A ​felejtés ideje 87% 91 csillagozás

„Mindig hitt az átláthatóságban: hogy olyan tisztán lássunk valamit, ahogyan az van, ne dőljünk be a kényelmes illúzióknak, kivetüléseknek, és racionálisan közelítsük meg az eredményeket. Így most nem háríthatta tovább a felmerülő kérdéseket: Mi a jelentősége annak, hogy az újjászületett lélek újraéli az előző élet szenvedéseit? Mi ennek az értelme? Mit jelent?”

Ez a történet elképesztő volt.
Eddig is számos könyvet olvastam, igaz más megközelítésből eme témában, de így még nem találkoztam vele és nagyon érdekesnek és egyben megindítónak találtam.

Sok mindent átértékeltett az olvasóval, többek között a hitet, nem csak egy életünk van e? Az élet és a halál tele van rejtélyekkel, de pont ettől olyan érdekes és megdöbbentő számomra. Én hiszek a lélekvándorlásban, és volt lehetőségem olyan gyerekkel találkozni,spoiler. De természetesen tisztában vagyok vele, hogy ha valaki meg van győződve róla, hogy nincs reinkarnáció, és csak ez az egy életünk van, bármit felhozhatunk, beleértve dr. Anderson bizonyíték gyűjteményét is, nem fogja megváltoztatni a véleményét. Egyénileg mindenki eldönti, hogy miben hisz, és levonja a maga következtetését, de ez a kötet akkor is meghatározó és nagyon egyedi olvasmány.

Van-e élet a halál után? Képes lehet a lelkünk vándorolni? Emlékezhetünk az előző életünk részleteire? Őszintén megmondom, hogy fogalmam sincs. Ha leülnék és elkezdenék kutatni, biztos több eset jönne szembe velem, ami a kérdésekre az „igen” választ adná.
A lélekvándorlás témája érdekes, nem emlékszem, hogy olvastam volna ilyen típusú könyvet, ugyanakkor a szereplők közül egyik sem lopta be magát a szívembe. Sőt, egyesek eléggé kiérdemelték, hogy egy szívlapáttal jól megtapogassam őket, mert annyira idegesítettek!
Mindenki döntse el miben hisz. Legyen az a lélekvándorlás, a vámpírok, vagy az unikornisok. Tényleg mindenkinek szíve joga hinni akár a lehetetlennek tűnő dolgokban.

Ha az a fajta ember vagy, aki sikítva rohan el idegességében, mikor meghallja ezt a szót, kérlek most kivételesen ne tedd ezt! Nem is tagadom, ha a reinkarnáció előkerül bármilyen szituációban, akkor általában kétféle viselkedéstípus áll elő: amelyet előbb említettem, és ennek ellentéte, a nyitottabb gondolkodásmód.
Nem szeretnék senki fölött ítéletet mondani, de szerintem ehhez a történethez a második típus lenne a helyes hozzáállás mindenki részéről. Ugyanis a cselekmény rengeteg kérdést tár fel, és a nagy részüket nyitottan is hagyja. Ezt nem lehet annak a számlájára írni, hogy az író nem fejezte be volna rendesen a munkáját. Véleményem szerint azok a regények fantasztikusak és igazán elgondolkodtatóak, amelyek nem próbálják meg minden áron meggyőzni az olvasót az igazukról, hanem hagyják, hogy a leírtak alapján alakíthassuk ki saját véleményünket és nézeteinket. A felejtés ideje pedig pont ebben erős, és azt hiszem ezt a témát nem is lehet máshogyan feldolgozni.
Bővebb értékelésem: http://varazstinta.blogspot.com/2018/08/az-elozo-eletun…

Tetszett a könyv, bár nem hiszek a a reinkarnációban, de úgy gondolom, hogy sok mindenről hisszük úgy, hogy lehetetlen és később mégis bebizonyosodik az ellenkezője. A történetben az anya sem hisz ebben és mégis a saját fájdalmán és hitetlenkedésén túllépve próbálja megtalálni a gyermeke múltját és az előző anyukáját. Az előző család sebei is újra felszakadnak, és együtt valamint egy reinkarnációt kutató professzorral próbálnak meg válasz keresni a kérdésikre.Drukkoltam, hogy Noah visszataláljon mostani életéhez és a mostani anyukájához. Nem olvastam még hasonló könyvet és az olvasása után sokáig velem maradt az elgondolkodtató, szomorkás, kissé nyomasztó hangulata.

Amikor leéltük az életünket, megszűnünk létezni? Vagy a halálunk után (ha „jól” éltünk) a mennyországba/paradicsomba kerülünk a feltámadásig, az idők végezetéig? Vagy a világmindenség körforgása örök és mi is visszaszületünk újabb és újabb megmérettetésre? Ez a könyv nem akar győzködni senkit, mégis leteszi a voksát az egyik filozófiai kategória mellett. Az író nem „tudományoskodik”, hanem egy több szálon futó, érdekes regényt ad a kezünkbe melynek a végén, bár a szereplők története lényegében lezárul, bizonyos helyzetek nyitva maradnak, hogy a lényegen tovább tudjunk gondolkodni…

Nagyon izgalmas és napjainkban népszerű téma ez, mindenki hisze valamiben, mi lehet a halál után, vajon tényleg létezik-e a lélek, hova kerül, újjászületünk-e, ha igen, hogyan és hová, valóban élnek-e olyanok, akik emlékeznek az előző életükre? Elgondolkodtató történet, és a kérdésekre biztos válasz még akkor sincs, hogyha egy valódi Dr. Anderson millió feltárt esetet tesz le az asztalra.

Az egyik leginkább elgondolkodtató könyv, amit mostanság olvastam.
Sosem merültem bele mélyebben a reinkarnáció témájába, de szeretnék hinni benne. És ez a könyv segített, hogy hihessek.
Tényleg vannak olyan gyerekek a világban, nem is kevesen, akik ennyire konkrétan emlékeznek előző életükre? Lehetséges volna, hogy az emberi tudat túléli a testet, és egy másik testben születik újjá? De mitől függ, hogy melyik lélek vándorol tovább és melyik tűnik el végleg? Hányszor tud valaki „újjászületni”? Rengeteg miért és hogyan kerül elő a regényben, de biztos válaszok nincsenek. Hogyan is lehetnének? Ezek a kérdések valószínűleg sosem lesznek teljes mértékben felfoghatóak, nemhogy megválaszolhatóak. Az élet és a halál tele van rejtélyekkel, de valószínűleg pont ettől olyan érdekes és csodálatos. Az ember vagy elhiszi ezt az egészet – a lélekvándorlást – vagy nem. Ha valaki meg van győződve róla, hogy a reinkarnáció nem létezik, akkor az olyan bizonyítékok, amiket például dr. Anderson gyűjtött össze, nem fogják megváltoztatni a véleményét.
Na, hogy valami megfoghatóbb dologról is írjak, lássuk a könyvet: a cselekmény nem túl gyors, de szerintem pontosan így illik ehhez a történethez és mondanivalóhoz. A szereplőkkel nem volt gondom. Az írónő stílusa számomra kicsit semmilyen volt, nem rossz, csak olyan átlagos. spoiler
Nagyon tetszett a könyv, szívesen olvasnék még hasonló témában.

Nagyon érdekes könyv volt, már ami a témát illeti!
A könyv szerkezete kiváló, sehol sem volt egy unalmas oldal sem, lendületesen, de követhetően zajlottak az események.
Nem fogok hazudni, azért vettem meg ezt a könyvet (amellett, hogy rabul ejtett a borítója és a címe), mert olvastam, hogy hasonló Jodi Picoult könyveihez, és igen. Tényleg így van. Hasonlit, és ez nekem plusz pontot ér!!

A Libri Kiadónak köszönhetően olvastam el Sharon Guskin: A felejtés ideje című könyvét. Sajnos elég lassan tudtam haladni az olvasással, pedig amint bekerülünk a történet világába, elég nehezen enged ki bennünket. Magyarul, még olvasás után is folyamatosan agyalsz a leírtakon, és ha akarod, ha nem rengeteg kérdés cikázik tovább a fejedben, amit aztán csak saját magad tudsz megválaszolni. Hogy mik ezek? Olvasd el itt: https://www.gcksbookreviewblog.com/2019/04/ertekeles-sh…

Nem hiszek ilyesmiben, de ez a könyv érdekes volt. A karakterek szerethetőek és átérezhetőek. Nem ragoznám tovább, nem lett a kedvencem, a téma sem illik hozzám, de egyszer jó volt elolvasni.