És amikor már azt hittem, egy életre magam mögött hagytam a Lőpormágusokat , találkoztam az Öregkabátosokkal*. Mert ezek ugyanazok pepitában bőrkabátban, és mondjuk a mágiahasználat helyettesítve van a varázslatos gyorsasággal, tizedmásodperceken belüli részidővel is kiválóan kombináló taktikai érzékkel, és mindennel, ami biztosítja, hogy a Fakabátok Öregkabátosok a világ többi részének 99.9%-a számára -20-as csoportlétszám alatt – kvázi legyőzhetetlen párbajozói, nyomozói, jogászai és rapperei bárdjai legyenek. Tulajdonképpen az ugyanaz, csak tényleges mágia nélkül – már ha ez így marad a folytatásokra is, és egy-egy cseppnyi alkímiai alapú porhintést höhö nem számítva varázslatok nélkül. spoiler
A vicc az, hogy annál jobban működik – vagyis hát működne, ha a szerző és/vagy a szerkesztője hagyná neki. Mert ez lehetne egy remek idealista fantasy – adottak hozzá a főszereplő** lelki mélységei és a királyi eszme magasságai, a legteljesebb lelki értelemben vett szépség, alázat igazság és egészség… utóbbi inkább a védenceknek van fenntartva, az előzőek tükrében. És van abban valami felemelő és bájos és naiv, ahogyan Falcio heti 168 órában vélelmezi és védelmezi a fent felsorolt eszméket, emlékezik az uralkodója nagyszerűségére – nem beszélve arról, hogy ettől a környezete is pont akkora furabogárnak nézi, mint ahogy a fenti felsorolásból következik.
Csak azt ne mondta volna ennek a de Castellnek valaki, hogy ez így túl cuki és nem fog kelleni a népnek. Meg hogy manapság az ilyet felturbózzák viccesre, mert ami vicces, az üde és fiatalos és jó. Vagy azt, hogy most hogy kérdi, isteniek a viccek és hagyja benne a szövegben, mert a nép imádni fogja, mert ami vicces, az üde és fiatalos és jó. Ettől ugyanis olyan nyavalyás zárványok keletkeztek a szövegben, hogy csak pislogtam. spoiler spoiler spoiler Ugyanez áll azokra a részekre, ahova gyorsan besuvasztott az elbeszélő egy idegen szót, amit ő és a társai értelemszerűen ismernek, az olvasó azonban nem, ezért gyorsan a jelentését is oda kell pöttyenteni. Nem volt vészesen sok, de arra már elég, hogy elgondolkozzak, nem lett volna-e jobb egy szószedet a végére.
Szóval tetszhetett volna ez sokkal jobban is, ha nem próbál annyira széles közönséget megfogni, hogy attól már egymásba gabalyodnak a hangulati elemek. Ugyanakkor szerencsére az idealista fantasy vonal működik, valóban súlyos dilemmákat feszeget, ha nem is túl mélyen, és mindezt úgy, hogy körülbelül a végéig kitartóan szurkol az ember a karaktereknek, egyszerűen mert szimpatikusak. spoiler Akkor is, ha egyébként bosszantóan sok a deus ex machina megmozdulás, amitől a nagy narratív meglepik kimerülnek annyiban, hogy már megint? még itt is? nocsak, ide meg hogy jutottál el? na mindegy .
Egészében véve nem bánom, hogy nem saját példányt olvastam, de kifejezetten érdekel spoiler, hogyan fog ez folytatódni.
Ugyanakkor feliratkoznék mindazok listájára, akik nehezményezik a vörös fickót a címlapon. Akkor is, ha szerintem nem Öregkabátosnak szánódott, hanem spoiler. Ettől még egyáltalán nem illik ahhoz, amihez hangulatot szeretne teremteni.
* Öregkabátosok. Eredetiben Greatcoats. Szóval nem csak a fordítás bánatos, az eredeti is.
** Jó, szóval a főszereplő és két szárnysegédje, fordított sorrendben a következő nevekre hallgat: Kest, Brasti és Falcio val Mond. Szóval csak azt szeretném kérdezni a mindenkori lelkes fantasy íróktól, hogy nagyon muszáj-e a főszereplőnek ilyen csillivilli előneves-kötőszavas-adottesetbenaposztrófolt névcsokrot rögtönözni, ha mindenki mást körülötte úgy hívnak, mint amikor a kétéves babapiskótát morzsol az autó üléspárnái között?