A ​mesemondó titka 93% 106 csillagozás

Ez a könyv számtalan csodálatos gondolatot tartalmaz! Igaz barátság, szerelem, szeretet, önmegvalósítás, kitartás,kűzdelem.. sorolhatnám a rengeteg érzést, mi lüktet a sorok között!
Hihetetlen utazásra visz minket.
Jaya már harmadik vetélését éli meg, melybe lelkileg beleroppan. Sajnos úgy érzi, már a házasságuk sem él túl ennyi fájdalmat. Ekkor tudja meg, hogy anyai nagyapja haldoklik Indiában. Édesanyja, hallani sem akar arról, hogy ő meglátogassa haldokló édesapját, ezért Jaya érzi úgy, útra kel, mert számára pont alkalmas az idő egy utazásra, és talán fény derül édesanyja titokzatos gyermekkorára. Talán válaszokra lel Indiában!
Ravi, nagyanyja szolgálója fogadja, és csodás mesébe kezd mindennap Jaya nagymamája Amísá életéről. A kultúrát megismerve, rájön az olvasó, hogy nők ezrei élnek békjóban, társadalmilag elvárt normák szerint. De lelkileg mi nők egyek vagyunk. Fájdalmat, szerelmet, vágyat, gyengeséget, félelmet, álmokat élünk meg nap mint nap.
„Egyetlen napra valamennyien összetartozhatnánk, széthúzás nélkül, hogy úgy bánjunk másokkal, amilyen elbánást mi is elvárunk.”
Ez a könyv egy mesés lecjefüzet, tele élettel, könnyekkel, tanít, és mondanivalót közvetít. Teljes szívvel olvastam, és minden sora rám talált.
Utazzatok Indiába, látogassátok meg Amísát, Ravit, Jayát a sorok között. Hagyjátok ott a szívetek egy darabját, és térjetek vissza békével, és megnyugvással.

A mesemondó titka egy olyan történet, aminél garantált, hogy szem nem marad szárazon.
Rengeteg fájdalmat, érzelmet, küzdelmet és könnyeket tár elénk Sejal Badani könyve, olyan módon, hogy teljese berántott és nehezen tudtam abbahagyni az olvasást.
Számomra mindig is felfoghatatlan, az ilyen beszűkült látásmód ahogy a nőket kezelik, amilyen hiedelmekkel élnek együtt és nem utolsó sorban azok a körülmények amik közt élnek. Mindezek ellenére India kultúrája és hagyományai rengeteg szépségeket rejtenek, amik előtt mindig csodálattal ámulok.
Ravi az a szereplő, aki körülöleli az egész könyvet. Megragadta a kezem és elmesélte több generáció történetét és részesévé tett a mindennapjaiknak és megsúgta számomra a nagy titkokat. Nagyon a szívemhez nőtt és úgy megölelgettem volna. Jaya regeteg kérdésére keresi a választ, a kulcs pedig Amísánál van elrejtve. Nem is gondolnánk, mennyi minden lehet kihatással az életünkre, mik azok amik megmutatják nekünk a helyes utat és rendet tudnak tenni az életünkben.
Amísá életútja a könyv végére teljesen összetört …
Nem egy könnyű könyv, de szívből ajánlom bárkinek ezt a szívhez szóló történetet!
Köszönöm ezt a csodás könyvet neked @Nono_ ♥ és a közös olvasási élményt @Márk_2011 ♥

Vannak történetek, amik megpróbálnak bemászni a bőröd alá és nem akarnak elengedni.
Selaj Badani könyve ilyen volt számomra, amit félre kellett egyszer tennem. Ugyanis az írónő annyira mélyen és érzékletesen ábrázolta Jaya vetélések utáni saját maga elvesztését, anyukájának az önvédelmi falak közé zárt szívét és a nagymama szívettépő sorsát, hogy minden szégyenkezés nélkül be kell valljam, rengeteget sírtam a három nő életútján. Mégis szerettem minden sorát a műnek. Szerettem, ahogy megérint a veszteségük és a kitartásuk, illetve az egzotikus India kettőssége és hagyományainak megismerése is mély nyomott hagyott bennem.
És bár ez egy olyan történet, amit átleng a szomorúság, mégis azzal a bizonyossággal csuktam be a könyvet, hogy amíg van remény az ember szívében, addig a pokol kénytelen a felszínre törés után mindig visszahúzódni a mélybe.

Gyönyörű, megható, érzelmes történet, csodálatos szereplőkkel, és betekintéssel India kultúrájába, hagyományaiba. Barátság, szerelem, veszteségek, áldozatok, remények, mindezeknek a szegénység sújtotta India adja a hátteret, amibe a főszereplő Jaya is beleszeret minden szépségével és titkával együtt.
Bővebben: http://www.konyvutca.hu/2022/01/sejal-badani-mesemondo-…

„Tudatlanság borítja sötétbe a tudást. Ám aki a fénnyel megsemmisíti magában a lélek sötétjét, annak számára kristálytisztán fénylik fel az igazság. Mintha a bölcsesség napja ragyogtatná rá sugarait.”

Februári olvasmányaim egyike volt ez a könyv, és az indiai témában való olvasásom 2. áldozata. Kicsit féltem, hogy A naptól keletre c. könyv után olvasási válságba kerülök, mert nagyon nehezen boldogultam vele, de aztán amikor kezembe vettem ezt a könyvet, csak úgy vitt magával a lendület.
Nagyon tetszett a könyv, a történet, a szereplők, az író stílusa, mind nagyon magával ragadott. Örültem, hogy végre többet is megtudhattam az indiai kultúráról, a társadalmi rétegekről, a nők sorsáról. Azt gondolom ha már csak ezekért olvasná az ember, akkor is megéri. Mindemellett ez egy remek családregény is.
Amísá pedig azt hiszem a kedvenc könyvszereplőm az idén. Imádtam, hogy más volt, mint a többi indiai nő, hogy vágyott arra, hogy tanuljon, imádtam, ahogyan Ravival viselkedett, igazából, mindent szerettem benne. Örültem, hogy egy ilyen erős női karaktert ismerhettem meg.
Ezután nagyon szeretném elolvasni az írónő másik magyarul megjelent könyvét is.
A mesemondó titkát pedig mindenkinek ajánlom! :)

Engem igazán nem vonz India, úgy érzem a tradíciók annyira beszabályozzák az emberek életét, hogy aki alsóbb osztályba született, esélye sincs a felemelkedésre.
Hiába szép a környezet , ez taszít engem.
Ravi , a szolgáló a legalacsonyabb kasztba tartozik, érinthetetlen.
No , persze ez nem jelenti azt, hogy nem különb mindenkinél.
Őrzi a nagymama titkát, ami egy csodálatos történet.
Az Indiába érkező unokával megismerteti a gyökereit.
A végére 5 csillagos lett.

Sokszor háborgunk, sokszor elégedetlenkedünk, de én hálás vagyok a sorsnak, hogy erre a helyre születtem. És ha Indiáról van szó, akkor tudjuk hogy miért. Jaya az Egyesült Államokból elutazik édesanyja szülőföldjére, Indiába. Itt egy idős szolgáló meséli el neki édesanyja és nagyanyja történetét. Tulajdonképpen ez a könyv a nagymama története. Adva van egy indiai házaspár és a feleség beleszeret egy angol katonába. Általában mindig a szerelemnek drukkolok, de volt itt egy olyan férj, aki ebben a szigorú országban sok mindent megengedett a feleségének, a kedvében jár és az mégis elárulják. Dípakra, a férjre áldozatként tekintek, nagyon sajnáltam. Az egész történet nagyon szépen van megírva. Szerettem volna olvasni arról, hogy Jaya édesanyja hogyan éli meg mindazt, amit Jaya magával hozott Indiából. Annak ellenére, hogy nem adtam rá öt csillagot, bátran ajánlom mindenkinek.

Csillagos ötös! Végre egy újabb kedvenc! :) Ez nem vitás!
Több generáción át bogozzuk, gombolyítjuk a szálakat, ismeretlenségüket feltárva, felfedezve. Nekem a régmúlt eseményei megindítóbbak. Hihetetlen kellemes stílusban megírt történet, mely nem engedi, hogy elfelejtsd. A nagymama története -azaz fiatal éveinek alakulása- megfogó volt. A helyszínek, a szereplők egyaránt kiteljesítették az események alakulását. Amísá, Ravi, Stephen karakterébe beleszerettem!
Az indiai szokásokba bevezetett, rácsodálkozást engedtetett.
A fordításért nagy gratuláció! :)

„- Nem a vér teszi a családot. Hanem a szeretet.”

Jaya egy távolságtartó édesanya mellett nő fel az Egyesült Államokban. Felnőtt nőként újságíróként dolgozik. Mindig is imádta a szavakat így egy álma teljesül amikor a választás szabadságát megkapva, nem kell orvos édesapja nyomdokaiba lépnie. A magánélete azonban romokban hever. Három vetélésen túl, magába szívja a sötétség, ahova férje sem követheti; így kapcsolatuk megromlik és Jaya egyedül találja magát mérhetetlen fájdalmával.
Majd úgy dönt, hogy elutazik Indiába, felkutatni szülei gyökereit. Ott olyan múlt tárul fel előtte, amiről soha nem is álmodott. Ravi elbeszéléséből megismerheti nagymamája, a mesemondó múltját, kétségeit, nehézségeit és az indiai nép mélyben gyökerező kultúráját, később édesanyja születésének és gyermekéveinek körülményeit.
Mi is betekintést nyerhetünk általa az indiai kasztrendszerbe és hitrendszerbe, az 1930-as évek brit uralma alatt megélt sorsokra.
Jaya a hallottak alapján átértékeli saját életét, édesanyjával való kapcsolatát és a megértéssel utat nyit szívük gyógyulása felé.
Érzelmes történet, ami az utolsó harmadával nyert meg teljesen magának. Nagyon szépen mutatta be, hogy a sors szőttesének szálai hogyan kapcsolódnak és fonódnak össze egy egész család történetévé.
Örülök, hogy elolvastam ezt a megindító regényt.

Engem nagyon megfogott ez a könyv. Olvasmányos a stílusa, a történet gyorsan magával ragadott és még úgy is fenntartotta az érdeklődésemet, hogy néhány fordulat elég kiszámítható volt. Indiáról egyébként is mindig szerettem olvasni; valahogy egyszerre varázsol el a természeti szépségeivel és a kultúrájával meg a curryvel, és el is borzaszt a társadalmi rend szigorú szabályaival. Ráadásul a múltban játszódó rész egy amúgy is nagyon izgalmas időszakban játszódik, érdekes volt a szereplők élete révén egy kis bepillantást nyerni a 40-es évek politikai helyzetébe, még ha nem is volt különösebben hangsúlyos.
Meglepő módon ezúttal a jelenbeli szálat sem tartottam felesleges körítésnek, és Jaya sorsának alakulását is lelkesen követtem figyelemmel. Nem volt olyan érdekfeszítő, mint Amísáé, de szépen fel volt építve, ahogy összeszedi magát; és a múlt megismerésével nem csak az őseihez és az anyukája megismeréséhez kerül közelebb, hanem a saját életét is átértékeli. Külön piros pont az írónőnek, amiért a férje nem egy elviselhetetlen pötschként tetszelgett, akiről nem is érti az ember, hogy lehetett évekig elviselni, hanem mindketten szimpatikusak voltak, csak nagyon rosszul kommunikáltak válsághelyzetben. Szerintem ez volt életem első könyve, ahol a főszereplő elvonulása során nem azért szurkoltam, hogy felejtse el a gyökér férjét és kezdjen új életet, hanem azért, hogy sikerüljön rendezniük a viszonyukat. Mindig érnek meglepetések.
Persze a történet igazi főszereplője mégiscsak Amísá, akit tényleg gyorsan a szívembe zártam. Imádtam, hogy olyan szabad szellem volt egy eléggé elnyomott helyzetben, és hogy nem adta fel az álmait az írással és tanulással kapcsolatban. A Ravival való barátsága nagyon megfogott, szép volt, ahogy felkarolta és élete végéig támogatták egymást.
A szerelmi szál szép volt, de nem nyálas, és nagyon tetszett, hogy tényleg úgy hatott Amísára, mint egy ébredés. Bizonyos nézőpontból nem tűnt rossznak a házassága, de Dípakkal inkább kölcsönös megbecsülést éreztek egymás iránt, mint valódi szerelmet. Imádtam, ahogy Stephennel sokáig csak finoman kerülgették egymást, még ha nyilvánvalóak is voltak az érzéseik. Kivételesen még az is tetszett, hogy szinte végig racionálisak maradtak, és felmérték, hogy milyen következményei lennének, ha felrúgnák az életüket, vagy hogyan fogadnák őket akár Indiában, akár Angliában. Még ha nem lettek volna ott Amísá fiai, akkor is bonyolult lett volna a helyzetük, hát még így. spoiler
Az kimondottan tetszett, hogy a karakterek nem voltak fekete-fehérek, mindenkinek voltak jó és rossz pillanatai is, és helytelen és helyes döntéseket is hoztak. Néha Amísá is csinált hülyeségeket, és Dípak is több volt a gonosz, felesleges férjnél. spoiler Volt néhány rész, ami kiakasztott, pl. Níma sorsa spoiler és Amísa életének vége, amit egyszerűen méltatlannak éreztem hozzá, de egyébként nagyon szerettem elmerülni a történetben.
A befejezéssel teljesen meg vagyok elégedve, minden szálat elvarr, minden értelmet nyer, és még ha keserédes is, de nagyon reményteljes és pozitív. És köszönöm az univerzumnak, az összes indiai istennek és legfőképp az írónőnek, hogy nem lett nyálas és cukormázas.
Ezek után mindenképpen el szeretném olvasni a Törött szárnyú angyalokat is – vagy bármit, amit Sejal Badani a jövőben ír.