A ​perverzió nyelve és a szeretet nyelve 0 csillagozás

Sheldon Bach: A perverzió nyelve és a szeretet nyelve

A kiváló szerző nemcsak arról ír, hogy a perverzió hogyan alakul ki, hogy a dermesztő szenvedélyek hogyan tudnak pusztítókká válni, hanem arról is, hogy mi rejti a változás magvát, mik a lehetőségek a terápiás kezelésre, s hogy hogyan és hová lehet eljutni.

>!
Oriold és Társai, Budapest, 2012
280 oldal · ISBN: 9789639771642 · Fordította: Dobossy Kató

Enciklopédia 10


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 5


Népszerű idézetek

>!
Andaxin

Freud több helyen is utalt arra, hogy a pszichoanalízis az utolsó azon három nagy csapás közül, ami megrázta az emberiség „naiv önszeretetét” vagy „nagyság utáni sóvárgását”, amit végső soron omnipotenciának nevezhetünk. Az első, kozmológiai csapás Kopernikusztól származott, aki felfedezte, hogy nem a Föld a világegyetem központja; a második, biológiai megrázkódtatást Darwin okozta, amikor bebizonyította, hogy az embernek nincsen kiváltságos helye a Földet benépesítő teremtmények között; a harmadik, pszichológiai fordulatot pedig Freud hozta, amikor rámutatott, hogy az én nem úr a saját házában. Az elsővel le kellett mondani kitüntetett helyünkről az univerzumban, a másodikkal isteni eredetünktől fosztottak meg és a harmadikkal még a saját elménk fölötti irányításunkat is elveszítettük.

153. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pszichoanalízis · pszichológia · Sigmund Freud
>!
Andaxin

A nárcisztikus személyiségtípust a borderline személyiségtől a való világban történő jobb boldogulás alapján különíthetjük el. A nárcisztikusok relatíve koherensebb és integráltabb szelf- és tárgyreprezentációkat alakítanak ki, amelyek jobban összpontosuló és konkrétabb formát nyerő agresszióhoz vezetnek. Egy borderline személy agressziója bármikor kiszivároghat és kirobbanhat, míg egy nárcisztikus személynél, akinek a reprezentációs világa és szelférzése stabilabb, az agresszió általában egy bizonyos élményhez, gyakran valamilyen nárcisztikus sérelemhez kapcsolódik, amely értelmezhető és kompenzálható.

44. oldal

>!
Andaxin

A folytonosság élménye a múlt, a jelen és a jövő összekapcsolásának képességét jelenti, amitől a személy élettelinek érzékeli magát időben és térben. Amikor a szülők felfedezik a gyermekük egy különleges képességét és elképzelik, hogyan fogja majd felnőttként használni azt, ezzel a jövő egy szeletét adják át neki. Amikor a szülő a kisgyermekének elmeséli, hogy mi történt vele a nap folyamán vagy újra elmeséli „hogyan nyaraltunk tavaly”, ezzel a múlt egy szeletét nyújtják át számára. Ez a kapcsolat a múlt, a jelen és a jövő között összefüggést teremt a történelem és a sors fogalmainak megértéséhez, ami kapaszkodót adhat az élet sodrásában.

79. oldal

>!
Andaxin

A többszörös személyiségzavar kutatóit lenyűgözte két jelenség, amit időnként az egyik személyiségből a másikba való átmenet közben figyelhetünk meg: a váltó viselkedés és az alapozó viselkedés. A személyiség váltását a disszociatív identitászavar esetén jelezheti egy pislogás vagy a szem forgatása, rángás vagy grimasz az arcon, a test remegése, testtartás-váltás vagy akár rángatózás. A váltó viselkedést a betegek gyakran palástolják vagy belerejtik egy másik mozdulatba (..).
Amint felbukkan egy új személyiség vagy tudatállapot, a beteg hozzáér az arcához vagy a székhez, megnyomja a halántékát, a szobát pásztázza a tekintetével vagy nyugtalanul fészkelődik. Ezt nevezzük az új személyiséget alapozó viselkedésnek vagy újraorientációnak (…).

107. oldal

Kapcsolódó szócikkek: többszörös személyiségzavar
>!
Andaxin

A nagyzoló nárcisztikus úgy érzi, mindenhez joga van, míg a visszahúzódó úgy érzi, semmihez, de legbelül egyikük sem érzi úgy, hogy joga van a saját életéhez. Sok nárcisztikus beteg, az anorexiás és a bulimiás betegekhez hasonlóan, úgy érzi, nem birtokolja a saját testét.
Így talán érthetőbb, miért gondolom olyan fontosnak, hogy a nárcisztikus beteg sajátjának érezze az analízisét. Egy olyan ember számára, aki nem érzi magáénak a saját életét vagy a saját testét, problémát fog jelenteni, hogy a terápiáját a sajátjának érezze.

54. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nárcisztikus személyiségzavar
>!
Andaxin

Érdekes, hogy a perverz kapcsolatokban oly gyakran tetten érhető, a fallikus nőről szóló fantáziákat és az erőszakos fantáziákat a modern pszichoanalitikus gondolkodás a beteg személyiségfejlődésének részeként ragadja meg. Sok pszichoanalitikus a perverziók lényegi elemének tekinti az erőszakos fantáziákat (…) és a fallikus nőkről szőtt fantáziákat (…), amelyek a normál fejlődés részei, így normál felnőtteknél éppen úgy fellelhetők, mint a patológiás esetekben.
A perverzió és a normalitás között tehát nem a fantáziák jelenléte vagy tudatossága húzza meg a határt, hanem sokkal inkább e fantáziák szervezettségének és a pszichés struktúrába való integráltságának mértéke.

59. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fantázia · perverzió
1 hozzászólás
>!
Andaxin

Gyakran előfordul, hogy egy beteg titkos életet visz, vagy titkos helyet keres magának. Ezekről érdemes úgy gondolkodni, mint egy olyan gyermekkor nyomairól, amelyben a magánszférát nem tisztelték, állandóan megsértették, és a gyermeknek folyamatosan harcolnia kellett belső egyensúlyának megőrzéséért, és sosem állt rendelkezésére olyan hely védelme, ahol létrehozhatta volna saját világát.

113. oldal

>!
Andaxin

Önmagunk felismerése a tükörben fontos határpont az öntudat fejlődésében. Ehhez hasonlóan, a szimbolikus jelentések megalkotása során fontos határpont azon élmény, hogy meghallgatnak minket, akár a fejlődési, akár a terápiás folyamatban. Egy másik ember ráhangolódása a belső érzelmi állapotainkra összhangot és kohéziót hoz létre a belső élmény és a külső kifejezés között. Ezeken az alapokon fejlődik a bizalomélmény és alakul ki a pszichés tér, amely az egészséges fejlődés elengedhetetlen feltétele. Csak ennek az elsődleges koherens alapnak a megbízhatósága tudja az egészséges fejlődés lépéseivé alakítani a későbbi veszteségeket, csalódásokat, és olyan eseményeket, mint az első hazugság.

150. oldal

>!
Andaxin

Ez a megállapítás, hogy addig nem félhet valaki igazán a haláltól, amíg a pontos időpontját nem ismeri, összecseng a freudi állítással, hogy a tudattalanban nem létezhet halálfélelem. A halálfélelemről gyakran kiderül, hogy valójában az élő halottól való félelem, vagyis annak a lelepleződésétől, hogy valaki halott volt vagy még mindig az, miközben életben van. Úgy tűnik, hogy az az érzés, amit az emberek halálfélelemként élnek át, valójában a „szelf halálától való félelem” (…), ami a gyermekkori mindenhatósági érzés olyan erős megrázkódtatása nyomán alakul ki, amelytől a személy halottnak érzi magát, vagy mintha egy nagyon fontos része meghalt volna (…). Ezt az utólagosan átélt félelmet nevezik gyakran halálfélelemnek.

166. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál · halálfélelem

Hasonló könyvek címkék alapján

Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa
Feldmár András: Szabadíts meg a gonosztól
Feldmár András – Büky Dorottya: Útmutató tévelygőknek
Feldmár András: Szégyen és szeretet
Buda Béla: Empátia
O. Carl Simonton – Stephanie Matthews-Simonton: A gyógyító család
Irvin D. Yalom: A terápia ajándéka
Judith Herman: Trauma és gyógyulás
Irvin D. Yalom: Szerelemhóhér és más pszichoterápiás történetek
Alice Miller: A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása