Lánnyá ​válik, s írni kezd 13 csillagozás

19. századi angol írónők
Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd

Séllei ​Nóra könyve a 19. századi angol irodalom történetének azt a folyamatát elemzi, amelynek során megjelentek a regényírónők, és artikulálódni kezdett egy jellegzetesen női hang. A kötet hat, nálunk is jól ismert múlt századi értelmezéseit tartalmazza (Jane Austen: A Klastrom titka, Mary Shelly: Frankenstein, Charlotte Brontë: Jane Eyre, Emili Brontë: Üvöltő szelek, Geroge Eliot: A vízimalom, Elizabeth Gaskell: A kisváros). Az elemzések elsősorban azt a kérdést teszik fel a tárgyalt regényeknek, hogy miként viszonyulnak a regényirodalom már meglévő paradigmáihoz, miként fogalmazzák azokat újra, melyek azok a pontok, ahol eltérnek a meglévő műfajok sajátosságaitól, és mi ezeknek az eltéréseknek a jelentősége – elsősorban abból a szempontból, hogy ezen változások által milyen tekintetben váltak a rendelkezésre álló fiktív terek az írónők narratívái számára lakhatóvá, lakhatóbbá, milyen mértékben váltak az átírt paradigmák alkalmassá arra, hogy más – a női szempontoknak jobban… (tovább)

Róluk szól: Jane Austen, Mary Shelley, Charlotte Brontë, Emily Brontë, George Eliot, Elizabeth Gaskell

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Orbis litterarum

>!
Debreceni Egyetemi, Debrecen, 2015
372 oldal · ISBN: 9789633185162
>!
Kossuth Egyetemi, Debrecen, 2002
456 oldal · puhatáblás · ISBN: 9634723276

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Izolda P>!
Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd

Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd 19. századi angol írónők

Érdekes tanulmánykötet. Azért hagyom félbe, mert az utolsó két részhez nem olvastam a regényeket (A vízimalom és Cranford), de majd egyszer tervezem. És hát ezeket a tanulmányokat úgy jó (jobb) olvasni, hogy az ember érti, miről van szó.
A klastrom titka annyira nem érdekelt, de JA és a publikálás története lekötött. A Frankenstein pláne nem (nem is olvastam, nem is tervezem), az Üvöltő szeleket meg utálom. De mégis érdekes volt olvasni róluk.
A legjobb rész a Jane Eyre-ról szóló volt, Jane narratívájának és sorsának összefüggéseiről. Érdekes szempontból konzekvensen végigvitt elmélet, és nem is nagyon bölcsészlila. :)
Majd egyszer folyt. köv.

12 hozzászólás
encsy_eszter>!
Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd

Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd 19. századi angol írónők

Nagyon örülök, hogy ez a tanulmánykötet nemrég a kezembe került. Azt sem bánom, hogy valószínűleg tetemes könyvtári bírságot kell majd fizetnem érte, abszolút megéri.
A tanulmányok világa veszélyes terep, sok tanulmányíró elsüllyed az idegen szavak mocsarában, és ahelyett, hogy az olvasónak átadna valamit, csak makacsul ismételgeti a latin kifejezéseket. Nehéz olyan jóízű, lelkes, pontos és olvasásra érdemes, méltó szövegeket találni, mint amilyen Séllei Nóra kötete volt.
Szerettem (majdnem) minden oldalát. Azt, ahogy a szerző megnyílt előttem, ahogy kicsit megismerhettem a szavai, gondolatai által. Ügyesen vezette rá az olvasót a következtetésekre, kőről kőre lépdeltünk együtt, a felfedezés, megértés igazi öröme azonban sajnos nem volt meg úgy, mint az általam nemrég olvasott P. Müller Péter tanulmánykötetben. Ennek ellenére minden tiszteletem az övé, precíz, akkurátos elemzéseket, értelmezéseket adott ki a kezéből. (Fura párhuzam, de a könyvből olyan Séllei Nóra-képet ismertem meg/alakítottam ki magamban, amilyennek a Született feleségek Bree-jét tartom… aki ismeri a sorozatot, érti. :) )
Séllei Nóra rávilágított arra, hogy mennyit ronthat vagy javíthat a fordítás egy irodalmi alkotás esztétikáján, és ami még fontosabb: a megértés, helyes értelmezés esélyein. A fordítási javaslatok, melyeket lábjegyzetben közölt, igazán hibátlan megoldások, szemben azokkal, amelyeket mint „elrettentő példát” közölt a Jane Eyre egy magyar fordításából. Rövid példa, hogy illusztráljam: „I wanted to hear his voice, yet I feared to meet his eye.” Ebből a gyönyörű mondatból a fordító ezt farigcsálta: „Hallani akartam a hangját, de féltem is a találkozástól.”
Elgondolkodtam azon, hogy eredetiben kéne olvasnom a Jane Eyre-t, hogy a fordítók által lefaragott szépségekben is gyönyörködhessem. (Van, ahol gyönyörű félmondatok maradtak ki a magyar fordításból, és Séllei Nóra megmutatta, hogy nem azért, mert lehetetlen lett volna magyarul valamelyest visszaadni őket). A lábjegyzetekből sugárzó felháborodásban én is osztoztam: hanyag, lusta fordítói munkára vallanak az egyszerű nyelvi megoldások.
A legkedvesebb részem a kötetből a Jane Eyre elemzése volt. Nemcsak azért, mert ez az egyik kedvenc olvasmányom, és ezért mélyebben ismerem, mint a többi elemzett művet, hanem mert rengeteg újdonságot tudtam meg, új nézőpontokba helyezkedhettem. Hajlamos vagyok a regények, novellák szereplőire valódi alakokként gondolni, és elfelejtem, hogy csupán struktúrák, megjelenített gondolatok, a szerzői üzenet közvetítői, allegorikus alakok. Séllei Nóra segített abban, hogy ne csak laikusként olvassam a továbbiakban az irodalmi műveket, hanem elemző tekintettel, és kicsit kritikusabban. Ebben a kedvenc tanulmányomban nagyon jól működött az egy szálra felépített elemzés is, a gondolatok végigvezetése, bár a befejezést kicsit túl tömörnek, elsietettnek érzem. Jane Eyre hangjának keresésére és megtalálására fűzte fel elemzését a szerző, nagyon szépen, tisztán. Használta az angol nyelvű szakirodalmat mint hivatkozást, de nem szolgalelkűen, hanem a számára nem egyértelmű gondolatvezetéseket bátran bírálva. Tetszett ez a magabiztos hang, az ötletgazdagság és a lelkesedés, amit kiolvastam a sorok közül.
Nagyon szeretnék még olvasni tőle, illetve ebben a témában más köteteket. Igazi agytorna volt, fitness a szellemnek. :)

4 hozzászólás
moni79>!
Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd

Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd 19. századi angol írónők

Séllei Nórától ez az első könyv, amit olvastam, de a nevével sokszor találkoztam már, és jó lenne mást is tőle. Érdekesen ír, ami nagy erény: nem elég, ha egy könyv ideológiailag „rendben van”, az is fontos, hogy felkeltse az érdeklődésemet. Jó lenne, ha az irodalomtanítás része lenne, de erre gondolom még várhatunk.

szibolya>!
Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd

Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd 19. századi angol írónők

Nyaralós, utazós olvasmánynak választottam a hosszú lengyel busz- és vonatutakra. Oldalszámban kitartott, sőt még haza is hoztam belőle, de eléggé szakszöveg, tele idézetekkel és idegen szavakkal. Idő kellett, amíg ráállt az agyam, de utána jó volt. És nosztalgikus, mert az eleje az első irodalomelmélet vizsgámra emlékeztetett, aztán meg csak a vizsgaidőszakokra.
Nem olvastam mind a hat könyvet, amit elemez a kötetben, de nagyjából követhető a cselekmény, a főbb elemeket leírja, így azok is érthetőek, amelyek ismeretlenek. Leginkább a Jane Eyre elemzése tetszett és Gaskell A kisvárosa. A női írók helyzetébe és a nők helyzetébe érdekes volt belelátni, bár voltak benne olyan gondolatok, amikor felszaladt a szemöldököm.

postmodjane>!
Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd

Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd 19. századi angol írónők

Érdekes volt újraolvasni, mert – magától értetődően – nem emlékeztem mindenre.
Jó pár évvel ezelőtt ennek a monográfiának a Jane Eyre és a Vízimalom fejezetei nagy hatással voltak ám, olyannyira, hogy elkezdtem ennek alapján is gondolni a szövegekre, melyekkel foglalkoztam. Ez a folyamat egy never-ending-story-nak látszik számomra. A szoros szövegolvasás, az első mondatok, első találkozások előremutató jelentősége, szimbólumként való értelmezhetősége, a szakirodalom értő továbbgondolása és használata mindenki számára példa lehet, aki szövegekkel foglalkozik.
Egyértelmű, hogy csak egy szűk réteg olvassa, nekik viszont fontos alapszöveg.

Silla>!
Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd

Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd 19. századi angol írónők

Igen invenciózus irodalomtörténész. Lényegében azokat az angol regényeket elemzi, amiket kamaszkorunkban olvastunk, tipikus lányregényeket vagy poros „gótikus irodalmat”.. Ezek egy részét rettenetesen élveztük anno, később elfelejtettük. Nekem a Jane Eyre-elemzés számít igazán relevatívnak. Kamaszkoromban „éreztem”, de nem értettem az egészet. Most valahogy (itt is) elfogott az a „hűha”-érzés. Jó lenne ezeket az elemzéseket beemelni a középiskolai oktatásba.

1 hozzászólás
silverlily>!
Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd

Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd 19. századi angol írónők

Nekem is ez az első Séllei Nórától olvasott tanulmánykötetem, és biztos, hogy nem az utolsó. Igényesen és közérthetően ismerteti meg velünk a 19. századi angol női írók műveit – női szempontból, ezáltal gyarapítva a feminista irodalomelmélet hazai szakirodalmát. Olyan összefüggésekre sikerült rávilágítania, amik felett eddig valahogy elsiklott az irodalomértés, ráadásul felhívja a figyelmet az olyan fordítási hibákra, amelyek sok esetben elfedik a szövegek bizonyos jelentésrétegeit. Hiánypótló könyv a hazai feminista szakirodalomban, ezért én is úgy gondolom, hogy jó lenne, ha a módszerei, meglátásai valamiképpen beépülnének a hazai irodalomtanításba.

Boglarina>!
Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd

Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd 19. századi angol írónők

Jó könyv, olyan könyveket vesz górcső alá, amiket én is szeretek nagy részt (Jane Austen: Klastrom titka, Charlotte Brontë: Jane Eyre, Emily Brontë: Üvöltő szelek, Mary Shelley: Frankenstein, stb), mindezt a számomra legszimpatikusabb feminista irányzat szempontjából.


Népszerű idézetek

postmodjane>!

… kettős kritikai megítélésnek nevez; eszerint az írónők műveit egyértelműen a nőies, illedelmes, feminin hang megléte alapján ítélték meg, azaz egy írónő regénye jó lehetett mint feminin regény, ami azt jelentette, hogy egyrészt csak bizonyos témakörök merülhettek fel benne, másrészt kizárólag a nőhöz illő, tőlük elvárt hangon szólalhatott meg.

Kossuth Egyetemi, Debrecen, 2002., 140.

Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd 19. századi angol írónők

postmodjane>!

… szinte áthidalhatatlannak tetsző szakadék volt aközött, hogy mit tartottak kellő nőiességnek, és hogy mit jelentett az írás, a publikálás.

Kossuth Egyetemi, Debrecen, 2002., 17.

Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd 19. századi angol írónők

postmodjane>!

…a siker és a nőiség kizárja egymást a viktoriánus korban…

Kossuth Egyetemi, Debrecen, 2002., 20.

Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd 19. századi angol írónők

Boglarina>!

Jane Eyre mint önéletrajzíró is csak a másik által elfogadott és figyelembe vett hanggal léphet ki a világba. Viszont az ekképp magáévá tett hangnem az, amely meglepte, sőt felháborította a viktoriánus olvasóközönséget. Jane fejlődésregényének és románcos történetének a lezárása ugyanis ennek a hangnemnek a birtoklása miatt olyan „forradalmi”. Hangjának, történetének irányításával Jane megszünteti a nemek közötti hierarchikus viszonyokat, ezzel pedig teljesen ellentmond a viktoriánus nemfelfogásnak. Nem véletlen tehát, hogy a kortársak úgy érezték, a Jane Eyre veszélyességében csak a francia forradalomhoz fogható.

159. oldal

Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd 19. századi angol írónők

Izolda P>!

Horace Walpole, az első gótikus regény írója tette azt a megjegyzést Mary Wollstonecraftról, hogy „alsószoknyás hiéna”… A hiéna metafora azért is érdekes, mert sokat elárul a feminizmushoz való viszonyról, annak megszületése pillanatában: a hiénákról ugyanis sokáig azt tartották, hogy nincs nőstényük. Mint később kiderült, csiklójuk annyira megnagyobbodott, hogy teljesen hímtagnak látszik. A hiénákat ugyanakkor tisztátalan állatnak tartották, s nemcsak a dögevés miatt, hanem hibridnek képzelték őket: szexuális mimikrijüket hermafroditizmusnak értelmezték, azonkívül a kutya és a macska keveréknek gondolták. Mindezek a tulajdonságok érdekes adalékkal szolgálnak ahhoz, hogy milyen diszkurzív közegben létezett a feminizmus első angolszász képviselője, Mary Wollstonecraft.

130-131. oldal, lábjegyzet

Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd 19. századi angol írónők

Izolda P>!

… gyújtja fel [Bertha], mintegy Jane-t védve, mentve, az alvó Rochester ágyát.

Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd 19. századi angol írónők

10 hozzászólás
postmodjane>!

Mary Wollstonecraft azt állította, hogy a szentimentális és a romantikus történetek „a nőket sokkal mesterkéltebb és gyengébb jelleművé alakítják, mint amilyenek egyébként lennének.”

Kossuth Egyetemi, Debrecen, 2002., 43.

Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd 19. századi angol írónők

encsy_eszter>!

Az addig [18. és 19. század fordulójáig] a domináns diskurzus által hallgatásra ítélt női hang nem pusztán toldalékként adódik hozzá az irodalmisághoz, tágabb értelemben pedig az írott kultúrához és a közélethez, hanem – Woolf metaforájával élve – átrendezi a könyvespolcokat: számos polcot kellett nekik átadni a könyvtárakban, a kultúra nyilvános jelképeiben, minek következtében átrendeződött az irodalmiság egésze.

14. oldal

Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd 19. századi angol írónők

moni79>!

A tudományfelfogások értelmezése során arra a következtetésre juthatunk, hogy Frankenstein kudarca a modern tudományelmélet lényegéből adódik: az összehasonlítás által ugyanis a szöveg olvasható úgy is, mint a modern tudományszemlélet specifikusan női szempontú, feminista kritikája, és nem csupán egyfajta modern tudomány kritikája.

89. oldal

Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd 19. századi angol írónők

postmodjane>!

…a történelem is csak fikció, s ha ebből a szemszögből tekintjük az irodalom és a történelem összefüggéseit, akkor megkérdőjeleződnek az igazság és a képzelet, a valóság és a fantázia bináris ellentétei is, megkérdőjelezve egyúttal a történetírás és a fikció hierarchikus viszonyát is.

Kossuth Egyetemi, Debrecen, 2002., 16.

Séllei Nóra: Lánnyá válik, s írni kezd 19. századi angol írónők


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Csúri Károly: Lehetséges világok
Morsányi Bernadett: Egyedül szembejövet
Sipos Lajos: Modernitások, alkotók, párbeszédek
Zsávolya Zoltán: Elágazó ösvényen
Márkus Béla: Átdolgozások kora
Scheibner Tamás – Vaderna Gábor (szerk.): Tapasztalatcsere
Somlyó Bálint – Teller Katalin (szerk.): Filozófus a műteremben
Varga Virág – Zsávolya Zoltán (szerk.): Nő, tükör, írás
Balassa Péter: Törésfolyamatok
Kántás Balázs: Árral szemben