Értékelések 1

Ivenn P>!
Sebastien de Castell: Crownbreaker

Napok óta próbálok értékelést írni, de egyszerűen nem tudom szavakba önteni, hogy milyen érzés az, amikor az egyik legkedvesebb sorozatodtól kell elbúcsúznod. Egyáltalán lehet ezt? Kellen története nagyon jókor talált rám és az utóbbi két évben nagyon kevés dolgot vártam annyira, mint ennek a nagyszájú, talpraesett, kissé szerencsétlen, érzelgős, de rendkívül szeretnivaló fiúnak a legújabb kalandjait. Most pedig vége lett, és én meg csak nézek ki a fejemből és próbálom szavakba foglalni, hogy mit is érzek most.

Annyit biztosan kijelenthetek, hogy nem csalódtam. Sok történet az utolsó köteten vérzik el, de a Spellslinger szériáról szerintem bátran kijelenthető, hogy egy teljesen korrekt és egyben baromi jó befejezést kapott. spoiler Szerintem ilyen összeszedett, átgondolt lezárást legutóbb Michael J. Sullivannél láttam: avagy az összes karakternek le lett zárva a története, aki valaha is számított valamit a sztoriban, mindenki megkapta a „méltó” befejezést, amit érdemelt, és úgy alapjában véve egy tök jó szájízzel lehetett becsukni a kötetet. Sőt, ilyet elég kevésszer tapasztalok az olvasmányaim során, de azt hiszem, hogy engem Sebastien utószava érintett meg a legjobban az egészben. Na, ott egy olyan utolsó mondatot kaptam, egy olyan életigazságot, amit köszönök a szívemből a szerzőnek és azt hiszem, még mindig sírni tudnék rajta. Mert annyira betalált és nekem annyira sokat jelentett. Minden benne volt abban az egyetlen mondatban és köszönöm szépen, tényleg!

Azt hiszem, a sorozat azért működött nálam ennyire jól – amellett, hogy egy baromi szórakoztató, kalandos és bűbájos történetet mesélt el –, mert nagyon sok pontjában a saját életemet, tinédzserkori önmagamat láttam vissza. Hiába volt az egész történet egy humoros ifjúsági fantasy, a felszín alatt nekem olyan élettapasztalatok és gondolatok köszöntek vissza, amivel nagyon tudtam azonosulni, még ha régi sebeket is tépett fel. Ez pedig egy olyan élmény, amit nagyon kevés könyvtől kaphatok meg.

Sebastien de Castell biztosan számíthat ezek után egy ömlengős levélre tőlem és talán angolul írok majd egy értelmesebb, hosszú kritikát is neki, most azonban csak annyival zárom itt a soraimat, hogy olvassátok ezt a történetet, megéri!
Ajánlom a legnagyobb szeretettel mindenkinek, akit érdekel egy hangulatos, pörgős ifjúsági fantasy, ahol a kalandok mellett nagy szerepe van a családnak és a főszereplő személyes fejlődésének, útkeresésének is. A Spellslinger ugyanis nem más, mint egy igazi felnövéstörténet, ami kicsit lehet rólad is szól, a te családodról és a te megpróbáltatásaidról. Talán nem tökéletes, soha nem is lesz az, de csordultig benne van a szerző szíve-lelke, ennél több pedig talán nem is kell.

Köszönöm újra Sebastiennek, ennek a kedves bűbájmesternek, hogy részese lehettem Kellen életének (és bízom benne, hogy nem végleges tőle a búcsú)! Izgatottan fogom várni, hogy újból elvarázsoljon és levegyen a lábamról egy új történetével. Addig is hálásan köszönöm, hogy bebizonyította nekem, hogy nincs szükségem varázserőre ahhoz, hogy képes legyek én is varázsolni. Talán már nem fáj annyira, hogy soha nem érkezett meg az a levél a Roxfortból! ;)