Ha ​Buddhával találkozol az úton, öld meg! 8 csillagozás

Pszichoterápia és önmegismerés
Sheldon Kopp: Ha Buddhával találkozol az úton, öld meg!

„A zen mester arra int: »Ha Buddhával találkozol az úton, öld meg!« Ezzel arra hívja fel a figyelmünket, hogy az életünk értelme nem kívülről származik, hanem belőlünk fakad. Mindnyájan elértük már a buddhaságot, csak észre kell vennünk. A filozófia, a vallás, a hazafiasság: megannyi üres bálvány. Életünknek csupán annyi értelme van, amennyivel mi magunk ruházzuk fel. Buddhát az úton megölni annyi, mint feladni a reményt, hogy rajtunk kívül bárki is a mesterünk lehet. Senki sem nagyobb senki másnál. Aki felnőtt, annak nincs se apja, se anyja, csupán testvérei vannak.”

Eredeti cím: If You See the Buddha on the Road, Kill Him!

Eredeti megjelenés éve: 1972

>!
Polaris, Budapest, 2018
284 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158100502 · Fordította: Agócs Tamás

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

egycsaba>!
Sheldon Kopp: Ha Buddhával találkozol az úton, öld meg!

Ez a könyv 1979-ben íródott, 20-30 évvel ezelőtt olvasva biztosan nagyobb élmény lett volna…

Zsuzsa80>!
Sheldon Kopp: Ha Buddhával találkozol az úton, öld meg!

Hm.Nem is tudom.Voltak benne jó mondatok,de nem igazan kotott le az író életeben tortent dolgok es hogy mit tanult beloluk,nekem valahogy alap dolgok voltak.Tul oreg vagyok hozza.


Népszerű idézetek

V_G>!

A szeretet nem egyszerűen csak nyitottság a másik fájdalmának megtapasztalására. Azzal a tudattal is együtt kell élnünk, hogy semmit nem tehetünk mások szenvedésének megszüntetéséért.

41. oldal

V_G>!

Az emberek általában, legalábbis részben, a saját másik felüket keresik a házastársi kapcsolatban. Bizonyos mértékben mindenki töredékes: személyiségünk egyes elemei túlfejlődtek, míg másokat elhanyagoltunk. Amit nem találunk meg önmagunkban, azt a másikban keressük (például az erőszakosságot, a gyengédséget, az ösztönösséget, a stabilitást és így tovább).

95. oldal

V_G>!

Amikor az ember pszichoterápiás zarándokútra indul, voltaképpen az elbeszélés kalandjának vág neki. Minden az elmondáson múlik. „A megfejtés eleve az, hogy az embernek valahogy -akárhogy- el kell mesélnie a történetét ahhoz, hogy rájöjjön, hogyan kezdődött.” Az alapfeltevés szerint maga az elbeszélés aktusa nyújt neki segítséget. Azzal szabadulhat meg a múltja fogságából, ha áttekinti élettörténetét. De az elbeszélés még nem minden.

Zarándokútja során mindenkinek kapnia kell egy esélyt, hogy előadhassa a történetét, de ráadásul ott kell lennie még valakinek, hogy meghallgassa.

39. oldal

V_G>!

Igazából azonban arról nem akar tudomást venni, hogy ez az „öntudatlan rosszindulat” nem a problémája, hanem a megoldása. Egyáltalán nem rendes ember ő, aki jó akar lenni, hanem gazfickó, aki bántani akar másokat, miközben rendesnek szeretné képzelni magát. Ha a terapeuta el tudja kalauzolni őt lelke förtelmes bugyraiba, akkor talán van remény a számára. Ha a zarándok képes belátni, valójában mennyire haragos és bosszúvágyó, akkor végére járhat a történetnek, és napfényre hozhatja. Attól kezdve nem lesz arra kárhoztatva, hogy tudatosság nélkül kelljen azt minduntalan újraélnie. Semmin nem változtathatunk, magunkban addig, míg azt először el nem fogadjuk. Ahogy Jung hangsúlyozza: "a beteg embernek nem azt kell megtanulnia, hogyan szabaduljon meg neurózisától, hanem azt, hogyan viselje el. Betegsége ugyanis nem fölösleges és értelmetlen teher, hanem ő maga; ő maga az a »másik«, akit mindig ki szerettünk volna rekeszteni.

141. oldal

V_G>!

A szerződések spektrumának másik végén a kikényszerített pszichoterápia foglal helyet. Ez leggyakrabban intézményes keretek közt, például börtönben vagy elmegyógyintézetben zajlik, ám a klinikai gépezetben, sőt olykor magánpraxisban sem ismeretlen. Ebben a felállásban a páciens nem önként veszi igénybe a terapeuta szolgáltatásait, hanem vagy bírósági kényszerintézkedés eredményeként, vagy a család, esetleg a tágabb közösség nyomására, miután abban a viselkedése nyugtalanságot kelt. Esetenként azért fordul a szakértőhöz, mert már csak a „terápiában” reménykedhet, ha vissza akarja nyerni a politikai és társadalmi értelemben vett szabadságát. A terapeuta ebben a szereposztásban társadalmi hatalmat gyakorol a páciens felett. A résztvevők egyenlőtlen viszonya inkább a börtönőr és a fogoly, mintsem a fizetségért segítséget nyújtó és azt igénybe vevő felek egymáshoz fűződő viszonyához áll közel. A segítséget kereső, valódi kliens az a család vagy a közösség, mely gondoskodik arról, hogy a páciens ki legyen szolgáltatva a szakértőnek, akinek a fizetségét is biztosítja. A cél nem a páciens szenvedéseinek enyhítése, hanem a társadalmi fennhatóság helyreállítása. Következésképpen a terapeuta, aki a társadalom (nem pedig önmaga vagy a páciens) érdekeit képviseli, nem tiszteli és nem is biztosítja a páciens személyiségi jogait.

146. oldal

V_G>!

Ám, mint mindnyájunknak, neki is rá kell jönnie, hogy senkit sem kényszeríthet arra, hogy szeresse. Az ember nem tehet mást, mint hogy magát adja, és próbálgatja a szerencséjét. No persze könnyen kelthet kellemes benyomást másokban azzal, hogy hízeleg nekik és a kedvükre tesz. Vagy épp el is riaszthatja őket fenyegetéssel és megfélemlítéssel. A szeretet azonban ajándék, amit sem hízelgéssel, sem erőszakkal nem lehet kikényszeríteni. Ha jól viselkedik, azzal legfeljebb csak jutalmat csikar ki magának. Ilyenkor azonban az ember mellkasában ragad az a fájó érzés, hogy ha mások tudnák, milyen valójában, senki sem törődne vele. Ha pedig megfélemlítéssel sikerül elérnie, amit akar, állandó rettegésben kell élnie attól, hogy ha felhagy a fenyegető védekezéssel, rögtön elégtételt vesznek rajta.

137. oldal

V_G>!

Engednem kell, hogy saját változó lényem folyamatosan, megkülönböztetés nélkül tárulhasson fel tudatom előtt. Ha önmagam jóindulatú, érzékeny és tisztességes arcát szeretném megtapasztalni és üdvözölni, akkor a bennem lévő visszataszító, gonosz és méltatlan érzésekkel és gondolatokkal is szembe kell néznem. A jó/rossz, erős/gyenge, magasztos/nevetséges Janus-arcok mindegyikét láthatóvá kell tennem, ha – legalább olykor-olykor- maszk nélkül akarok élni.

Amennyiben elég transzparens vagyok önmagam számára, kevésbé kell tartanom azoktól a rejtett énektől, amelyeket áttetszőségem a többieknek látni enged.

44. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Janus-arc
csillavirág>!

Mindössze azt kívánom hangsúlyozni, hogy egy olyan világban, ahol az igazi őrültséget épelméjűségnek álcázzák, ott a fennálló mítoszok ellen lázadókat különcnek nézik és őrültnek bélyegzik azok az intézmények, amelyek fenyegetve érzik a hatalmukat. Mi, épeszű emberek, tudjuk, hogy a technológia majd megment minket, a háború elkerülhetetlen, és ahhoz hogy a többség jólétben élhessen, néhány szerencsétlennek, akik úgysem érdemelnek jobbat, szűkölködnie és éheznie kell. Ezeket a betépett, homokos komcsi hippiket akik szerint inkább szeretkeznünk kéne, mint háborúznunk, akik vezetékes víz nélküli kommunákban akarnak élni a saját szabályaik szerint, ezeket a kölyköket meg kell állítani. Zárjuk be, büntessük meg, rázzuk gatyába őket, még mielőtt tönkreteszik az Úrnak tetsző módon kerekre formált életvitelünket!

129. oldal

csillavirág>!

Amikor elkezdtem terápiára járni, vajat szerettem volna kapni az élet kerenyére. Ehelyett a végén kaptam egy vödör savanyú tejet, egy köpülőfát, s hozzájuk használati utasítást.

176. oldal

V_G>!

Ha megfutamodunk a bennünk lévő gonosz erők elől, azt saját kockázatunkra tesszük. A rossz potenciális életerő, mely átalakításra vár. Aki nem használja ki a saját romboló hajlamaiban rejlő alkotó lehetőségeket, az csak papírmasé angyal lehet.

Többnyire, úgy hiszem, minden ember épp annyira jó is és rossz is, mint bárki más. A jóra való nagyobb képesség, mint amely a felvilágosult pszichoterapeutában található, együtt jár a még nagyobb gonoszságra való fokozott képességgel.

141. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Susan Forward: Mérgező szülők
Carl R. Rogers: Valakivé válni
Verena Kast: Álmok
Rüdiger Dahlke: Az egészség három alappillére
Demetrovics Zsolt – Kökönyei Gyöngyi – Oláh Attila (szerk.): Személyiséglélektantól az egészségpszichológiáig
Muriel James – Dorothy Jongeward: Nyerni születtünk
Rudas János: Javne örökösei
Valerio Albisetti: Hogyan legyünk boldogok?
Andrew P. Morrison: A szégyenkezés
Kevin Leman: Péntekre új én