Változások ​könyve 115 csillagozás

Sheila Heti: Változások könyve

„Van ​abban valami fenyegető, ha egy nő nem a gyerekeivel van elfoglalva… Vajon mihez kezd helyette? Miféle bajt kever?”
„Az első dolog, amit egy korunkbeli nőtől mindenki meg akar tudakolni, az, vannak-e gyerekei, és ha nincsenek, mikor lesznek. Olyan ez, mint egy polgárháború. Melyik oldalon állsz?”
„Hogy akarok-e gyereket, vagy sem, azt magam előtt is titokban tartom – ez a legnagyobb titok előttem.”

Mit jelent pontosan az anyaság? Mit nyerünk, és mit veszítünk, ha a gyermekvállalás mellett döntünk?
Sheila Heti nagy port kavaró, különleges regénye ezeket a kérdéseket feszegeti. Az elbeszélő egy harminchat éves nő, aki a társadalmi és a belső nyomás hatására is úgy érzi, döntésre kell jutnia. De biztos elképzelések híján mi segíthet? Mi történik, ha elménk és ösztöneink között nemhogy összhang, de jóformán kapcsolat sincs?
A narrátor vívódása és döntésképtelensége időnként szívbe markoló, máskor humoros, miközben a szöveg szenvedélyessége magával… (tovább)

>!
Libri, Budapest, 2019
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634335498 · Fordította: Csonka Ágnes
>!
Libri, Budapest, 2019
312 oldal · ISBN: 9789634336358 · Fordította: Csonka Ágnes

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

harmincas


Kedvencelte 10

Most olvassa 14

Várólistára tette 165

Kívánságlistára tette 144

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

Málnika P>!
Sheila Heti: Változások könyve

„Az értékrendünk szerint kell élnünk. Az emberek gyakran belesodródnak a konvencionális életbe – és óriási nyomás nehezedik mindenkire, hogy betagozódjon. De hogy létezhetne csak egyetlen helyes út?”

Sheila Heti új könyvével már az egymásra találásunk is igazán különleges volt, ugyanis a Könyvhéten egy bámulatosan kedves és motivált PR-os ajánlására vettem meg. Ez a találkozás végül sorsszerűnek bizonyult, hiszen a magyar származású írónő kényes kérdéseket felvető és tabukat döngető prózája egyedi módon nyitotta meg a szívemet és kapcsolódott az élethelyzetemhez.

A hihetetlenül őszinte, egyszerre bátor és bizonytalan hang az anyaság és a nőiesség témáját járja körül. A belső párbeszéd során olyan gondolatokat vet fel, amelyeket eddig talán hangosan sem volt helyénvaló kimondani, nemhogy papírra vetni. Azonban ez a meghökkentőnek tűnő elmélkedés az anyaságról és a „nem anyaságról” szervesen hozzátartozik női mivoltunkhoz, még akkor is, ha a szerzővel ellentétben, a többségben sokkal kevesebb kétely is vetődik fel a gyerekvállalás kapcsán. De mi van akkor, ha a konvenciókhoz való igazodás és a saját értékrend nem esik össze? Netán helyes-e csupán azért gyereket vállalni, mert minden ismerős ezt teszi, vagy mert ketyeg a biológiai óra? A Yi-king-féle pénzfeldobáson és a női cikluson alapuló elbeszélés sokkal mélyebb rétegekig jut el, korántsem csupán személyes vívódásról van szó, fontos szinten jelenik meg benne ugyanis a generációk fájdalma, az örökölt sors is. Sokan úgy vélik, a szerző nem hoz döntést a regény végére, azonban én ezt teljesen másként értelmezem. spoiler

Egy viszont biztos, a Változások könyvében minden megvan, ami egy igazán jó olvasmány ismérve: gondolkodásra és önreflexióra késztet, számos további kérdést vet fel, illetve teljesen biztossá tett saját válaszaimban. Az már csak hab a tortán, hogy a magyar kiadás ezúttal sokkal találóbb címet és csodálatosabb borítót kapott, mint az eredeti.

13 hozzászólás
csucsorka IP>!
Sheila Heti: Változások könyve

„Hogy akarok-e gyereket, vagy sem, azt magam előtt is titokban tartom – ez a legnagyobb titok előttem. ” – idéz a fülszöveg, én pedig nem is olvastam tovább, tudtam, hogy rögtön megveszem ezt a könyvet, és a könyvfesztiválos tornyom legtetejére került, azonnali olvasással. Egyébként a könyv külsőre gyönyörű lett! Forma, tapintás, színek – csillagos ötös.

Aztán jön a tartalom, és én már itt, az elején leszögezem, hogy mindenkit megértek, aki utálni fogja ezt a regényt.
A hülye szerkezetével, amiben egy negyvenhez közelítő nő pénzérméket dobál fel, hogy hatalmas horderejű kérdéseket döntsön el „az univerzum erejével felruházott” érmék segítségével.
Azzal, hogy ebben a könyvben több a kérdőjel, mint a pont. És ezt nem átvitt értelemben mondom. Tényleg kevesebb a kijelentő mondat, mint a kérdő. És megértem, hogy akikben ez a rengeteg kérdés nem merült még fel, vagy sokkal természetesebben hozták meg a döntést, esetleg már maguk is édesanyák, azok legszívesebben két büdös nagy pofonnal tennék helyre a csajt. Megértem azokat, akik a nyolcadik oldalon feladják és azokat is, akik az utolsóig a falra másznak tőle.

Nekem azonban – amellett, hogy minden hibáját látom persze! – baromira szükségem volt erre a könyvre. Akkor is, ha rengeteg dologgal nem értettem benne egyet; akkor is, ha az 1500 feltett kérdésből csak úgy 900 a sajátom; akkor is, ha baromira szántam a mesélőnket, többek közt azért, mert ordítóan hiányzik az életéből Isten, de ő inkább jósokhoz, látókhoz és érmékhez szalad valaszokért és persze lelki békéért.

Ebben a könyvben egy személyben viaskodik a munkáját szerető nő, az alkotó, a szerelmét szerető nő, egy nő, aki valószínűleg szeretne gyereket és egy nő, akinek a gondolattól is borsódzik a háta. Mondom, egy személyben. Telnek az évek, a barátnőknek, rokonoknak gyermekeik születnek, egy közel negyven éves nő pedig nyargal át az életen, és képtelen megmondani, akar-e gyereket, miközben folyamatosan a téma körül pörög. Azért gondolkodik rajta ennyit, mert a szíve legeslegmélyén akarja? Vagy azért, mert satuba fogják a társadalmi elvárások?

Azt hiszem, hamarabb töltenék föl meztelen képet a netre, minthogy ebből a könyvből kiírjam az összes általam megjelölt idézetet. (Bár valószínűleg tök ugyanaz lenne a kettő.)

Összességében ez tehát egy, az emberiség jelentős hányada számára olvashatatlan regény, amit nekem el kellett olvasnom és most kellett elolvasnom, és cseppet sem bánom a rászánt időt.

Jaj, és még valami: azt hiszem, Csonka Ágnes az egyik kedvenc fordítóm!

17 hozzászólás
Pandalány P>!
Sheila Heti: Változások könyve

„Hogy akarok-e gyereket, vagy sem, azt magam előtt is titokban tartom – ez a legnagyobb titok előttem.”

Sheila Heti könyve engem kerülőúton talált meg, mert eleinte nem terveztem elolvasni. Aztán addig-addig jött szembe velem, illetve Ott Anna ajánlása is sokat nyomott a latban, amíg bele nem olvastam egy könyvesboltban és ott eldöntöttem, hogy mégis érdekel.

Nagyon fontos és elgondolkodtató könyvnek tartom, témájából adódóan elsősorban a nők számára.
Az anyaság, a termékenység témaköréről beszélget Sheila az olvasóval. Ugyanis olyan volt olvasni ezt a kötetet, mintha velem beszélné meg az írónő az őt foglalkoztató kérdéseket. Kérdéseket tesz fel, közben elmesél az életéből momentumokat, ezáltal ez nem regény, mint ahogy eleinte hittem róla. Inkább olyan, mint amikor egy kávé mellett beszélgetsz órákon keresztül a barátnőddel egy fontos témáról.
A gyermekvállalás megannyi aspektusát körüljárja, felvet egyértelmű kérdéseket, de olyanokat is, amelyek többször visszatérnek és nem kap rá választ és őrlődik rajtuk.
Nagyon érdekes volt gyakorlatilag belelátni a fejébe egy olyan nőnek, akinek nem életcélja a szülővé válás. Ez viszonylag hamar világossá vált számomra.
Végig nagyon őszintének és hitelesnek éreztem minden mondatát, egyfajta kitárulkozásnak. Úgy gondolom, hogy minden nőnek joga van eldönteni, hogy vállal-e gyermeket élete során, vagy sem. És ahogyan Sheila őszintén leírja gondolatait a témával kapcsolatban, akaratlanul is támadási felületet nyújt, hiszen a legbensőbb gondolatait olvashatjuk el. Bátor, vállalja önmagát, és ezért is tartom ezt egy olyan könyvnek, amit nagyon ajánlok a témában.
Aggódik párkapcsolatának változásáért, a saját személyisége átalakulásáért, amikor arra gondol, hogy egy gyermek lépne az életükbe. Ugyanakkor elnézve a kisgyermekes barátnőit, elbizonytalanodik elhatározását illetően és nem tudja, mit szeretne.
Szívesen olvastam volna még tovább a könyvet, mert rendkívül gondolatébresztő.

tizkicsikonyv>!
Sheila Heti: Változások könyve

Talán az egyik legmegosztóbb és legkülönösebb könyv, amit valaha olvastam. Rendhagyó szerkezet, provokatív téma. Abszolút jogosan lehet imádni és utálni is egyaránt – velem az előbbi történt, egyfajta zsigeri kapcsolódást éreztem. Meg azt is, hogy ez az olvasmány tényleg velem marad, és szükségem is van rá.

Bővebben pedig itt: https://tizkicsikonyv.blogspot.com/2019/05/valtozasok-k…

17 hozzászólás
Gudmundur>!
Sheila Heti: Változások könyve

A könyv legnagyobb értékének a témaválasztását tartom: szinte tabunak számító kérdéseket feszeget, amikor a gyermekvállalást úgy ábrázolja, mintha ez elsősorban egy nő saját döntésének, akaratának függvénye lenne. A leendő olvasóknak jelzem: a könyvben a főhős 300 oldalon keresztül gyötrődik azon, hogy vállaljon-e gyermeket vagy sem: ha ez így már első hallásra is riasztó, akkor szerintem nem érdemes belefogni az olvasásába. Nem tagadhatom, hogy én okkal olvastam el a könyvet, és saját dilemmáimból is sok minden visszaköszönt a lapjain – kész megoldásokat azonban ugyancsak nem itt talál majd, aki netán azt keres, inkább csak abban nyugodhat meg az ember, hogy nincsen egyedül (bár néha már ez is valami).
A cselekmény az elbeszélő utolsó termékeny éveinek időszakát öleli fel, amikor mind a társadalmi elvárások, mind a biológiai törvényszerűségek egyre komolyabb szorításában kell(ene) dönteni egy olyan kérdésben, ami főhősünk megélése szerint mintha csak neki jelentene dilemmát, mert a környezetében előbb-utóbb szinte mindenki kiteljesedve és boldogan merül el az anyaság örömeiben.
A könyv – regénynek nevezni nem merem – szerintem nagyon szépen érzékelteti azt a kozmikus magányt, amibe a döntés vélt vagy valós kényszere veti az elbeszélőt. Nem csoda, hogy az univerzumhoz fordul segítségért, és mivel a hagyományos értelemben vett vallásosság távol áll tőle, ezoterikus megoldásokhoz folyamodik, mert emberi kapaszkodót nem igazán talál. A körülötte lévők (családtagok, barátok) megnyilvánulásai jelképezik az általános és tipikus válaszokat egy olyan kérdésről, ami viszont a főszereplő szerint egy egzisztenciális alapkérdés, amelyre kinek-kinek meg kell érlelnie magában a választ, és nem elégedhet meg olyasmivel, hogy „ez az élet rendje”, „ez a nő feladata”, „azért kell megtenned, hogy később meg ne bánd”, „addig nem tudhatod, hogy akarod-e, amíg nem szültél”, stb.
A főhős emellett nem csupán a környezetét, hanem saját magát is szeretné megerősíteni abban, hogy az élet nőként gyermek nélkül is értékes lehet, és egy nőnek joga van más szerepeivel (is) definiálnia magát, mint anyaként, mást tekintenteni életcéljának, mint az anyaságot. Ehhez azonban úgy érzi, bizonyítékokat kell gyűjtenie, elfogadható indokokat kell találnia, amelyek őt igazolják, és amelyekkel igazolhatja magát mások és saját maga előtt is.
Most, hogy írom ezt az értékelést, rengeteg egyéb dimenziója is megjelenik előttem a könyvnek: a generációkon áthúzódó családi traumák továbbörökítésétől való félelem, a párkapcsolati kérdések (megbízhatóan támaszkodhatunk-e egy partnerre, ha nagyon akar/ egyáltalán nem akar gyermeket), az anyai minta szerepe, fontossága az anyaságról való saját döntésünkben – mi több, hogy egyáltalán valóban van-e döntési helyzet, vagy azoknak van igaza, aki az ellenkezőjét állítják.
A fülszövegben azt írják, hogy Sheila Hetit beválasztották azok közé a szerzők közé, akik meghatározzák majd, hogy hogyan olvasunk (és írunk) prózát a 21. században. Azt azért bevallom, hogy hiába tartom nagyon fontosnak, hogy ez a könyv megszületett, ez a fajta próza nem az én világom, és nagyon valószínűnek tartom, hogy ha ez a kötet pl. hasonló stílusban, több száz oldalon keresztül egy férfi gondolatairól szólt volna, aki azon töpreng, hogy otthon maradhat-e ő a gyerekekkel, és engedheti-e, hogy a felesége teljesedjen ki a karrierjében, akkor lehet, hogy nem olvasom végig. Mindemellett, amíg ezt írtam, plusz egy csillaggal megtoldottam azért az értékelésemet.

Kabódi_Ella P>!
Sheila Heti: Változások könyve

„Ez mindennél jobban elszomorít bennünket, hogy a gyermektelen és az anya egyenértékű, de ennek így kell lennie – hogy pontos ekvivalencia és egyenlőség áll fenn, egyenlők az ürességben és egyenlők a teltségben, egyenlők a tapasztalatok terén és egyenlők az elveszett tapasztalatok terén, egyik út sem jobb és egyik út sem rosszabb, egyik sem ijesztőbb vagy kevésbé rémülettel teli.”

Sheila Heti: Változások könyve. Ez a könyv nem az, aminek látszik. Hozzáteszem, már a magyar cím is megtévesztő, hiszen eredeti nyelven Motherhood (Anyaság) címmel jelent meg. A borító azt hirdeti: „A feminista próza provokatív, ötletes és tündöklő ékköve…” Cecelia Ahern: Üvöltés c. novellás kötetéből kiindulva (amely valóban a feminista próza tündöklő ékköve), azonnal megkaparintottam ezt is, bedőlvén a borítón feltüntetett ígéretnek. Sajnálom, hogy el kell mondjam, de én itt nem találtam semmilyen briliánst. A sorok között csupán egy harmincas évei vége felé közeledő, depressziós, önbizalomhiányban szenvedő nő gondolatait találtam, aki egész egyszerűen túl sokat foglalkozik saját magával. Nem a gyerekvállalás dilemmájával, nem az alkotással, nem az élet nagy kérdéseivel: önmagával. Ez a könyv egy szimpla önigazolás. Háromszázhét szellős oldal arról, amit egy egyszerű mondatban is ki lehetett volna fejezni: „Nem akarok gyereket.”

Persze, elismerem, ez egy merész mondat egy nő szájából. A közfelfogást tekintve talán az egyik legmerészebb, de őszintén, mélyen magunkba nézve, kinek mi köze van hozzá, hogy mit vagy mit nem kezdek a testemmel? Amíg mást nem bántok a választott életmódommal, kinek tartozom elszámolással a döntéseimet illetően? Tényleg ennyit kell ezen hányódni? Tényleg ennyire megvisel más nőket a saját döntésük? Nem mondom, hogy a társadalom nem enged meg sokat magának a tagjaival szemben, hiszen magam is tapasztalom, milyen tapintatlan kérdéseket képesek vadidegenek feltenni. Olyan kérdéseket, amik egyrészt udvariatlanok, másrészt a válasz senkire nem tartozik. „Miért vagy egyedül?” Mikor mész már férjhez? Mikor szülsz gyereket? Mennyit keresel? Jobb munka nem akadt?" Mind, mind olyan kérdések, amelyeket nem illik feltenni. Normális, morálisan rendben működő, önmagával elégedett egyének közösségében ilyen kérdőmondatok nem fordulhatnak elő az én olvasatomban. Magamból indulok ki. Nincs pofám megkérdezni, teszem azt, egy harmincas évei közepén járó, egyedül élő nőt, mikor akar már férjhez menni, hiszen ketyeg a biológiai órája. A válasz – legyen bármilyen is – nem az én dolgom, és amennyiben önhibáján kívül maradt pártában, és mindettől ő szenved, miért bántsam meg feleslegesen, miért dörgöljem még én is az orra alá a nyomorát, amivel egyébként tökéletesen tisztában van? Egyáltalán nem szabadna ilyen kényelmetlen, sőt: fájdalmas helyzetbe hoznunk egy másik emberi lényt. Soha.

Manapság a világ működése arra sarkall mindenkit, hogy kirakatba tegye az életét. Történjen velünk bármi, beszámolunk róla az interneten, így vagy úgy. A privát szréfánk ilyen egyértelmű megszűnésével – amit egyébként önként és dalolva vállaltunk mind – , nagyon sokszor már jogunk sincs felróni ezeket a kérdéseket. Mi magunk tesszük közszemlére minden küzdelmünket, sikerest és sikertelent egyaránt, apró-cseprőt és jelentőst ugyanúgy. Sheila Heti erre az iszonyú intim önvallomásra és önigazolásra nem a világhálót használja, hanem könyv formájában juttatja el hozzánk. Hozzám is. Engem, aki a magánéletemet tekintve inkább vagyok privát, mint nem, mélységesen zavarba hozott ez a könyv. Hogy ilyen mélységekben meg kellett ismernem egy másik ember zavaros lelki világát. Oldalakon keresztül arról ír, mennyire nem akar gyereket és közben azon töpreng, hogy mégis vállalnia kellene, hogy ne ítéljék el. Hogy lehetett volna gyermeke, de nem akart, az tökéletesen az ő dolga. Én még azt sem mondom, hogy ezzel bántaná azokat, akik a világon mindennél jobban szeretnének, de nem lehet nekik. Arról nem ő tehet, hogy másnak nem lehet, ő meg nem akar. Ez színtiszta genetika, biológia. Abból kell kiindulni, hogy nem vagyunk egyformák, és soha nem is leszünk. Ám azt tökéletes pazarlásnak érzem, hogy éveket töltött azzal az életéből, hogy ezen a témán rágódjon-szenvedjen, miközben a választ már jóval azelőtt tudta, mielőtt belevágott ennek a könyvnek a megírásába. Akármi mást írhatott volna, és szinte akármi más jobb lett volna ennél. Főleg, mert a végkicsengés keserves: antidepresszánsokhoz folyamodik, hogy ne utálja magát azért a döntésért, amit kétségbe vonhatatlanul joga volt meghozni. Számomra végtelenül szomorú a tudat, hogy tényleg senki nem akadt a környezetében, aki kerek-perec közölte volna vele, joga van nem szülni. Pont. Ezt a világot éljük. Ezt teszi velünk a kor szelleme, a közítélet (közutálat), a „nép nyelve”. Ennél pedig nincs elkeserítőbb számomra. Egy ragyogó elme ragyogó gondolatait akartam olvasni, ehhez képest egy önmagában teljességel bizonytalan, elvárásokkal megnyomorított nőtársam kálváriáját kísérhettem végig.

A kötet vezérgondolata tökéletesen kifejező arra, ami ezen lapokon lezajlott. Gyönyörű gondolat, persze: „Ekkor a küzdelmem helyét Anyaságnak neveztem el, mert itt láttam szemtől szembe Istent, mégis életben maradtam.” Shelia Heti önmagával, és a társadalommal vívott harcát végül megnyerte. Bár inkább mondanám ezt megúszásnak, mint valódi győzelemnek, hiszen sosem állt ki valójában az önnön igazáért, inkább töprengéssel elsunnyogta a „termékeny” éveket. Mennyivel boldogabb, vagy felszabadítóbb sorokat írhatott volna, ha nem kellett volna hosszú időn át szégyenkeznie azért, amit érez, azért, ami, és aki ő valójában. Sokunkkal van ez így. Számomra ez a történet nem az anyaságról való elmélkedésről szól, hanem arról a szégyenteljes társadalmi jelenségről, amit úgy hívunk, hogy közszáj, hanyagabbul fogalmazva: vélemény. Mindenkinek van, de senkinek nem szabadna ráerőltetni a sajátját a másik emberre. A szabadság tökéletes hiányáról szól Sheila Heti. Arról, hogy ha kicsit is különbözöl a tömegtől, nem lehetsz az, aki vagy. Lelkiismeretfurdalás, számonkérés és elítéltetés nélkül legalábbis biztosan nem.

Az eredeti bejegyzés a blogomban olvasható:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2019/05/shei…

kávésbögre P>!
Sheila Heti: Változások könyve

Nekem elég felejtős ez a könyv. Az írónőnek jó terápia volt, ez biztos, de még egyszer nem áldoznék rá időt. Én aligha lettem több a könyv által, pedig a téma nagyon is érdekel, aktualitása is van a saját életemben… Vontatott, egy idő után borzasztóan untatott is, hogy újra és újra ugyanazokat a köröket futjuk. Önéletrajzként szerintem több legitimitása van (ezért kapja a 4 csillagot), mint regényként. Míg az előbbibe tökre belefér az, hogy 200 oldalon át ugyanaz a problémán pörög, és minden fejezet végén kb. ugyanoda lyukad ki (mert olykor ezt csináljuk tényleg a való életben, évekig-hónapokig pörgünk 1-1 dolgon, mire rájövünk, hogy igazából végig tudtuk, hogy mit akarunk – ahogy Heti is), addig regényként szerintem pocsék lett. Nem nagyon jutunk el A-ból B-be, ha mégis annak tekintjük, hogy elérkezik a végére valami feloldáshoz-megoldáshoz, az olyan nyögvenyelősen ment, hogy az utolsó 50 oldalnál már szinte én is felkiáltottam 2 mondatonként, hogy „de döntsd már el, hogy mit akarsz”.

HA86>!
Sheila Heti: Változások könyve

Furcsa módon, még mindig sokan mondják, hogy bátor dolog, ha egy nő nyíltan felvállalja, hogy nem akar gyereket. „De – kérdezem én – miért is olyan bátor dolog ez, amikor mások azt vállalják fel, hogy homoszexuálisok, aszexuálisok, vagy hogy hisznek az egyszarvúakban?” Sheila Heti könyvét elolvasva, továbbra is azt mondom, önmagában annak felvállalása, hogy egy nő nem akar gyereket, vagy pedig nem zsigeri szinten akarja, és komoly kétségek marcangolják, a 21. században nem különösebben bátor tett (persze, ez nyilván attól is függ, a földgolyó melyik pontján él az ember lánya) – egy ilyen könyv megírása azonban igenis bátorságot kíván, méghozzá komoly bátorságot, és nem mellesleg erőt a szerző (és édesanyja/szűkebb családja) részéről, hogy később el tudja viselni a kritikát, amit azoktól az emberektől kap majd, akiknek kezébe kerül a könyv, és úgy olvassák végig, hogy 1. nem nekik és 2. nem róluk szól. Sheila Heti a szorongó, kétkedő, túlagyalós, túlérzékeny, hangulati ingadozásokkal küzdő, elvontan gondolkodó embertípus megtestesítője – az a fajta, aki borzasztóan ingerli a gyakorlatias gondolkodásúakat: egészen egyszerűen azért, mert nem értik meg őt, és éppen ezért nem is tudnak vele mit kezdeni.
A Változások könyve nem regény: egy, a harmincas évei végén járó nő tépelődése a szülésről, gyerekvállalásról. Több mint háromszáz oldalon keresztül ez utóbbi a központi téma, kaleidoszkóp-szerűen megközelítve a kérdést. Mindegyik fejezetben felvillan egy-egy újabb aspektus, ami más megvilágításba helyezi a kérdést, de végeredményben szinte mindig ugyanoda lyukad ki az elbeszélő (a szerző?): nem akar/tud/mer gyereket vállalni.
Ha bárkinek is kétségei lennének afelől, hogy egy „igen vagy nem” választ igénylő kérdésről lehet-e ekkora terjedelemben élvezetesen, színvonalasan, az olvasó érdeklődését végig fenntartva írni, akkor őket gyorsan megnyugtatom, hogy igen, lehet… Lehet, de szerény megítélésem szerint csak azok fogják igazán értékelni Sheila Heti könyvét, akik maguk is szorongók, és bonyolult az érzelemviláguk. Ők viszont igazi kincsre bukkanhatnak benne.
Az általam olvasott könyv könyvtári példány, de nagyjából a felénél-háromnegyedénél rájöttem, hogy be kell szereznem egy sajátot, amit teleragaszthatok majd a kis színes jelölő cetlijeimmel. Annyira lényeges pontokon metsz bele a szerző a gyerekvállalás kérdésébe, és annyira találó gondolatokat fogalmaz meg, hogy nem tudok neki eléggé hálás lenni a helyettem tett felismeréseiért.
Szóval, engem intellektuálisan elcsípett, és az elmémen keresztül eljutott a szívemhez. Bátran ajánlom minden Sheila Heti-nek! ;)

kvzs P>!
Sheila Heti: Változások könyve

Nagyon zavarban vagyok, hogy értékelnem kell ezt a könyvet. Nem a témája miatt -mert az rettentően fontos-, hanem azért, mert nagyon nem ezt vártam. Ez a kötet nagyrészt ugyanis egy bizonytalan, önbizalom hiányos nő önigazolást kereső írása, amivel el szeretné érni, hogy nem ítéljék el a gyerektelensége miatt. A sok nyavalygás és gyávaság -merjük már harmincöt fölött meghozni a döntéseinket, és merjünk kiállni értük- között ugyanis sokszor nagyon fontos dolgokról beszél a női léttel kapcsolatban. Felhoz rengeteg tabut, társadalmi nyomást és előítéletet, és családi mintákat. Csupa olyan dolgot, amiről nem lehet eleget beszélni. Csak valahogy újdonságot nem mutat túl sokat…
Nagyon kíváncsi voltam a könyvre, és sokat vártam tőle. Sajnos inkább szájhúzogatva tettem le, mint elégedetten…

ppeva P>!
Sheila Heti: Változások könyve

A téma ugyanaz, mint ez itt, csak más formátumban. Az interjú(szerű) kötet, ez regény(szerű), úgy éreztem, nagyrészt saját életéből merítve.

Kb. a negyedrésze volt az, ami miatt érdemes volt elolvasnom. De a rengeteg jósnőhöz futkosás meg a pénzérmék dobálása, az egyre erőltetettebb kérdések, amikre a főhősnő választ remél a pénzérméktől – ez egyre idegesítőbb volt. Ezeket a „fej vagy írás” részeket egy idő után csak nagyjából futottam át.

off


Népszerű idézetek

Málnika P>!

Csak azt kérdezd magadtól, hogy a saját értékrended szerint élsz-e, ne azt, hogy kipipáltad-e a rubrikákat.

36. oldal

Pandalány P>!

[…] gyakran megesik, hogy ha az ember fejest ugrik valamibe, utána boldog, hogy megtette.

2 hozzászólás
tizkicsikonyv>!

[…] arra a nőre, akinek nincs gyereke, ugyanolyan averzióval és szemrehányással tekintenek, mint a felnőtt férfira, akinek nincs munkája. Mintha valamiért bocsánatot kellene kérnie. Mintha nem lenne joga a büszkeségre.

294. oldal

Málnika P>!

Egy nő élettartama körülbelül harminc év. Úgy tűnik, ez alatt a harminc éve alatt – tizennégy és negyvennégy között – kell mindent megvalósítania. Találnia kell egy férfit, gyerekeket szülni, elindítani és felgyorsítani a karrierjét, elkerülni a betegségeket, és elég pénzt félretenni egy privát számlán ahhoz, hogy a férje ne tudja elverni minden megtakarításukat.

214. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet
6 hozzászólás
Málnika P>!

Az emberi élet egyfajta rövidlátás, mindenki úgy jár-kel, hogy kizárólag azt látja, ami az orra előtt van, vagy még azt sem – elmegyünk egymás mellett, annyira el vagyunk foglalva a saját kis drámáinkkal, hogy mindenről lemaradunk, és felnagyítunk minden apróságot.

246. oldal

Málnika P>!

Az értékrendünk szerint kell élnünk. Az emberek gyakran belesodródnak a konvencionális életbe – és óriási nyomás nehezedik mindenkire, hogy betagozódjon. De hogy létezhetne csak egyetlen helyes út?

30. oldal

Málnika P>!

A boldogság és az öröm az érzés, hogy a világhoz tartozol, otthon vagy a világban, a természet, az emberiség és az idő szintjén.

93. oldal

Málnika P>!

Az olvasás segíteni fog a lelkemen?
igen
Az elcsendesülés segíteni fog a lelkemen?
igen

13. oldal

Málnika P>!

Sosem értettem, mi az, amit annyira rossznak lát bennem, így levontam a következtetést, hogy az egész lényem rossz. Mindig is ilyennek éreztem magam: reménytelenül rossznak, és kétségbeesetten igyekeztem úgy élni, hogy ne érhessen kritika, bármit is jelentsen ez; […]

94. oldal

Málnika P>!

Egész gyerekkoromban úgy éreztem, hogy valami rosszat tettem. Folyton vizsgáltam minden gesztusomat, minden szavamat, azt, ahogy leültem egy székre. Vajon mi olyat tettem, ami megríkatja? Egy gyerek azt hiszi, még a csillagok is körülötte forognak, így persze anyám sírásának csakis én lehettem az oka. Miért születtem arra, hogy fájdalmat okozzak neki? Mivel én okoztam a fájdalmat, enyhíteni is én akartam rajta. De túl kicsi voltam hozzá. Még a nevemet sem tudtam leírni. Ilyen kevés tudással hogyan érthettem volna meg bármit is anyám szenvedéséből? Még most sem értem.

23. oldal

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Carol Shields: Norah, gyere haza!
Lontai Léna: Könnyező liliomok
Ashley Audrain: A szív sötétje
Margaret Atwood: Testamentumok
Barbara O'Neal: Amikor még hittünk a sellőkben
Natalie Haynes: Ezer hajó
Linwood Barclay: Széthullás
Hugyec Anikó: Túl hosszú út
Kristin Hannah: Fülemüle
Mártonffy Zsuzsa: Akiknek két anyja van