Salinger 6 csillagozás

Shane Salerno – David Shields: Salinger

J. ​D. Salinger tíz évig írta, majd haláláig keserülte a Rozsban a fogó-t. A könyv megjelenése előtt második világháborús veterán volt, poszttraumásstressz szindrómával; a háború után mást se keresett, mint sebzett pszichéjének gyógyírját. A „gimis srác”-ról szóló regény hatalmas sikere mítoszt szült: Salinger, akárcsak Holden, érzékeny mimóza, túl jó erre a világra. Ezek után egész életében sikertelenül békítgette önnön két szögesen ellentétes verzióját: a mítoszt és a valóságot. A Rozsban a fogó-ból több mint 65 millió példány fogyott, és továbbra is évente több mint félmillió fogy; nemzedékek számára meghatározó mű, maradandó amerikai kamasz-totem. Salinger karcsú életművének – négy rövid könyvének – kulturális súlya, hordereje szinte páratlan a modern irodalomban. A kritikusok és a köz fél évszázados játszmája, hogy az emberben a műve révén olvassanak, az embert ugyanis nem lehetett szóra bírni. Salinger epikai alteregó-telitalálata, megszállottan őrzött magánszférája,… (tovább)

Róla szól: J. D. Salinger

>!
Európa, Budapest, 2015
648 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634050667 · Fordította: N. Kiss Zsuzsa

Enciklopédia 6


Most olvassa 1

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

egy_ember>!
Shane Salerno – David Shields: Salinger

Az elején azt gondoltam, tök jó ötlet így életrajzot írni. Aztán rájöttem, hogy mégsem.

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!

Frances Thierolf férjhezmenetele után „Frances Glassmoyer” lett, Salinger egyik legemlékezetesebb költött alakja, Franny Glass nevét ihletve.

Kapcsolódó szócikkek: Franny Glass
zn0>!

John Wenke: Éhséget érez példának okáért Franny is, ami a Jézus-imára ösztökéli. Nem az ima a lényeg, hanem a vágyakozás valami után, ami betölti az űrt. És a Salinger alakjaiban tátongó űröket lehetetlen betölteni.

321. oldal

>!

Bart Hagerman: Amikor csak elered a hó… eszembe jutnak azok a napok az ardenneki csatában. Visszajön a barátok emléke, meg azoknak a napoknak a rettenetes kétségbeesése, és igazából bosszant, hogy eltelt ötven év, és ez nem változik. El kéne felejtenem az egészet, és mégis… ettől már nincs szabadulás, gondolom.

Ernie Pyle: Az életben maradottak közül soknak örökre beleégett az agyába a természetellenes kép, a kihűlt hulláké szanaszét a hegyoldalakban meg az árkokban a magas sövénykerítések alján, a világon mindenütt. Halott férfiak futószalagon – országról országra – hónapról hónapra, évről évre. Halott férfiak a télben és halott férfiak a nyárban.
Halott férfiak olyan ismerős összevisszasága, hogy az már monotónia.
Halott férfiak olyan végtelen sokasága, hogy szinte gyűlöli már őket az ember. Az ilyesmit ti odahaza ne is próbáljátok megérteni. Nektek ők számoszlopok, vagy az egy kedvesetek, aki elment és egyszerűen nem jött vissza többé. Nem láttátok abban a groteszk pózban oszladozni.
Mi meg láttuk sok-sok ezerszám. Hát itt a különbség.

Margaret Salinger: Emlékszem, álltam apám mellett – talán hétéves lehettem – egy örökkévalóságig, úgy éreztem, ő meg meredten bámulta az izmos hátakat, a helyi fiúkét a házunkhoz új szárnyat toldó ácsbrigádban. Ledobták a trikót, nedvesen csillogtak az izmaik a nyári napsütésben. Nagy sokára apám felocsúdott, és azt mondta nekem, vagy talán csak fennhangon maga elé: „Szép szál fiúk annyian – ingatta a fejét – mindig az első vonalban, mindig elsőként leölve, egyre újabb és újabb hullám”, mondta, és tenyerével mutatta is, tolta is el magától a hullámok íveit.

zn0>!

David Shields és Shane Salerno: Salinger anyja katolikus családba született és betért a judaizmusba; apja zsidó volt. Salinger egyik vallásban sem tudott hinni. Tanulmányozta a szcientológiát, a hinduizmust, az ájurvédát, a Christian Science-t, a zen buddhizmust; ha mégúgy vonzotta is a buddhizmus, ateizmusától visszarettent. Fizikoterápiával is foglalkozott, például a kriya jógával, a homeopátiával, az akupunktúrával és a makrobiotikával.
Ian Hamilton írta 1988-ban: „Salingernek évek óta igénye, hogy valamilyen magasabb célra vesse tekintetét, mestersége iránti odaadásának is gyakran volt szerzetesi színezete. 1952-ig a 'talentum' rendjébe törekedett, így keresve a 'megvilágosodás'-t, most a szent emberek tanai révén próbálja feloldani a számára mindvégig fájó, nehezen viselhető kettősséget művészet és élet, értsd a saját művészete, a saját élete között.”

385. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1988 · ájurvéda · buddhizmus · hinduizmus · szcientológia
>!

Robert Abzug: Az ember keresztülment egy gyönyörű, ápolt német falun, az út végén meg a tábor, ez a hullahalmok pokla.
A táborba besétáló Salinger-féle katonát a némaság, az őrület vágta mellbe. Az emberre orvul tört rá az egész. Nem voltunk ütközetre hangolva. A felszabadítás nem azt jelentette, hogy betörünk a kapun vagy ilyesmi. A háború véget ért; lazított kicsit az ember. És szó szerint besétáltak a katonák ezekbe az iszonyatokba. Őrizetlenül, gyanútlanul besétáltak egy nyitott térbe. Olyan volt, mint felnyitni egy temetőnyi sírgödröt és belezuhanni.
[…]
Margaret Salinger: Mint elhárítótiszt apám az előőrssel érkezett egy éppen felszabadult koncentrációs táborba.
[…]
Jean Miller: Nem beszélt a háborúról meg a háborús tapasztalatairól. Csak annyit mondott nekem egyszer, hogy az égő hús szagát nem lehet elfelejteni.

>!

Salinger egyetlen ténylegesen háborús novellája, a „The Magic Foxhole” [A varázslatos rókalyuk] nem sokkal a D-nap után íródott és nyilvánvalóan ezt az élményt rögzíti. Máig kiadatlan. A történet cinikus már a háború puszta eszméje iránt is, két katona harctéri stresszét beszéli el, egyikük, Garrity, gyorstüzelésű monológjában. A nyitó jelenetben egy tábori lelkész a szemüvegét keresi a hullák alatt a normandiai tengerparton, vesztére. Isten itt nem pusztán vak, hanem halott. Salinger ezek után, míg csak él, pótvíziót, pótistent fog keresni.

>!

Leila Hadley Luce: Kezdetben Jerrynél nagy volt a hazafias felbuzdulás, hogy jót tesznek a világgal. Emlékszem, mondta is, milyen csodálatos egy jó ügynél közreműködni. De a sebesülések, elesések, a halál, a csonkulások láttán mélyen megrendült. És utána tudni sem akart már a háborúról.

Deborah Dash Moore: Nem sok esélyed van visszatérni a csata előtti önmagadhoz. Magad sem tudod teljesen felmérni, mi minden változott meg benned.


Hasonló könyvek címkék alapján

Jeffrey Meyers: Orwell
Fried István: Márai Sándor
Pomogáts Béla (szerk.): Déry Tibor
Komáromi Gabriella (szerk.): Lázár Ervin-album
Gereben Ágnes: Babel világa
Tarján Tamás (szerk.): Virgonc szavak virgonc királya
Laczkó András: Fekete Gyula
Béládi Miklós: Illyés Gyula
Czére Béla: Krúdy Gyula
Nagy Andor (szerk.): Emlékkönyv Gárdonyi Géza születésének 100. évfordulójára