Winterwood ​– Télerdő 85% 226 csillagozás

Szóval a borító csodás sejtelmes és kicsit szerintem olyan hatást kelt hogy ha elkezded olvasni akkor valami lenyűgöző történetet kapsz. Nekem annyira nem volt lenyűgöző sőt a feléig untam nem történt semmi de semmi, aztán a felénél picit több dolog történt majd a végére be gyorsult talán izgalmas is kicsit. A vége nagyon tetszett csodás lezárása volt a mesének.

Tetszett ez a könyv, pedig egyre kevésbé lelem már örömömet a fantasy témájú írásokban, ám Shea Ernshaw új, boszorkányos, misztikus történetének megint adtam egy esélyt, megjegyzem nem hiába. :)
A Télerdőben kiválóan keveredik a dark fantasy és a sima fantasy, valamint a mágikus realizmus és persze a visszafogott, ám annál líraibb romantika.
A sztori most is ködös és kiismerhetetlen, akárcsak a fülszöveg és a szereplők.
A karakterek kevesen vannak, felnőtt ráadásul – ténylegesen és nem említés szintjén – csak egy akad köztük, az is leginkább mellékszereplő, mégsem mondanám teljesen ifjúsági regénynek.
A mondanivalója, a tartalma viszont annál sokkalta mélyebb. Minden korosztálynak bátran ajánlom, mert a fiatalok és az idősebbek is megtalálhatják benne és levonhatják belőle a maguk kis tanulságait.
Az elbeszélés E/1-ben zajlik, két szemszögből, a két főszereplőnk, Nora és Oliver vonalain, közben pedig csodálatos, szépen kidolgozott és igényes, fekete lapú naplóbejegyzéseket ékeltek egy-egy fejezet közé: A holdfény és erdei gyógymódok varázskönyvéből, ami tulajdonképpen nem más, mint a Walker boszorkányok életének, tetteinek és halálának különös, furcsa memoárjai, egy-egy fontosabb igézettel a végén.
Nekem egyébként ezek a közbeszúrt részek voltak a kedvenceim, mert még több háttérrel, mágiával és titokzatossággal töltötték meg ezt az egyébként sem mindennapi történetet.
Shea Ernshaw stílusa most is lenyűgözött. Magával ragad, nem ereszt és beránt egy olyan elzárt világba, ami vibrál az elfojtott és ki nem mondott vágyaktól, a reménytől, a dühtől, az ómenektől, a félelmektől, a babonáktól és persze a szenvedélytől. Olvasás közben először most is a könyv atmoszférája fogott meg.
Imádtam, hogy volt egy apró utalás Sparrow kikötői városkájára, ahová Nora édesanyja vitte a mézet. Ez ilyen totális fanservice, hiszen ebből már tudjuk, hogy a két regény ugyanabban az univerzumban játszódik, ami egyébként teljesen érthető. :)
Hiányérzetem egyedül az erdő gonoszságának, valamint a Walker lányok származásának hiánya miatt maradt, mert ezekre nem kaptunk egyértelmű válaszokat, de gondolom ez pont így van jól. Ránk, olvasókra bízza, hogy mi mit látunk bele, mit gondolunk?!
Engem amúgy az erdei nimfák, a driádok görög eredetére emlékeztettek, némi kelta-wicca beütéssel.
Meglepetésekben, váratlan fordulatokban most sem lesz hiány, több olyan sokkoló esemény is van a kötetben, amire utólag visszagondolva simán számítanom kellett volna, észrevenni, de valamiért elsiklottam felettük, aztán meg a fejemet fogtam, hogy miért voltam ilyen vak?
Ismételni tudom csak magam, amikor újra leírom, hogy azoknak bátran ajánlom ezt a kötetet is, akik olvasták és szerették a Gonosz mélységet, Maryrose Woodtól a Méregnaplókat, valamint Kendall Kulpertől A tenger boszorkányát, Alice Hoffmantól az Átkozott boszorkákat és Christine Lynn Herman tollából Az elemésztő homályt.

Ennél is bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.com/2022/03/konyvkritik…

Szerintem kétféle olvasó van, az egyiket lehoz az életről ez a típusú könyv, a másik értékeli a misztikumot, a melankóliát, a lassan égő romantikát. Utóbbiként nagyon élveztem ezt a regényt, szeretem a télen játszódó sztorikat, most hogy hetek óta 16-18 fokos irodában ülök, nem volt nehéz átérezni a kifagytam, átfagytam, sosem fáztam ennyire szófordulatokat. Idén olvastam a Gonosz mélységet is, úgyhogy tudtam mire számíthatok stílusilag, és ezzel meg is voltam elégedve. Végig éreztem, hogy nem stimmel valami, de mindent nem találtam ki, pedig utólag átgondolva voltak bőven utalások. Nagyon tetszett a befejezés, Nora megkapta a varázserejét és Oliver is új esélyt kapott, és én is nyugodt sóhajjal csuktam be a könyvet. Egy picivel több infót elviseltem volna a múltból, vonatkozik ez bármelyik karakterre. Jó ötlet volt a fejezetek közé beszúrt fekete lapos varázskönyvrészletek, de azért remélem a recepteket nem próbálja ki senki, némelyiken nagyon nevettem.

„Nem ez lesz életed legpörgősebb könyve, de az egyszer biztos, hogy egy igazi boszorkányos varázslatot fogsz átélni olvasás közben.
Ernshaw nagyon ért a misztikus hangulat megalkotásához, ez a könyve, ahogy a The Wicked Deep is egy olyan tájra kalauzolja el az olvasókat, amelyet rejtély övez. Mindeközben a rejtély mellé hozzájárul egy adag baljós hangulat, egy csipetnyi varázslat, no meg persze egy slow burn románc, és kész is a recept egy jó kis kikapcsolódáshoz.”

Bővebben:
https://fannislibrary.blogspot.com/2022/04/shea-ernshaw…

Teljesen beszippantott, jó időben és a megfelelő hangulatban talált meg a könyv. Tetszett a borongós szürkés hangulat, a környezet. Imádtam az erdőt bemutató részeket, az apró részleteket. Tisztán kirajzolódott előttem egy borzongató sötét és rejtélyekkel teli vadon. Szinte éreztem az illatokat, a hideget, hallottam a hangokat és suttogásokat. :) Magából a történetből sok mindent ki lehetett következtetni és lehetett sejteni a végkifejletet, de engem főként a hangulat és az érzések vittek magukkal. Számomra kedvenc lett :))

„Korábban már volt lehetőségem olvasni az írónőtől, így mindenképpen egy misztikus és szövevényes olvasmányra számítottam, amelyet meg is kaptam.

A regény fő erőssége számomra a hangulata. Nagyon tetszett ez a boszorkányos-misztikus vonal, a Walker lányok eredettörténete. Élvezettel olvastam a leírásokat Nora őseiről, és kíváncsi voltam, hogy vajon őt milyen alkonyárnnyal áldotta meg a sors. A Walker lányokat minden környékbeli ismeri, pletykákat mondanak róluk, de kevesen értették meg igazán a családot és az általuk képviselt értékeket. Mindannyian erős karakterek a leírások alapján, akik megérdemlik, hogy fenn maradjanak az utókor számára.

Ha egy másik fontos erősséget kellene kiemelnem, akkor az a történet lenne. Bár maga a cselekmény elég lassú lefolyású, de izgalmas, az olvasó pedig csak találgathat a rejtélyek között. Én végig kíváncsi voltam, hogy Oliver kicsoda is valójában, milyen ember és mit titkolhat, ahogyan arra is, hogyan kerülhetett a térség legősibb és legfélelmetesebb erdejébe, ráadásul úgy, hogy látszólag épségben megúszta az ott tartózkodást…”

A teljes értékelésem itt olvasható: http://dsheavenofbooks.blogspot.com/2022/08/konyverteke…

Nagyon különleges hangulata volt, a könyv nagy részét rettentően imádtam! ❤
A könyv vége volt az, ami számomra túl sokra és elég drámaira sikeredett, de sokkal barátságosabb volt, mint Gonosz mélyégnél. Összességében nagyon tetszett és tökéletes őszi olvasmány volt! ❤

Vegyesek az érzéseim. És mondjuk nem 4,5 csillagot adtam rá, hanem 4,25-öt.
Kezdeném azzal, hogy nekem a romantikus szál kicsit erőltetett volt, sokkal kevésbé érdekelt, mint a „krimisebb” része. Az tetszett, bár nagyjából-egészéből kitaláltam a végére, egyáltalán nem lepődtem meg rajta. Nem tudom, azért, mert már régimotoros olvasó vagyok, vagy mert a szerző nem volt annyira ügyes.
A szereplők nem voltak valami élők spoiler, Nora kifejezetten ellenszenves volt, pedig amúgy nem sok mindent csinált. Na mindegy. Az ő mágikus sztoriját véletlenül lespoilereztem a címkékkel, ami amúgy azért jó, mert legalább motivált az olvasásra, hogy rájöjjek, mégis mi az istenért van spoiler a címkék közt.
A hangulata amúgy tetszett, kicsit a Máglyát idézte nekem, amihez amúgy köze nincs, mégis az jutott folyton eszembe. Meg kicsit a Miért éppen Alaszka, éés még valami, ami nem jut eszembe, szóval biztos nem volt fontos.

Ja, és a borítójára hatalmas piros pont.
Így az értékelés végére lehet, mégis visszavonnám azt a 4 + 0,25 értékelést, de nem baj, a borítója miatt megkapja.

Egy paranormális/fantasy/mágikus könyv tele rejtéllyel, amely egy hátborzongató téli erdőben játszódik… Teljesen elmélyültem ebben a történetben.
Éppen elég varázslat van ahhoz, hogy elbűvöltnek érezd magad. Éppen elég rejtély van ahhoz, hogy lekössön. Éppen elég romantika van ahhoz, hogy a szíved megdobogtassa. És hangulatos, hátborzongatóan, sötéten, de nem rossz értelemben.
Tökéletes olvasmány egy hosszú és hideg téli éjszakára, amikor be akarod zárni az összes ajtót, elbújnál öt takaró alá, gyertyát gyújtanál, miközben figyeled a hóesést.

A Winterwood – Télerdő számomra a remek ötlet, ám csapnivaló megvalósítás kategóriájába esik, ahol rengeteg potenciál lehetett volna benne, de ezt szinte semennyire nem tudta megragadni a szerző. Unalmas és vontatott volt a történet sokszor, és a karakterek is igen sok kívánnivalót hagynak maguk után. A nagy csattanónál pedig már annyira elvesztett a történet, hogy igazából örültem, hogy lezárult a könyv.

A három csillag a boszorkányos témára, illetve az egész kreatív Walker ősöknek szentelt oldalaknak jár. Illetve annak, hogy nagy valószínűséggel nem fogom újraolvasni ezt a könyvet, viszont annyira nem volt rossz, hogy félbehagyjam, vagy falhoz akarjam vágni.

Bővebben: https://www.gyorgytekla.hu/2023/02/shea-ernshaw-winterw…