt látni a „régi” arcokat, ahogy az összes Vadász felsorakozott Ash mögött és segítettek neki.
Ezzel le akartam zárni ezt a sorozatot, de Nick/Savitar/Jaden és még Styxx története is érdekelni kezdett:)
Drága Ash sok boldogságot:) 11 ezer év után megérdemelted:)

>!
Trice29 P
Sherrilyn Kenyon: Acheron

Nehezen találok szavakat, pedig már jó pár óra eltelt, mióta befejeztem.
Az első rész borzalmaira nincs szó, ekkora kegyetlenséget nehéz feldolgozni. Hihetetlen belső erőt mutat, hogy még ezek után is jószívű, megmentő maradt. Ash imádatom a tetőfokára hágott ♥
Éreztem, hogy Ash párja csak egy nagyon különleges ember lehet, nem csalódtam. Tory jelleme is elvarázsolt. Annyira boldog voltam, hogy nem volt rinya, csak mély érzelmek és örök támogatás. Örültem Nick pozitív megnyilvánulásainak. Egyre kíváncsibb vagyok Jaden történetére.
Kedvenc ♥

2 hozzászólás
>!
B_Vivien_Kitti
Sherrilyn Kenyon: Acheron

Annyira fájdalmas, annyira Acheron.
Az Akherón (örömtelen) egyike a poklot átszelő, Hadészba merülő alvilági folyóknak.

“He will be called Acheron for the river of woe. Like the river of the underworld, his journey shall be dark, long and enduring. He will be able to give life and to take it. He will walk through his life alone and abandoned—ever seeking kindness and ever finding cruelty. May the gods have mercy on you, little one. No one else ever will.”

Azt hiszem ez az örömtelenség Ashre is igaz. Ennyi szenvedést…
Én még életemben nem olvastam ennyi kínzást, ennyi fájdalmat, bántalmazást és megaláztatást.
Mikor a sötétségben végre megjelenik Artemisz és szeretni kezdi Asht, már azt hihetnénk, hogy vége van mindennek, de ugye bár ismerjük az előző kötetekből, hogy nem ilyen könnyű.
Az örömtelen fiú nem talál igaz szerelemre Artemiszben. Annak csak egy valami kell tőle. Bár n mélyen úgy érzem, hogy Artemisz, „A $@!% Istennő" szerette őt, csak egy másféle értelemben, mint azt az ember el tudja képzelni, illetve annyira szerette Asht amennyire a gőg és az isteni felsőbbsége engedte.

Annyira vicces mikor Soteriával találkozik. Hisz ő csak meg akarja védeni az embereket, míg ugye Soteria az apja becsületét szeretné helyre állítani.
Sosem gondoltam volna, hogy a könyv második fele, ennyi boldogságot, ennyi mókát fog tartalmazni, de Sota megmenti az ő Achimou-ját :)
Soteria annyira nemes lélek, annyi jó van benne.
Annyira az, amire Acheronnak szüksége volt/van/lesz.
Imádtam, hogy tökéletes akart lenni Ashnek, hogy azt akarta jó legyen neki. spoiler
Ez nem csak Acheron lelkén gyógyította be a régmúlt eseményeit, de az olvasónak is felüdülés.
Simi… istenem és a mini Atlantisz :)
Ki gondolta volna, hogy a Spiretnak ilyen hatása lesz ;) :)

100 szónak is egy a vége. Az örömtelen fiú a világ legszebb szívét, lelkét, szerelmét megkapta. ♥️
Csodás és fájdalmas történet ez egyszerre. Az egész sorozat eddigi köteteinek a központi figurája csodás lény. És Kenyon szépen adagolta be nekünk a furcsaságait, míg annyi kérdés nem merült fel bennünk, hogy a végén zsongott az agyunk.
Ez a könyv válasz minden kérdésünkre, kételyünkre. Igazi gyógyír szerelmes lelkemnek :)
Acheron kellesz nekem *-*
Acheron, Ash, Achimou, mindegy, hogy neveznek éppen, te csodás férfi vagy *-*
„Sagapo Achimou, sagapo!”♥️“
*-*
2018: Imádom :) Sokadik olvasásra is *-*
2019: annyira csodás még mindig! ♥️

4 hozzászólás
>!
Tufuka
Sherrilyn Kenyon: Acheron

Sokáig halogattam a könyvet, mert féltem, hogy nem lesz olyan jó, mint ahogy várnám, illetve tudtam, hogy az első fele nagyon megrázó lesz és nem tudtam, hogy mennyire fogom az akadályt sikeresen venni. Igazából mindkét félelmem bebizonyosodott, de nem úgy ahogy vártam.

A könyv első fele borzasztó volt. Borzasztóan dühítő és fájdalmas. Komolyan nem vagyok egy sírós, de időnként rendesen potyogtak a könnyeim, mikor azt hittem, hogy most már vége nem kapunk több pofont, hát jól gyomorszájon vágott egy újabb brutális jelenettel.
Sherrilyn Kenyon zseniális. Nagyon kemény volt ez a rész, de azt hiszen nagyon átérezhetően írta meg az egészet. Amellett, hogy nagyon tudtam gyűlölni a szereplőket, nagyon tudtam őket szeretni is. Volt, hogy egy karakter iránt egyszerre éreztem mindkettőt.
Ryssa nem volt tökéletes, és időnként rá is megharagudtam a naivitása miatt, de itt ő volt a fény, ami kicsit enyhítette a borzalmakat. Rajta kívül Ash családját és úgy kb. minden embert gyűlöltem. Az apja és a bácsikája dobogós lett nálam. Tőlük jobban csak Apollón és Artemis keltett bennem ölési kényszert, de ők nagyon. Viszont az írónőt dicséri az a tény, hogy az elején (bocsánatot kérek előre mindenkitől), de még kissé kedveltem is Artemist. Megértettem, hogy szenved, hogy nincs senkije, de az a gond, hogy nem tudta levedleni személyisége árnyoldalait és elveszítette vagy inkább tönkre tette azt, ami élete legnagyszerűbb dolga lehetett volna. Viszont elmondhatom, hogy már nem utálom. Inkább csak szánni tudom, ugyanis ez az ami legjobban őt kifejezi, mert szánalmas volt.
Styxx nagyon furcsa karakter. Időnként nagyon gyűlöltem, de kíváncsi vagyok a saját könyvében mit fogok róla megtudni. Lehet, hogy nem minden úgy volt, mint ahogy mi hisszük (például Zarek és Val esetében is kiderültek a dolgok), de azért elég nagyon barom volt, aminek megbocsátásért nem elég az, hogy hajtogatja, hogy ő megváltozott. Voltak ocsmány húzásai, amiért nemhogy egy légtérbe nem engedném Ash-sel, de még egy kontinensre sem. Szóval dolgozz barátom keményen, és akkor megbocsátunk. A könyv második felében nyújtott teljesítménye bizakodásra ad okod, szóval hajrá!
Az első rész végén és a könyv második felében feltűnik Savitar, Jaden és Takeshi. Nálam ők nagyon nyerők lettek, igaz kb. semmit nem tudunk róluk, de hát lesz kinek a könyvéért újra izgulni ;). (Be is lépek a rajongói klubjukba – ha van nekik. Ha nincs, akkor alapítok:D)

A könyv második fele kicsit másabb volt, mint amire számítottam. Nem volt rossz és nem is okozott csalódást, csak néha túl sok volt. Valahogy nem éreztem a cselekményt átütőnek, és néha annyira cukrosan romantikusak voltunk, hogy úgy éreztem mérgezésem lesz, de amilyen durva volt Ash múltja, megérdemelte ezt a kis túlzást.
Tory nagyon aranyos karakter, őt már egy korábbi halál unalmas Dream-Hunter kötetben kiszúrtam és felnőve is megmaradt ugyanolyan kedvelhetőnek. A barátai pedig nagyon ott vannak, sok humoros pillanatot okoztak.
Sok korábbi könyv szereplője feltűnt, és ez volt az a rész, ami nem volt sok, tetszett, hogy kiálltak Ash-ért, örültem, hogy nem kellett bennük csalódnom. Volt sok Simi is, akit hát ugye imádok, és végre szerepelt Urian is, aki nekem személyes kedvencem. (Nagyon támogatnám egy saját könyv megírását.)
Végre biztosan mondhatom azt is, hogy Apollymi nálam a jók táborába került. Lehet kissé drasztikusak a módszerei, de a szeretete kétségtelen.
És hát jöjjenek a fekete bárányok. Stryker és Nick.
Azt hiszem előbbi már örökké az utálom zóna oszlopos tagja lesz, de ebben a könyvben legalább nem verte ki nálam a biztosítékot. Talán végre őt is jobban megértettem, mert hát az apja nem kissé szúrta el az életét, és onnan kezdve nem sok jóra számíthatott, még azt hiszem valamit fel is fedeztem benne, ami kissé érzékenyebbé tesz az irányába, de szeretni soha nem fogom.
Nick-et ezzel szemben ebben a könyvben – hosszú idő óta először – nem akartam elküldeni nyaralni egy vulkán belsejébe. Nem tudom azért, mert elkezdtem az Infinity-t és toleránsabb lettem vele, vagy itt tényleg nem volt akkora mázas cserépedény, de azt éreztem, hogy kap egy tiszta lapot, sőt ha még egy ideig a sötét oldalon fog vakációzni az sem zavar, csak végül térjen észhez.
És hát jöjjön Ash, aki egyáltalán nem olyan volt, mint ahogy én képzeltem. Néha máshogy reagált, mint ahogy én vártam volna, de hát annak tekintetében, amit elszenvedett nem csoda, hogy voltak fenntartásai az emberekkel szemben, viszont az, hogy nem keseredett meg teljesen nagyon sokat elárul róla. Hibái ellenére is nagyon szeretem, és örülök, hogy van végre Tory, aki mellett önmaga lehet és talán kissé meg is nyílhat.

A könyv lezárt egy fejezetet a DH történetében, és bár már Ash nem egy nagy kérdőjel számunkra, de ez nem jelenti azt, hogy kifulladóban lenne a sorozat. Rengeteg kérdésem van és rengeteg szereplőm, akiknek boldog véget akarok és jobban meg akarom őket ismerni, szóval azt hiszem még nagyon sokáig rabja leszek Kenyon könyveinek.

30 hozzászólás
>!
andie88_Sentellion
Sherrilyn Kenyon: Acheron

Mivel ez a könyv a Dark-Hunterek vezetőjéről és a kezdetekről szól, így meg sem próbálok rövid kritikát írni mert ha valami megérdemli, hogy regényt írjanak róla, akkor az ez a kötet, még akkor is ha nem kap maximális pontot. Ezenfelül, mivel nem írtam még egy DH könyvről sem kritikát, azt hiszem ez a legjobb alkalom arra, hogy egy kicsit magáról a sorozatról is áradozzak.

Aki nem tudná, imádom ezt a sorozatot annak ellenére, hogy össze vissza olvasom (ti ne próbáljátok ki így) és az első pár rész tuti nem vett volna le a lábamról, ha azokkal kezdem, de a későbbi könyvek meggyőztek. Ennek ellenére Acheron könyve már itt porosodott a szekrényemen jócskán egy éve, egyszer jutottam odáig, hogy megnézzem hány oldal. Már vagy négyszer megígértettem magammal, hogy na majd holnap elolvasom, de sosem sikerült betartanom. Hála Sherrinek nem kis kezdőlökést kaptam azzal, hogy szeptemberben jön Styxx, azaz Acheron ikertestvérének a könyve (plusz az őrült duó: @Nusejka & @Gabriella666 is szinte ostorral csapkodott) és már viszket a tenyerem egy új Kenyon könyvért. Persze előbb el kellett olvasnom Acheront. Igazából, ami visszatartott az volt, hogy sokan mondták, hogy ez egy sötétebb hangulatú, nem a megszokott Dark-Hunter könyv. Erre még rátett egy lapáttal az is, hogy Tory (a főhősnő) ember. No offense, de a sorozat (ok, kb. a PNR/Fantasy könyvek 80%-ra is igaz) ember lányainak legtöbbje az agyamra ment, így eléggé húztam is a számat. Próbáltam kiválasztani azokat a részeket, ahol egyik fél sem ember, azok mindig sokkal jobbak voltak.

Ezennel végérvényesen és visszavonhatatlanul kijelentem, hogy IMÁDOM Kenyont. Hajlandó vagyok elnézni a kis kezdeti botlásait, hisz senki nem alkothat mindig tökéleteset. Nagyon sajnálom, hogy itthon ennyire alul van értékelve (hogy kinek a hibájából azt most ne firtassuk…). Hihetetlen a világ, amit az írónő megalkotott. Érdekes, komplex, kiszámíthatatlan, elbűvölő és kegyetlen egyszerre. A karakterek egytől egyig kivételes alapossággal vannak kidolgozva, még akkor is, ha csak egy néha-néha feltűnő mellék szereplő. Nem véletlen, hogy az írónő honlapján lévő szinte mindegyik karakter profil alatt található jó pár olyan hozzászólás, ahol a rajongók könyörögnek egy adott karakter saját könyvéért. Hiszen mind érdekes, lehet szeretni, csodálni, utálni, sajnálni… Nincs olyan szereplő, aki ne váltana ki valamilyen érzelmet az olvasóból, kíváncsiságot meg pláne.

Így jutunk el Acheronhoz, aki a sorozat egyik legnagyobb talánya volt. Mindenki tudta, hogy nem volt szép múltja, de senki sem tudta pontosan mi történt vele, ki ő, MI ő valójában és hogy lett a Dark-Hunterek vezetője. Hát a könyvében megkaptuk mindenre a választ és Sherri semmit sem szépített. Ez nem egy tündérmese. Tragikus, drámai, véres, szívszaggató… és mindezek mellett ugyanakkor gyönyörű is. Két részre van osztva: Az első része a múltban játszódik, Atlantisz korában, mikor Acheron született és Ryssa (Acheron nővére) szemén/naplóján keresztül követhetjük az eseményeket. A kegyetlen ókori világot, hogy bánnak Acheronnal. Egy idő után Acheron szemszögéből folytatódik. A könyv első felének végéhez közeledve egyre gyakrabban váltakozik a szemszög és az olymposi és atlantiszi Istenek (legtöbbször Apollymi és Artemis) kalauzolnak bennünket egy pár oldal erejéig.

A könyv első fele az, ami sokkal sötétebb, drámaibb, mint bármi, amit eddig ebben a műfajban olvastam. Sok kritikában láttam, hogy a legtöbb ember ezzel a résszel haladt a leglassabban a hangulata miatt. Én is ettől féltem a legjobban és még mielőtt elkezdtem volna már alig vártam, hogy letudjam és a második felét olvassam. Nagy meglepetésemre, érdekes módon azon kaptam magam, hogy csak úgy falom fel azt a több, mint 400 oldalt. Én nagyon élveztem, talán mert imádom az ókori római, görög, stb filmeket, történeteket és hogy milyen mélységekben képesek megérinteni a modern kori embert. Persze volt, hogy már kicsit untam Ryssa nézőpontját és alig vártam, hogy Acheronhoz érjek, de alapvetően nekem tetszett. Sőt annyira, hogy később hiányoltam is, hogy nem látunk többet belőle. A lényege a könyv első felének az volt, hogy Acheron mennyit szenvedett emberként, és Ryssán kívül soha senki nem állt ki mellette, nem törődött vele. Acheron teljes életrajza ez a könyv. Már alig vártam, hogy az a badass Isten, Dark-Hunter váljon belőle és szétrúgja mindenkinek a seggét, akinek a szenvedéseit köszönheti, mert ha valamit ez a könyv biztosan kivált az olvasóból az az együttérzés és gyűlölet. Ez a könyv eléri, hogy úgy gyűlöld, akiket kell, mintha te lennél Ash helyében. Kifejezetten tetszik, hogy tényleg nem szépít semmit. Megmutatja, hogy az Isteneknél nincsenek jók és ők sosem értenék meg az embereket, illetve hogy az emberek sem szentek.

A könyv második fele, azaz ami napjainkban játszódik volt az, amivel én kicsit lassabban haladtam. Valahogy lassabbnak éreztem, mint az első felét, hiszen ott mindig történt valami (általában valami istentelen rossz dolog Acheronnal), itt viszont rengeteg oldalon keresztül csak Ash és Tory „együttélését” láthattuk. A konfliktus, hogy Tory Atlantisz után kutat, és a kutatócsoportja olyan dolgokat talált meg, ami leleplezheti Acheron múltját és nagy veszélyt jelenthet az olimposzi Istenekre is. Kevesebb volt a meglepetés, talán csak egy igazán izgalmas rész volt, pedig nem egy potenciális helyzet volt. Ez a rész inkább a két főszereplő közti kapcsolatra fókuszált, ami persze érthető, hiszen Ashnek erre volt szüksége, akcióban volt már elég része, viszont így számomra volt kicsit lassú. A nagy daimon vs Dark-Hunter harc a végén is kissé lapos volt. Nem éreztem, azt, hogy most tényleg nagy kakiban vannak és nem szorongattam a székem karfáját, sajnos. Viszont a taktikai megoldások nagyon tetszettek, illetve amikor Artie bekeményített és igazi Bitch-goddess lett a végén.

Azt sejteni lehetett, hogy egy igazi nagy „családi” összejövetelt tartogat ez a könyv, ahol a kedvenceink összejönnek és egy mindenkiért mindenki egyért játékot játszanak. Szeretem az ilyen részeket, mert ez is mutatja, hogy a DH világ szereplői tényleg olyanok, mint egy hatalmas család és mindegyiknek megvan a múltja a másikkal és nem csak kipattantak Sherri fejéből, megírta őket aztán feledésbe merültek. Valóban olyan, mintha léteznének és időről időre bepillantást nyerhetnénk az életükbe.

Acheronról nem tudok mit mondani. Nyugodtan megszavazhatnák a valaha megírt legjobb fikcionális karakternek. Szerintem minden író, írópalánta aki már találkozott vele azt kívánja bárcsak ő írta volna meg. Egyszerűen annyira összetett, különleges mégis az olvasó sokkal közelebb érezheti őt magához, mint akármelyik DC szuperhőst. Méltó a szerepére, mint vezér.

Toryt én imádom. Nagy szó, tekintve hogy mennyire halasztottam pont miatta a könyvet. Miért nem mondta senki, hogy ő a példaképe a jó emberi karaktereknek?? Nem egy szuper modell, lámpalázas, okos, vicces, bátor, nem nyavajog, gyors felfogású, és nem bünteti Asht azért, amiről nem tehet, és amikor „véletlenül” megtudja az igazat róla, akkor sem fordul ki magából. Szeretem, ha kivételesen jól fogadják az elképzelhetetlent.

Artemis egy érdekes jelenség. Nem mondanám rá, hogy gonosz. Emberi mércével nézve talán az, de szerintem ő a legemberibb az összes Isten közül. Valahol az olvasó szimpatizál vele, máskor viszont megfojtaná. Néha még kedveltem is. Semmi képen sem egy dimenziójú karakterről van szó az már biztos. Egészen a végééig nem nagyon tudtam, hogy mit gondoljak Styxxről, azon kívül, hogy rettentően utáltam. Az elkényeztetett herceg, aki mindent megkapott és aki ugyanolyan szörnyűségeket követett el a testvére ellen, mint a többi sonofabitch. Elképzelni nem tudtam, hogy fog ebből Sherri szerethető karaktert csinálni, de most már sejtem, és alig várom, hogy láthassunk a történet másik oldalát is az ő szemszögéből. Ryssa pedig egy jó szándékú fiatal lány volt egy olyan világban, ahol a nőknek vajmi kevés joga volt. Kedveltem, de rettentően naív volt, és párszor idegesített is, hogy pont a naivsága miatt szenvedett Ash még többet. Apollymi is említésre méltó. Bármit megtenne a fiáért és sosem ártana neki, ott segít ahol tud és amikor csak tud. És, amit a végén tett, hogy segítsen Torynak az példaértékű. Rá sem mondanám, hogy kifejezetten jó Isten, hiszen a természetében van a pusztítás, de jó ember válna belőle.

Kedvenc karakter(ek): Ash, Tory, Simi
Kedvenc jelenet(ek): Ash Maiával, Apollymi pusztítása, Tory vs Artemis, Nick, mint „hátvéd”.

Összességében: Egy nagy hülye vagyok, hogy eddig nem olvastam el. A négy pontot a könyv második felének kissé kiszámíthatósága miatt kapja, attól eltekintve méltó könyve a nagy Acheronnak. Ide nekem Styxxet, de tüstént!!

U.i.: Az Ulpius megemberelhetné már magát és belehúzhatna, mert a műfaj egyik legjobb sorozatát hagyja porosodni a raktárban!!

2 hozzászólás
>!
kiruu
Sherrilyn Kenyon: Acheron

Hogy miért Acheron? Mert… mert Ő Acheron.
Könyveken keresztül, lassan ismerhettük meg, de még így is egy nagyooon szexi és titokzatos karakter maradt. Olvashattuk, ahogy segít, akin csak tud, ahogy poénkodik és feldobja a hangulatot, ahogy szenvedett másokért. Egyszerűen csodálatos amit tett, és a története borzalmasan megható. Nekem abszolút örök kedvenc karakterem marad.

>!
Toffy_Sentellion
Sherrilyn Kenyon: Acheron

OMHOMGOMG…
Szívem csücske mindig is Ash volt, így alig vártam, hogy eljuthassak ide is.
Nagyon tetszett, hogy a könyv két részre volt osztva. Az első felében összeállt a kép miért védi Ash a múltját. Ash tulajdonképpen mindig egy nagy gépezet része volt. Ő a rugó, amiről úgy gondolták, ha elszakadt okozza mindenki vesztét. Tévedtek, nem ő volt az. A Sötét Vadászok történetének több puzzle darabja is helyére pattan a könyv első felével. Nem egy szép mese, de nagyon megérintett. Valahol vérzett a szívem érte. Ha nem Acheron lenne is így reagálnék, mert nekem nagyon tetszett a stílus ahogy meg van írva.

A második részben találkozunk Toryval. Imádtam karakterét, sokszor megnevettetett. Amiért viszont aranyérmet kapott nálam: reakciója az eseményekre. Szerintem viszonylag realisztikusan reagált, most ilyen hatalmas piros pontyot kapott tőlem. Jajj az a Papa smurf becenév amit Ashre ragaszt… x'D Nagyon eltalált volt. Szerintem az egyik legtalálóbb becenév.

Artemisz még mindig egy idióta r… noha szerintem sokkal több van a háttérben mint büszkeség.
Styxx… Ő belőle is elkapunk egy pillanatot és itt már igazán kíváncsivá tett mi is lesz vele. Mi történt igazából vele.
Na és persze Savitar aki szintén egy rejtélyes karakter és ezért imádjuk… Könyvet majd neki! :D
Most így teljesen a könyv hatása alatt – Pincér, kérem adjon 5 csillagot! Köszönöm.♥

2 hozzászólás
>!
Perecz
Sherrilyn Kenyon: Acheron

Nem először olvasom. Molyos olvasási listámon négyszer szerepel, de hogy ennél többször vettem kézbe, és még sokszor fogom, az biztos.
Gyengéim azok a rosszfiúk, akiknek iszonyatos múltja volt, totál antiszocok lettek, de a könyv vége teljes öröm és boldogság lesz.
Vannak könyvek, amik múltbéli részeit egynél többször képtelen voltam elolvasni, annyira megérintettek. Ilyen Acheron könyvének első része, ilyen Zarek múltja, Zsadist fiatalkora…
Acheron már elsőre nagy kedvenc lett. Hogy az élete tartogat meglepetéseket, hogy nagy tetteket várhatunk tőle (nem Voldemortos értelemben), hogy egy igazi kulcsfigura, azt már az elején tudtam.
Titokzatos volt, az infók morzsánként csepegtek hosszú és számtalan könyvön át, összerakni nem volt könnyű, hogy akkor ő mi is, ki is, kivel van, kivel nincs, milyen képességei vannak, és még lesznek akár…
Múltját igazán megkönnyeztem. Az ember tudja, hogy egy kitalált személy, csak a könyvben létezik, de mégis, annyira sajnáltam, szántam, annyira dühös voltam mindenkire, aki bántotta… A vöröshajú borzalmat úgy megtéptem volna, hogy egy szál haja nem marad, Ash kedves családjáról nem is beszélve…
Egyszerűen imádtam. Minden sorát, függetlenül attól, milyen szívfájdalmat okozott némelyik. Ezt a könyvet el KELL olvasni. Acheronba bele kell kicsit szeretni, letromfolni magad, hogy ugyan már, te se vagy jobb, mint a többi, aki az átok miatt érez így, majd a végén zokogva olvasni a sorokat, amik a ráadás fejezetben vannak…


Népszerű idézetek

>!
Quiconque

„What did you do, Simi?”
„The Simi did nothing, akri. But…”
He waited as she looked about nervously.
„But?” he prompted.
„The Simi was hungry on her way back.”
He went cold with dread. „Who did you eat this time?”
„It wasn't a who, akri. It was something that had hornies on its head like me. There were a bunch of them actually. All of them had hornies and they made a strange moo-moo sound.”
He frowned at her description. „Do you mean cows? You ate cattle?”
She beamed. „That's it, akri. I ate cattle.”
„That's not so bad.”
„No, it was actually rather good, akri. Why didn't you tell the Simi about cows? They are very tasty when roasted. The Simi liked them a lot. We need to get us some of them moo-moos. I think they'd fit in the house.”
„Then why are you worried?”
„Because this really tall man with only one eyeball came out of a cave and was screaming at the Simi.” (…)
„This really big man, was he a cyclops?”
„What's a cyclops?”
„The son of Poseidon.”
„Oh, see, that's what he said.” (…)
„Who is Poseidon, akri?”
„A Greek god.”
„Oh, see then, the Simi is not in trouble. I just kill the Greek god and all's fine.”

445-446. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Acheron · Simi
1 hozzászólás
>!
andie88_Sentellion

„You know, Uri, there's something seriously wrong with me.”
„And you're just now figuring this out? Damn, you're the poster child for slow learning.”
(…)
„What is so wrong with me that I'm only turned on by women who hate my guts?”
Urian snorted at his question. „You're right. That's sick.”
He clapped his hand on Ash's shoulder. „One word for you, my brother. Therapy. Get some.”
„That's three words.”
„It needed expanding…”

Kapcsolódó szócikkek: Acheron · Urian
3 hozzászólás
>!
andie88_Sentellion

Acheron pulled up short as he saw Artemis waiting in the throne room for him. „What do you want?”
„I haven't seen you in days.”
„And what a beautiful thing they have been.”

Kapcsolódó szócikkek: Acheron
>!
sztimi53 P

„What's the deal with the bossman?” Urian asked him.
Alexion shrugged. „I don't know. He came in last night with a book, went to his room to read, I suppose, and then he came out here this morning and has been playing . . . those songs ever since.”
Those songs were ballads, which Acheron never played. Godsmack, Sex Pistols, TSOL, Judas Priest, but not . . .
„Is that . . .” Urian physically cringed before he spat out the name, „Julio Iglesias?”
„Enrique.”
Urian grimaced in horror. „I didn't even know he knew any mellow shit. Dear gods . . . is he ill?”

Kapcsolódó szócikkek: Acheron · Urian
>!
andie88_Sentellion

„You dare to stand with my enemy?”
„Against you, Father, I'd stand with Mickey Mouse.”

1 hozzászólás
>!
andie88_Sentellion

„Why were we fighting if you had that kind of power?”
In unison, every ex-Dark-Hunter and Nick said, „Just because you can doesn't mean you should.”
„And sometimes things have to go wrong in order to go right,” Wulf said. When the other guys looked confused by his solo outburst, he added, „I guess I'm the only one he ever said that one to.”

>!
andie88_Sentellion

Talon scratched his head as he watched them. „Hey T-Rex? Remind me next time I want to get smartass with you that it's a really stupid move on my part.”
Wulf gaped. „Oh no you don't, you wuss. You told me the next time you saw Ash you were going to ask him if he'd seen the movie 10,000 BC and if it'd made him homesick.”
Talon made a cut-off gesture at Wulf. „Do you mind not getting me fried tonight? I'd like to use some of my body parts later if you know what I mean and since you're married with a brood of kids I know that you do.”

Kapcsolódó szócikkek: Talon · Wulf Tryggvasen
>!
andie88_Sentellion

„You're omniscient, right?”
„For the most part, yes.”
„Then you have to tell me this 'cause I have to know. What's at the end of everything?”
He shrugged. „That's easy enough.”
„Then tell me.”
„The letter G.”

Kapcsolódó szócikkek: Acheron · Soteria 'Tory' Kafieri
>!
Nusejka_Sentellion

„You can't get a headache.”
„Sure I can. I have a hundred-twenty-pound one rubbing on me even as I speak.”

522. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Acheron
>!
Nusejka_Sentellion

Pam smirked at Ash. „Did you understand a single word of what she just said?”
„Of course he does, he's Greek. Even if he doesn't eat, he knows the cookies. I'll bet his mother stuffed him full as a kid.”
Ash snorted at the image of his mother cooking anything, other than world destruction. „Not really. My mom wasn't the Betty Crocker kind.” Not unless it involved napalm or plagues.

Kapcsolódó szócikkek: Acheron

A sorozat következő kötete

Dark-Hunter sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Felicity Heaton: Esher
Rick Riordan: The House of Hades
Jennifer L. Armentrout: Deity
Ilona Andrews: Magic Breaks
Gena Showalter: The Darkest Kiss
Darynda Jones: The Dirt on Ninth Grave
Aimée Carter: The Goddess Legacy
Larissa Ione: Pleasure Unbound
Kresley Cole: Wicked Deeds on a Winter's Night
Jennifer L. Armentrout: White Hot Kiss