Volt ​egyszer egy kisfiú 4 csillagozás

Sebők Éva: Volt egyszer egy kisfiú

Jánoska igazi kisfiú. Szőke, kék szemű gyerek, talán ötéves lehet. Kék csíkos trikójában ugrabugrál, és nagyokat nevet hozzá. Mert Jánoska boldog. Szép árnyaskertű házban lakik. Mese is, valóság is Jánoska története. Bizonyos, hogy minden olyan kisfiúnak tetszeni fog, aki „majdnem olyan”, mint Jánoska. De még a kislányokat is érdekelheti, mert ami Jánoskával történik – a jó is meg a rossz is – megtörténhetik akármelyik gyerekkel…

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Móra, Budapest, 1962
156 oldal · Illusztrálta: Róna Emy

Kedvencelte 1


Kiemelt értékelések

zsofigirl>!
Sebők Éva: Volt egyszer egy kisfiú

Kihívásra. Amúgy is nagyon régóta ott állt a polcon. Egyszer-olvasós mese, olyan nagyon nem kötött le.
A fekete-fehér képeken mosolyogtam, ami valószínűleg még anyának köszönhetően lettek kiszínezve. :)

tilia_tomentosa >!
Sebők Éva: Volt egyszer egy kisfiú

Nekem nagyon tetszett ez a mesés. Akkor íródott, amikor az én anyukám lehetett ekkora kis óvodás és a nagymamám pedig ugyebár az ő anyukája. Az öt éves felszabadult kisgyermek mindennapjait meséli el nekünk. Rácsodálkozását a világra, ismerkedését a társakkal, majd végül az óvoda megkezdését. Mindenkinek szívből ajánlom.


Népszerű idézetek

zsofigirl>!

Nem szipogott, nem pityergett, nem bőgött: hangtalanul és könnytelenül, mozdulatlanul sírt, mint egy felnőtt, aki már csak saját magának sír, senki másnak.

20. oldal

tilia_tomentosa >!

– Elmondom az őszi verset, most ugyis ősz van – mondta Jánoska, és kinézett az ablakon. Már esteledett, és tagadhatatlanul ősz volt.
– Látod, igazad van. Ez lesz a legjobb.
Mami kiment vacsorát készíteni, Jánoska pedig az ablakhoz állt, és a kinn bólogató árnyékszínű fának, mint egy gyerekseregnek elmondta a verset:

Itt van a szeles ősz,
Lehullanak a lombok,
Megérett a szőlő,
Sárgállnak a dombok.

A vándormadarak
Mind, mind útra kelnek…

Csak mondta, mondta, mondta, s mire a végére ért, már egészen könnyűnek érezte magát. „Tetszett – gondolta boldogan. – De komolyan: tetszett nekik!”

139. oldal, XVIII Ebben a fejezetben Jánoska óvodás kezd lenni (Móra, 1962)

tilia_tomentosa >!

Volt egyszer egy kisfiú,
arca halvány, szomorú.
De egyszer csak felvidult,
s Budapestre elindult.

Látott ottan sok csodát,
mindenféle galibát,
Gellérhegyet, kék Dunát,
csodaparkban palotát.

Jó volt minden, amit tett,
de egyszer csak vége lett,
vidám arccal búcsúzott,
s szépen hazautazott.

6. oldal, Előszó (Móra, 1962)

tilia_tomentosa >!

Ez a János-Háza nagyon csinos kis épület volt. Képzeljetek magatok elé egy kedves, piros tetős házat, nagy udvar közepén. Az udvar mögött kert van – virágoskert, sok tarka virággal, mögötte a gyümölcsös. Itt hosszú sorokban állnak a fekarózott szőlőbokrok, s leveleik teli vannak pirinyó liláskék pontokkal – rézgáliccal. Ezzel szokták bepermetezni a fontos gazdák a szülőt. A szőlőkarók fölött itt-ott gyümölcsfák lombja ring. Van itt mindeféle fa: cseresznye, meggy, barack, szilva, alma, körte, pedig az egész gyümölcsös nem nagy. Középütt homokút szeli ketté, ennek végében pedig egy szőlővel befuttatott lugas zöldell.

21. oldal, III. Ebben a fejezetben mutatok egy házat, egy kertet és sok napfényt (Móra, 1962)


Hasonló könyvek címkék alapján

Gimesi Dóra: Emma csöndje
Marék Veronika: Coffi, Pocak, Paprika
Dobos Edit: Tündérmanók meséi
Lázár Ervin: A nagyravágyó feketerigó
Berg Judit: Rumini és az öt toll
Romhányi József: Mézga Aladár különös kalandjai
Vadadi Adrienn: Leszel a padtársam?
Szepes Mária: Fityfiritty
Nagy Eszter: A barátság
Gévai Csilla: Amíg utazunk