Mi ​a jóga? 2 csillagozás

Mindig is jógáztam, így jöttem már. Egyszer úgy írtam körbe, anyám hasából is lótuszülésben bújtam elő, megnehezítve ezzel mindkettőnknek az érkezésem.
Sőt, a jógám sokkal öregebb, mint ez a testem, mert a forma elmúlt, de a jóga maradt, s újabb és újabb formát keresett, hogy ki tudjon teljesedni. „Bőven Egyiptomban kezdődött, vagy azelőtt.” Szeretem azért ezt a mesét, mert megtámaszt, támaszték meg néha kell.

Számomra a jóga a saját szívembe hazatérés útja, semmi más. Ennek egy csekélyke megnyilvánulása az, amit a testemmel teszek, mikor egyes pózokba becsavarom magam. De a jógám az leginkább láthatatlan, a testem szintjén éppen csak fenntartok egy állapotot, fejlődésnek ezt nem hívnám.
Az „igazi” jógi nekem arról ismerszik fel, hogy mellette megnyílik a szívem, az ő „mestersége” nem az, hogy bravúros testi mutatványokkal kápráztasson el. S noha Selvarajan Yesudian a teste szintjén is hatalmasat varázsolt, no mert a beteges kisfiú testet csodával (jógával) határos módon a teljes aláhullásból hozta pompájába fel, engem mégis alázatával, szerénységével ragadott meg. Már réges-réges, és azon is túl. „Volt amikor nem Yesudiannak hívták, akkor is ismertem.."Néha áthallatszódnak dolgok, nem zár jól a "szelepem”. Haich Erzsébet a társszerző pedig „én” vagyok.De az ő történetéről a Beavatás könyve kapcsán már hosszabban írtam.
A könyv átfogó térkép e tájról, ami a föld. Egyszerre keleti és nyugati. De egyikben sem marad benne, jógával élve egyik helyen sem tartja ki az ászanát, mert sem itt sem ott nem tud megnyugodni. Békére, csendre csak a kettő között az egyben lel, ami még az egy se, mert a számok is csak elfedik..
(itt nem érzem a mai jógapiac reklámszagát, annyira vágytam erre most, hogy tettem egy kis kirándulást az elmúlt fél évben a bp-i jógaiskolákban)