Spellslinger (Spellslinger 1.) 91% 15 csillagozás

Már több, mint egy hónapja nem írtam egy értékelést se, de mivel itt azzal a lendülettel nyomtam rá a kedvencem gombra, mint arra, hogy befejeztem, megérdemel pár sort. És ha rágondolok, hogy vonakodtam elkezdeni… link :D

Csupa meglepetés, izgalom a könyv és SQUIRREL CAT! Ha esetleg valakit nem kap el totálisan a hangulata, mielőtt elérne a feléig, ott már nincs menekvés. Megjelenik Reichis. *-*

„Squirrel cats, it turns out, are sarcastic assholes.”

Karakterek terén is elég… khm… változatos. Az egyik pillanatban még bírsz valakit, a másikban már legszívesebben magára hagynád az óceán közepén, hogy pusztuljon a nyomorultja. Bocs. :D Jó, azért nem fordult mindenki ekkorákat, volt, akit eleve hagytál volna, hogy megegyék a sakálok és még popcornoztál is volna közben. Na meg olyan is, akit végig szeretni tudtál. A legjobban azon lepődtem meg, hogy Shallát bírtam. :O

Egy csöppet emlékeztetett A Rovásemberre és A hamis hercegre, mintha ezeket összekevertük volna és hozzáadtunk volna még valamit, ami egyedivé teszi. A humorban se volt hiány, de felszínesnek messziről se lehetne nevezni. Sokszor elkapott a sikíthatnék is a történtek miatt. Gondolom, aki olvasta, az tudja és átérzi, melyik részeknél. És hogy én milyen régóta kerestem egy ilyen könyvet! Az idei év egyik legjobbja volt. Imádtam, instant kedvenc.

Nem is tudom hogyan fejezhetném ki a legjobban, hogy mennyire jó ez a könyv. Az biztos, hogy valahol a fantasztikus és a zseniális között helyezkedik el. Minden megvan ebben a történetben, ami egy jó fantasy alapja: mágia, izgalmas cselekmény, érdekes szereplők, jó humor, és persze a legfontosabb: a BESZÉLŐ MÓKUSMACSKA. Mi az, hogy nem hallottál még a beszélő mókusmacskáról? Hát egy mókusmacska, ami beszél! Teljesen egyértelmű. Nagyszerű háziállat, ha van elég ellenséged, akiknek húsából (főleg szem, és fül) táplálkozhat. Na de lépjünk tovább. A világfelépítés nagyon tetszett, és az is, ahogyan az író adagolta, szépen folyamatosan, ezzel is elősegítve, hogy a cselekmény pörgős lehessen, ami olvasási válság idején kifejezetten jól tud esni, mégsem éreztem úgy, hogy csak átszaladt volna rajta.

Emellett a főszereplőket is sikerült nagyon jól eltalálnia, Kellen egy olyan “főhős”, aki egész végig arra vágyik, hogy eljöjjön az ő ideje, és akárcsak a mesékben, ő is nagyhatalmú mágussá változzon egyik napról a másikra. Csakhogy ez a könyv nem erről szól, és Kellen (eleinte még) csalódottan döbben rá, hogy ez nem egy mese, és nem fog varázsütés szerűen jobbra fordulnia a sora, hanem el kell fogadnia, hogy ki ő valójában, és meg kell küzdenie azért, hogy hőssé válhasson. De még hosszú az út előtte. Feriust is nagyon szerettem, ő az a tipikus részeges mentor, aki lehet, hogy klisés, de én mindig imádom az ilyeneket. Shalla érdekes karakter az biztos, egy erős mágus, talán az egyik legerősebb is, viszont arrogáns, és hiányzik belőle az empátia. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz vele a folytatásban, mi a terve az írónak vele, bár azt kétlem, hogy egy ilyen indítás után, mint az övé, el tudná érni, hogy megszeressem, bármit is tesz. És hát a kedvencemet hagytam a végére: https://media.giphy.com/media/xT9IgLOFX5qD9qqYUg/giphy.gif Reichis. Sajnálom, hogy csak úgy a könyv közepe tájékán lépett színre, majd remélhetőleg a továbbiakban több szerephez jut. Nem tudom, hogy mit vártam, amikor felbukkant, de nem ezt a tökéletes kis vérmókust, az biztos. Instant love.
Nagyon érdekesen indult Kellen története, kíváncsi leszek nagyon a folytatásra, és bár látom, hogy ez egy hat részes sorozat, remélem, hogy az író tudja majd tartani ezt a színvonalat a továbbiakban is.

Mit tennél, ha beleszületnél egy aranyvérű varázslócsaládba, ahol a szüleidtől kezdve a tizenhárom éves húgodig mindenki mesterfokon űzi a bájolást – a te mágiád ezzel szemben viszont napról napra egyre csak halványodik és lassan kezd kiderülni, hogy valójában egy kvibli vagy? És ennek tetejében akármennyire is próbálkozol megfelelni a varázsvilágnak és küzdeni azért, hogy elfogadjanak, lassan a saját családod is inkább a muglik között akar téged látni, semmint a saját köreiben?
A regény főszereplőjének, a tizenöt éves Kellennek ezekkel a kérdésekkel kell nap mint nap szembesülnie, és elhitetnie nem csak a környezetével, de saját magával is, hogy valóban érdemes a mágus címre – ha kell, akkor csalással, hazugsággal vagy akár trükkökkel is!

Nos, én nagyon szerettem ezt a történetet és elképesztően jólesett! Sebastien de Castelltől nem vártam sokat, mivel a másik sorozata nem igazán fogott meg (pár fejezetet, ha elbírtam olvasni a Traitor's Blade-ből a csúfos kudarc előtt), de ezt az ifjúsági regényét egyszerűen faltam az első soroktól fogva. Szórakoztató, gördülékeny és rendkívül gyors fantasy olvasmány volt, egy nagyon szerethető és különleges jellemű főszereplővel, akinek szerintem csak szurkolni lehet.
Kellennel nagyon sok kapcsolódási pontot találhat szerintem nem csak egy fiatal olvasó, de egy olyan is, aki már túl van a diákéveken: ismerős (és fájó) emlékeket idézhet a szülőknek és a környezetnek való megfelelési kényszer; a nyomás, hogy ne lógj ki a sorból, hogy legalább olyan jó legyél, mint a többiek. Az elismerés utáni sóvárgás. Vagy csak talán egyszerűen a vágy, hogy elfogadjanak a defektjeiddel együtt és ne ítéljenek el, amiért más vagy, mint a többiek. Nem hiszem egyébként, hogy Castell túlságosan mély gondolatokat akart elbújtatni a sorok között, én viszont nagyon sok mindent beleláttam és abszolút átéreztem a főszereplő érzéseit. Én is ilyen tini voltam, és szerintem ezzel még vagyunk így páran.
Nekem elsősorban ez a bujtatott mondanivaló tette igazán érdekessé a regényt, illetve az, ahogy a főszereplő kezelte a saját különcségével, másságával járó „hátrányokat”. Kellen fanyar humora, az öniróniája és a cinikus kis megjegyzései jelentős mértékben feldobták még a legkomorabb helyzeteket is. És komor helyzetekből volt egy jó pár a történetben! Persze a galibába és a borzalmakba becsatlakoztak érdekes és remek mellékszereplők is: találunk itt kemény felnőtt női karaktert (akit még én is csak szeretni tudtam), beszélő démoni mókus-macskát (aki irtózatosan cuki, amikor éppen nem akarja kikaparni a szemed vagy letépni az arcod), és persze egy rakat utálatos, máglyára való karaktert is, akik csak bosszantani tudnak, de elengedhetetlen kellékei egy ilyen történetnek.

Összességében tehát én nagyon jól szórakoztam olvasás közben, ifjúsági regényként abszolút megérdemli az 5 csillagot. Természetesen nem tökéletes, vannak hiányosságai jócskán, de úgy gondolom, hogy a saját kategóriáján belül abszolút túlteljesítette az elvárt szintet. Én pedig lehet, hogy Castell úrnak megint adok egy esélyt a Traitor's Blade-del, de mindenképp majd ezután a sorozata után. Szerencsére nemsokára jön is a következő kötet!
(Addig is valaki meglephet egy mókus-macskával.)

Magic is a con game.

Mondtam már, hogy nincs elég férfi főszereplős YA fantasy a piacon?
Még ha ez nem is a klasszikus értelemben vett YA fantasy, akkor is tökéletes példa rá, hogy miért lenne szüksége az olvasóközönségnek még több hasonlóra. Valamire, ami pozitív értelemben lóg ki a sorból, és valami újat, különlegeset tud nyújtani az olvasónak, amit sosem felejt majd el.
Kellen története pont ilyen.
Haladjunk sorjába.
Adott egy nem nép, aminek a mágia a mindene, és az határozza meg a társadalomban betöltött szereped, hogy mennyire vagy képes bánni vele. Most pedig képzeld el, hogy a képességeid a béka feneke alatt vannak, és nem derül ki rólad a nagy vészhelyzetben, hogy amúgy te vagy a kiválasztott és a világmindenség összes hatalma felett rendelkezel, hanem tényleg egy nagy nulla vagy. Fáj, ugye?
Ami különlegessé teszi Kellent ebben a végtelenül szerencsétlen helyzetben az az, hogy a sok megaláztatás ellenére nem adja fel, hanem újra és újra feláll, próbálkozik, majd elbukik, de küzd tovább, ebben a harcban pedig az esze van a legnagyobb segítségére. RESPECT. Ezt a gyereket csak csodálni és tisztelni lehet, az emberek 90%-a már rég összeomlott volna a sok stressz, titok és pofon hatására, amit az élettől kapott.
Ahogy kezd rájönni, hogy a népe nem olyan, mint amilyennek gondolta, hogy a családja is egészen más, mint hitte, majd felmerül benne a kérdés, hogy ilyen akarok lenni, közéjük akarok tartozni? And again, RESPECT.
Csodálatos volt végignézni ezt a folyamatot, meg persze fájdalmas is, hogy a humorról ne is beszéljek, de el kell mondanom, hogy az én szememben Kellenen, Reichisen, Feriuson, Shallan és Mer'esanon kívül az összes többi szereplő elásta magát. spoiler Máglyára velük.
Egy csodálatos történet, és vélhetőleg egy lenyűgöző életút kezdetének lehettem tanúja. Alig várom, hogy megtudjam, mi történik majd ezután Kellennel, és mihez kezdenek majd a kis üzleti partnerével a továbbiakban
Minden tiszteletem, Mr. de Castell!
Mondtam már, hogy nincs elég férfi főszereplős YA fantasy a piacon?
Mert így van!

Tavaly év végén fedeztem fel itt molyon, rögtön megfogott a gyönyörű borítója, ráadásul fantasy könyv, ezért nem volt kérdés, hogy beszerzem-e. Azt sajnálom, hogy hamarabb nem hallottam róla, mert egy érdekes történet része lehettem.

A könyv rögtön egy érdekes jelenettel kezdődik, a főszereplőnk Kellen épp máguspárbajra készül legjobb barátja miatt. Egy a probléma: az ellenfél tud varázsolni, ő pedig nem. Kíváncsi voltam, hogy mit akar ebből kihozni az író. Kellen azok közé a szereplők közé tartozik, akit pár oldal után már imádtam. Elég hamar kiderül, hogy a humora mellett nagyon okos és cseles, hiába kisebb mágiával rendelkezik, mint a többiek. A könyv innentől kezdve hol gyorsabb, hol lassabb, de szerencsére az író tökéletesen eltalálta a történet ritmusát, aminek nagyon örülök, mert általában az a bajom, hogy ezt el szokták rontani. Az elején megismerjük a világot, amiben játszódik és azt követhetjük nyomon, hogyan avatják be mágusnak a 17 éveseket. Ahogy megismerjük a szereplőket és a társadalmi felépítést, sajnos a szereplők háromnegyede eléggé ellenszenves és maga a társadalmuk is. Eléggé egyértelmű, hogy maga az első kötet egy nagyobb történet bevezetője: itt a lényeg Kellen jellemfejlődése, vagyis spoiler. A történeti elemek közül sok olyan fordulattal találkozunk, amit biztos mindenki olvasott már valahol. De az író ezeket annyira jól használja és ötvözi a saját ötleteivel, hogy olvasás közben fel se tűnik. A történet végig olvastatja magát és az is sokat segít, hogy egy nagyon érdekes és szeretnivaló főhőst kaptunk, már miatta is egyre kíváncsibb az olvasó, hogy mi lesz a későbbiekben. Voltak olyan részek, amit kicsit eltúlozottnak éreztem, de annyira imádtam a történetet, hogy igazából ezek sem zavartak.

A karakterek közül Kellen az akikről ódákat tudnék zengeni, az író nagyon eltalálta őt. A többi szereplő vagy titokzatos vagy annyira ellenszenves, hogy nem tud az ember mit kezdeni velük. A végefelé jobban megértjük, hogy ki és miért olyan, amilyen, de még így se kerültem túl közel hozzájuk. Illetve kicsit zavart, hogy a kötelező „a lúzer főszereplő, aki amúgy nem is lúzer szerelmes egy lányba rég, aki nem is annyira közömbös iránta, mint hisszük” sablont megint be kellett rakni, de szerencsére az író nem pazarol erre a szálra túl sok időt, így nem idegesítő, mégis olyan feleslegesnek érződik. Viszont imádtam Kellen és spoiler. Még Shalla-ra vagyok kíváncsi, főleg, ahogy viselkedett ebben a kötetben és amilyennek lefestették, kíváncsi vagyok milyen irányba alakul a jelleme.

Imádtam ezt a kötetet és mint írtam, eléggé érződik, hogy ez egy nagyobb és összetettebb történet kezdete, ezért mindenképp el fogom olvasni a további köteteket is. Főleg a vége után kíváncsi vagyok, hogy merre alakul Kellen sorsa.