Jeruzsálem 49 csillagozás

Selma Lagerlöf: Jeruzsálem Selma Lagerlöf: Jeruzsálem Selma Lagerlöf: Jeruzsálem Selma Lagerlöf: Jeruzsálem

A ​19. század végén egy misztikus látogató hatására vallási megújhodás indult meg egy dalarnai svéd faluban, s az egész közösség arra az elhatározásra jutott, hogy javait pénzzé téve Jeruzsálembe zarándokol. Lagerlöf 1900-ban látogatta meg Jeruzsálemben ezeket a svéd parasztokat, s két évvel később meg is jelent a vallásos élményekről, emberszeretetről, a svéd parasztok életéről egyszerre valósághűen és meseszerűen tudósító regény, a svéd irodalom egyik ékköve.
Selma Lagerlöf, aki Strindberg mellett a legnagyobb világirodalmi hatású alkotója a svéd irodalomnak, nem csak az első női irodalmi Nobel-díjasként, hanem a Svéd Akadémia első női tagjaként is tartja számon az irodalomtörténet. A Jeruzsálem mellett olyan remekművekkel vívta ki magának a világhírt, mint a Gösta Berling története és Nils Holgersson csodálatos utazása Svédországon át.

Szerb Antal így méltatja a szerzőt A világirodalmon történetében: „Lagerlöf fedezte fel a világ számára az Észak költészetét, az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1902

>!
Palatinus, Budapest, 2008
530 oldal · ISBN: 9789632740256 · Fordította: Gerely Jolán
>!
Storlinds, Helsingborg, 2003
444 oldal · ISBN: 9187352141 · Fordította: Eugen Storlind
>!
Franklin-Társulat, Budapest, 1940
506 oldal · Fordította: Gerely Jolán

Kedvencelte 13

Most olvassa 5

Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 17

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISMP
Selma Lagerlöf: Jeruzsálem

Kitűnő ötlet volt ettől a mesemondó „írónéni”-től éppen ezt a könyvet választani. Akárhonnan nézem, a legjobb helyre ment az a Nobel-díj 1909-ben. Igaz, hogy a Gösta Berlinget énnálam ki nem üti a nyeregből semmi, de azért a Jeruzsálem éppen csak egy lépéssel jár mögötte.
Mese felnőtteknek, szépségről, csúfságról, szentségről, könyörtelenségről, jóról és rosszról, amelyek többnyire egyazon lelken belül laknak, és még csak nagyon össze se vesznek. Lassú folyású, hosszú estékre való, bárhol abbahagyható és újra felvehető, több fonalat egyszerre gombolyító mese. Elindul öt-hat helyről a fonál, és végig tudod, hogy össze fognak érni – aztán tényleg összeérnek, és te jól meglepődsz, mert közben az égvilágon semmi nem úgy történt, ahogy vártad.

Hogy szeretem Selma néninek azt a szelíd mesélőkéjét. :) Ahogy beleringatja az embert a svéd tájba, vidéki gazdaságba, fűrészmalomba, áldott jó falusi lelkekbe, akikről rendszerint kiderül, hogy az az áldott jóságuk piszkos gazemberségben végződik, ha nem vigyáznak magukra – néha még akkor is, ha vigyáznak –, és az a szelíd mese mindvégig megmarad. Elmondja, hogy a rózsabokor alatt manók laknak. Meg hogy a süllyedő óceánjáróról menekülők a mentőcsónakba kapaszkodóknak levagdossák az ujjait, hogy el ne süllyedjen a túlsúly alatt a mentőcsónak, de azért elsüllyed a mentőcsónak. És hogy a Jeruzsálemből Jaffába vezető úton pokolbeli kocsis viszi a küldetésben járó svéd legényt, aki az Úristen üzenetét viszi. A halott gyerekeket kidobják a sírjukból, koporsóval együtt. Az eleven gyerekeket önzetlen bátorsággal mentik ki a jeges folyó közepéből. A falu misztikus látogatója senkin segíteni nem tud, de magához vonzza az embereket, de cseppnyi emberismeret és megértés sincs benne, de boldogságot ad a követőinek, de elidegeníti őket a környezetüktől, de harmonikus közösséget teremt a számukra, de bűnös, de ártatlan, de…

…Szóval igen durva bukfenceket tud vetni a történet. És az a szelíd mese mindvégig megmarad. Bűvös-bájos, kísérteties, édes és keserű.
Gyerek ne vegye a kezébe. Arra ott a Nils Holgersson.
Határozottan jó helyre ment az a Nobel-díj.

Direkt hagytam ilyen késő őszre a könyv olvasását. Igazából téli estékre szántam, de aztán nem bírtam ki. :) Mindegy, így is jólesett. Főleg diópucolás közben. És a polcomon már ott van a következő regénye, szóval jut is, marad is.

5 hozzászólás
>!
fukszia
Selma Lagerlöf: Jeruzsálem

Lagerlöf csodálatos mesemondó. a Jeruzsálem című regényében sem tesz mást, mint egy valós eseményre épülő mesét sző, amit könyv alakjában átnyújt nekünk. A könyv első részében bemutatja az egyszerű svéd parasztok életét, majd a második részben (saját látogatása, személyes tapasztalatai alapján) bemutatja a misszióbeli életet. Miközben olvastam a könyvet megszűnt körülöttem a külvilág, annyira magával ragadott az, amit olvastam. A képszerű leírásokat szinte magam előtt láttam, egy zarándoklatnak sétának élő részese lettem. A szereplők csodálatos svéd emberek, a maguk őszinte lelki tisztaságukkal és önzetlen jóságukkal. Olyan sokat megtudtam róluk, külső és belső tulajdonságaikról, hogy akár barátaimmá is fogadnám őket! Ingmarsson Ingmar család tagjai a vállukon hordják a falu múltját és jelenét.
Olvassátok el, nem bánjátok meg!

9 hozzászólás
>!
Eva62
Selma Lagerlöf: Jeruzsálem

Nagyon szépen mesél Selma Lagerlöf. Mesél az egyszerű svéd parasztokról, kiknek szivük tele van szeretettel a szülőföldjük, az emberek, de elsősorban Isten iránt, fiatalokról, szerelmekről, kötelességtudatról és lelkiismeretről, közösségről, melyben Jézus tanitásai szerint igyekeznek élni, áldozatokról, fájdalmakról és vesztességekről de boldogságról is. A vallásos érzület átjárja az egész művet, de megtalálhatók benne az egyszerű emberek babonái, hiedelmei is, miszticizmus, spiritualizmus és látomások, meggyőződés, hogy az anyagi világon túl is van egy valóság, mely kihatással van az ember életére. Van egy érdekes mozzanat a regényben. Bár Jeruzsálemben a zarándokok mély és őszinte hittel támaszkodnak Istenre, mégis tragédiák és nehézségek sorozata éri őket egészen addig, mig Ingmarsson Ingmar útmutatásai alapján nem kezdenek el dolgozni.

>!
GTM
Selma Lagerlöf: Jeruzsálem

Nahát! Lehet, hogy nem is Marquez találta fel a mágikus realizmust? Lehet, hogy Lagerlöf valamiféle előfutár? Vagy csak az ősi műfaj, a mese hangulata teremti meg ezt az egészen különleges légkört?
Nekem nagyon hiányzott már ez régi, lassú folyású, tiszta és szép történetmesélés, igazi klasszikus értelembe vett hősökkel. Szerettem ezeket az egyszerű svéd parasztokat, akik bizony nagy hírű ókori hősök leszármazottai. Az Ingmárssonok pedig a közösség vezetőiként valódi kulturhéroszok. Hitük, kitartásuk, a közösségért való munkálkodásuk és a nehézségeket legyűrő erejük avatja őket azzá. Muszáj őket csodálni hibáikkal, bűneikkel együtt, mert egyaránt hordozzák magukban a Jót és a Rosszat éppúgy, mint híres ókori őseik.
Mégis mások ezek a parasztok, mint mondjuk a trójai hősök, nincs bennük semmi félelmetes. Tiszták, naivak, lelkiismeretesek, hiszen beoltattak a kereszténység szellemével. Megszelídültek: a fizikai erő helyett az erkölcsi és hitbéli tisztaság vált vezető értékké.
Ez az ellentmondásos egység jellemző végig a könyvre. Átsüt a műből a szülőföld, az északi táj, a hagyományos életforma szeretete. Erdei manók és látó emberek népesítik be ezt a tájat. Mítoszok, babonák szervezik a közösség életét, olvadnak össze a valósággal.
És ugyanilyen természetesen jelenik meg a kelet misztikuma, a vallásos révület, az álombéi csoda Jeruzsálemben.
Ősi mítosz és keresztény hit, elkülönülés és egység, kitaszítás és befogadás, szétválás és újra egymásra találás a stációi Ingmár Ingmársson és a dalarnaiak történetének. És szörnyű banálisan hangzik, ha ideírom, hogy az egészet történetet átszövi a szeretet! Pedig így igaz. És Selmától elfogadjuk. Elhisszük neki, hogy így is lehet, lehetne élni.
A mese törvényei pedig úgy működnek a történetben, hogy mégis minden másképp alakul, mint várjuk, és mégis minden így van jól, és aztán mégis megvan a végén a happy and, és beteljesül egy mítosz, hogy átadja helyét … vagy mégsem …?

Bátran belefoghat a regény olvasásába az is, aki nem hívő lélekkel olvas. Gyönyörű, mesés történetet kap! Olyat, amit jelképesen is értelmezhetünk. Sok-sok analógiát fedezhetünk fel mai korunk problémáival: előítéletek, fanatizmus, közösség és egyén viszonya; egyéni és közösségi érdek, feladatvállalás, szerelem, szeretet, hűség stb. Nem is tudom hirtelen mindet felsorolni! Csak ajánlani tudom a regényt, csendes,nyugodt napokra, amikor van időnk elmerülni egy igazi (felnőtt) mese világában.

>!
Bazil P
Selma Lagerlöf: Jeruzsálem

Az első Lagerlöf könyvem.
Annak idején ment mindig a tévében a Nils Holgersson, de csak bele-belenéztem, és nem fogott meg igazán. Talán a rajzfilmes feldolgozás miatt, nem tudom.
Most azonban olvastam a Merítésben Selma Lagerlöfről, illetve @Timár_Krisztina értékelését a Gösta Berlingről, és – biztos ismeri a vérbeli moly ezt az érzést – egyből megfogott valami a hangulatából, amikor tudod, hogy ez neked kell. Lehetőleg minél hamarabb, minél gyorsabban, akarsz az adott írótól valamit olvasni!
Erre esett a választásom, érdekelt a téma, és vágytam rá, hogy olvassak valami hagyományost, valami régit, valami vereteset, valami igazi irodalmat.
Azt hiszem össze is foglaltam, ezeket mind-mind megkaptam a könyvtől. És mellé még egy igazi, nagy ívű, sok-sok évet átszelő, több generációs, csodaszép régies nyelvezetű felnőtt mesét is. Szerelmekkel, tragédiákkal, csodákkal, misztikummal, vallással, vallási fanatikusokkal, Jeruzsálem valóságával, a svéd táj vad szépségével, bibliai párhuzamokkal.
Most még a filmet is megnézem, így zárom le ezt az olvasást, ezt a történetet.
Ezt az élményt.

2 hozzászólás
>!
Konyakmeggy
Selma Lagerlöf: Jeruzsálem

Miközben olvastam (még olvasom most is) az jutott eszembe, hogy milyen remek filmsorozatot lehetne belőle készíteni. Nagyszerű alapanyag található benne egy „szappanoperához”. Ez nem értékítélet, hanem annak megállapítása, hogy a könyv cselekményes, sok szereplős, különös karakterek, helyszínek tárhelye. Ezen kívül mozaikszerű a cselekmény vezetése. Itt egy kis jelent, ott egy másik, és mindegyiknek van ereje, csattanója, érdekessége. Erős, izgalmas könyv. A szerző látótere az egyén lélekrajzától a faluközösség „rejtett hálózatáig”, bemutatásáig terjed.
Nem modern regény, abban az értelemben, hogy régi kis közösségben játszódik, az embereknek még van közük a természethez, még értik az erdők, hegyek életét. Világuk kézzelfogható határa a falu vége, láthatatlan, lelki égboltjuk pedig a Biblia. Bizodalmuk, erejük forrása a hit.
A történet szépen folydogál. Nem sietős, nem is lassú. Ballag az olvasóval, kéz a kézben, kellemes tempóban. Igen, kellemes könyv, mely bőven szolgál meglepetésekkel is.
Az író nagy tudása megbízható, az emberi lelkek úgy nyílnak ki sorban az olvasó előtt, akár a kagylók héja. Titkok tudója, aki titkát lassan tárja elénk.
Még ez a szó is megilleti: misztikus a könyv.
Örülök, hogy rábukkantam.

>!
matraimelinda
Selma Lagerlöf: Jeruzsálem

Ingmar Ingmarsson hiteles, szívszorító élettörténete a nagyregény, a Nobel-díjas svéd írónő tollából. Alapmű, ez nem vitatható el. Jeruzsálem bemutatásában elsőrangú, a tájleírások/tájábrázolások festői finomságúak, alaposan kidolgozottak, precízek, részletesek, pontosak. Bár az tagadhatatlan, hogy fel kell nőni a műhöz, de aki erre képesnek érzi magát, annak mindenféleképpen ajánlható e regény. Kétségkívül megkedveltem Selma Lagerlöf-öt. Egyedien, sajátságosan, de nagyon határozott mondanivalóval bír könyve lapjain. Bár úgy látom, még nem készült a történetből filmes animáció, de lehet, hogy csak idő kérdése és némelyik világhíres rendező meglépi azt, hogy filmet forgasson a műből. Érzem, hogy sikere lenne a máig még meg sem született filmnek is. Számomra kedves momentum még, hogy a fordítást K. Kabai Lóránt dolgozta át. Amint kinyitottam a Nobel-díjasok Könyvtára körpecséttel ékesített kemény-fedelet szemet szúrt e név! :) Nem tanácsolhatok mást: olvassátok el e könyvet, mert igazán megéri, s talán szegényebb marad az, akinek kimarad életéből. Második olvasmányom a brilliáns svéd írónőtől, „észak svéd ékkövétől”. Azonnal kerül a könyv a Nobel-díjas szerzőktől olvasott könyvek közé.:)

>!
BabusM
Selma Lagerlöf: Jeruzsálem

Mióta először láttam a filmet (talán ’99 ősze a szegedi Grand Caféban, hú…), minden vágyam, hogy elolvassam a könyvet is. Most végre pont bent volt a könyvtárban, amikor eszembe jutott. És nem véletlen, hogy pont karácsony táján… Most folyton azon gondolkodom, hogy a film miatt tetszett-e ennyire, vagy tényleg ilyen jó könyv. De azt hiszem, a film azért jobb. Főleg, mert a pergőbbre vett események miatt a meglepetések, meg a véletlen fordulatok jobban ütöttek. Meg a csúnyácska Ingmár helyett ott azért volt egy fájintos. De mindent egybevetve ez így most pont jól jött ki, hogy minden klappoljon.

>!
Palatinus, Budapest, 2008
530 oldal · ISBN: 9789632740256 · Fordította: Gerely Jolán
>!
mokka1 P
Selma Lagerlöf: Jeruzsálem

Gyermekkoromban nagy Nils Holgersson rajongó voltam, Selma Lagerlöf neve így régóta ismert számomra. Felnőttként első próbálkozásom a Gösta Berling volt, ami nem volt egy lehengerlő olvasmány. A Jeruzsálem azonban az első pillanattól kezdve magával ragadott és ez a lendület kitartott egészen a könyv végéig.
Témaválasztását tekintve örökké aktuális kérdéseket boncolgat a kötet: hol van a határa az elhivatottságnak és a vallási fanatizmusnak? Mi veheti rá az embert, hogy mindenét feladva a hitéért elköltözzön egy ismeretlen országba?
Érdekes kontraszt, hogy Jeruzsálem városáról elég kiábrándító képet fest az írónő, elképzelhetőnek tartom, hogy a század elején tényleg ennyire lepukkant állapotok uralkodtak ott. Ezzel szemben a svéd erdőségek, gazdaságok üde környezete kész felüdülést jelent az olvasónak.
A Jeruzsálem számomra a legszebb, legkedvesebb svéd szépirodalmi regény, amivel eddig találkoztam. Még így több, mint 100 évvel a kiadása után sem vesztett semmit az értékéből, nyelvezetét tekintve is könnyedén olvasható, ajánlom mindenkinek!

>!
csillykelemen
Selma Lagerlöf: Jeruzsálem

Nem voltak elvárásaim a könyvvel kapcsolatban, mikor belevágtam az elolvasásába. Inkább az írónő (első írónő, aki megkapta az irodalmi Nobel-díjat munkái elismeréseként) és a címben szereplő város (Jeruzsálemről sokat szeretek olvasni, bár inkább a napjainkhoz kapcsolódió nemzetközi konfliktus kapcsán) miatt választottam ezt a regény. Sőt egy csöppnyi félelem volt benne, hogy esetleg nem fog tetszeni. Végül hozzáfogtam. Az oldalak száma egy picit megrettentet, de tévesnek bizonyultak negatív előítéleteim és valójában egy egész szövevényes és érdekes családregénnyel szembesültem.
Az Ingmárssonok több generáción húzódó, népes családi életébe nyerhetünk betekintést, akik Svédország egy kis szegletében töltik dolgos mindennapjaikat földműveléssel. Ennek a falunak az életét kavar fel egy Amerikából hazalátogató rokon, Hellgum érkezése, aki egészen új megközelítésből próbálja meg értelmezni Isten igéjét. A dalarnaiak között ellenségeskedés alakul ki a régi evangélista hívek és az új hellgumiánus szekta (az írónő a szekta kifejezést a regényben egyszer sem használja) tagjai között, amelynek sikerül megzavarnia az addigi békés közösség kellemes nyugalmát. A történet folyamán családok szakadnak szét, ősi gazdaságokat árvereznek el, házasságok kötetnek az érdek és nem a szerelem jegyében.
Fordulatokban gazdag regény, amely meglepőmód teljesen magával ragadott. A kezdeti félelmem az egymást követő lapok olvasása közben hamar elillant, és ahogy egyre jobban belemerültem az dalarnaiak életébe, úgy fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy milyen sors vár az én kedves szereplőimre.
Az írónő vallási áhítata jól érződik a regény hasábjain. Az egyes isteni kinyilatkoztatások és jelenések számomra – aki nem vagyok keresztény hívő ember – egy kis misztikumot is kölcsönöztek a történetnek. Átszellemülni nem tudtam, de nem is éreztem annyira irracionálisnak a próféciákat és az eseményeket, hogy kizökkentsen a regény cselekményéből a saját egyházakkal szembeni aggályaim miatt.
A könyv végeztével egy kis kutató munkát is végeztem, és megtudtam, hogy a regényt megfilmesítették. Hamarjában meg is szereztem, hogy még telve a friss élményekkel megnézhessem. Mint a legtöbb adaptáció természetesen nem ad annyit, mint a könyv az egész falú viszontagságokkal teli történetéből, de ennek ellenére azt kell mondanom, hogy a film ugyan olyan szerethető és megható, mint a regény.
Ha valaki nem riad vissza, hogy egy mély vallási meggyőződésből ihletett könyvet olvasson, bátran fogjon hozzá, mert szerintem egy igazi kis gyöngyszemére fog bukkanni a svéd irodalomnak.


Népszerű idézetek

>!
csillagka P

Furcsa! Mikor az ember tanácsért fordul valakihez, egyszerre csak azon veszi észre magát, hogy voltaképpen tudja, mit kell tennie.

17. oldal

>!
GTM

Ha csakugyan olyan gonoszok volnánk – gondolta –, mint amilyennek mondanak, nem sokba kerülne az Istennek tönkretenni bennünket. Nem kellene hozzá egyéb, mint hogy hagyja meg a hideget állandóan, hogy a földet mindig hó takarja. De amikor az Úristen megengedi, hogy a tavasz és a virágok visszatérjenek hozzánk, akkor bizonyosan úgy gondolja, hogy érdemesek vagyunk az életre.

215-216. oldal

>!
csillagka P

De nem prédikáltak a templomokban meg a piactereken, hanem ezt mondták: – A mi életünk beszéljen helyettünk.

195. oldal

2 hozzászólás
>!
forElle

– Mikor azonban Nagy Ingmár és Erős Ingmár leérkeztek ide és éppen át akartak menni a hídon, egyszerre csak, mintha valaki figyelmeztette volna őket, hogy nézzenek fel. Ők fel is néztek, és nyitva látták az eget a fejük felett. Az egész égboltozat félrehúzódott, mint valami függöny, és ők ketten, ahogy ott álltak kéz a kézben, egyenesen beleláttak az ég minden gyönyörűségébe.
– Hallottak már valaha ilyet, Storm meg Stina asszony? – kérdezte a lelkész.
– Azok ketten, Nagy Ingmár és Erős Ingmár ott álltak a hídon, és nyitva látták az eget.
– Tulajdonképpen soha senkinek sem mondták el, hogy mit láttak, csak annyit árultak el a gyerekeiknek meg a legközelebbi hozzátartozóiknak, hogy egyszer, amikor ott álltak a hídon, nyitva látták az eget. Senki idegennek nem szóltak róla. Az ő legnagyobb kincsük és kizárólagos ajándékuk volt csupán, hogy láthatták az ég egész gyönyörűségét.

Akik nyitva látták az eget

>!
forElle

Elgondoltam, milyen gyönyörű volna a világ, ha minden, amit az emberek alkottak, megmaradt volna a földön. De aztán rájöttem, hogy ha a régi világból minden megvolna, akkor nekünk, akik most élünk, nem volna mit tennünk, akkor a mi munkánkra nem volna szükség. Márpedig a legnagyobb boldogság az, ha az ember maga építheti fel, amire szüksége van, ha megmutathatja, hogy mire képes. És ezért kell a réginek elpusztulnia. Az Úristen megengedi, hogy birodalmak omoljanak össze, hogy városok pusztuljanak el, és az emberi munka eredménye úgy söpörtessék el, mint a falevél a szélben. Hogy mindig legyen új építeni való, és az ember megmutathassa, mit tud.

A zarándokút után

>!
Cicu

Hogy is lehetséges, hogy néha úgy rám súlyosodik az aggodalom, hogy azt hiszem, hogy az élet nehéz? Hisz egyéb se kell, csupán csak napsütés meg szép idő, hogy az ember olyan boldog legyen, akár az üdvözültek a mennyországban!

7. oldal

>!
Timár_Krisztina ISMP

És itt az a hely, ahol a katholikus becsmérli a protestánst, a metodista a kvekkert, a luteránus a reformátust, az orosz az armeniait. Itt ólálkodik az irigység, itt gyanakodik az elmélkedő a betegre-imádkozóra, itt vitatkozik az igaz hitű az eretnekkel, itt nincs könyörület, itt Isten nagyobb dicsőségéért ember embertársát gyűlöli. (…) Ez a lélekvadászat Jeruzsálemje, ez a gonosz nyelvek Jeruzsálemje, ez a hazugság, a rágalom és becsmérlés Jeruzsálemje. Itt szünet nélkül folyik az üldöztetés, itt fegyver nélkül folyik a gyilkolás. Ez az a Jeruzsálem, amely megöli az embereket.

II. kötet, 31. oldal (Franklin Társulat kiadása, helyesírás meghagyva)

>!
Cicu

… ha én az Úristen volnék, úgy intézném, hogy amit az ember elhatározott, azt mindjárt meg is tegye. Nem hagynám az embert ennyi ideig várni, hogy ráérjen gondolkozni és gondolkozni, és újra meg újra meghányni-vetni mindent, ami az elhatározása útjába áll.

19. oldal

>!
Timár_Krisztina ISMP

Bizonyos, hogy nem mindenki bírja ki sokáig Jeruzsálemben. Még ha el is viseli az éghajlatot, és nem fertőzi meg valami betegség, még akkor is megesik, hogy letörik. A szent város mogorvává vagy elmebeteggé teszi, sőt akárhányszor meg is öli. Elég néhány hetet ott tölteni, hogy az ember itt is, ott is hallja, egy-egy hirtelen beállott haláleset alkalmával: „Jeruzsálem ölte meg.”

II. kötet, 28. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Johan Theorin: A falon túl
Camilla Läckberg: Vészmadár
Carin Gerhardsen: Mama, papa, gyerekek
John Ajvide Lindqvist: Hívj be!
Åsa Schwarz: Nefilim
Dan Simmons: Hyperion
Antti Jalava: Aszfaltvirág
Tom Rob Smith: A tanya
Kristina Ohlsson: Elnémítva
Maj Sjöwall – Per Wahlöö: Az elveszett tűzoltóautó