Blood ​& Honey (Serpent & Dove 2.) 70% 26 csillagozás

A Serpent & Dove-hoz képest sokkal visszafogottabb folytatás és sajnos nem is tudtam annyira élvezni, mint az első részt. Amennyire tetszett az első részben az a sok civakodás, amit Lou és Reid leművelt, az most kevés volt, vagy éppen túl sok. Már az sem volt elég. A sok akciónak viszont örültem. Ezt könnyen és gyorsan olvashatóvá tette. Más különben biztos, hogy félre tettem volna ezt a könyvet, mert eléggé vaskos. Sajnos érződött a történeten, hogy eredetileg két részesre lett tervezve, de ki kellett tolni trilógiára, ezért kellett az a sok ismétlés, és muszáj volt oldalakat írnia a semmiről.
spoiler Nem tudom, hogy ezek után lesz-e kedvem a folytatáshoz.

Hű. Csak hű.
Ahogy bátyámnak meséltem a sztorit: az írónő fogta a karaktereket. Először kicsit megkínozta őket, aztán egyesével levágta a végtagjaikat, kitépte a szívüket (meg az enyémet is), megsütötte őket, kilökte egy busz, aztán egy vonat aztán egy repülő elé, átment rajtuk egy úthengerrel, végül pedig le is köpte őket. Kétszer.

A könyv eleje halál unalmas volt, legalább háromszor kellett nekiállnom, mire végre sikerült belelendülnöm. Abszolút hullámvasút az egész: minden kis cselekmény után unalom, veszekedés és még több wtf pillanat. Nagyon nagy reményeket fűztem ehhez a kötethez, de hatalmasat csalódtam. Nagyjából egyik része sem tetszett, ahol lehetett, rossz irányba fordult a történet. ÉS A VÉGE? MI VOLT EZ??
Aludnom kell rá egyet, mielőtt kézbe veszem a következő részt, mert biztos vagyok benne, hogy most az első szóváltásnál kihajítanám az ablakon…

Az első könyvhöz képest szerintem ennek a hangulata szinte teljesen más, mint ahogy a történet felépítése is.
Itt a cselekmény úgy éreztem, hogy lassabban halad, viszont cserébe kaptunk több új szereplőt, akik okoztak némi meglepetést.
A hangsúlyt a cselekményben főként az kapta, hogy igyekeztek Lou anyja elől bujkálni, miközben már szinte kétségbeesetten próbáltak mindenkit maguk mellé állítani. spoiler
Reid és Lou kezdtek szétesni fejben, ami rájuk nehezedő nyomás tudatában nem meglepő. Néha már annyira kétségbeesetten próbálkoztak,hogy ahelyett, hogy egymásért dolgoztak volna, inkább egymás ellen sikerült. spoiler
Kíváncsi leszek, hogy a folytatásban vajon sikerül-e megbékélni önmagukkal és az ellenfélre koncentrálni.
Na és a könyv vége.. Huhh, hát szeretném úgy tegnap előttre a folytatást. :D

Holnap jelenik meg a folytatás, ugye..? :) (Az értékelésem írásakor még elméletileg kb. 7 hónap van hátra.)

Komolyra fordítva a szót, a második könyv hangvétele merőben más, aki az első könyv nagy részében jelenlevő, könnyed/kalandozós/romantikus hangulatra számít, az csalódni fog. Vannak ilyen részek, de eléggé kis mértékben. A könyv nagy része konfliktusokból áll, a szereplők egymás közötti és belső ellentéteikkel vívódnak és ez a folyamat nem fájdalommentes. Nekem tetszett, mert jóval több oldalát ismerhettük meg a szereplőknek. Az új mellékszereplők szerintem érdekesek voltak és beleillettek a történetbe, illetve a mágia működéséről is jóval többet megtudhattunk.

Kíváncsian várom, hogy mi lesz a trilógia befejezése és hogyan sikerül majd elvarrni a szálakat a végére.

Az idei év egyik legnagyobb kedvence lett nálam a Serpent & Dove, úgyhogy alig vártam, hogy olvashassam a folytatást, ami kisebb csúszás után meg is érkezett hozzám szeptember helyett novemberben. Próbálok az értékelésemben is a jó dolgokra fókuszálni, de ez a 2. rész annyira más volt, mint az első (sajnos inkább rossz értelemben), hogy nem tudom elengedni a könyv hibáit. Pedig reménykedtem benne, hogy ahhoz a csoporthoz fogok tartozni, akiknek inkább tetszeni fog, mint fordítva.

Kezdeném azzal, hogy a könyv az első harmadáig elég jól fenntartotta az érdeklődésemet, spoiler, de utána annyira belassult (kivéve egy-két részt a közepén), hogy az utolsó pár fejezetig sokszor rá kellett vennem magam arra, hogy márpedig igenis folytatnom kell a könyvet, mert biztosan beindul majd a cselekmény és meg fogja érni, hogy tovább olvastam. Megpróbálom ezt a hibát annak betudni, hogy egy trilógia középső részéről beszélünk, és ezeket nagyon nehéz jól megírni, hogy tényleg hozza az első könyv szintjét, de még legyen értelme egy harmadik résznek is utána. Mivel Shelby fogalmazását, karaktereit nagyon szeretem, ezért csakis ennek tudom be ezt a dolgot, csakis ez lehet az oka! :) Mai napig nem értem egyébként, hogy miért nem maradt duológia, miért kellett trilógiának megcsinálni…

Kezdjem azzal, hogy mivel voltak problémáim?
spoiler

Nagyon feleslegesnek éreztem, hogy a könyv közepére Shelby betett egy spoiler jelenetet, mert abszolút irreleváns volt a plot szempontjából, ráadásul egyik karakter részéről sem volt később bármilyen hatása, mintha meg sem történt volna. Ellenben ez is volt vagy egy fejezet hosszú, amit a könyv többi részére (pl. végére) lehetett volna fordítani. spoiler

Mivel eddig nagyrészt csak negatív dolgok jutottak eszembe, azért megosztanám azt is, hogy pár új és érdekes karakterrel ismerkedünk meg a könyv során spoiler. Nagyon tetszettek ezek a szereplők, a háttértörténetük, és azok a fejezetek, ahol róluk olvashattunk. Az egész hangulata varázslatos volt. ;)

Sőt, még a könyv elején volt egy jelenet spoiler. Az szerintem nagyon jól meg lett írva, többször át is olvastam, annyira tetszett a párbeszéd, a dinamika és az összhang Lou és Reid között. ♥

Összességében amúgy voltak élvezhető részek benne, sőt, még néhol hozta is az előző részben megszokott humort is, de nem vagyok maradéktalanul elégedett, főleg a végével. Végig úgy éreztem, hogy a könyvben telik az idő, egyre több a dráma, de nem tartunk úgy igazán semmi felé. Majd ezután az utolsó kb. 80 oldalba megpróbált mindent belesűríteni Shelby, aminek viszont több időt is szentelhetett volna, azokat jobban ki lehetett volna fejteni.