Kígyó ​& Galamb (Kígyó & Galamb 1.) 92% 181 csillagozás

Csak jót olvastam a könyvről és nem is csalódtam. Ez valami egészen új volt számomra egy új fantasy világ tetszettek a karakterek, a világfelépítés minden. Nem egy gyors vonat a könyv a végére kerül helyre minden ahogy lenni szokott.

Sejtettem, hogy tetszeni fog, mivel sok jót olvastam már erről a sorozatról, de azt nem gondoltam, hogy ennyire. Nagyon sok izgalmat tartogattak ezek a boszorkány – boszorkányvadász, egyház – boszorkányok ellentétek. Egy unalmas perc sem volt, végig pörgött a sztori. Lou haláli egy nő, de Reid is teljesen megnyert magának. A világ kegyetlen és tele van fel nem fedezett titkokkal – alig várom, hogy mindenre fény derüljön.

Nagyon tetszett. Fantasy kiadásban a legjobbak az ellenségekből szerelmesek sztorik. Loue és Reid kapcsolata jócskán kaotikus, de nagyon bejött, ahogy Lou egyfolytában Reid idegein táncol :D A boszorkás szál miatt picit emlékeztetett a Szívet szívért trilógiára, amit imádtam, szóval már csak ez miatt is jól indított. Nem gondoltam volna, hogy még egy kamu-házasság is belefér a sztoriba, pedig csak még jobb lett tőle minden. Mondjuk kicsit furcsálltam, hogy Lou mennyit megtesz érte, hogy az övé legyen a mágikus gyűrű, erre alig van haszna később. Nem is értem, Lou miért nem használta gyakrabban, pedig olyan király dolgokat csinálhatott volna :D
Reid szerintem nagyon aranyos. Igazi erkölcsös, hívő boszorkány vadász. Na igen, a boszorkányok öldöklését leszámítva tökéletes. Imádtam, hogy mennyire védelmező. A Louval közös jelenetei pedig *chef's kiss* A reakciójára lehetett számítani, amikor minden kiderült, viszont az előtte levő rész, amikor csak úgy elköszön Lou-tól spoiler… elolvadtam *-*
Szerencsére nem függővéges a könyv, így nem muszáj kaparni a falat a folytatásig. Ettől eltekintve szerintem én azért majd hamarabb nekiugrok az angolul.

„I am my mother's savage daughter
The one who runs barefoot
Cursing sharp stones
I am my mother's savage daughter
I will not cut my hair
I will not lower my voice”

Shelby Mahurin olyan, mintha meghallgatta volna ezt a Wyndreth Berginsdottir dalt (My Mother's Savage Daughter), leült, és megírta volna a Kígyó & Galambot, azon belül is Lou karakterét.
A Kígyó&Galamb nem egy klasszikus high fantasy, ugyanis a világ sokkal inkább hasonlít egy középkori-kora-újkori valósághoz mágikus elemekkel fűszerezve, mint egy teljesen kitalált világhoz.
A történet alapkonfliktusát az emberek és boszorkányok(meg egyéb varázslények) közt húzódó véres, végtelen ellentét adja. A boszorkányokat üldözik, azok pedig ősi földjüket követelve jogot formálnak az értelmetlen gyilkosságokra.
Nem titok, hogy Lou egy boszorkány, aki hátrahagyta a kovenjét, tolvajként él a városban. Így esik meg vele a szerencsés/szerencsétlen véletlen hogy félreérthető helyzetbe kerül Reiddel, a boszorkányvadásszal, ami miatt a sors összeköti életüket.
A SZEREPLŐK
A történetet azért el kell ismerni főleg a romantikus szál kibontakozása hajtja előre. Nincsenek hatalmas események a 3/4 részében a kötetnek, csupán a vége indul be, de én rettentően élveztem. Mert imádtam mindkét szereplőt, azt, hogy két ennyire különböző embert raknak össze. Lou és Reid mind testileg, mind lelkileg nagyon különböznek.
Reid szabálykövető, tudatlan, ártatlan, szűzies mélyvallásos keresztény, akit arra neveltek hogy ész nélkül gyilkolja a boszorkányokat. Emellett birtokló, merev és csőlátású is.
Lou (aki a kedvenc karakteremmé nőtte ki magát) maga a megtestesült vadság, pont az, akiről a fent említett dal énekelte hogy „Anyám vad lánya vagyok”. Olyan akár egy tornádó, heves, akaratos, a haja zabolázatlan, ahogy a léptei, a cselekedetei is, rajta nem uralkodhat senki csak az Istennő. Káromkodik, harap, rúg, mar, ha kell üt, mégis mélyen próbál elfogadással fordulni az emberek felé.
Lou és Reid igazán sosem utálták egymást úgy, ahogy az az „enemies to lovers”-ben szokott lenni. Lou próbált nyitott lenni Reid-re, Reid pedig (még ha csak a birtoklási vágy miatt is) de törődött Lou-val, figyelt rá.
Ne feledkezzünk meg Anselről és Coco-ról sem. Habár Coco nekem nem lett kedvenc karakterem, mert nem éreztem hogy lenne súlya, Anselt nagyon szerettem. A nyitottságát, azt, hogy sosem felejtette el, hogy Lou megvédte.
MEG AMÚGY
Ez a történet egyszerű. Komfort olvasmány. Nincs nagyon bonyolult világa, nincs nehéz története. Romantikus. Marha vicces, már annak aki bírja Lou disznó humorát és cinizmusát. Se nem YA , se nem NA, van benne erotika, de nem nehezen emészthető (Sarah J.Maas hátha tanul belőle valamit az ízlésesebb ágyjelenetekről, ha már az angol borítón az ő ajánlása van).
Én nagyon szerettem ezt a könyvet, jót is tett hogy nem olvastam róla értékeléseket, sőt, még a hátulját sem végig. Így meglepetés volt.
De amit meg szeretnék említeni, hogy míg az angol változat a polcom egyik éke, addig ez a magyar… Ezt a low budget verziót nem tudom hogy gondolták. Bocsásson meg mindenki, de nagyon nem jó.
Nem tudom, mikor jelenik meg a 2. Rész magyarul, de én nagyon várom. Boldoggá tett hogy nekem ennyire jó olvasmány volt ez.

Imádom az alaptörténetet! Egy boszorkány és egy boszorkányvadász kényszerházassága csakis izgalmasan alakulhat! Ez a tipikus „innen szép nyerni” szitu! :D
Kedveltem Lout! Vagány, talpraesett, káromkodik (ami ebben a közegben elfogadhatatlan az istenfélő férfiaknak) és nem egy gonosz boszi :D Nem volt semmi ahogyan túlélt sok mindent!
Nagyon sok vidám pillanatot okozott amikor Reid és Lou összeházasodtak és elkezdték a közös életüket! Reid nézetei borzalmasan vaskalaposak voltak, persze nem tehet róla, mert ebben a közegben nőtt fel. Alig vártam, h levetkőzze azt, h a férj szava szent, a nő pedig úgy ugráljon ahogy az ura mondja. Miután lekerült ez a szemellenzője klasszisokkal jobb társaság lett! :)
Kicsit fura volt, h egyik pillanatról a másikra szerelmesek lesznek, nekem kicsit túl hamar jött el ez a pillanat. Főleg, h tudjuk Reid előéletét! Illetve túl sok közös jelenetük sem volt addig a könyvben. Persze sokat civódtak és cukkolták egymást, de nekem ez nem volt elég!
Nagyon megszerettem Anselt és Cocot! Remek barátok! Tényleg maximálisan támogatják mindenben Louékat, örülök, h velük kalandoznak!
Tetszett ahogyan szép lassan minden szál összefutott a végére és minden a helyére került!
Érdekes volt ez a varázsvilág! Kiváncsian várom a folytatást!

Annak ellenére, hogy a Kígyó és Galamb esetében YA fantasyről beszélünk sokkal de sokkal többet adott annál (igen, minden értelemben!) Már az alaptörténet felkeltette az érdeklődésemet: egy boszorkány és egy boszorkányvadász kényszerházassága az üldözések fénykorában.

Lou személyisége már az első oldalakon magával ragadott. Imádtam, hogy nagyszájú, talpraesett, határozott, folyton káromkodik (ami persze a rengeteg szentfazék között szentségtörésnek minősül) és egy igazi túlélő.

Reed pedig egy árva, aki nagyon szigorú, vallásos neveltetést kapott az érsektől és a boszorkányvadászok kapitánya lett. Nála nincsen átmenet, minden vagy fekete vagy fehér.
Nagyon élveztem minden egyes oldalt, ahol Lou kirángatja a pasit a buborékjából valami tiltott dolog érdekében és az megtapasztalja L mellett, hogy milyen kalandos is az élet.
Annak ellenére, hogy Reid eleinte nem kedvelte Lou-t és elvileg szerelmes volt egy másik nőbe, elég gyorsan kialakult nála a „touch her, and I'll kill you” mentalitás, amiért egyenesen megvesztem
Teljesen megértettem Lou félelmét azzal kapcsolatban, hogy kiderül mi is ő valójában…és mi lesz a férje reakciója ha ez megtörténik (égetés vagy kitart mellette). Amikor Reid szerelmet vallott neki, a szívem szakadt meg és a zsigereimben is éreztem a közelgő bajt.

A spicy jelenetek is nagyon ízlésesen, ködösen (hogy beleférjen a YA kategóriába), mégis tökéletesen lettek megalkotva.

A mellékszereplők közül muszáj kiemelnem Anselt és Cocot akiket nem lehet nem szeretni.. de ott volt az a p*cs Beau is aki kellemes meglepetést okozott :'D

Összegezve számomra ez egy 5⭐️-os olvasmány volt. Tetszett a világ részletes felépítése (a boszorkányok, a vadászok és az egyház vonala is egyaránt kidolgozottak voltak). Végig Üvegtrón vibe-om volt, amit nem titok, hogy mennyire szeretek, ezáltal pedig hamarosan egy újraolvasást is tervezek belőle. De a kedvencem mégis Lou és Reid enemies to lovers kapcsolata lett.

Megmondom őszintén, hogy hatalmas várakozással fogtam bele az olvasásba, azóta izgatottan vártam a megjelenését ennek a könyvnek, mióta bejelentették, hogy jön. És igen, még a borzalmas borító ellenére is a polcomon akartam tudni. Körülbelül a kötet felénél jártam, mikor rádöbbentem a szörnyű igazságra: ez nem az én könyvem lesz. A világfelépítés összecsapott, rengeteg kérdésemre nem kaptam választ, pedig kitartóan faltam az oldalakat és reménykedtem, hogy mindjárt meglelem a keresett tudást. A szereplőket nem tudtam megkedvelni, nem éreztem őket magamhoz közel. Lou karaktere számomra végtelenül idegesítő, primitív és vulgáris volt. Úgy tűnt, mintha az írónő nagyon erős lánynak akarta volna beállítani, akinek nagy ereje és nagy szája van. Ismerek ilyen könyves karaktert mind ismerünk, akinek jól áll ez a szerep, de Lou határozottan gyengén mutatkozott. Reid-ben láttam potenciált, érdekes volt végignézni a fejlődését, de a végére nem találtam szavakat. Nem értettem az összefüggéseket, olyan érzésem volt vele kapcsolatban, mintha az írónő akart volna még egy utolsó dobást, gyorsan összekuszálta az eddig szerzett infókat ami igen csak csekély volt majd megkeverte őket és meg is lett a könyv utolsó 20 oldala. Zavaros volt és érthetetlen. A többi szereplő sem került közel hozzám, végig azt éreztem, hogy túl sok minden hiányzik, hogy normális következtetéseket vonjak le. Maga a mágia ábrázolása tetszett, illetve az alaptörvény, hogy minden az egyensúlyon múlik. Érdekes felvetés és izgalmas megközelítés. Emiatt kap annyi csillagot, amennyit. Összegezve: enyhén csalódtam ebben a könyvben, egyelőre nem tudom, hogy fogom-e folytatni.

Úristen!!!! Ez a könyv függővé tett!
Egyszerűen zseniális!
A szereplők, a történet mind mind páratlan! Nagyon szépen ki volt dolgozva ahogy egyházat, a hitet és a mágiát keverte az írónő a könyvben.
Nyugodtan nevezhetjük ezt a könyvet egy fél téglának,de ha belelendül az ember az olvasásba (mint én), akkor akár képes hajnalig is olvasni annyira viszi magával a cselekmény.
Lou belopta magát a szívembe a cserfességével, a magabiztosságával.
Reid Diggory♥♥♥♥♥♥
Az ártatlan boszorkány vadász, aki miután összeházasodik a lánnyal, tapasztalja meg igazán hogy milyen is az igazi kalandos élet. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan megtudja változtatni a szerelem az ember addigi világlátását.

Egy szó, mint száz. IMÁDTAM!!!

Ha holnap megjelenne a következő rész, már az is késő lenne! ♥♥

Amikor elkezdtem ezt a roppant nagy hype-nak örvendő könyvet, meg voltam róla győződve, hogy erre én maximum 4 ⭐️-ot fogok adni. Nem tetszett a stílus, furcsák voltak a jelenetek, ráadásul Reidtől egy másodperc alatt felforrt az agyvizem. De hát innen nyerni szép, nem igaz? És bizony nálam a Kígyó & Galamb a tavalyi év egyik nyertese, ha azt nézzük, milyen szűk körű nálam az 5 ⭐️-os könyvek listája. Ettől függetlenül a kedvenceim közé nem került be, viszont az írónőnek erre elég nagy esélye van, mert baromi tehetséges. ⁣

A csavarok számomra teljesen kiszámíthatatlanok voltak, és nem egyszer kaptam magam azon, hogy leesett állal lapozom a könyvet, pláne az utolsó 100 oldalt. Izgalmas, fordulatos, romantikus… Helyet kaptak a kedvenc könyves trope-jaim is, többek között az ✨enemies to lovers✨, a ✨forced marriage✨, valamint az ✨only one bed✨.

Meglepő módon nem zavart a slow burn se, bár lehetett volna egy kicsit faster. Mivel YA-ként van besorolva, bevallom, nem számítottam spicy jelenetre, de bizony volt! És csodásan lett megírva, szerencsére Mahurin nem lőtt túl a célon.

A szereplők igencsak a szívemhez nőttek, és bizony kellett ez a váltott szemszög ahhoz, hogy megkedveljem Reidet. Zseniális volt a karakterfejlődés. ✨ Nagyon sok potenciált látok ebben a trilógiában, és tűkön ülve várom a maradék részek megjelenését. ⁣

A Kígyó és Galamb, egy igazán ígéretes bemutatkozó regény, ami már az első pár fejezettel beszippantja olvasóját a történelemből merített, fantasztikus elemekkel megtűzdelt boszorkányüldözések világába.
Főszereplője egy fiatal boszorkány Lou, aki már évek óta próbál elrejtőzni múltja sötét árnyai elől. Mindezt egy olyan helyen kénytelen megtenni, ami hemzseg az egyház felesküdött vadászaitól, akiknek egyetlen céljuk az, hogy megszabadítsák a birodalmat a gonosz és veszélyes boszorkányoktól és minél többet máglyán égessenek el. Azonban a sors úgy hozza, hogy Lou kénytelen örök hűséget fogadni a vadászok parancsnokának, Reid Diggory-nak.
Reid árva, akit már egészen kicsi korától fogva az egyház nevelt fel, ezért hűen ragaszkodik annak tanaihoz, miszerint minden boszorkány rossz és nem tekinthetők embernek, csupán lények, akik a sátánt szolgálják. Mivel mindenben aláveti magát az érsek parancsainak, ezért elveszi Lou-t, ezt a pogány lányt, aki szöges ellentétben áll az általa elképzelt női ideállnak. Ugyanis Lou egy igazi zabolátlan vadvirág, aki úgy káromkodik, mint egy kocsis és tolvajlásból él.
A kezdeti civakodásuk és ellenérzésük egymás iránt, úgy ahogy az lenni szokott szerelembe csap át, viszont, amikor már azt hihetnék, hogy boldogan élhetnek együtt, Lou múltja és ezzel együtt végzete megzavarja ezt a pillanatnyi idillt.
Végig lekötötte a figyelmemet a történet, mert folyamatosan történt valami váratlan, ami hajtotta előre a cselekményt. Voltak persze előre kiszámítható események és csavarok, de mégsem untatott.
Szerettem, hogy igazából egyik oldallal sem tudtam szimpatizálni, hiszen mind az egyház, mind pedig a boszorkányok követtek el szörnyű tetteket és áldoztak fel ártatlanokat a céljuk elérése érdekében. És végül szerettem azt, ahogyan Lou és Reid megpróbált boldogulni a két világ között. A mellékszereplők is szerethetők voltak, kifejezetten Anselt kedveltem meg a leginkább.
Szóval kellemes olvasmány volt és alig várom a folytatást.