Mindenki ​hazudik 36 csillagozás

Seth Stephens-Davidowitz: Mindenki hazudik

Nő-e ​az erőszakos bűncselekmények száma a média hatására?
Mennyit szexelnek ténylegesen az emberek?
Hányan vannak, akik el is olvassák a könyvet, amit megvettek?
Kijátszhatjuk-e a tőzsdepiacot?
Hány rasszista élhet valójában az egyes országokban?
Te tényleg az vagy, amire klikkelsz?

Seth Stephens-Davidowitz, a Harvardon végzett közgazdász, a Google volt adattudósa, a New York Times rovatvezetője szerint az, amit az emberekről gondoltunk, nagyrészt totális tévedés. Hogy miért? Azért, mert az emberek hazudnak. Hazudnak a barátaiknak, a szeretőiknek, az orvosuknak, a közvélemény-kutatóknak – és önmaguknak is.
Csakhogy… Az internet korában már nem kell arra hagyatkoznunk, amit az emberek magukról mondanak! A keresőmotorok, a közösségi oldalak, a randi- és a pornóoldalak digitális aranybányák a Big Data kutatóinak. Valós képet adnak arról, mit gondolnak, mit akarnak, mit tesznek valójában az emberek. Ezekből az adatokból megtudjuk, milyenek… (tovább)

>!
Athenaeum, Budapest, 2019
360 oldal · ISBN: 9789632938684 · Fordította: Szieberth Ádám
>!
Athenaeum, Budapest, 2019
360 oldal · ISBN: 9789632938981 · Fordította: Szieberth Ádám

Enciklopédia 2


Kedvencelte 5

Most olvassa 10

Várólistára tette 113

Kívánságlistára tette 122

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

mate55 P>!
Seth Stephens-Davidowitz: Mindenki hazudik

Gyanítom, hogy a pornográfia könnyű hozzáférhetősége az emberi történelem egyik nagy tragédiája, a tökéletes szexuális kapcsolatok pusztítója.” (Seth Stephens-Davidowitz) Az igazság nem számít annyira, mint gondolnánk. Ami fontos, az, amit igaznak tartunk. Képzeld el, hogy mennyi információ áll rendelkezésre az internetes keresések során. – Könyv arról, hogy milyen adatok használhatók fel az emberi viselkedés, a gondolkodás, az érzelmek és a választási lehetőségek megértésének javítására. Az alapötlet az, hogy ha megkérdezik az embereket viselkedésükről vagy a különböző felmérések által, (akár névtelenül is) akkor is gyakran hazudnak. Seth Stephens-Davidowitz (egy rejtett világot feltárva) azonban a Google, a nyilvános archívumok, a szociális média és hasonlók óriási adatállományainak elemzésével rengeteg választ tudott feltárni a rejtélyes kérdésekre. De nem nagyon tetszett. Mert, egyrészt, olyan technikákat vitat meg, amelyeket a marketingesek már réges-rég használnak, másrészt hajlamos volt arra, hogy a deviáns viselkedésekre összpontosítson, harmadrészt túlnyomó részben az USA-ban elvégzett kutatásokra támaszkodjon. Nagyon óvatos a mögöttes feltételezésekről, a helyes és helytelen értelmezéséről és a válaszokkal (az adatokat úgy írja le, mintha egy tűt keresne egy szénakazalban…) Véleményem szerint csaknem felére vághatnánk anélkül, hogy befolyásolná a tartalmat. Példának okáért: spoiler Veszélyesen megtévesztő, félig megalapozott érveléssel, véletlenszerű példákkal, többnyire értelmetlen dolgokról írja le következtetéseit. Természetesen a szerző egy zseni (a könyvek eladásának sikere az időzítésében rejlik), de öt év múlva azonban az észrevételei nyilvánvalóan lerágott csontnak tűnnek, annak ellenére, hogy most frissnek és újnak mutatják magukat. A könyv azt állítja, hogy igazságot talál egy bizonytalan világban, de véleményem szerint valójában csak növeli a „zajt”. „Ha lenne egy tévedhetetlen boldogságmérőnk, amely meg tudja mérni az internet által okozott emberi erőforrások általános nyereségeit és veszteségeit, úgy gondolom, hogy az egyensúly fennállna.” (Seth Stephens-Davidowitz)

Mariann_Czenema P>!
Seth Stephens-Davidowitz: Mindenki hazudik

Stílusa szerint olvasmányos, jó néhány megdöbbentő témát bemutató, szerintem trendet teremtő könyvről van szó, amit szívesen ajánlok olvasni, mert nagyon nem mindegy, hogy mire kattintunk még akár hétköznapi felhasználóként sem.
Az utóbbi pár évben egyre fontosabbá vált az internetes biztonságunk, ez a kötet segíthet több ponton is megalapozni tudásunkat arról, hogy milyen adatok kerenghetnek önmagunkról a neten. Csöppet sem árt ezzel tisztában lenni!
Bővebben:
https://czenema.blogspot.com/2019/04/seth-stephens-davi…

WerWolf>!
Seth Stephens-Davidowitz: Mindenki hazudik

Mindenki hazudik. Te is. Én is. És igen, ő is! Van aki ritkábban, és van aki szinte állandóan. Vannak kis hazugságok, féligazságok és pofátlan hazugságok. Van aki csak füllent, és van aki szándékosan félrevezet.
Nem, ez nem egy önsegítő könyv! Seth Stephens-Davidowitz nem a hazugságok mibenlétét boncolgatja, csak rámutat a nyilvánvalóra. Hogyan teszi mindezt? A Big Data segítségével. Mivel korunk legnépszerűbb internetes keresőmotorja a Google, ami minden keresést eltárol, így van miből bányásznia a kutatóknak.
Jól szórakozik az ember, ha különböző trendekre keres rá (Google Trends). A könyv is igen szórakoztató eredményeket közöl az olvasóval, amin néha mosolygunk, néha nevetünk és néha meghökkenünk, esetleg elborzadunk. De felmerül az olvasóban, hogy a könyvben esetleg szerepelhetnek a saját keresései is? Igen. Mi is benne vagyunk. A Google az egyedi azonosítónk alapján szépen nyomon követi az életünk alakulását és a keresési szokásaink alapján dobja ki az eredményeket. Ismer már bennünket, jobban mint mi saját magunkat.
Jól szórakoztam olvasás közben. Azt nem mondanám, hogy Seth Stephens-Davidowitz feltalálta a spanyolviaszt, de megmutatta, hogy vannak más statisztikák is, amik jobban működhetnek, mint a kis számú mintavételezésen alapuló kimutatások. A Big Data elemzés még gyerekcipőben jár, és bár vannak nagy eredményei, vigyázni kell az alkalmazásánál, mert igen félrevezető eredményeket is produkálhat. Erre a szerző is kitér a könyvében.
A könyvet ajánlom mindenkinek, aki szórakozva szeretne rácsodálkozni a világra és érdekes tényekkel szeretne gazdagodni. Felső korhatár nincs, de alsót azért szabnék a Pornhub-os keresések elemzése miatt De az biztos, hogy aki kézbe veszi a kötetet, az egyhamar nem tudja majd letenni!

Bővebben: http://www.letya.hu/2019/05/seth-stephens-davidowitz-mi…

zsuzska60>!
Seth Stephens-Davidowitz: Mindenki hazudik

Elolvasgattam az értékeléseket, és meglepődtem, hogy mennyire mást olvastam, mint néhány értékelő. Ez egy jó könyv. Könnyen olvasható ismeretterjesztés, szórakoztató formában felhívja a figyelmet rengeteg fontos dologra. Például arra, hogy
– kezeljük az interneten általunk elérhető információkat vigyázattal, mert amit látunk, az félrevezető lehet (ld. a könyv címe),
– kezeljük a saját adatainkat óvatosan, mert a vállalatok kezébe kerülnek, és bár a szerző kincstárilag optimista, mind tudjuk, hogy milyen jól szokták megvédeni a felhasználók érdekeit a vállalatok. (Cambridge Analytics botrány megvan?)
– ne legyenek illúzióink, a nagytőke minden lehetséges módon megpróbál minél nagyobb profitra szert tenni, a big data elemzések pontosan arról szólnak, hogy a lehető leghatékonyabban tudjanak minket manipulálni.
Az is kiderül, hogy tulajdonképpen ez ellen egyénileg semmit nem tudunk tenni, noha én úgy vélem, a tudatosság önmagában is segít, óvatosságra sarkall. Viszont ha mégis szeretnénk védelmet, az első lépés az, hogy tudjuk milyen veszély fenyeget minket*, és melyik irányból**. Akkor tudunk nyomást gyakorolni a döntéshozókra, ha tudjuk hogy probléma van. És ez a könyv remek kezdeti lépés, nem kell hozzá különösebb IT ismeret, teli van vicces anekdotákkal, tehát még az is elolvassa majd, aki amúgy sikítva szaladna el a „lineáris regresszió” varázsige hallatán.
Én ráadásul a kezébe adnám minden közgazdász, mendezsment, pszichológia szakos hallgatónak is, hátha új ötleteik támadnak. A bölcsészeknek is.
(A kezébe nyomtam*** a tesómnak, aki kereskedik és az unokahúgomnak, aki pszihológia szakos hallgató. Lehet, hogy nem fognak big datát elemezni – bár lehet, hogy mégis –, de ötleteik lesznek az olvasottak alapján.)

*Nem vagyok paranoiás. Csak követnek.
** Lehet, hogy nem egy mesterséges intelligencia könyvvel kellett volna párhuzamosan olvasnom?
*** És sokat idéztem**** belőle az írós fészbuk csoportomban, mert még íróknak is találtam benne hasznosat.
**** Aki tag, és tudja, hogy még nem, annak mondom, hogy a poszt már ott van, csak vasárnapra időzítettem.

adrykacska>!
Seth Stephens-Davidowitz: Mindenki hazudik

Amikor először megláttam a könyv borítóját, és még a fülszöveget sem olvastam el, akkor azt hittem, hogy egy pszichológiai thrillert takar az. A külső egy az egyben ezt sugallta, de jobban szemügyre véve a könyvet, sokkal többet kaptam tőle, mintha egy szimpla regény lett volna. Az adatok elemzése pazar, egyik érdekesebb megoldást rejtett, mint a másik. Valamilyen szinten választ kaphattunk arra, hogy az USA-ban a választások környékén hányan merik felvállalni a hovatartozásukat és, hogy hányan bújnak inkább az online világba. Meglepő a válasz erre is. Talán már nincs is értelme a hagyományos kérdőívezésnek, ott elenyésző az őszinte válasz.
https://adrykacska.blogspot.com/2019/03/seth-stephens-d…

gályanapló P>!
Seth Stephens-Davidowitz: Mindenki hazudik

Én úgy olvasok popsci könyveket (nézek popsci youtube csatornákat), ahogy – gondolom – más krimit, eléggé bejön, szórakoztat a műfaj.

Olvasom másoknál, hogy a könyvben leírt információk nagyjából ezer éve a marketinges tudás alapjai, így semmi újat nem tartalmaznak. Lehet, nem vagyok marketinges, ilyen formában, ennyire letisztázva én még nem találkoztam ezzel a nyilván mindenki által passzívan sejtett, morzsáiban tudott dologgal: az internetről sok információ, sokféleképp kinyerhető. És itt nem csak a webshopok/googleads ajánlóprogramjairól vagy facebook „algoritmusáról” van szó.

A könyv alapfeltevése, hogy igazán őszinték, mint valami házi gyóntatópappal, (csak) a google keresőjével vagyunk. Így a kereséseink vizsgálatából elég sokminden kiderül, amit esetleg nem mondunk el pl. közvéleménykutatóknak. Vagy hazudva mondunk el nekik (hisz a saját maga előtti elvárások vagy a társadalmi elvárások miatt mindenki örökké hazudik! – innen a cím).

Ezt a jelenséget mutatja be nagyjából 200 példán keresztül. Mit tudunk rosszul, miben más a valóság. Egyes jelenségeket milyen keresőszómegugrásokhoz lehet betársítani.

Most nem megyek bele abba, hogy persze nem lehet a könyvben leírt állításokat, kutatásokat sem szentírásnak venni, statisztikai elemzésekről van szó [függ pl. az erőssége az internetező populáció nagyságától etc.], inkább mutatok 2 példát ízelítőül.

1. a könyvet az önkormányzati választások előtt kezdtem olvasni, így élesben teszteltem az egyik állítást, ami azt mondja, hogy ha két jelölt van, X és Y, akkor nagyobb valószínúséggel az nyer, akinek a nevét előre írják sokan a közös kereséseknél, tehát várhatóan X nyer, ha XY formátumban többen keresnek, mint YX formátumban. Lecsekkoltam és a Karácsony Tarlós vs. Tarlós Karácsony keresés 50-50% volt az utolsó héten, amikor még a legdurvább elemzések (Publicus) is arról szóltak, hogy Karácsony megközelítette Tarlóst.

(Vagy ide kapcsolódva pl a google trendsben látszott, hogy a Borkai szó mennyire leural mindent az utolsó héten, bármivel hasonlítottam teljesen elnyomta.)

2. Van az a közhely, hogy buborékban élünk, hiszen van egy ilyen érzelmi drive, hogy a nekünk tetsző dolgokra keressünk rá, oda csapódjunk. Ami mély (és elég sokszor nevetséges, csak mondvacsinált ügyekben látszó) szakadékokat tud vágni2 csoport közt. Ezt cáfolják meg Gentzkow és Shapiro 2011-es tanulmányukban szintén keresési adatokat elemezve. (Igen, ez tényleg elég régi tudás (lehet, h updatelni is kellene), de mivel nem vagyok társtudós, nem tudtam róla, sőt, pont az ellentéte jutott el.)

(Fél csillagot vontam le, amiért a könyv írója – mivel nem érti – degradálóan nyilatkozik a háttérben lévő statisztikai módszerekről. Hát sajnos pedig azok a módszerek biztosítanak neki hasból jósláson túl valami lényegi tudást, amit felhasználhat. De ez a mire jó a matematika kérdéskörhöz vezetne, azaz kicsit messzire.)

mohapapa I>!
Seth Stephens-Davidowitz: Mindenki hazudik

Nem tudom, mi van velem. Ezzel a könyvvel hasonlóan jártam, mint Timothy Snyder legutóbbi könyvével: a főcím megtévesztett, az alcím pedig csak fokozta a félrevezettségemet. Sokkal inkább valami lélektani könyvre számítottam, mintsem arra, amit kaptam. Ebben az esetben ez sajnos nem volt örvendetes, és nem okozott kellemes csalódást.

Stephens-Davidowitz könyvének mondanivalója voltaképpen rettentő egyszerűen összefoglalható:

(1.)
az interneten előforduló adatok hihetetlen tömkelegét (a Big Data-t) megfelelően feltett kérdésekkel elemezve, roppant meglepő válaszokhoz juthatunk.

Néha, ha jó a kérdés, még hasznosokhoz is. Vagyis lefordítva: az emberek internetetes kereséseit felhasználva a megfelelő adatok megfelelő értékelésével több mint megfelelő statisztikai adatokat nyerhzetünk .

A könyv másik mondanivalója, ahogyan a cím és az alcím utal rá:

(2.)
valójában senki nem mond igazat azokról a dolgoról, amelyek nem a legjobb színben tüntetik fel.

Például arról, mikre keres rá az interneten. Elsősorban a pornó oldalakon. (Tudtad, hogy a nők legtöbbször arra keresnek rá, milyen vonzerővel bír a nemiszervük illata a férfiakra, illetve milyen plüssállatokkal önkielégíteni?) De persze máshol is. Állítólag még akkor is hazudunk, amikor névtelenül adjuk le a válaszunkat adott kérdésekre. (Ennek vajon mi értelme lehet?) Egyszerűen azért, hogy jobb énképet sugaljunk. Vagy mert magunknak is hazudunk önmagunkról.

Nos, engem a második témakör sokkal jobban érdekelt volna. Mondom, érdekelt volna, mert a könyv az első kérdéskörről szól. Illetve a gondom ott van, hogy ez a mondat nem állja meg igazán a helyét. Tulajdonképpen az egész olvasás alatt azon gondolkodtam: miről szól a könyv? Stephens-Davidowitz a könyv Zárszavában megválaszolja: arról, hogy az adatelemzésé a jövő, a holnap nagy elméi, Freud-jai, Marx-ai, Foucault-jai mind-mind adattudósok lesznek. Mert az adatatokból sokan egyszerűbben és pontosabban lehet a kérdésekre az igazi válaszokat megkapnunk.

Nem vitatom. Az igazi gondom abban áll, hogy a szerző megnyerőn végigfecseg a könyvével háromszázhúsz oldalt, de valójában talán egy olyan területre mutat rá, az egészségügyre, ahol valóban társadalmilag hasznos célokra lehetne használni a Google-keresések adattonnáit. A többi sztori, amivel összefutunk a „napi kis színes” kategóriába tartozik. Szerelmetesfeleségtársam szokta így jellemzni az olyan híreket, információkat, amiknek voltaképpen se íze, se bűze, nem haladnak semerre, csak olyan kis érdekesek, és ha nem tudnánk róluk, akkor se lenne semmi sem, csak érdekesek. Szóval ilyen történetekkel van tele a könyv. Figyelemfelkeltők, de túlságosan mélyen nem érintenek meg, megfogásáról pedig szó se essék.

A zárszóból pedig még az is kiderül, hogy az adatértelmezés témái, vagyis az, hogy milyen információkra volt kiváncsi a szerző, miért merített nagyot a Big Data-ból, nos, az mindig ötletszerű volt. Legalábbis ez jött le a könyvből. Meg az, hogy üzleti célokra milyen remekül használható a módszer, hogyan képesek a tudtunk nélkül befolyásolni a marketingesek.

(A marketingről zárójelben, ami később nagyon fontos lesz: tegnap, egy kerti partin mesélte a történetet a sógorom. Angliában volt három cipőbolt egymás mellett. Az egyik kiírta, hogy 50%-os leértékelés van nála. A jobb szélen levő erre kiírta, hogy nála 70%-os a kedvezmény. A középső gondolkodott, majd kifeszített egy óriási molinót, amire hatalmas, de tényleg HATALMAS betűkkel ezt írta fel: BEJÁRAT.)

Hogy hogyan függ össze a BEJÁRAT a könyvvel, ahhoz ide kellene klattyolnod. Párdon, klikkelned:
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2019/05/28/seth_stephen…

Szencsike P>!
Seth Stephens-Davidowitz: Mindenki hazudik

A néha a filmekben, sorozatokban elsütik azt a helyzetet, amikor valaki böngészési/keresési előzményeit látják. A műfajtól függően a néző nevetgél vagy szörnyülködik. Nos, a könyv pont erről ír, kinek mi van a keresési/böngészési előzményeiben. Sajnos vagy szerencsére a szerző leginkább Amerikára koncentrál és sok vicces/érdekes/elgondolkodtató statisztikai infót ír le róluk. Ha egy kicsit kinéznénk a nagyvilágba lehetséges, hogy hasonló adatokat látnánk, csak mondjuk Európában migránsoznak és sorosgyörgyöznek a legnépszerűbb keresésekben Trump és a niggerek helyett.
Alapvetően ezekkel a keresésekkel valamennyire megállapítható az, hogy mi jár egy ország, egy közösség fejében szerte a nagyvilágban. Viszont néha nagyon sarkít a szerző, ugyanis egy kalap alá vesz mindenkit aki beír valamit a gugli keresőjébe. Tehát ha valaki az abortuszra keres rá, nem biztos, hogy maga az illető érintett ebben (tehát neki kell abortuszra elmennie), lehetséges, hogy szimplán csak utána akart nézni a kérdésnek, mert hallott egy érdekes infót erről. De ugyanez igaz a fétisszexre, az elhízásra, a „miért haldoklik egy párkapcsolat” vagy bármi egyéb guglinak feltett kérdésekre. És lehet, hogy a szerzőnek igaza van abban is, hiszen hogy a gugliba előbb beírjuk azt, hogy mi foglalkoztat minket, mint mielőtt megvalósítanánk ezeket (pl. azon gondolkodunk, hogy elkezdünk futni, lehet előbb a guglitól kérdezzük meg, hogyan készüljünk fel erre vagy pl. elgondolkodunk a munkahelyváltáson és álláskeresési tippek után keresgélünk mielőtt kilépnénk), már ha esetleg valaha is megvalósítunk a kereséseinkből valamit.
Az is tény, hogyha 5-10-15-X év múlva újra megnéznék, milyen irányba fejlődtek a keresési eszközök, és az emberek internetes keresési szokásai, sokkal jobb statisztikákat tudnánk létrehozni, mert a Big Data világa rengeteg infót tartalmaz, rengetegféle felhasználási móddal ami ahogy a könyv nagy tanulsága is kimondja vagy jelent valaki számára valamit, vagy sem.

Green69>!
Seth Stephens-Davidowitz: Mindenki hazudik

Csak gratulálni tudok a szerzőnek és a kiadónak, hogy egy olyan témában mertek könyvet kiadni ami ebben a formában, én úgy tudom hogy az első. A könyv alapvetően olvastatja magát, de néha azért elveszik az adatok elemzésének magyarázatában.
Mindenképpen elgondolkoztató olvasmány!

_Andrea_ P>!
Seth Stephens-Davidowitz: Mindenki hazudik

Érdekes könyv big data-fanoknak, a netes adathalászat alternatív/nem kereskedelmi hasznosításáról. A tartalma erősen az USA-hoz és a megjelenés idejének aktuálpolitikai-napi jelenségeihez kötődik, később talán már nem lesz annyira édekes.
A szerző főként arra fókuszál, hogy mit tud rólunk a Google – mindent, amiről épeszű ember nem beszél vagy hazudik a nyilvánosság előtt, a családja és barátai, akár a gyóntatópapja előtt.
Mivel online dolgozom és élem az életem nagy részét, igyekszem tudatosabbá válni az online jelenlétet illetően – és nem utolsósorban érdekel, hogy a szakmámban hogyan is lehetne hasznosítani az új lehetőségeket. spoiler Talán csak ezért bírtam ki a kötet végéig – az utószóban a szerző is ellőtt egy poént arról, hogy nem számít kitartó közönségre, aki elolvassa az utolsó sorait is. A baseballról és más sportokról szóló részeket sokszor át is ugrottam. A fordítási és elírási hibák miatt ment a fél csillag levonás.


Népszerű idézetek

mate55 P>!

(…) ha meg akarjuk tudni, ki fog adót csalni, nem azt kell megállapítanunk, hogy ki becsületes és ki nem. Hanem azt, hogy ki tudja, hogyan kell adót csalni, és ki nem.

212. oldal

1 hozzászólás
Mariann_Czenema P>!

A Google-keresések adatai akkoriban még nem tűntek megfelelő, azaz „komoly” tudományos kutatás céljára használható információforrásnak. A felmérésekkel ellentétben a Google-keresések adatait nem az emberi psziché megértését segítő eszköznek szánták. A Google-t arra találták ki, hogy az emberek mindenfélét megtudjanak a világról, nem arra, hogy a kutatók tudjanak meg mindenfélét az emberekről. De mint kiderült, a nyomok, amelyeket a tudást hajhászva hagyunk magunk után a neten, elképesztő mértékben árulkodók.
Más szóval: az emberek információkeresése önmagában is információ. Mint kiderült, az, hogy mikor és hol keresnek rá tényadatokra, idézetekre, viccekre, helyekre, személyekre, tárgyakra, illetve mikor és hol kérnek segítséget, sokkal többet árul el arról, hogy mit gondolnak valójában, mire vágynak valójában, mitől félnek valójában és mit tesznek valójában, mint azt bárki hitte volna. Különösen igaz ez azt figyelembe véve, hogy az emberek időnként nem is annyira faggatják a Google-t, mint inkább a bizalmukba fogadják: „Gyűlölöm a főnökömet.” „Részeg vagyok.” „Apám megütött.”
Az a mindennapos aktus, hogy egy-egy szót vagy kifejezést bepötyögünk egy kompakt, fehér téglalapba, az igazság apró nyomát hagyja maga után, amely idővel, megsokszorozódva, milliós nagyságrendben feltárja az élet legvalódibb tényeit.

14. oldal, Bevezetés

Mariann_Czenema P>!

Az igazság az, hogy a legokosabb Big Data-cégek sokszor tudatosan csökkentik az adatmennyiséget. A Google-nál a nagy horderejű döntéseket az összes adatból vett parányi minta alapján hozzák meg. Ahhoz, hogy az ember fontos dolgokra jöjjön rá, nincs mindig szükség egy tonna adatra. A megfelelő adatokra van szükség. A Google-keresések hatalmas értékét elsősorban nem az adja, hogy olyan sok van belőlük – hanem az, hogy az emberek annyira őszintén nyilvánulnak meg általuk. Hazudnak a barátaiknak, a szeretőjüknek, az orvosuknak, a közvélemény-kutatóknak és önmaguknak. A Google-lal azonban sokszor kínos információkat is megosztanak, többek között olyan témákban, mint a szexmentes házasságuk, a mentális egészségük, a bizonytalanságaik, vagy éppen a fekete bőrű emberek iránti ellenérzéseik.

34. oldal, Bevezetés

Kapcsolódó szócikkek: Google
BBetti86>!

Amit mondanak: Nem érdekli őket a kikötözős szex, a dominancia és a szadomazochizmus.
A valóság: Szeretnének az egyetemista lány és a dúsgazdag üzletember közti BDSM-szexről olvasni.
Ipso facto: A szürke ötven árnyalatából 125 millió példány fogyott el.

Amit mondanak: Szeretnék, hogy a politikusok körvonalazzák a konkrét szakpolitikai véleményüket.
A valóság: Szeretnék, hogy a politikusok megkíméljék őket a részletektől, de keménynek és magabiztosnak tűnjenek.
Ipso facto: Donald Trump.

183. oldal - Miért olyan eszméletlen jó, ha fütyülünk rá mit mondanak az emberek?

Mariann_Czenema P>!

Minél tovább tanulmányoztam a Google-t, annál világosabbá vált, hogy rengeteg olyan információt tartalmaz, amelyekre a közvélemény-kutatások nem derítenek fényt, és amelyek segítségével – sok-sok más téma mellett – egy választást is könnyebben megérthetünk.
Információkat nyerhetünk például arról, hogy ténylegesen ki fog elmenni szavazni. A választás előtti napokban végzett felméréseken a nem szavazó állampolgárok több mint fele azt válaszolja, hogy szándékában áll voksolni, ami torzítja a részvételi arányra vonatkozó becsléseinket. Az viszont, hogy hetekkel a választások előtt hányan keresnek rá arra, hogy „hogyan kell szavazni”, illetve „hol kell szavazni”, képes pontosan előre jelezni, hogy az országnak mely részeiben várható magas részvételi arány.

20. oldal, Bevezetés

Mariann_Czenema P>!

A Google-keresések olyan, az amerikaiak jelentős hányadában jelen lévő sötétségről és gyűlöletről tanúskodtak, amely felett a véleményformálók hosszú éveken keresztül elsiklottak. A keresési adatok elárulták, hogy a társadalom, amelyben élünk, erősen különbözik attól, amit a tudósok és az újságírók a közvélemény-kutatási eredmények alapján gondolnak róla. Rusnya, ijesztő, széles körben elharapózott indulatokról árulkodtak az adatok, és ez a felgyülemlett indulat csak egy jelöltre várt, aki majd hangot ad neki.
Az emberek gyakran hazudnak – önmaguknak és másoknak is.

23. oldal, Bevezetés

SteeVN>!

Az a mindennapos aktus, hogy egy-egy szót vagy kifejezést bepötyögünk egy kompakt, fehér téglalapba, az igazság apró nyomát hagyja maga után, amely idővel, megsokszorozódva, milliós nagyságrendben feltárja az élet legvalódibb tényeit.

Barbár >!

A Big Data-forradalom nem igazán a több és több adat összegyűjtéséről szól. Hanem a megfelelő adatok összegyűjtéséről.

79. oldal

Barbár >!

Ha valaki manapság leül olvasni, legtöbbször a facebookos állapotfrissítéseket böngészi. De volt idő, nem is olyan régen, amikor az emberek történeteket olvastak, sőt még az is előfordult, hogy könyvből!

108. oldal

Mariann_Czenema P>!

A filozófusok már régóta törik a fejüket a „cerebroszkóp” nevű mitikus készüléken, amely képes lenne képernyőre vetíteni egy ember gondolatait; a társadalomtudósok pedig legalább ilyen régóta kutakodnak olyan eszközök után, amelyek képesek feltárni az emberi természet működését.

(első mondat)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Michael T. Osterholm – Mark Olshaker: Halálos ellenségünk
Kőszegi Margit – Barta Géza – Illés Tamás – Berki Márton (szerk.): Etnikai földrajzi kutatások a posztszovjet térségben
Bottlik Zsolt (szerk.): Etnikai földrajzi kutatások a Kárpát-Balkán régióban
Bottlik Zsolt (szerk.): Etnikai földrajzi kutatások Köztes-Európában
Niall Ferguson: A tér és a torony
Mary Aiken: Cybercsapda
Kevin Poulsen: Kingpin
Rachel Botsman: Kiben bízzunk?
Nicholas A. Christakis – James H. Fowler: Kapcsolatok hálójában
Susan Sontag: A betegség mint metafora