A ​titokzatos bolygó – Florida rejtélye 6 csillagozás

Ez a lyuk mentette meg az életedet, úgyhogy szeretettel gondolj majd vissza rá öregkorodban!

186. oldal, XII. fejezet

Meghalt hat társunk. Ugyanolyan brutális módon végeztek velük. Már elnézést hölgyeim, de ki kell mondanom, apró törpékké zsugorították őket! Múmiákká!

75. oldal,, VI. fejezet

A négy űrhajó egyszerre ért földet. Fémtestükön megcsillantak a Cydilla utolsó sugarai, vörös szikrák pattogtak róluk.

23. oldal, III. fejezet

A gyenge esti szélben lágyan hajladoztak a fák, járták igéző csábtáncukat. Mozgásukkal maguk felé csábították az embereket. Azok nem sokat haboztak, a látványtól megrészegedve rohantak a buja erdő irányába.

25. oldal, III. fejezet

-Üdvözöllek benneteket!
-Rég láttalak! – harsogták kórusban.
– Utunk végére értünk.
A bejelentésre kitört a teremben az ováció. Marsaa felemelte a kezét, hogy csendet kérjen:
– Lehet, hogy ez a cél nem azonos azzal, amire vártatok!
Morgás hallatszott mindenfelől, nem értették a kapitány szavait. Marsaa türelmesen várt, míg elül a zaj.
– Úgy indultunk el, hogy nem tudtuk, hol lesz a cél. Civilizáció után kutattunk, bár nem tudhattuk, milyen lesz a találkozás. Úgy határoztunk, a vezérlő automatára bízzuk a sorsunkat, keressen ő egy civilizált bolygót.
– Úgy van! Úgy van! – kiabálták be többen is.
– Nos, köszörülte meg a torkát Marsaa – én vettem magamnak a bátorságot, és további utasítást is adtam Collinak! Ennek értelmében, ha ötven év sikertelen próbálkozás után sem akad civilizált bolygóra, úgy a legelső, életet hordozó bolygót kell felkutatnia!
– De miért? – fakadt ki Tivaraa.
-Mert meggyőződésem volt, hogy a Végtelenben nincs már olyan bolygó, ahol magasabb rendűek élnének! Nem véletlenül mondtam egykor, az indulásnál, hogy mi vagyunk a Semmi urai! Elég szenvedésen mentünk már keresztül, elkeseríteni benneteket utunk legelején nem akartalak, ezért döntöttem egyedül. Időtlen időkig bolyonghattunk volna úgy az Univerzumban, hogy soha többé nem kerülünk ki a sztázisból csak azért, mert a komputerek nem találnak civilizált bolygót! Vagy olyan messze létezik, hogy elérése lehetetlen a mi technikánkkal. Ezt akartátok volna?
Senki sem válaszolt. Csak mos tudatosult bennük, hogy Marsaa előrelátása nélkül örök „álomra” kárhoztatták volna magukat.
– Bízom benne, hogy megértitek, miért adtam kiegészítő utasítást a tudtotokon kívül! Nos, eltelt ötven év, és Colli ennek értelmében cselekedett. Elhozott minket a Cydilla naprendszer Florida bolygójára! Az új hazánkba!
Marsaa hallotta a holokivetítőn keresztül, hogy a másik három űrhajó kicsinyke legénysége is tapsol bejelentésére. Elfogadták hát a Floridát, mint leendő otthont, pedig még nem is látták!

19-20. oldal, II. fejezet

Nanaának jutott először eszébe, hogy azonnal látni akarja ezt a mesebolygót! Hangot is adott óhajának, mire a többiek is harsogva követelték a leszállást, mintha Marsaa ellenezné azt! A kapitány nevetve kért ismét szót. A sarkára kellett állnia, hogy csend legyen.

21. oldal, I. fejezet

A Colligan legénysége kifejezetten jól járt a hajójukhoz tartozó mesterséges intelligenciával, mert állítólag voltak a Tritonidán olyan hajók, ahol a központi agy megkeserítette az ott szolgálók minden egyes percét.

15. oldal, II. fejezet

A biztonság kedvéért azt javasolta, hogy hat férfi menjen be, és maximum tíz percig időzzenek csak benn. Utána esetleg még egyszer be lehet menni, ha érdemes, és ha valaki akar.
Természetesen a hat férfiba magát is beleértette. Látta Xinaa arcán, hogy félti és aggódik érte, megsimogatta hát az asszony hátát, hogy így öntsön belé bátorságot. A fiával már nehezebb dolga volt. Mindenáron a papával akart menni, elvégre már ő is férfi, bár még csak hároméves. Csak hosszas rábeszéléssel tudta Marsaa elérni, hogy megüljön anyja karján. Így is csak azzal a csellel tudta ezt kiharcolni, hogy most ő vigyáz a mamára, amíg apa vissza nem ér. Így aztán olyan katonásan ült Xinaa karján, hogy bátor ember merte volna csak megközelíteni őket.

28. oldal, III. fejezet

Úgy megy minden, mint a karikacsapás! Hogy megmaradt az emlékezetemben ez a földi mondás – döbbent meg a felismeréstől.

22. oldal, II. fejezet

– Nanaa hogy bírja ezt? – kérdezte Tillaa, Radaa felesége.
– Biztosan hozni akar valami finomat Giraának – jegyezte meg gonoszkodva Bullaa, aki sohasem ment férjhez, szakmai ambícióit többre becsülte az érzelmeinél. Senki nem jegyezte meg, hogy rosszul mérlegelt eddigi életében, mert a szakmai ambícióknak már nincs jelentősége elkövetkező életükben, míg az érzelmeknek…

48. oldal, IV. fejezet