Albínó 1 csillagozás

Sebestyén György: Albínó

Hosszú ​ideig az elmebetegek zárt intézetében éltem. A felsőbbség látott el ruhával és élelemmel. Megvolt az alvóhelyem, és engedélyezték, hogy naponta több órát töltsek a szabad ég alatt, s figyeljem a felhőket. Tudvalevő, hogy bennük gyülemlik fel a földről felszálló víz: a folyók meg a tengerek párája, a könnyek, az izzadság, elpusztult állati és elhunyt emberi testek víztartalma, az erdők kigőzölése. Semmit sem bántam, míg szabad volt néznem a felhőket." Így végződik a magyar származású, Ausztriában élő író regénye, az Albínó. Ez a feszes, rideg, látszólag tárgyilagos, de a tárgyilagosság mögött robbanó indulatokat érzékeltető stílusban előadott történet egy fiatalember sorsát mondja el, egy olyan fiatalemberét, aki más, mint a többi. Más, mert nem ismeri az apját, és más, mert albínó: fehér hajú, áttetszően fehér bőrű, piros szemű. S más, mert nem fogadja el a társadalmi konvenciókat, de a társadalom sem fogadja el őt. Egy számára képlékenynek tűnő világban tébolyog cél… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár Európa

>!
Európa, Budapest, 1987
152 oldal · ISBN: 9630745321 · Fordította: Lendvay Katalin

Várólistára tette 1


Kiemelt értékelések

Színek>!
Sebestyén György: Albínó

Sikerült végig olvasnom! Az albinó fiú ki gyermekként kitaszítottként élte életét, minden vágya hogy megtudja ki az apja, honnan erednek a szálak melyek neki ezt a génhibát sorsolták. Bár bőre minden centiméterén érzi a kitaszítottságot, még is a nálánál szerencsétlenebb fogyatékos lányt odadobja vezekelni a saját bűne helyett. Visszatérően gyötri az anyját, de nem kap választ kérdésére. Miután munkába áll, kiderül remekel a gépjármű vezetésben és sikeres kereskedővé válik. A vezetés megadja neki a hiányzó önbizalmat, talán annál többet is, törvényen kívülinek kezdi érezni magát. Hadakozni kezd a törvénnyel, bosszút esküszik, sajnos a bosszútárgya egy kedves rendőrnő, kit a fiú meg is kedvel.
Általa egy olyan életformát ismer meg mely számára, egy más világ, ahol rend és fegyelem uralkodik. Ebbe a családba nősül be,de sajnos nem működik a dolog, mert egyszerre érez szeretett és lelkiismeret furdalást amiért a bosszúeszközeként akarja használni feleségét.
A család állította ketrecből haza menekül anyjához. Elhagyja magát és egyre csak gyötri beteg anyját kiléte felől. Apósa megjelenése és indulatos pofonja zökkenti ki tévelygő medréből. valahogy tisztábban kezd látni, megérzi a dolgok mögött meghúzódó érzelmeket. elveszti érdeklődését származása iránt,megszabadul bűneitől. Megérzi anyja és a közte lévő köteléket, de már késő anyja meghalt, ő pedig az elmegyógyintézetbe került. Az intézet falai között olyan szabadnak érzi magát mint vezetés közben „én láttam mindenkit, de senki nem látott engem”
Mint az elején jeleztem nehezen olvastam ki ezt a könyvet (152 oldal), de egyre inkább az az érzésem ezt még egyszer el kell olvasnom, hogy helyére kerüljön minden. Tudom a második olvasat után újabb és újabb szálak varródnak el majd bennem. Sajnos ezt teszik a rövid terjedelmű művek mint az élesztő kelesztik az utóéletüket


Hasonló könyvek címkék alapján

Szántó Dániel: A hatszög
Závada Pál: Természetes fény
On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
Borbély Szilárd: Nincstelenek
Eszes Rita: Északról fúj a szél
Osztojkán Béla: Átyin Jóskának nincs, aki megfizessen
Nyirő József: Néma küzdelem
Hunyady Sándor: Géza és Dusán
Száraz György: Egy furcsa könyvről
Eszes Máté: A Hindu Herceg