Bicebóca ​szívek 102 csillagozás

Séverine Vidal – Manu Causse: Bicebóca szívek

„– ​Várj csak, tulajdonképpen mit mondtál Flachard-nak?

Lehajolok, hogy felvegyem a táskámat meg a többi holmimat. Kicsit megbillenek, de sikerül nagyjából függőleges helyzetben maradnom. Rátámaszkodom Monique-ra. Monique a botom.

– Azt mondtam neki, hogy ezer okból lehet szeretni vagy tisztelni a fogyatékosokat, de csak azért semmiképpen sem, mert fogyatékosok. Lehetünk például viccesek, helyes srácok, konyhaművészek, jó fejek. De lehetünk síkhülyék is. Síkhülyék, mint bárki más. Se jobban, se kevésbé. Szóval megfelelő okból tiszteljen bennünket, igazgató úr. Na, hát ezt mondtam Flachard-nak. Úgy nagy vonalakban.”

Vlad új srác a suliban. Ha ül, csak gyönyörű szemét látja az ember, a szemébe lógó huncut tincsét, elbűvölő mosolyát.

De ha feláll és elindul, a térdei összekoccannak, a mozgása rendezetlen, egyensúlya ingatag: születésétől fogva mozgássérült. A jópofa, érzékeny és szókimondó fiú gyorsan barátokra… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

Kiadói ajánlás: 16 éves kortól · Tagok ajánlása: 14 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2018
160 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634573111 · Fordította: Burján Monika

Enciklopédia 5


Kedvencelte 8

Most olvassa 6

Várólistára tette 84

Kívánságlistára tette 49

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Klodette
Séverine Vidal – Manu Causse: Bicebóca szívek

Rettentő gyorsan lehet vele haladni, elvégre rövidke fejezetekből áll, bár az elején kicsit nehezen tudtam követni, hiszen minden fejezet más-más szereplő szemszögén keresztül mesél.
Miután megszoktam Vlad, Said, Dylan, Mathilde és a különc igazgatóhelyettes úr stílusát, már egyből jobban átláttam ezt az egészet.
Ők mind igazi egyéniségek, különböző karakterek, mégis összeköti őket egy bizonyos testi fogyatékosság, hátrányos helyzet, egy betegség, ami miatt az emberek hajlamosabbak másképpen bánni velük.
A leginkább az tetszett ebben a történetben, hogy mindez végtelenül szórakoztatóan volt ábrázolva, humorral telve, aminek okán a cselekmény egyszerre bizonyult gördülékenynek és kimondottan szerethetőnek.
Ezek az elsőre törékenynek tűnő kamaszok öniróniával és itt-ott fekete humorral kezelték a sorsukat, próbáltak beletörődni az elkerülhetetlenbe.
A dráma, a folytonos sajnálkozás háttérbe szorult és még ilyen rövid idő alatt is megismerhettük a karakterek érzéseit, velük sírhattunk, nevethettünk, örülhettünk és szomorkodhattunk.
A kedvencem Vlad volt, aki példaértékű lehet mindannyiunk számára. Egy ismerősömet láttam benne, aki hasonló, mint ő, ráadásul pontosan olyan fogyatékossággal is éli a mindennapjait. Olvasás közben mindvégig őt láttam magam előtt.
Szerettem még Said fejezeteit, aki tipikus kötekedő alakként indult útnak, de pozitív karakterfejlődésen esett át. Neki a helyzete, a származása jelentette a hátrányt, meg persze az, hogy soha senki sem hitt benne igazán. Aztán lám mivé lett. :) Annyira a szívemhez nőtt.
Kiemelném még Flachard úr fejezeteit, aki felnőttként kísérte végig a gyerekek iskolai évét és aki ellenpontként, kontrasztként szolgált a kötetben és habár az elején nem igazán szimpatizáltam vele, a végére őt is egészen megkedveltem.
A történet végig fenntartotta az érdeklődésemet, mosolyogtam miközben olvastam és szárnyalt a lelkem. A gyerekek beszólásain nagyokat nevettem. :)
Lenyűgöző, hogy ennyi tragédia és betegség ellenére is ilyen pozitív szemlélettel látták a világot és élték meg a körülöttük/velük zajló eseményeket.
Ha egy végtelenül könnyed hangvételű, de igenis komoly témákat boncolgató kötetre vágytok, akkor mindenképpen ajánlom a figyelmetekbe.
Még azt is meg merem kockáztatni, hogy idehaza is lehetne belőle kötelező olvasmány a felsős tagozatos általános iskolások számára.

Kicsit bővebben: https://klodettevilaga.blogspot.com/2019/08/konyvkritik…

>!
GytAnett P
Séverine Vidal – Manu Causse: Bicebóca szívek

Ez véletlenül egy olyan könyv, ami a fülszövege miatt került fel a várólistámra, nem is volt kérdés, hogy el kell olvasnom, mert már rögtön éreztem, hogy ez egy tartalmas kisregény lesz.
Azt mondom, hogy ezt 6-7. osztályban zokszó nélkül kötelező olvasmánnyá tenném, nem lenne gond, ha a mai diákok egy kissé érzékenyebbek lennének a társaik felé, nem mellesleg elfogadóbbak. Valljuk be, nálunk nem az a tipikus, hogy a kiskamaszok, tinédzserek a fogyatékkal együtt élőknek segítenek, hanem inkább kiröhögik és gúnyolódnak rajta. Nem mondom, hogy nincs egyáltalán pozitív példa, mert akkor hazudnék, de azt tudjuk, hogy a rossz példák mindig gyorsabban terjednek.
Komoly mondanivalója van ennek a könyvnek, bemutatja többek között, hogy egy barátság milyen sokat is jelenthet egy „egészséges” és egy „fogyatékos” számára is. Éppen emiatt tetszett nagyon, hogy több személy szemszögéből is megismerhettük a történetet. Láthattuk azt is, hogy a szerelemnek sem tud semmi határt szabni.
Azt azért tegyük hozzá, hogy már túlzottan happy end jellege volt, meg közben eléggé cukormázas volt a téma, legalábbis számomra, mivel nem ilyeneket hallok általában. Időnként már egy kicsit sajnálatnak éreztem egy-két dolgot, mint valódi kapcsolatnak, de ez valószínűleg az én hülyeségem.
Sajnáltam, hogy ennyire rövidke volt a történet, nagyon szívesen olvastam volna még. Érdekes, mert a legkedvencebb szereplőm nem is Vlad volt, hanem Said. Ő az a karakter, akire azt mondtam, hogy ha kilépne a lapok közül, nagyon szívesen megismerném. Félreértés ne essék, lényegében mindenkivel szimpatizáltam, bár az igazgatóhelyettes történeti szálával egyáltalán nem bírtam mit kezdeni. Volt benne potenciál, de kilógott a többiek történetéből.
Lényeg a lényeg: olvassa mindenki. Rövid, gyorsan olvasható, (szerintem) megoldásra váró társadalmi problémáról, emellett a hétköznapokról szóló történet, változatos szereplőgárdával. :)

4 hozzászólás
>!
Tóth_Orsolya_3 P
Séverine Vidal – Manu Causse: Bicebóca szívek

„A fogyatékosságod semmi amellett, hogy mit érsz. Semmi.”

160 oldalnyi igazi kis csoda.

>!
olvasóbarát P
Séverine Vidal – Manu Causse: Bicebóca szívek

„A fogyatékosságod semmi amellett, hogy mit érsz. Semmi. Ezért kezelem úgy, ahogy. Úgy teszek, mintha nem is lenne.”

A kötet az integrációról, a szociális érzékenységről szól, Egység az Integrált Oktatásért megvalósulása a gyakorlatban, a sérültek, fogyatékkal élők egy iskolai közösségben. Sokszereplős, E/1 narrációban. Szeretem ezeket a több szempontú megközelítéseket. Itt egy kis közösség együtt munkálkodásáról és sikeréről van szó. A főszereplő nagyon kreatív és szerethető, a fogyatékosság az ő területe, otthon van benne, sokféleképpen éli meg. Rövid, pörgő cselekmény, az együtt munkálkodás sikere. A vörös pöttyös könyv, a Young Adult irodalom jellemző terméke, 2017-ben a Gulli-díj nyertese. Életkort tekintve nem én vagyok a célcsoportja, viszont van a családunkban sérült gyermek, tehát érintett vagyok. Akiket megszólítani szeretne, azok remélhetőleg bevonzódnak a történetbe, és közelebb kerülnek az olvasás nagyszerű élményéhez is és a másság elfogadásához is. Pozitív példa arra, hogyan lehet együtt alkotni, beleszeretni valakibe, aki másként kényszerül élni az életét. Problémám csak annyi ezzel a regénnyel, hogy a gyerekközösségek általában nem így működnek, kevésbé elfogadóak, a szerelmek nem szövődnek ilyen gördülékenyen egészségesek és fogyatékosok között, egy kicsi az álomvilág kategóriája ez a kötet és nem hiszem, hogy Franciaországban ez ennyire másképpen működhet, mint ahogyan itthon működik, de mindenképpen pozitív példa arra, hogy így is lehet(ne). Az igazgatóhelyettes figurája sokkal jobban a hazai valóságot tükrözte.

2 hozzászólás
>!
Porcsinrózsa
Séverine Vidal – Manu Causse: Bicebóca szívek

Nagyon kellett nekem ez a csoda – könyv. Kellett, hogy megerősítse a sérültekről kialakított értékrendemet. Azt a látásmódot , mely azóta alakult ki, mióta személyes érintettségem van e témában. Ez a könyv épp annyit ad, amennyire egy kívülállónak szüksége van. Nem megy mélyebbre, hisz nem is ezzel a céllal íródott. Nem orvosi szakkönyv, nem is szociográfia. Csupán arra hívja fel a figyelmet, hogy akik a sérült embereket különálló kasztként kezelik, azok ébredjenek végre fel a Csipkerózsika – álomból. Hisz bármikor jöhet olyan esemény, melynek folytán egy röpke szempillantás alatt valamennyien ide tartozhatunk. ( És ezzel nem azt állítom, hogy ez törvényszerű, csak az elbizakodottság miatt gyakran nem látjuk a fától az erdőt. )
A Bicebóca szíveknek csupán a teste beteg. Azt gondolom, ők a szerencsésebbek. Mert az egészséges emberek közül sokaknak a lelke. Megbetegíti az ostoba előítélet. De mihelyt ő maga is beteg lesz, a lelke rögtön gyógyulni kezd.Nagy baj, hogy gyakran csak ez veszi le a hályogot a szemünkről. Tisztánlátás okából mindenkinek ajánlom elolvasásra ezt a szép regényt.

3 hozzászólás
>!
Sippancs P
Séverine Vidal – Manu Causse: Bicebóca szívek

Így lehet egy nehéz témáról könnyen és megmosolyogtatóan írni.
Köszönöm minden kis Bicebócának, de különösen Vladnak és Dylan-nek, hogy egy picit beengedtek a színfalak mögé. Annyira olvastam volna még tovább a történetüket, annyira!

>!
Réka_Kósa 
Séverine Vidal – Manu Causse: Bicebóca szívek

„Az életben vannak tökéletes pillanatok.” – mondja a könyv borítója.

A történet több szempontból játszódik. A fogyatékos gyerekekről szól, az iskolába járásról, barátkozásról, szerelemről. Számomra egy picit túl negatív volt, ahogy ezek a gyerekek magukról gondolkodtak (inkább a történet elején), bár én nem tudom, hogyan érezheti magát egy-egy beteg fiatal. Az biztos, hogy nagyon nagy kitartásra van szükségük. Tetszett a könyvben, hogy nem rekesztette ki ezeket a fiatalokat, nem kívülállóként állította be őket, hanem nagyon is aktív egyéneknek. A filmforgatás, a szerelmi szálak, a barátság, mind-mind mosolyt csaltak az arcomra, illetve könnyeket a szemembe.

Nagyon szép és aranyos kis sztori, szívesen ajánlom mindenkinek! :)

>!
Narutofan98 P
Séverine Vidal – Manu Causse: Bicebóca szívek

Valaki a frissben egyszer várólistára/kívánságlistára rakta a könyvet. Azt írta alá franci könyv, csak jó lehet. Igaza is lett. Nagyon tetszett a könyv, főleg azért, mert egy olyan témát dolgoz fel, amit csak kevesen mernek érinteni. Egy gyermek betegsége, ráadásul itt több ember betegsége.
Olyan kérdéseket vet fel, hogy lehet-e egy fogyatékossággal elő embernek is teljes élete? Lehetnek-e szerelmesek? Lehet-e őket igazán szeretni. S a válaszom az, hogy igen. Hiszen ők is emberek. Nagyon megható volt a könyv.

>!
Molymacska P
Séverine Vidal – Manu Causse: Bicebóca szívek

A kis bicebócákba szerelmes lettem egy könyv erejéig.
A menthetetlen fülszöveg-el-nem-olvasó vagyok így csak annyit tudtam a történetről, hogy cuki. Emiatt viszont nagy meglepetés ért az első oldalon, hogy ez a könyv a fogyatékkal élőket helyezi rivaldafénybe, és körülöttük forog ez a könyv is.
Érdekes volt, hogy nagyon sok személyiség miatt rengeteg szemszögből szemlélhetjük a fogyatékkal élőket. Ott az igazgató, akinek az egész nyűg, a benzinkutas, aki dehátazé (kedvenc új szavam) a nagypapa, aki nem is foglalkozik a fogyatékossággal. Na meg a szereplők, akik valahogy mindannyian máshogy állnak ehhez a kérdéshez, de mégis valahogy boldogulnak az életben. Hiszen ők igazi személyiségek, néha erősebbek, mint a nem fogyatékkal élők, és emiatt egy idő után az ember azt hinné, nincs is semmi bajuk (valószínű, hogy azért hangsúlyozták ki ennyire Vlad minden mozdulatát, hogy ne felejtsük el, mi van vele, mégis nagyszerűen „normalizálódik” (csúnya szó tudom) a többiek között)
Számomra különleges volt, hogy nem csak fizikai fogyatékosságot látunk, hanem ott van Dylen is, a kicsit tufa, de jószándékú Down-kóros fiú. A történet nélküle is kerek lett volna, de az ő szemszöge, amit elmond, és ami kicsit segít megérteni a Down-osokat. Sőt, nem is kicsit. Érdekes volt olvasni, hogy hogyan halad érzelmileg és szellemileg is a többiek között.
Nem csak a nézőpont érdekes, hanem maga a nyelvezet is. Ez egy young adult kisregény, amely a fogyatékosságról szól. Szerintem egyedi (ha valaki tud még ilyet ne tartsa magában) hiszen egy ilyen komoly téma mellett képes a szerelemről írni, érzésekről, emberi kapcsolatokról, megbékélésekről, másokhoz hasonulásról. Az, amitől talán szomorú lenne, és ami annyira elmélyíti az egészet, pontosan ellensúlyozza ez a limonádé, ami kellemes, és színt visz az egészbe.
Borzasztóan szórakoztató volt a könyv számomra. Biztosan lehetne az érzelmeket egy ötszáz oldalas regényben is kifejteni, de szerintem felesleges. Nagyon jó volt a könyv, öröm volt olvasni, és imádtam mindegyik bicebócát. Azt is, akinek volt baja, és azt is, akinek nem.

>!
Oláh_Zita P
Séverine Vidal – Manu Causse: Bicebóca szívek

Szívmelengető történet olyan kamaszokról, akik bár első ránézésre különböznek a többiektől, a végén mégis kiderül, hogy ugyanazok a problémáik, még ha más köntösbe is vannak bújtatva.
Erzekenyíto törtenet, ami apró bepillantast enged abba,milyen lehet úgy elni, hogy elsosorban te nem veszed magad teljes ertekunek, es masodsorban a környezeted Bizonyos dolgok maskepp mukodnek a megvaltozott kepesseguek eleteben,de attol meg ok is ugyanugy szeretnek, felnek, bizonytalanok, dühösek es örülnek.Szóval ok is elnek.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Sippancs P

Ő csak a makulátlan farmeromat, a (pont kellően) kócos tincseimet, a menő pólómat látja. Az ő Vladját, aki felfegyverkezett, hogy szembenézzen a többiek pillantásával.
Ahogy más reggeleken, most sem veszi észre az x-lábamat, a kifordult csípőmet, a görnyedt hátamat, a görbe ujjaimat. Az anyai szeretet már csak ilyen. Ettől tudok talpon maradni.

8. oldal

Kapcsolódó szócikkek: anya · fogyatékosság · szeretet
>!
Könyveslány P

Az életben vannak tökéletes pillanatok, olyanok, amiket legszívesebben elraktároznánk későbbre.

>!
Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I

– Azt mondtam neki, hogy ezer okból lehet szeretni vagy tisztelni a fogyatékosokat, de csak azért semmiképpen sem, mert fogyatékosok.
Tudom, hogy Lou meglátta a botomat. Így folytatom:
– Lehetünk például viccesek, helyes srácok, konyhaművészek, jó fejek. De lehetünk síkhülyék is. Síkhülyék, mint bárki más. Se jobban, se kevésbé. Szóval megfelelő okból tiszteljen bennünket, igazgató úr. Na, hát ezt mondtam Flachardnak. Úgy nagy vonalakban.

>!
Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I

Utálatos fejet vág. Jól ismerem az ilyet: sunyi tekintet, fagyos kis mosoly. Ez is egy Dehátazé.
– Egy mi? – kérdi Lou hangyányit zabosan.
(…)
– Egy Dehátazé – magyarázom neki türelmesen. – Nem ismered? Az a típus, aki nem rasszista, de hát azé’…

1 hozzászólás
>!
Réka_Kósa 

De nem érdekel, vagyis hát azt mondom, hogy nem érdekel, hogy magammal is megpróbáljam elhitetni. Röhejes stratégia, ami – be kell vallanom – egyáltalán nem működik.

105. oldal

>!
Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I

– Már megint rád jött. Nagyon vladulsz ma.
– Midulok?
– Vladulsz. Vladulni azt jelenti, hogy haragszol az egész Földre, másokat büntetsz a fogyatékosságodért.

>!
Sippancs P

A fantasztikus valami olyasmi, mint a kedves, csak egy kicsit hosszabb szóval.

77. oldal

>!
ReniK

– Egy Dehátazé -… Nem ismered? Az a típus, aki nem rasszista, de hát azé'

84. oldal, Said (Könyvmolyképző, 2018)

>!
ReniK

Röviden, kezdem magam olyannak látni, amilyen vagyok, a korlátaimmal és az értékeimmel, amik egyaránt hozzám tartoznak és meghatároznak engem.

125. oldal, Mathilde (Könyvmolyképző, 2018)


Hasonló könyvek címkék alapján

Deborah Lytton: Csend
Alessandro D'Avenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér
Papp Dóra: Bolyongó
Papp Dóra: Tükörlelkek 2.
Joss Stirling: Storm és Stone
Melissa Marr: Veszélyes játék
Markus Zusak: Az üzenet
Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens-lobbi
Kelly Oram: Csókelvonó kockáknak
Sherry Gammon: Hihetetlen