Erőszakmentes ​kommunikáció 86% 50 csillagozás

Fontos könyv, és belegondolni is zavarbaejtő: milyen lenne az élet, ha a legtöbb felnőtt ember megpróbálna erőszakmentesen kommunikálni. Alapvetően az érzelmi intelligencia és empátia készségeire épül ez a teljes mértékben 'csinálható', négy lépésként leírt gyakorlat. Ez egy vékonyka könyv, van egy kipróbált és jól kifejtett rendszere, amit érthető és egyszerű allegóriába sűrítve magyaráz el: ez a zsiráf és a sakál, a két kommunikációs stratégia.
Ritka, hogy az embert nemcsak, hogy tálcán kínálják egy nagyon hasznos megoldással, de ez a tálca még csak nem is valami tizenhat tonnás szellemi maraton, hanem szépen elfér egy-két órányi figyelmes olvasásban.
Csak ajánlani tudom mindenkinek, akár hallott már az EMK módszerről és jó összefoglalót keres róla, akár csak először merészkedne a saját kommunikációs komfortzónáján kívülre. Zsiráfosodjunk!

Az erőszakmentes kommunikáció fogalmával, illetve négy elemével az alternatív vitarendező szakjogász képzésen találkoztam és azt gondolom, hogy a nemzeti alaptanterv részévé kellene tenni, mert pontosan annyira fontos, mint az olvasás, szövegértés, számolás és egyéb alapkészségek.

Magánéletünk, munkánk során nagyon gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy minősítünk, általánosítunk, holott a Jóisten nem áldott meg minket a gondolatolvasás képességével. Az erőszakmentes kommunikáció a szükségletek, az igények megfogalmazását helyezi előtérbe és arra tanít, hogy érzéseinket ne örök érvényű igazságként nyilatkoztassuk ki. Fontos szerepe van az „én-üzeneteknek”, amik a mi kéréseinkről, érzelmeinkről szólnak, nem a másik földbedöngöléséről.

Nagyon hasznos kis könyv és ugyan néhány ponton erőltetett, már-már megmosolyogtató, mégis gondolatébresztő és segít a zsiráfpettyek megrajzolásában.

Idén már olvastam egy könyvet az EMK-ról, A teljes jogú nőt. Ugyanaz a téma, de mégis nagyon másnak látom a kettőt. Szerintem ott inkább az önérvényesítés került fókuszba, itt pedig a másokhoz való alkalmazkodás. Nyilván ez nem ellentmondás, mindez része a témának, csak mást tartottak fontosnak a szerzők. Egyébként amit én eddig tudtam a témáról (főleg Birtalan Balázstól), ahhoz olyan sokat nem adott hozzá a könyv. Talán csak a példákat. Amelyekből azért kitűnik, hogy miért nem olyan egyszerű ezt a módszert alkalmazni. Ez egy nagyon rövid könyvecske amúgy, ugyanis zsiráfos és farkasos (bár ez fordításban valamiért sakál lett) rajzok vannak benne, érdemes végigolvasni, és ha nem is tanuljuk meg egy olvasás alatt, egy-két szempontot biztosan kapunk, ami segíthet a kommunikációban.

Ez sokkal jobb volt, mint A szavak ablakok vagy falak c. könyv. Emberközeli, tele gyakorlatiasabb példával és semmi öntömjénezéssel. Ha olvasni szeretnétek a témáról, akkor inkább ezt, jobban csúszik és könnyebben értelmezhető.

Nagyon jó kis könyv, amit fogok is elsősorban magamon, a barátaimon és családomon, tehát a szeretteimen alkalmazni. Viszont ahogy Katával is beszéltük, van aki sakál marad, és továbbmegyek vannak olyan helyzetek, pl. a munkahelyen, ahol önző érdekből, megpróbálnak kifacsarni, és akkor muszáj az asztalra csapni, még ha verbálisan is, különben szó szerint atomokra szednek. Szóval szerintem a nulladik lépés az, hogy az ember felmérje, kik és milyen helyzetek azok, ahol van fogadókészség erre a kommunikációs formára, és minden egyéb esetekben pedig tartsa pórázon a sakálját, és csak akkor eressze ki, ha nagyon muszáj.

Szerintem ez az a könyv, amit minden lélegző embernek kötelezővé kéne tenni, hogy minimum minden hónapban olvassa el. Én megpróbálom, mert sokat kell még tanulnom.
A könyv rövid, nagyszerű és könnyen ételmezhető. A sakál (agresszió, meg nem értettség, vádaskodás, a szükségleteink világgá ordibálása) és a zsiráf (érzelmeink és szükségleteink megnevezése, nyitott közeledés a másikhoz tüskék és vádaskodás nélkül) példáján keresztül mutatja be 4 egyszerű lépésben az EMK off módszerét, amiket igazából bárki elsajátíthat nagyon sok odafigyeléssel és rengeteg munkával.
Megéri? Egyértelműen! Harmonikus kapcsolatok, felvállalt és megértett érzelmek, és szerintem amiből mindig a legtöbb van: a félreértések elsimítása. Ezt mind nyútja a könyv. Hisz mi mind egy kicsit sakálok és zsiráfok vagyunk.
Olvassátok!

Egyszerű, de nagyszerű! Jól összefoglalja az asszertivitás témáját. Igaz, ennek elsajátításához alapos önismeretre, türelemere és sok gyakorlásra van szükség.

Annak, akik elolvasott már pár könyvet a témával és foglalkozott az együttműködő kommunikációval, nem ad sok újat ez a könyv, de egyébként nagyon hasznos és informatív. Maga a módszer egyszerű, igaz, sokat kell gyakorolni, hogy automatikussá váljon. Inkább az a probléma, hogy a legtöbb ember nem tudja megnevezni az aktuális érzelmeit, szükségleteit, és nem is tudja elkülöníteni ezeket egymástól. Először tehát ezt kell megtanulni, és a könyv segít is megoldani a problémát. Emellett fontos, hogy aki megszokta, hogy pl. mindig alárendelődik, mert fél a bántástól vagy mások szeretetének elvesztésétől, annak először ezt a problémáját kell kezelni, és csak azután érdemes megtanulnia a technikákat. A könyv (és úgy általában a témával foglalkozó magyar nyelvű önsegítő irodalom) ilyen szempontból hiányos.

Tanulságos könyvecske.
Főleg azoknak, akik jobban meg akarják ismerni magukat, akik a tökéletesebb élet felé törekednek a mindennapok talaján és akiknek fontos az állandó lelki béke.
De mind ez intellektus kérdése.
Minap a villamoson egy illuminált férfi a következő agresszív mondatot eresztette meg érdes, iskolázatlan hangján: – Megyek haza… mit adsz enni, hogy ba@@alak pofán?!
Nos, itt nincs mit érzékenyíteni. Legfeljebb baseball ütővel.
Hiszem, az együtt élés tartós boldogsága közös munka, amibe beletartozik, hogy ne vegyünk minden kimondott szót ellenünk irányuló támadásnak, mert egyáltalán nem biztos, hogy valami kimondottan ellenünk irányul.
Életünk félreértések, túl gondolt szavak tárháza.
Érdemes minden megszólalás előtt elszámolni tízig, hiszen a szavakkal ölni lehet, ezért vigyázzunk, mivel kit bántunk meg és kire mit szórunk rá.
Persze az agresszív sakálon és a csupa szív zsiráfon kívül megbújik bennünk rengeteg állat a kis egértől az oroszlánig, de ezek felismerése nem kevés munka.
A világ jobbá tételét saját magunk jobbá tételével kell kezdeni.
A szem a lélek tükre. Szól az idézet.
Igen.
A hang pedig a lélek lángja. Teszem hozzá.

Vékonyka könyv az erőszakmentes kommunikációról: pici bevezetőnek megteszi, de semmi extra. Egyelőre a téma megismeréséhez jó volt, de egy EMK-s barátnőm azt javasolta, hogy inkább Marshall Rosenberg könyveit olvasgassam.