A ​Terápia 90% 1100 csillagozás

”Az igazság egyszer csak ott állt közvetlenül előttem, és az arcomba ordított.”

Zseniális!! Egyszerűen nem jut eszembe ennél jobb szó, ami jobban leírná a gondolataimat, mint az, hogy zseniális.
Fitzek annyira jól szőtte a szálakat, hogy a könyv végéig esélyem sem volt kitalálni, ki állhat az események hátterében. Amikor pedig kiderül, leesett állal lapoztam az oldalakat, bízva abban, hogy ez nem lehet igaz. Pedig de, igaz!
A főszereplő Viktor életében bekövetkezett tragédia következtében Parkum szigetére utazik, hogy meglelje számításait és lelki békéjét. Ám a szigeten történt események sorozata nem várt titkokat tár fel, és a végén már ő maga sem tudja kiben bízhat meg.
Szerintem a Terápia egy remekül felépített pszicho-thriller, mely az utolsó oldalakig feszültséggel teli és mesteri módon ravasz.

„Időnként még a legintelligensebb emberek is furcsa és nevetségesen logikátlan viselkedést tanúsítanak. Például majdnem mindenkinek, akinek van távirányítója, az a javíthatatlan szokása, hogy erősebben kezdi nyomkodni a gombokat, ha az elemek lemerülőben vannak. Mintha legalábbis ki lehetne préselni az akkumulátorból az energiát, mint a citromból a levet.”

Mondhatnám, hogy egy tucat száz másikat szül, de ez erre a történetre nem lenne igaz.
Először nem igazán volt kedvem olvasni, hisz annyi, de annyi könyvet olvastam már különböző pszichés betegségekről….és megtörtént a csoda, tudott az író újat mutatni.
Sőt nem csak újat hozott, de teljesen rabul ejtett.
Nagyon izgultam, tudtam, hogy egyik szereplővel sem stimmel valami, hol így gondoltam, hol úgy és mikor már azt hittem tudom a megoldást, az legutolsó oldalon olyan arcul csapás ért, hogy alig akartam az államat a földről összeszedni.
Jesszusom, ez nagyon durva volt….és mekkora öröm, hogy kitudott szedni a mélabús állapotomból és újra pezsgett a vérem….ezt hívom kiváló történetnek.
Azonnal kell egy saját példány…kedvenc….

Elképesztően jó pszichothriller. Kiszámíthatatlan, csavaros, fordulatos, zseniális.
Egy pszichiáternek különös körülmények között eltűnik a kislánya és ezen nem tud túljutni, ezért elvonul, hogy megpróbálja feldolgozni a történteket. De váratlanul egy nő kopog az ajtaján aki segítséget kér…
Még csak nem is sejtettem, hogy mi lesz a befejezés. Nagyon jó volt a hangulatteremtés, a sok fordulat és az egész történet.

Milyen is egy jó könyv? Pont ilyen… amilyennek Fitzek megalkotta. Amit egy nap alatt kiolvasol. Amikor nem tudod biztosan eldönteni, ki a jó és ki a rossz. Amikor sejted ugyan az igazságot, de nem akarod elhinni. Amikor nem tudod, megbízhatsz-e Viktorban, mert tudod, hogy valami nem stimmel. Amikor ennek ellenére mégis megkedveled. Amikor jön egy hang a fejedben, hogy Isabellel is van valami, és nem tévedsz. Amikor az utolsó fejezetnél tartasz, de még mindig nem tudod a megoldást. Amikor az utolsó oldalon is van még egy csavar, ami leejti az állad. És amikor még az utolsó sornál sem hiszed el, hogy a történetnek vége van, és ilyen vége van.
Zseniális :)

Az író végig feszültségben tartja az olvasóit, odaszegezi a könyv felé, amitől a könyv letehetetlenné válik, és csak falni lehet a lapokat. Én is így jártam. :D Alig elkezdtem olvasni, már a felén túl is voltam, egyszerűen elvesztettem az időérzékem tegnap olvasás közben, és már a 100. oldalon is túl jártam, pedig ez nagyon ritkán fordul elő mostanság. De Fitzek egyszerűen elképesztő módon lekötötte a figyelmemet fejezetről fejezetre, és már rettentő kíváncsi voltam az igazságra, ami lassacskán ki is derült. Egyrészt meglepő, de számítottam rá, pedig az a sok információ, igyekezett tévútra vezetni, és eleinte teljesen másra gyanakodtam, de a vége mindent vitt. :D

link

Ó Te Jó Ég!!!!
A pszichés betegségekkel foglalkozó könyvek mindig is érdekeltek, nagyon szeretem a témával foglalkozó, jól megírt könyvek hangulatát. Ez pedig egy jól megírt könyv, zseniálisan egyensúlyoz a valóság és a kényszerképzetek, a jó és a rossz, az igazság és a valótlanság határán… az olvasása alatt szinte végig nem tudni, hogy az előbbiek közül mégis melyik van a szemünk előtt, és pont emiatt rendkívül olvastatja magát, szinte kényszeres olvashatnék tör az emberre.
Ajánlom! spoiler

Szeretem az olyan könyveket, amelyeknél úgy érzed, mintha tényleg tudnád, hogy mi történik, pedig valójában semmit sem tudsz. Hát’ ez ilyen volt. Feszült hangulat, amely az kezdettől fogva magával ragadott és teljesen lebilincselt. A csavarra nem állítom, c. filmeket. hogy nem gondoltam. Legfeljebb azzal nyugtattam magam, hogy “áááááh neeeeeem!” Szóval a vége így nem annyira sokkolt. Ezért csak majdnem 5 csillag, viszont remek pszicho-thriller. off

Jó volt, de! Most fogom kicsit hanyagolni az ilyen pszichiáteres történeteket. Lehet, hogy az volt a baj, hogy mostanában elég sok ilyen könyv jutott a kezembe. Nem volt azért borzasztó. Az összes szereplőnél éreztem, hogy van valami probléma velük. Az tetszett, hogy ahogy éreztem, hogy na ebből lesz valami, puff és nem :) A vége érdekes volt, bár nekem is egy kicsit összecsapottnak tűnt.

A remény olyan, mint egy üvegszilánk a talpadban. Amíg a húsodba vág, addig minden lépésnél fájdalmat okoz. De ha kihúzzák, vérzik ugyan egy darabig, és az is eltart egy ideig, amíg begyógyul, de a végén ismét tudsz járni. Ezt a folyamatot gyásznak is nevezik. És úgy vélem, ideje lenne elkezdened gyászolni.

Az idei évem eddigi legjobb olvasása! Imádom a pszicho-thrillereket, csak az a baj, hogy nagyon kevés történet van, ami jó is. Na, ez a regény számomra feltette az i-re a pontot. Hihetetlenül élveztem! Fhu, nem is tudom hol kezdjem az áradozást… :D
A sztori izgalmas, érdekfeszítő, s számomra borzongató is volt egyben. Az utolsó oldaláig feszültséggel teli, gyors cselekményű, mégis minden érthető. Vagyis nem, de pont ez a lényege. A végén pedig egy olyan nagy arculcsapást kap a kedves olvasó, hogy hirtelen azt sem tudja merre van jobbra. Én is, mint sokan mások, csak bámultam ki a fejemből, s pislogtam. Nem tudtam hova tenni, hogy-hogyan tudott az író ennyire az orromnál fogva vezetni… egyszóval: Lehengerlő!

Fitzeknek sikerült az, ami nagyon sok írónak nem: kétszáz oldalas regényben egy tökéletes, zseniális történetet írt meg. 5/10*

Szeretem az olyan könyveket,amikor azt se tudom hányadán is állok. Oldalról oldalra vesztettem el a fonalat,mire már azt hittem mindent értek. Nem lehetett tudni sosem,hogy most ki hazudik és ki képzelődik csak. Nekem nagyon tetszett a történet a meglepő fordulattal a végén.