Kékmadár 98 csillagozás

Sharon Cameron: Kékmadár

Berlin, ​1945. A sachsenhauseni koncentrációs tábor foglyokkal kísérletező orvosának lánya, Inge igyekszik jó német lány lenni, hogy megfeleljen a Führernek, csakhogy legjobb barátnője, Annemarie mindig mindenben megelőzi. Amikor a szovjet hadsereg eléri Berlint, biztonságos életük egyetlen pillanat alatt összeomlik. A teljes pusztulás elől menekülő Inge súlyos döntést hoz: bármi áron megmenti a szovjet katonák által megerőszakolt és agysérülést szenvedett Annemarie életét.

New York, 1946. Eva és Brigit egy zsidó segélyszervezet segítségével érkezik Németországból Amerikába. Új életet akarnak kezdeni, csakhogy két ország titkosszolgálata is a nyomukban lohol. A titkosügynökök abban bíznak, hogy Eva elvezeti őket ahhoz a két emberhez, akiktől hatalmi ambícióik előremozdítását remélik: a Németországból elszökött Otto von Emmerichhez és a titokzatos, soha senki által nem látott Anna Ptaszynskához. Csakhogy Evának esze ágában sincs megtartani a titkosszolgálatnak tett ígéretét:… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2021

>!
Alexandra, Pécs, 2022
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635823314 · Fordította: Berki Éva
>!
Alexandra, Pécs, 2022
464 oldal · ISBN: 9789635823338 · Fordította: Berki Éva

Kedvencelte 9

Most olvassa 8

Várólistára tette 122

Kívánságlistára tette 97


Kiemelt értékelések

Nono_ P>!
Sharon Cameron: Kékmadár

Nem tudom, mit mondhatnék erről a könyvről, mert ez több volt, mint egy kémregény vagy egy második világháborús történet.

Hiszen a háború mindössze alig az egyharmadát tette ki a regénynek, és a Kékmadár puszta információszerzése mögött sokkal inkább húzódott meg személyes érdek, ami a magját adta az eseményeknek. Ugyanis ez a történet szólt bosszúról, elengedésről, szabadságról, az emberi lèlek mélységeiről és az elme kiaknázatlan bugyrairól. Miközben főhősünk, Eva újjászületése főnix madárként elevenedett meg a lapokon.
A két szállal való játszadozás nagyon érdekfeszítő volt, még akkor is, ha az első pár oldal után tudtam màr, hogyan fognak egymásba fonódni a szálak.
Ugyanakkor a szirupos vég helyett az írónő az Élet valódi oldalát tolja az olvasó elé. Nincs habos sütemény, cseresznyével a hab tetején, csak egy számomra tökéletes keserédes lezárást kap a könyv.

Ezért én bátorítanám azokat, akik szeretik a sorok között megbújó, mély tartalmakkal felruházott történeteket, hogy olvassák el a Kékmadarat, mert egy igazán jó lélektani regényt fognak kapni, valós történelmi eseményekkel.

16 hozzászólás
Kiss_Julianna>!
Sharon Cameron: Kékmadár

Már olvastam olyan II. világháborús könyvet, ami a nácik szemszögéből volt írva. Ez is olyan könyv volt. Inge, hithű náci orvos lánya. A belé nevelt ideológiához tartja magát, hű Hitlerhez.
spoiler Innen kezdi megkérdőjelezni a náci ideológiát.
Hatalmas fejlődésen megy keresztül, miközben Amerikába kezd új életet barátnőjével Brigittel, akiért mindet megtesz, hogy újra a régi legyen egy súlyos agysérülés miatt.
Sok titokra derül fény, ami jobbá teszi, sőt, teljesen elfordul a régi eszméktől. Nem akar mást, csak megnyugvást, és igazságszolgáltatást a bűnösöknek.
Az elején kicsit szokatlan volt a rövid tő mondatok hosszú sora. De ettől lett feszült hangulatú a könyv.

2 hozzászólás
maya75 >!
Sharon Cameron: Kékmadár

Sharon Cameron most sem okozott csalódást. Elképesztő történet ismét, és a II. világháború – valamint az azt követő évek – olyan újabb aspektusát ismerhettem meg, amiről korábban nem igazán hallottam. Mindez megtörtént események alapján egy fiatal lány személyes történetén keresztül bemutatva.
Bevallom, az első 60 oldal alatt alig tudtam követni, hogy ki kicsoda, de már akkor is éreztem, hogy össze fognak futni a szálak, nyilván így is történt. A stílusa – talán a rövid mondatoknak és annak köszönhetően, ahogy egy-egy mondat ellentmond az előzőnek off – nagyon hasonlít az Addie LaRue-éra, nagyon szerettem. Azt gondoltam, talán ugyanaz lehet a fordító, de nem. Viszont ugyanaz, mint a Beszüremlő fény esetén, de számomra ennek a könyvnek a fordítása sokkal-sokkal szebb.
És ismét nagyon jó volt olvasni a könyv végén, hogy a valóban élt szereplők közül kivel mi lett, az írónő kutatómunkája előtt igazán le a kalappal.

1 hozzászólás
Bomarie >!
Sharon Cameron: Kékmadár

Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, hiszen a II. világháború és valódi események szolgáltatták a történet alapját, ami engem különösen érdekel.
Azonban már az elején – amint belekezdtem a történetbe –, nagyon furcsának hatott a stílusa; ami a későbbiekben is megmaradt. Feszes, rövid mondatok, ami ugyan jól érzékeltette a zaklatott lelkiállapotot, zavarodott gondolkodásmódot, de olvasóként egy idő után számomra negatívan hatott.

A történet a II. világháború végnapjaiban fogalmazódik, egy fiatal német lány szemszögéből ismehetjük meg a náci Németország rombadőlését, az orosz tankok bevonulását.
Emberi életek, amik túl korán értek véget.
Emberi életek, amiket mások saját rendelkezésükre használtak.
Minden mocsok, kegyetlenség, ami a háború forró nyomán járt és amiket legtöbbször szerencsétlen, ártatlan emberek szenvedtek el.
Ideológiák, amik saját romjaikba dőltek, majd új földben próbáltak gyökeret ereszteni.
Sok szörnyűség, amikről olvastunk már korábban, vagy a sorok közül szivárgott ki. Ez a regény a bűn mélységes mocsarából próbált ártatlan embereket kimosni: Mi a helyes és helytelen? Mi az igaz és hamis? Mi a valóság és mi a manipuláció?

A történet alapja, amilyen mélységesen felháborító, olyan érdekes információkra épült. De a kivitelezés, a szöveg stílusa olyannyira nem nyerte el a tetszésemet, hogy néha már erővel kellett rávennem magam az olvasásra.
Sajnálom, mert a felkutatott és feldolgozott információk nagyon érdekesek voltak! A stílusa miatt azonban a szöveg vesztett értékéből. Voltak benne kevésbé érdekes részek és talán túl sok oldalról akarta megragadni a történetet. Háborús bűnök, emberi elme manipulációja, majd Amerikába áttéve a helyszínt a kémregények világába csöppentünk, ahol a bosszú, az igazságszolgáltatás, a bűntudat, szerelem és szeretet, a megbocsátás érzelmei keretezték át a történetet.

Mást kaptam mint amit vártam, némely történetből többet is mint ami elég lett volna…
Most keresek egy más hangulatú olvasmányt, ugyanakkor a szerző előző könyvére is kíváncsi vagyok. (Ami megjelénese óta a polcomon vár.)

10 hozzászólás
BertaPalikSzilvi P>!
Sharon Cameron: Kékmadár

Egy újabb történet a háborúról, de ez egy kicsit más, mint a többi.
Inge kénytelen szembenézni azzal, hogy amit apjáról és addigi életéről hitt, az nem igaz.
Miközben darabjaira hullik az élete amelyet biztonságosnak hitt, igyekszik megtalálni az apját, aki szökésben van, hogy igazságot szolgáltathasson. Szörnyű belegondolni is, hogy ilyen borzalmak, kísérletezések , amiket Inge apja is tett, valóban megtörténhettek.
Eleinte zavartak a rövid mondatok, ahogyan íródott a történet, de végül sikerült megszokni.
Időnként úgy éreztem, hogy kicsit sokat szeretett volna a szerző ezzel a kém vonallal, romantikus szállal, emigrációval.
Ugyanakkor viszont egy egészen új oldalról olvashatunk a háborús időkről, nem csak egy oldalát láthatjuk a dolgoknak.
Akit kicsit is érdekel a téma, ajánlom olvasásra ezt a kötetet.

Mariann_ P>!
Sharon Cameron: Kékmadár

Tíznél is több háborús történésektől mentes könyv elolvasása után visszatértem a 2. világháborúhoz. Nagyon sokat olvastam már ebben a témában, de két egyformát nem.
Nagyon érdekes volt, egy névváltozáson átesett lány apját keresi Amerikában, aki egykor a koncentrációs táborban orvos volt, kísérletezett a tábor lakóin .
Nehéz téma, mikor lel nyugalomra a Kékmadár lelke, mert felejteni nem tud…
Követik, befolyásolják minden lépését, a titkosszolgálat mindenhol ott van.
Annyira nem viselt meg, de más témakörben olvasok ezt követően.

Borcsy P>!
Sharon Cameron: Kékmadár

A könyv feléig azt hittem ez lesz az évem legjobb olvasmánya, de sajnos nem így lett.
A téma megrázó, felkavaró. A második világháború borzalmai egy német lány szemén keresztül látva is szörnyűek. A legmegdöbbentőbb az volt – bár tudtam / tudom, hogy a propaganda így működik –, hogy a náci Németország lakosainak egy részének fogalma sem volt, milyen borzalmakat követnek el a vezetőik. Inge fiatal lányként nem tudott a haláltáborok létezéséről és az életének természetes rész volt, amikor azt hallotta az apjától, hogy a „rosszakat meg kell javítani”. Döbbenetes, hogy el lehet hitetni emberekkel, hogy a szörnyűségek elkövetése, nem is szörnyűség vagy éppen szükséges.
Szerettem az írónő stílusát. Alapból szeretem az jelen időben íródott könyveket, ráadásul nagyon jól ábrázolta a szerző Inge / Eva érzésit. Néha beleborzongtam.
Onnan kezdve azonban, ahogy a jelen és múlt szála összeér, valami megváltozott. Már nem ragadott annyira magával a történet. Túl sok lett a romantika, és én inkább a történelmi tényeket és a kém történetet vártam volna.
A szereplőket nem tudtam megszeretni. Talán csak Jake állt hozzám közel.
Így a végére az 5 csillagból marad 4.
Nem rossz könyv, de én kicsit többet, mást vártam.

TMarie>!
Sharon Cameron: Kékmadár

Érdekes volt más – nem koncentrációs tábort megjárt – szemszögből látni a történeteket. Nem áldozat, mégis az volt spoiler.
Durva, hogy egy ideológia mire képes, hogyan tudja az agyat befolyásolni. spoiler Eva nagy fejlődésen ment keresztül. Másokat is meghallgatva, már el tudot gondolkodni a dolgokon.
Sajnos Annemarie miatt hiányérzetem van, azt a szállat valahogy le kellett volna zárni még a végén.
Egyébként a regény nagyon olvasmányos, izgalmas. A végén az összeszedett tényleg nagyon érdekesek.

Sippancs P>!
Sharon Cameron: Kékmadár

Érdekes téma, izgalmas cselekmény, összecsapott befejezés. Fáj a szívem az utóbbi miatt, de valahogy nekem ez nem volt elég. A könyv felépítése és a stílus viszont nagyon tetszett, izgultam, undorodtam és tanultam is egyszerre, úgyhogy a jövőben jó lesz figyelnem az írónő történeteire.
spoiler

AniEg P>!
Sharon Cameron: Kékmadár

„a gonoszságnak nincs határa”

A sachsenhauseni koncentrációs tábor orvosának lánya, Inge előtt apja emberiség ellen elkövetett borzalmas tettei mindaddig rejtve maradnak, míg a szovjetek el nem érik Berlint, és az addigi biztonságos élete darabjaira nem hullik. A káosz perceiben nem csupán menekülnie kell és küzdenie az életben maradásért, hanem megbirkózni azzal, hogy amit addig igaznak hitt, nincs többé. Ingét igazságérzetéből fakadó dühe hajtja, hogy megtalálja a szökésben lévő apját és igazságot szolgáltasson. Egy zsidó segélyszervezet segítségével eljut az államokba, ahol nyomozni kezd, miközben a súlyos sérülést szenvedett egyetlen túlélő hozzátartozójáról, a barátnőjéről is gondoskodik.

Több háborús témájú könyv elolvasása után úgy éreztem, hogy a lelkem nem bír többet ebből a szörnyűségből, így egy ideig kerültem a témát. Azonban Sharon Cameron legutóbbi könyve több ízben felkeltette az érdeklődésemet. A barna pasztell árnyalatai és az erős tintakék színek szemet gyönyörködtető kompozíciója levett a lábamról. Emellett a fülszöveg is csupa jóval kecsegtetett, egy történettel az érem másik oldaláról. A romok felett kivirágzó szerelemmel vegyített detektívtörténetet ígért, izgalmakat, sok nem várt fordulatot.

Annyira csalódott vagyok…
Már az első oldalaknál éreztem, valami nem stimmel.
A táviratokra jellemző, rövid tőmondatokban fogalmazó stílusban írt történet, kellemetlen érzetű, katonás feszességű, E/3 személyű elbeszélése számomra túlságosan steril volt, hiányzott belőle az élet íze, illata. Végig úgy éreztem, mintha egy film cselekménysorát „hallanám” egy unott, mogorva öreg úr narrációjában.
Nem tudtam élvezni a történetet.

Maximálisan tisztelem az írónő munkáját,
és bármilyen élményeket is ad egy könyv, mindig törekszem az erényeit kiemelni. Itt sajnos a stílus olyan mély negatív lenyomatot hagyott bennem, hogy napok múltán sem vagyok képes elvonatkoztatni tőle, és ezt szívből sajnálom, mert a történet alapötlete nagyon klassz.

Sajnos ez most nálam nem működött.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Bomarie>!

Soha nem tudhatjuk, milyen helyzetben vannak az emberek valójában.

ZinAjánló P>!

Meddig tud két ember elélni egy babkonzerven?
Tovább, mint nélküle.

18. Fejezet 1945. május

ZinAjánló P>!

EGY, KETTŐ, HÁROM…
A csattanások nagyon hangosak. Nem tetszik neki.
Három, négy, öt…
Ez a hang nem olyan, mint a dobszó. Bántja a fülét. Az emberek sikítanak tőle.
Ez a hang rossz.
Néha rossz dolgoknak kell történniük. Mint például amikor ki kell fészülni a kócokat. Mint például amikor ki kell venni egy szákát.
Talán ennek is meg kell történnie.
Hogy rossz emberek jönnek a házba.

Negyvenynolcadik fejezet

VMNikolett P>!

Az ember megváltoztathatja a nevét. De azt nem változtathatja meg, hogy kicsoda valójában.

113.

ZinAjánló P>!

Mindannyian csevegnek, de Valentina csak a meleg bögrét szorongatja, és belebámul. Eva ismeri ezt a nézést. Sokszor látta már a Düppel Centerben. És Liebermann úrtól is. Az néz így, aki megjárt egy koncentrációs tábort.

43. fejezet 1946. augusztus

Pepsi_is_good>!

Már szemrebbenés nélkül tud hazudni. Különösen, mivel az igazság nem segít a túlélésben.

181. oldal

shadowhunter1975 P>!

Az íróasztal mögötti polcról hiányzik egy könyv: innen vette le A fajok degenerációjának vizsgálatát. Inge lábujjhegyre áll, és visszatolja a helyére Rudin Öröklődés és faji higiénia a nemzetállamban és Engedély a méltatlan élet elpusztítására című művei közé. Ujjai megdermednek az utóbbin.

17. oldal, Második fejezet, 1945. február

Csirik_Adrienn>!

Mindig jobb tudni az igazat. Tudni kell, mi történt. Ha az ember nem tudja, akkor nem értheti meg, mi az igazság.

110


Hasonló könyvek címkék alapján

Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje
Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje
Rosella Postorino: A Farkas asztalánál
Ellie Midwood: A lelkem Auschwitzban maradt
Belinda Alexandra: Zafír égbolt
Kate Quinn: Alice hálózata
Kristin Hannah: Fülemüle
Ruby Saw: Lucy
Sofia Lundberg: Az elveszett nevek füzete