A ​halál kocsisa 86% 187 csillagozás

Selma Lagerlöf Nobel-díjas svéd írónő és a horror címke. Eredetileg ez a bizarr párosítás hívta fel a figyelmemet erre a kisregényre. Természetesen egy 1912-ben megjelent mű esetében nem a mai értelemben vett horror jegyeket érdemes keresni, inkább a misztikum és a természetfeletti elemek erőteljes jelenléte kelt borzongást, a régies nyelvezet pedig még tovább fokozza a sejtelmességet.
A történet szilveszterkor játszódik és egy régi legenda köré összpontosul, miszerint aki az Óév éjszakáján az éjfélhez legközelebbi időpontban távozik az élők sorából, az egy éven keresztül a Halál kocsisának szerepkörére kényszerül. Zörög, nyikorog a Halál rozoga, korhadt szekere, amit egy öreg, félszemű, sánta gebe próbál előrevonszolni, a csuklyás, fekete köpönyeges kocsis pedig egy hosszúnyelű, rozsdás sarlót szorongat. Szinte halljuk a szereplőkkel együtt az idegborzoló, hátborzongató nyikorgást, csikorgást, a hangulatteremtés kiváló, akár egy modern rémtörténetben is megállná a helyét. A pátosz, a túlcsorduló érzelmesség, a szélsőségesen angyali és ördögi jellemek szembeállítása és a tanmesére, erkölcsi példázatra emlékeztető jellegzetességek azonban már igencsak távol állnak a mai kor olvasójától.

Szerencsére hallgattam a kiadó munkatársainak ajánlására a Nemzetközi Könyvfesztiválon, és az írónő másik könyve mellett ezt is megvettem.
A mű címe már sejteti a spirituális utazást, mely egyértelműen az alapvető erkölcsi értékek megbecsülésére irányítja a figyelmet. Az alaphelyzet és annak kifejtése – Edit haldoklása és David látomása – megdöbbentő múltbeli események ok-okozatát tárja fel. A naiv tanmese a fájdalmak mellett meglehetősen reményteli… off

„… magad is jól tudod, hogy én, aki most veled beszélek, nem vagyok élő."

Ahogyan a MEK-en is olvastam: „A Halál kocsisa erős miszticizmussal megírt, művészi finomsággal megszőtt elbeszélés. Az egész esemény imaginárius világban történik, de az olvasó az utolsó percig nem tudja, hogy való történetet olvas-e, vagy pedig az egész csak egy lázbeteg rémlátása? A misztikus történetben tulajdonképen két látomás fonódik egybe. E kettős látomáson kívül álló személyek csak passziv nézői az előttünk megkapó képekben elvonuló cselekménynek. Idealista irányával, melyet az egyszerű, természetes elbeszélő mód annyira reálissá varázsol, felmelegít, megvígasztal és még ilyen nehéz, sejtelmesen komor témánál is, mint a Halál kocsisa, teljes megnyugvással tesszük le könyvét…"

Eddig még nem olvastam Selma Lagerlöftől, viszont eme történet miatt biztosra veszem, hogy nem ez lesz az utolsó kötet tőle számomra… :)
Gyönyörűek a leírásai az írónőnek, a könyv minden mondatát ki lehetne idézni…Esküszöm, mintha Guy de Maupassant köszönne vissza néhol…Ajánlott mű. (És igenis klasszikus rémtörténet és klasszikus horror).

A legjobb benne, hogy mindvégig a szeretetről beszél. Akkor is, amikor naivitásról, kegyetlenségről, dacról, önsajnálatról, dühről meg undorról. Akkor is, mikor megbánásról, elengedésről és elszakadásról. Igazából anélkül, hogy megpróbálna bármi másnak látszani, mint töprengenivaló kísértetmesének. Mint ilyen, tele van suspense thrillerrel, lélektani drámával, kínnal, félelemmel, spoiler. Lassan, ráérősen járja körül a szereplői életét, – régmúlttól egy sejtetésnyi jövőig –, mint a nyikorgó kerekű, rozoga kordé, amitől annyira fél, akinek befejezetlen ügye van.

Tavasszal vagy nyáron kell olvasni, pollenszezonban, akkor a büszkeség is megmarad a villamos közönsége előtt. De valamikor muszáj.

Nagyon tetszett! Együltében elolvastam ezt a különös történetet. @Timár_Krisztina ajánlotta múlt hónapban a Merítésben Lagerlöföt, ez adta az ihletet. Ideje volt megismernem, mert csak a Nils Holgersson rajzfilm változatát láttam eddig a szerző művei közül.
A halál kocsisát nehéz racionálisan értékelni hiszen egy bolyongó szellemalak különös kalandja. Nagyon jól megírt mű, van eleje és vége, nem zökken le a vágányról egy percre sem. Olyan mesékre emlékeztet, amit még édesanyámnak meséltek a nagyszülei. Tipikusan száz évvel ezelőtti hangulatot áraszt. Misztikus, kissé elvont.
Olyan történet, amit hideg estéken, a tűzhely melege mellett adtak elő egymásnak a régi kor emberei. Ez jutott eszembe elsőre, másfelől meg végig bennem motoszkált, hogy ismerem valahonnan a sztorit. Mintha már olvasztam volna ilyesmiről néprajzi témájú könyvben. Arról, hogy a holtak szellemei visszajárnak közénk és friss halottak szellemét viszik magukkal. A szilveszter éjjelén meghaltak lesznek az új „kocsisok”. Nem tudom honnan viszont dejavu élményem támadt a fentiek miatt. Szellem-történeteket kedvelőknek kötelező darab! Örülök, hogy elolvastam és szerintem lesz még könyv Lagerlöftől, amivel így fogok tenni. 4,7 pont, 5 csillag.

Alapvetően szép történet. Példabeszéd a szeretetről, kötelességtudatról és erkölcsi tartásról.
De már eleve éreztem, hogy ez nem az én könyvem lesz. Annak ellenére sem, hogy egykoron volt alkalmam a belőle készült klasszikus némafilmet megcsodálni. Mivel ismertem a történetet, nem ért váratlanul a miszticizmus, a vallás, mindaz, amitől csúnya bőrkiütéseket kapok. A halál utáni létezés puszta feltételezése ugyan nem hat rám automatikusan vörös posztóként, de nem egyéb fikciónál egy logikai játékban, ahol átmenetileg a legnagyobb képtelenségeket is elfogadjuk. Azt azonban nem sejtettem, hogy ilyen mérvű vallási rajongásba ütközöm.
Kétségtelen, hogy, a halál kocsisa nagyon hatásosan van ábrázolva, és a színre lépése is kiválóan lett megkomponálva. Dramaturgiailag kiváló.
De a karakterek végtelenül egyoldalúak. Borzalmasan szájbarágós, alaposan megkeseríti a bűnök következményeivel való szembesülés élményét. Sajnálatos módon átmenet nélkül vált költői képekről pálcát suhogtató iskolamesteri módra, majd vissza Kerek kis történet, de mint említettem, nem az én világom.
Megosztó könyvnek gondolom, mert senkit sem hagyhat hidegen alapvető üzenete. Nyilván vannak rajongói, akik az erényeit domborítják ki. És ez így is a helyes. Én viszont a hibáit is látni vélem.
De ezek pusztán az én távirati stílusú gondolatmorzsáim egy Nobel-díjas regényről.

Nagyon szépen megírt történet. Második olvasásom idén Selma Lagerlöftől, és nem értem, eddig miért nem olvastam tőle. Nagyon tetszik az írásmód, a hangulatteremtés. Nekem a történet is tetszik. Az, aki az év utolsó napján utoljára meghal, az lesz egy éven át a Halál kocsisa, aki az embereket elviszi haláluk pillanatában. David Holm, a szörnyű ember, aki így jár, a történet során pedig megismerjük a családját és a múltját is.

Ha tavaly nem csatlakoztam volna @tammancs1 Nobel-díjas kihívásához, nem ismerhettem volna meg Niels Holgersent – akit rajzfilmben nem igazán szerettem –, és most nem olvashattam volna el ezt a Lagerlöf regényt, ami bizony nagyon megugrotta a lécet nálam. off
Elképesztően jó, könnyed, mesélő stílusban megírt történet, ami ellensúlyozza a mondanivaló komolyságát. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire fogom szeretni, annak ellenére sem, hogy hívogatott már egy ideje.
Nem akarok további fejtegetésekbe bocsátkozni. A korábbi értékelések és a fülszöveg magukért beszélnek. Csodálatos tanmese, amit csak ajánlani tudok.

Nem is igazan tudok mit mondani a könyvről.. a gótikus irodalom egyik gyöngyszeme.. érdemes elolvasni :)
Egy szép és elgondolkodtató történet a feltétel nélküli szeretetről, a megbánástól, megbocsátásról és arról, hogy soha sem késő megváltozni.
A történet alapján életünk végén számot kell vetnünk a tetteinkkel, elszámolnunk a lelkiismeretünkkel. A mű fő üzenete, hogy felelőséggel tartozunk a cselekedeteinkért, illetve azok következményeiért, ezért igyekezzünk minél jobb életet élni, hogy a lelkünk megérlelődhessen, mielőtt az learatásra kerülne.

Könnyed tekintettel nézve aranyos tanmese életről, halálról, bűnről és megbocsátásról. Alaposabban szemlélve mély lélektani történet egy méltán Nobel-díjas szerző tollából. Bárhogy is nézem, nagyon tetszett. Egy lélegzetvételre olvastam el és sanszos, hogy újraolvasós lesz.