Emma ​meg én (Emma meg én I.) 226 csillagozás

Sheila Hocken: Emma meg én Sheila Hocken: Emma meg én Sheila Hocken: Emma meg én Sheila Hocken: Emma meg én Sheila Hocken: Emma meg én

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Sheila Hocken gyengénlátó családba született. Vele született szembetegsége az évek alatt annyit romlott, hogy húsz éves korára teljesen megvakult. Ez mindannyiunknak nehezen kezelhető tragédia lenne, Sheila azonban erőt merített belőle. Dolgozott, sportolt, szórakozott, mint bármely látó ember. Így a tudatos lány jutalma, hogy egymásra találtak Emmával, a játékos, vakvezető labrador kutyával. Megismerkedésük és egy életen át tartó barátságuk történetét írja le Sheila Hocken a boldog feleség és családanya, aki az orvostudomány fejlődésének köszönhetően közben visszanyerte a látását. Sheila Hocken Notthingamben vakvezetőkutyaiskolát nyitott, hogy megadja másoknak is azt az általa is tapasztalt szabadságot, amit egy jól képzett vakvezetőkutya, barát nyújthat egy gyengénlátó vagy vak ember számára

Eredeti megjelenés éve: 1978

>!
Partvonal, Budapest, 2012
232 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639910973 · Fordította: Rácz Lívia
>!
Fekete Sas, Budapest, 2007
302 oldal · ISBN: 9789639680128 · Fordította: Rácz Lívia
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2000
190 oldal · ISBN: 9635489862 · Fordította: Rácz Lívia

2 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 35

Most olvassa 5

Várólistára tette 87

Kívánságlistára tette 68

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Cicu
Sheila Hocken: Emma meg én

Imádtam ezt a könyvet, a helyesírási hibák, és a néhol tapasztalható elképesztően magyartalanul fordított mondatok ellenére is.
Kutyásként mindig is csodáltam a vakvezető kutyákat. Eszméletlen, hogy mikre képesek, hogy gazdájukat segítsék a mindennapokban.
Ez a könyv bepillantást enged a képzésükbe, a mindennapjaikba.
Csodás történet volt, egy vak lány, Sheila és vakvezető kutyája, Emma kapcsolatáról.
A happy end pedig a műtét, ami után Sheila, visszanyerte a látását.
Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra.
Végezetül pedig egy idézet, amit Byron írt a saját kutyusáról, és ami azt gondolom az összes kutyára igaz :
„Szépség hiúság nélkül, bátorság kegyetlenség nélkül és minden emberi erény az emberi gonoszság nélkül”

2 hozzászólás
>!
Neelah P
Sheila Hocken: Emma meg én

Nagyon aranyos történet, amiben, ha akarnék sem igazán tudnék kivetnivalót találni – pláne azért, mert valós történet, azokba meg ugyebár nem illik belekötni. :D Nem is akarok. :) Kedves történet, rövid fejezetekkel, gyorsan lehet haladni vele. Függőséget nem okoz, cserébe viszont nem kell hozzá külön hangulat – két mondat után Emma ott ült mellettem, nekem pedig folytonos ingerenciám volt, hogy megsimogassam. :)) Mindezek mellett pedig betekintést kapunk kicsit abba, hogyan élik meg a hétköznapokat a vakok – soha nem gondoltam bele, hogy a tájékozódáshoz például az utcasarkokat számolják. :)

>!
Judit96
Sheila Hocken: Emma meg én

Látszik hogy mennyire meglátszódik hogy mennyire más érzések érik vagy milyen üzenetet közvetithet egy igaz történeten alapuló vagy egy átlagos szórakoztató regény vagy akár milyen könyv! Nagyszerűen elmeséli az irónő hogy milyen egy vak ember élete milyen nehézségekkel jár a beilleszkedés a társadalomba és ezen belül a vakok számára a látok közösségébe. Milyen hosszú folyamat a hétköznapi dolgok elsajátitása. Milyen hosszú folyamat egy vezetőkutya megkapása megtanulni hogy hogyan kell báni vele, együttműködni vele, különböző vezényszavakkal irányitani őket hogy minél jobban össze tudjanak szokni és egy test egy lélek ként legyenek egymással hogy mindenkinek a legjobb legyen. A könyv vége elégé nyitott lett és ha úgy szereti valaki mint én elégé sugározza hogy muszáj elolvasni a folytatását hogy mi lesz Shelila lányával hogy ő is vak lesz-e és tovább viszi-e a családja nem éppen pozitiv génjeit.

>!
Sister
Sheila Hocken: Emma meg én

Sosem olvastam még könyvet vakokról, főleg nem vakvezetőkutyákról, így az egész történet újdonság volt számomra. Anyukám vette meg egyszer a húgom egyik kis barátnőjének a szülinapjára, akkor figyeltem fel rá és tettem fel a várólistámra. Aztán véletlenül rátaláltam és úgy gondoltam, éppen itt az ideje, hogy megismerkedjek vele. :)

Az Emma meg én egy olyan fantasztikus, kedves történet, amit csak túlcsorduló érzésekkel lehet olvasni. Megismerhetjük belőle, milyen egy vak kislány élete az iskolában, később hogyan boldogul a felnőttek világában, ahol meg kell küzdenie a mindennapos közlekedéssel, munkával és a háztartással is. Sheila folyamatosan bebizonyítja, hogy vaksága ellenére is tökéletesen teljes életet tud élni, pláne amikor belép az életébe Emma, ez a csupa szív, bolondos, csokoládészínű labrador. Csodás páros ők ketten, akik bármilyen akadályt le tudnak győzni. Időközben több olyan esemény is történik Sheila életében, amikor kicsit mi is aggódhatunk; hol érte, hol pedig Emmáért, de a vége mindenért kárpótol.

Nem csupán a vakok életébe nyerhettem bepillantást, hanem egyúttal megismerhettem, milyen lenyűgöző munkát is végeznek a vakvezetőkutyák minden egyes nap. Micsoda bizalom és kötelék alakul ki gazda és kutya között, jóformán a kutya a felelős a gazdija életéért. Ezt korábban sosem sejtettem, itt viszont majdnem minden kérdésem megválaszolásra került. Kb. a feléig könnyes szemmel olvastam, de a végére összeszedtem magam és együtt örültem Sheilával és Emmával. :) Alig várom, hogy folytassam a történetüket!

>!
Beatrice8 
Sheila Hocken: Emma meg én

Így jutottam el a mostani 3. vagy 4. újraolvasásomhoz:
Fordítottam kuytás dolgokat. A vadászkutyáknál előjött, hogy használják őket vakvezető és segítőkutyaként, amiről eszmbe jutott ez a könyv és azonnal kedvet kaptam az újraolvasáshoz, mindegy mennyi kötelezőm és sürgősebben olvasandó könyvem van, a nem olvasnivaló teendők mellett. Másnap ki is olvastam gyorsan, nagyon kis rövid, meg egyébként is imádom.
Őszintén nem tudom anno miért tetszett ez meg nekem annyira, ez volt az első könyv, amit vakokről olvastam, azóta érdekelnek a velük kapcsolatos dolgok. Még tesóm vette nekem szülinapomra, de tényleg nem tudom mi volt az amiért ez azonnal a kedvencem lett. Mindegy is, hogy azóta is rendületlenül imádom.
Nagyon nagyon érdekes. Megismerni az életét, hogy hogyan old meg dolgokat.
Tele van nehéz dolgokkal mégis az egész reményteli és van egy ilyen boldog kisugárzása. Sheila Hockennek nagyszerű stílusa van sugároz belőle a töretlen optimizmus.
A hangulata az ami minden alaklommal magával ragad. És ezt nem tudom megmondani, hogy ez honnan jön.
Egy gyönyörű, szívet melengető és aranyos történet, mindenkinek maximálisan ajánlom. Mondjuk miután már évek óta díszíti a kedvenc listámat, lehet elfogult vagyok :D
Kedvenc részeim: egy lány, aki más, mint a többi, vakvezető kutya központban, a verseny, Don, tanfolyamok, a kötés lekerül.
Még érdekesebbé teszi, hogy ráadásul nem is most játszódik, így egy kicsit a 20. századi Angliába is betekintést nyerhetek.
Ui.: Nagyon szeretem a borítót is. :D

>!
Partvonal, Budapest, 2012
232 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639910973 · Fordította: Rácz Lívia
>!
aram76
Sheila Hocken: Emma meg én

Imádtam minden egyes mondatát, de leginkább Emmát. A legszomorúbb számomra a történetben, hogy 1977- ben íródott, Emma már nem él. Annyira kevés idő adatik meg nekünk embereknek a drága angyalokkal. Nagy a kísértés, hogy elkezdjem a második kötetet, de ha abban csak egyetlen utalás is van arra, hogy Emma beteg, netalán meghal, nem akarom tudni!

>!
Szimirza P
Sheila Hocken: Emma meg én

Szerkezetileg, helyesírásilag nem hibátlan történet, de a mondanivalója az hibátlan! Minden tisztelem az ilyen kutyáké, akik képesek életeket menteni, segíteni boldogulni az életben azoknak, akik bármilyen okból kifolyólag nem képesek ellátni magukat tökéletesen. Amikor ilyen történetet olvasok, vagy ilyen kutyát látok, aztán bele gondolok abba, hogy mennyi állatkínzó van, mennyi sérült állat….nos, azt hiszem mai napig tartom, hogy az ember a leggonoszabb állat…

>!
River_Song
Sheila Hocken: Emma meg én

A vakvezető kutyák munkája iránti csodálatom és kíváncsiságom miatt olvastam el.
Néhányszor volt már alkalmam kipróbálni (természetesen szembekötve), hogyan is vezet egy ilyen kutyus: valóban hihetetlen sebességgel! Alig győztem loholni utána.
A bizalom, ami az igazi közös munkához szükséges, nem volt meg közöttünk, mivel nem az én kutyám volt. Sheila (aki egyébként egy megtestesült Bronte hősnő, annyira szerény és visszafogott) segítségével viszont megélhettem, milyen is lehet a valóságban, napról napra együtt élni, dolgozni egy ilyen szuper vakvezető kutyával, mint Emma.

Spoiler:

Különösen tetszett Emma azon szokása, ahogyan a buszon utazva átnyomult a tömegen, kinézett egy (foglalt) ülést, és addig bámult meredten az ott üldögélő emberre, amíg az inkább felkelt és átadta a helyet neki és a gazdájának. :)

Ami pedig felbosszantott, az az emberi hülyeség, ostobaság. Sheila kollégái nem akarták elhinni, hogy S. nem lát (mert annyira ügyesen boldogult egyedül is), ezért az ő tudtán kívül mindenféle akadályt, pl. székeket tettek az útjába, hogy leteszteljék, vajon nekimegy-e a tárgyaknak, vagy kikerüli… Természetesen hatalmasat esett.
Az általam „kipróbált” kutya gazdája is beszámolt hasonló élményéről, ami egy áruházban történt meg vele, csak ott bevásárlókocsik voltak az akadályok. No comment.

2 hozzászólás
>!
Marcsusa
Sheila Hocken: Emma meg én

Nagyon jó könyv! Nem olvastam még ilyen ehhez fogható történetet, számomra egyedülálló volt. Belepillanthat az olvasó, hogy milyen az élete a vakoknak; mennyire rá vannak utalva a vakvezető kutyákra, akiknek rengeteget kell tanulni, mire eljutnak odáig; valamint milyen, amikor egy műtét után tele reményekkel és egy „új” világgal hogyan birkózik meg a főszereplő. Ráébreszti az olvasót, hogy mennyire szerencsés, hogy lát, és milyen szép az élet, a színek párosítva az illatokkal, amik természetesek számunkra, de egy vak embernek nem.

>!
serengeti P
Sheila Hocken: Emma meg én

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 4
Stílus (írói): 4
Ötlet (eredetiség): 5
Tartalom (mondanivaló): 5
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 4,5
Érzelmek (ábrázolása): 4
Izgalom: 4
Humor: 3

Bár az író stílusa kissé kiforratlan, mégis kellemes volt olvasni a könyvet. Nagy szeretet sugárzik belőle a segítő társállata iránt. Ugyanakkor bármennyire is tagadja a kötet elején az írónő, a szövegből süt a – hm, kimondom – keserű igyekezet, tán irigység is spoiler.

>!
Magvető, Budapest, 1980
226 oldal · ISBN: 9632711823 · Fordította: Rácz Lívia

Népszerű idézetek

>!
Cicu

Mindig nehéz volt olyasvalakivel találkozni, aki a közelmúltban veszítette el látását.
Az ember annyira vizuális beállítottságú élőlény, a látás uralkodik minden más érzékszerve fölött. Ezt hirtelen elveszíteni – iszonyú csapás. Nem csupán fizikai vaksággal, hanem ugyanolyan mértékű szellemi megvakulással is jár. A tengeri anemónák azonnal becsukódnak, ha valami hozzájuk ér. Akik megvakulnak, ezekhez hasonlítanak. De gyakran meg is maradnak ebben az elzártságban.

133-134. oldal Emma megmenti az életemet

>!
Cicu

De nincs olyan szeme világát vesztett ember, aki szíve mélyén könnyen beismeri, az igazi probléma: nem látni.

136. oldal Emma megmenti az életemet

>!
Cicu

Mindig utáltam a vasútállomásokat: a zajt, a százegy akadályt és azt az általános nyüzsgést, ami egy vak számára nagyon félelmetes.

51. oldal Kiképzés

>!
Cicu

De kétségeim megmaradtak. Az, hogy egy látóképes – ráadásul jóképű – férfi szerelmes lehet belém, annyira távol volt attól, amit valaha is elvártam, hogy úgy éreztem, a világ megfordul körülöttem. A következtetés elkerülhetetlen volt: Don lát, én vak vagyok. Tehát: nem lehet szerelmes belém. Ugyanakkor biztos voltam -bár némileg kétkedő – saját, iránta érzett szerelmemben.
A szerelem eddig olyasmi volt, amiről olcsó Braille-könyvekben olvastam ugyan, de kizárólag látóképes emberekre vonatkozott.

89. oldal Don

>!
Cicu

Még nem fogtam fel, hogy Emma milyen óriási mértékben változtatja meg az életemet. Még mindig nem tanultam meg, hogy bizalmamat belé fektethetem.

54. oldal Újra otthon

>!
Cicu

Az egyik nehézség az újonnan megvakultak számára: a látóképes emberek hajlamosak arra, hogy túl sokat sürgölődjenek körülöttük, és még jobban táplálják bennük a tehetetlenné válás érzését és azt, hogy ezzel együtt többi képességeiket is elvesztették. Át akarnak vállalni és megtenni olyan dolgokat a vakoknak, amelyeket ők maguk is meg tudnának csinálni, ha megtanítanák őket rá. Rengeteget buzgólkodnak azért, hogy a vak személy valóban meggyőződjék saját tehetetlenségéről. A Clifton Spiney egyik célja: szembeszállni ezzel a nagyon is reális veszéllyel.

136. oldal Emma megmenti az életemet

>!
Cicu

Végre saját szememmel is elolvashattam, mit írt Byron a kutyájáról. Kőbe vésve állt, hogy Beatswainben megvolt a : szépség hiúság nélkül, bátorság kegyetlenség nélkül és minden emberi erény az emberi gonoszság nélkül". Szerettem volna én írni ezt, de Emma dicséretére.

219. oldal Új élet

>!
Cicu

– Aztán hallottam Brian lépteit, és mellette egy kutya kocogását.
– Itt vagyunk, Sheila – mondta Brian a szobába lépve. – Itt a kutyája. Emmának hívják, és csokoládészínű labrador.
Farok suhogott a levegőben, Brian elment, becsukta maga mögött az ajtót.
– Emma – szóltam. Azonnal jött, ugrált keresztül a szobán. Aztán majdnem feldőltem az ágyon. Aztán végignyalt.
– Halló, Emma – mondtam –, halló. – Alig akartam elhinni. Tovább nyaldosott, és hideg orrát a tenyerembe nyomta. Akkor már tudtam, hogy jól megleszünk egymással.
– Szeret – gondoltam, és legszívesebben körbetáncoltam volna a szobát.

39. oldal Belép Emma

>!
Cicu

– Most mi következik? – kérdeztem.
– Át kell mennie az úttesten. Először fülel, van-e forgalom. Ha csend van, parancsot ad Emmának, hogy menjen előre.
Amikor úgy hallottam, hogy elcsendesedett a forgalom, így is tettem. De semmi sem történt.
– Tudja, hogy maga van mögötte. Biztatnia kell, hogy átvezesse magát az úttesten.
– Emma jó kislány – könyörögtem –, okos kutya. – És némi meggyőzés és az „előre” ismételgetése után végül átvezetett az úttesten.
Vezetőkutyával átkelni az úttesten: csapatmunka. Bármit csinálsz, együtt csináljátok.

42-43. oldal Kiképzés


Hasonló könyvek címkék alapján

Hyeonseo Lee – David John: A lány hét névvel
Karen Blixen: Volt egy farmom Afrikában
Martin Pistorius: Néma üvöltés
Brunella Gasperini: Egy nő és egyéb állatfajták
Jeannette Walls: Az üvegpalota
Kien Nguyen: Amerika hazavár!
Jane Hawking: Utazás a végtelenbe
Polcz Alaine: Asszony a fronton
Gerald Durrell: Istenek kertje
Jennifer Worth: Hívják a bábát