Az 1891-es Gösta Berling Selma Lagerlöf első regénye, s mindjárt világsikert aratott. Benedek Marcell fordítása 1912-ben jelent meg, s a gyors itthoni siker titkát Szerb Antal így jellemzi:
„A könyv varázsa egy kevéssé Krúdy Gyuláéra hasonlít. Itt is egy gavalléros, úri világ elvenedik fel, a nemesi életformának csak szépségét és költőiségét látjuk, árnyoldalai nélkül. (…) Tizenketten vannak a gavallérok, és úgy járnak-kelnek a világban, mint Arthus király tizenkét lovagja. Gösta Berling alakját apollói ragyogásba vonja az, hogy az írónő érezhetően szerelmes belé, és elhalmozza minden fényességgel, amit a női képzelet a férfira láthat.”
Gösta Berling 37 csillagozás

Eredeti megjelenés éve: 1891
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Nobel-díjasok könyvtára Palatinus · Külföldi regényírók Franklin-Társulat
Enciklopédia 13
Kedvencelte 6
Most olvassa 4
Várólistára tette 77
Kívánságlistára tette 35
Kölcsönkérné 2

Kiemelt értékelések


Az egész úgy kezdődött, hogy három hétre szervizbe vitték a laptopomat. Ebből következően három hétig abszolút egészséges életet éltem, mert hatig-hétig minden munkámat elvégeztem a suliban, beleértve a számítógéphez kötött munkákat is, utána pedig kénytelen voltam kizárólag olvasással tölteni az estéket. :) Meg mandulatöréssel. Akkor találtam fel azt a mandulatörési módszert, amelyre nem kell külön figyelni, lehet olvasni közben. Ennek érdekében kivettem a könyvtárból három felnőttmesének tűnő objektumot, amelyek közül a Gösta Berling igazolta is az elvárásaimat. És olvastam hosszú novemberi estéken, a könyv hátát megtámasztva (a Franklin Társulat kiadása nyitva marad), egyetlen kislámpa fényénél, mandulatörés közben. (NB.: nyomtató lónak… :)) És mivel nem bámultam éjszakába nyúlóan a monitort, olyan édeseket aludtam utána…
Továbbiak a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/16/selma_lage…


Igazi felnőtteknek szóló mese ez Gösta Berlingről (aki egy igazi hős ám :-)), gavallérokról, akik élnek a nagyvilágban, mint Marci hevesen, vagy hogy mondják ezt. Na ők pont ezt teszik, élnek a mának, aztán hogy holnap mi lesz, mit számít az?! Kártyáznak, szerelmesek, megmentik akit kell, szóval igazi falusi mulatság van itt kérem.
A nyelvezete nagyon elmerülős, tehát ha eltalál, akkor sínen vagyunk, ha nem, akkor keresed a mondatok lényegét. Velem is ez volt a gond, hogy néha nem tudtam kikapcsolni az agyam hozzá, pedig ennél a könyvnél erre szükség van. Ha ez meg lett volna, 5 csillag, tehát erősen hangulatfüggő könyv. Egyszer érdemes nekiállni, mert nagyon parádésan mesél Lagerlöf.


Miként a Nils Holgerson a gyerekeknek szóló remek mese, úgy Lagerlöf a felnőtteknek is írt egyet Gösta Berling címmel.
A címadó főhős egy elcsapott pap, aki az ivást többre becsülte a prédikációnál. Szórakozás a mindene, ami gyenge jellemmel párosul. Vándorlása során jut el Ekeby úrnőjéhez, ahol helyet talál magának a 12 gavallér között. Nekik semmi más dolguk nincs mint tivornyázni, jó kedvet és mulatságot kerekíteni maguk körül. És itt kezdődik a történet. Mesék (egy-egy fejezet) mindazokról, akik így vagy úgy kapcsolatba kerülnek Berlinggel, így érthető, hogy az ő személye adja a mesék összekötő kapcsát. Vannak itt kárhozat fejedelme, boszorkányok, hegyi manók, koboldok, természet feletti csodák. Minden, ami a svéd nép régi mondavilágából felidézhető és beilleszthető. Miközben Lagerlöf a meséket kerekíti, olyan egyszerűséggel és szeretettel beszél a tájról és az egyszerű svéd parasztokról, mint anya a gyermekéről. Elszakíthatatlan kapcsolatuk tagadhatatlan.
Olvasás közben külön élmény volt, hogy egy 1912-es kiadású könyvben követhettem az eseményeket a régi magyar helyesírás szabályai szerint. :)
Mindazoknak ajánlom a könyvet, akik nem nőttek még annyira fel, hogy ne szeretnék a meséket és kikapcsolódásképpen szívesen visszatérnek a gyermeki világba felnőttként, hogy a nekik szóló „tanmesét” is magukévá tehessék.


Először magyarul olvastam, hűséges utastársam volt elsőéves egyetemistaként – vénséges vén, bőr-és porszagú, megsárgult, plecsnis lapú, szakadozott, megviselt antikvár jószág, de az enyém, én így szeretem. Aztán másodévesként én tartottam belőle referátumot svéd irodalom órán, úgyhogy elolvastam svédül is – még jobban tetszett. Most pedig végzős egyetemistaként Selma Lagerlöfből írok szakdolgozatot, ezért mindkét nyelven újraolvastam a nyáron, és bár túl vagyok azóta egy kupac Lagerlöf-könyvön, nagy becsben tartom azóta is: ez volt az első és a meghatározó Lagerlöf-élményem. Pont ami miatt kritikákat kapott, nekem az tetszik: a kaleidoszkopikus, csapongó sztorifűzés, a narráció, ami olyan, mintha csak a nagymama ülne az ágyam szélén és mesélné Gösta Berling kalandjait, a sok furcsa figura, a meseszerű hangulat, az az „értelmetlen”, romantikus életmód, amit ábrázol, mind magával ragadt. Nem ez Lagerlöf mesterműve (mert az a Jeruzsálem), viszont az ő életművének is pont annyira kulcsfontosságú darabja, amitől később se tudott elszakadni, mint nekem. Én se tudok tőle elszakadni. Örök favorit, az írónővel együtt.


Saga Norén länskrim Malmö
****
Ja bocs, nem, ez nem a Híd, de a saga-ig* stimmelünk. Vagyis mese. Olyan felnőtteknek féle. Eddig nem is lenne akkora baj.
Általánosságban olyan, mintha a nagyi mesélne. Ezzel sem lenne baj. Csak a nagyim mindent Ádámtól és Évától kezd, és sok hogyismondjammal tarkított sztorijaiban szereplők 90%át nem tudom beazonosítani, meg sokszor el is kalandoznak a gondolataim, mert csöppet unalmasan lassú, amit mond.
Meg nem is érdekel hogy mit mond. Mindenki szenved és nagyon teátrális, miközben nem jutunk egyről a kettőre.
Pedig lepaktálnak az ördöggel. Ami izgi is lehetett volna.
Valószínűleg nem regényként kellene olvasni ezt a könyvet, hanem mondjuk novellafüzérként.
*persze a saga szó nincs benne a magyar címben, ennyit tudunk, de az eredeti az az, hogy Gösta Berlings saga.


Egyszeri olvasásnak elment, de néha átugrottam részeket vagy egész fejezeteket, ha azok nem voltak fontosak a fő cselekményszál szempontjából. A sok természetleírást nem szerettem, de nyilván eredetileg svédeknek íródott, akik sokkal inkább értékelik az ilyesmit. Az alaptörténet kifejezetten érdekesnek tűnt, szerintem élvezetesebb lett volna, ha nagyobb hangsúlyt kapott volna a könyvben.


Jobban tetszett, mint a Jeruzsálem, de nem hiszem, hogy Gösta Berling miatt. (Pont előtte olvastam a skandikrimit, így szegény Göstát nagyjából egy szinten láttam a magvetővel) ….
Nem volt kedvenc szereplő, de a leírások nagyon tetszettek: az emberekről, helyekről, történésekről :). Jó volt olvasni.


Olyan ez a regény, mint egy svéd népmesegyűjtemény. Minden fejezet egy-egy új mesét: örömöt, mulatságot vagy bánatot, olykor egy-egy új szereplőt és mindig valamilyen tanulságot és számos bölcs, a népi megfigyelésen alapuló gondolatot (de nem okoskodást) tartogat.
https://konyvoromok.blogspot.com/2014/01/a-gavallerok.html
Népszerű idézetek




A félelem Pokol. Ott tanyázik az erdők homályában, bűvös dalokat énekel az emberek fülébe és kínos gondolatokkal tölti el a szívüket. Innét származik az a bénító aggodalom, mely ránehezedik az életre és megzavarja mosolygó vidékek szépségét. Rosszakaratú a természet, alattomos, mint egy alvó kígyó, sohasem szabad megbízni benne. Itt húzódik Lőfven ragyogó szépségében, de ne bízzál benne, áldozatra les! Minden évben megkívánja a maga adóját, a belefulladt embereket. Itt az erdő, csábít csendes nyugalmával, de ne higgy neki! Az erdőben félelmetes állatok tanyáznak, gonosz boszorkányok, vérszomjas bűnösök lelke lakik bennük.
Ne bízzál az átlátszó vizű patakban! Ha napnyugta után általgázolsz rajta, súlyos betegséget, halált hoz rád. Ne higgy a kakukknak, mely olyan vidáman kiált tavasszal! Ősszel gonosz szemű, félelmes karmú ölyvvé változik. Ne bízzál a mohában, a hangafűben, a csupasz sziklában – gonosz a természet, láthatatlan hatalmak uralkodnak rajta, melyek gyűlölik az embert. Nincs hely, ahová nyugodtan léphetne a lábad; csodálatos, hogy a gyönge ember meg tud menekülni ennyi üldözés elől.
A félelem boszorkány. Ott ül-e még mindig a vermlandi erdők homályában, énekli-e még bűvös dalait? Elhomályosítja-e még mosolygó vidékek szépségét, megbénítja-e még most is az életkedvet? Nagy volt a hatalma, azt tudom, nekem acélt raktak a bölcsőmbe és szenet a fürösztő-teknőmbe, tudom, mert éreztem, hogy szorította össze vaskeze a szívemet.
103-104. oldal, A medve




Nincs a világon olyan hely, ahová nehezebb volna menni, mint egy elpusztult otthonba.
87. oldal




[…] amíg asszonyok vannak a világon, bolondok is lesznek, akik az asszonyok füttyére táncolnak.
181. oldal, I. kötet




Milyen szomorú az, ha buta valaki! Rossz lehet akárhol, de legrosszabb dolga annak van, aki buta és Vermlandban lakik.
142. oldal




– De mi lesz akkor belőlünk, emberekből?
– Az, ami most – por, aki kiégett, nem éghet tovább, az meghal. Tűzifa az ember, melyet az élet lángjai nyaldosnak körül. Az élet szikrája egyikről a másikra száll. Meggyújtják az embert, fellángol, kialszik; ez az élet.
347. oldal, Harmincegyedik fejezet - Amor vincit omnia (Palatinus, 2016)




– Hogy kössem be a teheneket, bátyám?
– Tizenkettőt jobbra, tizenegyet balra, akkor nem döfik meg egymást – feleli a kis Faber.
– Ejnye, az áldóját, Faber, hát ennyi tehenetek van? – kiált fel az őrnagy.
Hanem ez a dolog így állt: csak két tehene volt az orgonistának, de Tizenkettőnek és Tizenegynek nevezte el őket, hogy jómódra valljon, mikor róluk beszél.
110. oldal, Nyolcadik fejezet - A medve (Palatinus, 2016)
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Victor Hugo: A nyomorultak 91% ·
Összehasonlítás - Henryk Sienkiewicz: Quo vadis? 92% ·
Összehasonlítás - Charles Dickens: Közös barátunk 90% ·
Összehasonlítás - Anne Brontë: Wildfell asszonya 86% ·
Összehasonlítás - Gustave Flaubert: Madame Bovary 86% ·
Összehasonlítás - Elliot György: A raveloei takács ·
Összehasonlítás - Charlotte Brontë: Shirley 83% ·
Összehasonlítás - Charlotte Brontë: Villette 80% ·
Összehasonlítás - Margaret Mitchell: Elfújta a szél 94% ·
Összehasonlítás - Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya 90% ·
Összehasonlítás