Amikor ​én kislány voltam 44 csillagozás

Selma Lagerlöf: Amikor én kislány voltam Selma Lagerlöf: Amikor én kislány voltam Selma Lagerlöf: Amikor én kislány voltam Selma Lagerlöf: Amikor én kislány voltam

Az Amikor én kislány voltam csodálatos, tüneményes mese, mert a valóságról szól. Selma Lagerlöf gyermekkorának hiteles, mégis szinte mesebeli, varázslatosan szép krónikája, a minden gyermek szívében vágyként élő igazi, szerető, meleg otthon, az eszményi családi élet himnusza.
A mindig gyerekzsivajtól és vendégek víg lármájától hangos morbakkai udvarház élete, a hétköznapok és ünnepek eseményei, szokásai úgy elevenednek meg egy fogékony mélyen érző kislány a 10-14 éve s Selma átélésében, hogy örökre magukkal ragadják, beleringatják Morbakka felejthetetlen hangulatába olvasójukat.

Eredeti megjelenés éve: 1922

Tagok ajánlása: 16 éves kortól

Tartalomjegyzék

>!
Gondolat, Budapest, 1990
158 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632823540 · Fordította: G. Beke Margit · Illusztrálta: Belatini Braun Olga
>!
Athenaeum, Budapest, 1943
232 oldal · Fordította: G. Beke Margit · Illusztrálta: Belatini Braun Olga

Enciklopédia 3


Kedvencelte 3

Várólistára tette 51

Kívánságlistára tette 31

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

dontpanic P>!
Selma Lagerlöf: Amikor én kislány voltam

@eme írta az értékelésében, hogy karácsonyi hangulatú könyv, amit téli estéken ajánlatos olvasni, pokrócba burkolózva. Ezzel nem is vitatkoznék, csak annyit tennék hozzá, hogy ha mindemellett még beteg is az ember, még jobb. Illetve csak azért ne betegedjetek le, hogy kiteljesítsétek az olvasásélményt (ha mégis erre vágytok, jöhettek hozzám vírusért, olcsóé adom), viszont ha már eleve betegek vagytok, ez a könyv lesz a tökéletes társatok a bajban.

Belassít, elringat, visszarepít egy régi, egyszerűbb korban és efféle közhelyek. Nem, de tényleg, békebeli időket idéz. Nekem kicsit Fekete Istvános volt, a maga ártatlanságával, egyszerűségével, természetközeliségével.

Szerettem a kis Selmát, akinek a naivságán néha átütött valami gunyoros humor, világlátás, az eltökéltségét, makacsságát.

A fülszöveg és az utószó már-már giccses módon eszményíti ezt a kort és életmódot, a család szentségét stb., de azért utánaolvasva korántsem volt ennyire rózsás kép.
Az apa alakja a család fölé magasodik, a betegsége meg az egész birtok hangulatára rányomja a bélyegét, és végignézhetjük egy ereje teljében lévő ember hanyatlását. Beszámolók szerint ez az apa alkoholista és abúzív volt. Nyilván ez ilyen formában nem jelenik meg ebben a kötetben, viszont van itt teljes természetességgel kezelt silent treatment, illetve az az eset, amikor Selma nem akart bálba menni, és másfél napig megállás nélkül sírt emiatt, de az apa valami félreértelmezett presztízsből ennek ellenére elküldte. Aztán csodálkozott, hogy jéé, a lány tényleg nem érezte jól magát és tényleg senki nem kérte fel táncolni. És még lehetne sorolni azokat az eseteket, amik ugyan könnyed hangon vannak elmesélve a könyvben, de árnyalják a képet a tökéletes családi idillről…

Egyébként, és ez már csak lazán kapcsolódik a könyvhöz, de mivel önéletírásról van szó, ezért talán mégsem érdektelen itt sem… szóval számomra most vált csak világossá, ahogy utánaolvastam a szerzőnek, hogy Selma Lagerlöf leszbikus volt, és évtizedes levelezések tanúsága szerint egyszerre két nővel is szerelmi viszonyt folytatott (az utószó egyiküket említi is, mint gyerekkori jó barátnőt khmkhm). Persze a „leszbikus” ez esetben retrospektív címkézés, ugyanis Svédországban 1944-ig illegális volt az azonos neműek szerelme (sok országban, ahol volt hasonló törvény, az csak a férfiakra vonatkozott. Svédország a kevés kivételek egyike volt, ahol nőkre is.) Lagerlöf 1940-ben halt meg.

Annak, aki olvasna erről egy kicsit bővebben: https://artlark.org/2018/11/20/selma-lagerlofs-literary…

6 hozzászólás
marschlako P>!
Selma Lagerlöf: Amikor én kislány voltam

Mindig is szerettem kedvenc íróim gyermekkoráról olvasni. Különösen, ha ezek az írások saját tollukból származnak. Hiszen az írás szeretete egészen fiatal korból indul. Ki ne szeretett volna kisgyermekként mesélni, s a betűk ismeretével az olvasás mellett azonnal papírra is vetni kitalált történeteit. Éppen ezért olvasok előszeretettel kedvenc íróim gyermekkoráról, hogy megtudjam, honnan indult mesélőkedvük, mi formálta gondolatvilágukat.
Nemrégiben olvastam Fekete István novelláit göllei gyermekéveiről, s mivel írásaiban ugyanolyan tisztaság tükröződik, mit Selma Lagerlöf műveiben, így valami hasonlót vártam ettől a kötettől is, mint a Cöndétől vagy a Csendtől. S nem is csalódtam benne. Bár történetmesélése talán (az írónőtől szokatlanul) kicsit döcögősebbre sikerült itt-ott, de a bennük megbújó emberség gyönyörűen példázta, miért olvasok szívesen múlt századi alkotásokat.

eme P>!
Selma Lagerlöf: Amikor én kislány voltam

Téli estén ajánlatos olvasni. Meleg szobában, beburkolózva, egy bögre tea/kávé mellett. Karácsonyi hangulatú könyv, tele szeretettel, békességgel, gyermeki őszinteséggel és ártatlansággal, meg persze az otthon, a család melegével. Mintha nagyanyó mesélne. Picit mások a történetek és a körülmények, az érzések és értékek viszont ugyanazok.
Szerettem azt az érzékenységet, ahogy az elbeszélő minden kis finom rezdülésre reagál, és ahogy végig sikerül megtartani a gyermeki perspektívát. Hétköznapi események nagy kalandjai és apró örömei elevenednek meg, ünnepek csodás fénye ragyog fel, van benne szomorúság és aggodalom is, de valahogy ezek is fájóan édessé válnak, mert mindent enyhébbé tesz a szeretet biztonsága. Nagyon megkedveltem a kis Selmát örömeivel, bánataival, terveivel, álmaival meg azzal a mindenek ellenére is érzehető magányosságával és talán ebből származó érzékenységével, empátiájával.
Nagyon jó volt elidőzni Morbakkában, kár, hogy hamar elfogytak a lapok, maradtam volna még…

gyuszi64>!
Selma Lagerlöf: Amikor én kislány voltam

2020/137. könyvtár

A 24 elbeszélés szép, letisztult, kedves és nagyon jól megírt könyvvé állt össze. Valahol a Kincskereső kisködmön környékére helyezném nálunk, akár alternatív olvasmánynak is, mert a korosztály számára sokkal emészthetőbb.*

Az utószóból (1936): „Azért kell olvasni Lagerlöf Selma Morbakka-könyveit, gyerekkori visszaemlékezéseit csöndes, néma szobákban, ahol könnyezni is szabad, mert az északi mesemondó nemcsak mosolyt osztogat, de könnyekre is bírja a lelkeket – ha azok megértik –, még messze távolból is.”

* Akik Móra mellett érvelnek – magyar valóság pl. a XX. sz. elején –, ugyanazt válaszolhatjuk nekik: a mai fiatalok számára az 1870-es évek svéd valósága semmivel sem távolibb.

meseanyu P>!
Selma Lagerlöf: Amikor én kislány voltam

Volt benne sok jó történet, de a stílus és a hangulat elmaradt attól, amit vártam.

ppeva P>!
Selma Lagerlöf: Amikor én kislány voltam

Nagyon aranyos könyv. Tulajdonképpen gyerekkönyv is, de vén felnőtt fejjel is elvarázsolt. Olyan érzést kelt, mintha az ember a saját gyerekkorára nézne vissza.
Ilyen könyveket szerettem olvasgatni anno a lányaimnak – hogy lássák, átérezzék, hogyan is éltek régebben az emberek, a gyerekek, a kislányok.
Elmennék egy kicsit Morbakkába…

vorosmacska>!
Selma Lagerlöf: Amikor én kislány voltam

Az első női Nobel-díjas írónő ebben a könyvében visszatekint gyerekkorára, a morbakkai birtokon eltöltött évekre, pontosabban a 10-12 évesen átélt eseményekre. Nem is annyira önmaga van a középpontban, mint inkább a család és a rokonság, illetve a birtokra látogatók.
Történetmesélése lassú, az írások valamilyen szinten összetartoznak, de nincs íve, bevallom, időnként eluntam a kissé idealizált helyzeteket. Az mindenképp kirajzolódik, hogy Selma csodálatos gyerekkort tudhat maga mögött, és mindig is visszavágyott a családi birtokra spoiler. Érezni, hogy idős korában készült a könyv, amikor az események már megszépülnek és szinte csak a jó marad meg az ember emlékezetében.
Nem bántam meg, hogy elolvastam, mindenképp érdekes leírása a XIX. századi falusi létformának, és a kis Selma tiszta lelkivilága is áthatja a történeteket.

>!
Gondolat, Budapest, 1990
158 oldal · puhatáblás · ISBN: 9632823540 · Fordította: G. Beke Margit · Illusztrálta: Belatini Braun Olga
Joshua182>!
Selma Lagerlöf: Amikor én kislány voltam

Kölyökkoromban kaptam a könyvet valahonnan, és akkoriban a címe bizony elrettentett az olvasástól, több okból is. Az utcánkban én kaptam meg másodikként a Képes Gyermekenciklopédiát, így akik a másik példány tulajával nem voltak jóban, hozzám zarándokoltak megtekinteni az említett enciklopédia nevezetes 500. oldalát. Ilyen sürgés-forgás közepette az „imidzsembe” nem fért bele, hogy a Winnetou-könyvek, az aktuális Rekordok Könyve, a Turbo-rágó matrica album és egyéb autós könyvek és ifjúsági kalandregények alkotta soványka könyvespolcomon ilyen című könyv is szerepeljen, hiszen (javarészt fiú) vendégeim, ha már ott voltak, természetesen a többi könyvet is végigvizslatták.
Így egy szekrény mélyére került a könyv, ott pihent egy-két évtizedet, aztán egy nagyobb takarítás alkalmával előkerült, már sárgás lapokkal, de jóval hívogatóbban, mint annak idején…
Rövid történetek ezek, az írónő gyermekkori visszaemlékezései, nagyon sajátos atmoszférával. Egy teljesen más kor, más világ életképei, a vidéki, önellátó életforma rövidke himnuszai, ahol a család, a méltóság még sokkal többet jelentettek, a szomszédok és falubeliek még kedvelték egymást, a boldogság pedig nem ment ritkaságszámba. A mai felgyorsult világunkból kitekintve számomra kicsit nehéz volt kapcsolódni ezzel a könyvvel, annak ellenére, hogy gyerekkoromból azért akad néhány hasonszőrű, „falusi” emlékem.
Ránézésre ifjúsági könyv, és talán valóban ennek a korcsoportnak szolgál a legtöbb értékkel, de meggyőződésem, hogy bármelyik korosztály talál benne értékes útravalót, szépen nyomon követhető benne a szerző útkeresése, belső konfliktusai és végül megvilágosodása a sorsának alakításában.
Engem személy szerint ezek a történetek erősen emlékeztettek az élet rövidségére, a pillanat mulandóságára, és a nyilvánvaló idillikus szépség mellett bizony szomorkás hangulatot is előidéztek bennem (pl. „A mi tavunk” c. történet). Számomra a gyermekkori mementó mellett egy gyengéd figyelmeztetés ez a könyv, hogy találjam meg és értékeljem a szépet minden pillanatban, mert bizony mindnyájunknak ketyeg az óra…

bozs>!
Selma Lagerlöf: Amikor én kislány voltam

Annyira bájos….
Amikor elkezdek olvasni egy ilyen, két világháború közti könyvet, mindig elgondolkodom miről is szólhat, hiszen akkor még nem vette körül az embereket az a sok külső inger, ami most. Azért pár dolgot el tudtam képzelni olvasás előtt :) Miután becsuktam a könyvet megirigyeltem Selma-t, hogy ilyen élményekben gazdag gyerekkora volt, ahol állandóan feltalálták magukat a testvérekkel, unokatestvérekkel, ismerősökkel, barátokkal, tanárokkal. Ahol program volt még a házimunka is, amit én is nehezen viseltem gyerekként és sajnos a gyerekeimnek már lassan büntetés számba megy. Na, nem akarok sokat mesélni a rossz nevelésemről. :) Elbűvöltek a történetek, még akkor is ha némelyik szomorkás volt.

Lobelin P>!
Selma Lagerlöf: Amikor én kislány voltam

Nagyon aranyos könyv-) Valamikor nagyon régen már olvastam… jó volt így felnőtt fejjel újra elmerülni benne… mintha rövid időre újra gyerek lenne az ember-)
Szerettem a kis Selmát… jó volt együtt örülni és bánkódni is vele… úgy érzem szép gyermekkora volt, szeretetteljes-) Örülök, hogy újraolvastam!-)


Népszerű idézetek

vorosmacska>!

Amíg jó könyvek vannak a világon, addig nem kell boldogtalannak lenni se nekem, se másnak.

95. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · könyv
3 hozzászólás
vatonka>!

Nem fér a fejembe,mért mondja Anna mindig,hogy ő biztosan boldogtalan lesz.
Olyan szép és okos,és mindenki szereti! Hogy beszélhet így?
Még ha én mondanám,aki sánta vagyok és csúnya – de eszembe se jut. Amíg jó könyvek vannak a világon,addig nem kell boldogtalannak lenni se nekem,se másnak.

Selma Lagerlöf : Amikor én kislány voltam

1 hozzászólás
hunny>!

Pompás kis libák voltak, semmi hibát nem találhattunk rajtuk. Lovisa néni különösen örült nekik, mert az ő gyermekkorában is libák sétáltak a morbakkai udvaron. A szakácsné is tudott egy jó mesét a gúnárról, amelyik megszökött, elröpült a portáról, és ősszel feleségével és felserdült fiaival tért haza.

114. oldal

1 hozzászólás
Szelén>!

A kútgödör irtózatosan mély volt már, aki lenn állt a fenekén, világos nappal is látta a csillagokat.

142. oldal

vorosmacska>!

A szerelem egész biztosan megmutatja a helyes utat, de nagy bátorság kell ahhoz, hogy követni merje az ember. És ez nincs meg mindnyájunkban.

145. oldal

Joshua182>!

Nincs szebb látvány a világon, mint mikor a pöröly lecsap az üllőre, és szikrát ver a nyersvasból. És lezuhan újra meg újra, csattan, dörög, a vizesgödör körbeforog, fehér habkoszorút pörgetve, és a szikrák szanaszét röpködnek az egész műhelyben. Csodaszép.

32. oldal

Szelén>!

Újra elővesz a sírás, egy szót is képtelen vagyok kinyögni.
Apa feláll, szótlanul kivezet a konyhába, és azt mondja a szakácsnénak, hogy adjon egy jókora sajtos kenyeret nekem. És otthagy.

74. oldal

Lunemorte P>!

Nem annyira a ruháját nézem, és nem is a finom kis melltűt, amit anyától kapott most a konfirmációra, hanem a szemét.
Olyan nagy, és mély most a szeme – sötétbarna és zöldes –, nem is tudom megmondani a színét. És nem a színe a legcsodálatosabb, hanem a nagy, néma várakozás, ami benne van.

97. oldal

Kapcsolódó szócikkek: konfirmáció
Lunemorte P>!

Anna, Hilda, és Emilie egy percig sem ülnek soha. Hilda közben odajön hozzám, nyilván kedveskedni akar, és mond valamit, de Anna szerencsére segítségemre siet. – Ne szólj hozzá – inti –, még rákezdi újra a sírást.
A mamák csak az első polonézt táncolták velük, azontúl csak nézik a fiatalokat. Úgyhogy a kis szalonban csak ketten maradunk Eriksson kisasszonnyal. Egész este nem mozdulunk a helyünkről.
És én igyekszem azokra gondolni, akiknek rossz soruk van a világon, a vakokra, bénákra, szegényekre, betegekre. Nagyobb csapás is érhet valakit, mint hogy a bálban petrezselymet árul. És ha vak lennék például?
Azon töprengek, mit követhettem el, amiért így büntet az Isten.

76. oldal

Szelén>!

Az orra tömpe, mintha lecsípték volna. A bőre egészen fakó. És anyajegy van az arcán, és tokája van, mint egy generálisnak. De a haja szép dús, aranyszínű, és nagyon szépen fésüli. A hangját is szeretem. És van benne valami – nem is tudom, minek nevezzem. Ha teszem azt, anya belép a szobába, hát behatol vele együtt egy kis Filipstad – mert anya ott született –, valami a bányák és vashuták levegőjéből – Aline Laurell Karlstadot hozza magával, ha belép, érzi az ember az iskolákat, jó könyveket, előkelő vendégségeket. De ha Elin Laurell belép egy szobába, hát behatol az egész kerek világ.

78. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Garajszki Margit: Bartók
Garajszki Margit: Bartók és a fából faragott királyfi
Ion Creangă: Gyermekkorom emlékei
Varró Dániel: Túl a Maszat-hegyen
Fanny Joly: Segítség! Dolit írunk!
Csapody Kinga (szerk.): Sokszínű mesék
Christine L'Heureux: Mint apa
Gerzsényi Melinda: Mézike okosodik
Mark Twain – Elke Leger: Tom Sawyer kalandjai
Rudyard Kipling: A magányosan sétáló macska