A ​hatalom társadalma vagy a társadalom hatalma? 3 csillagozás

A közösségszervezés alapjai
Sebály Bernadett – Vojtonovszki Bálint (szerk.): A hatalom társadalma vagy a társadalom hatalma?

Társadalmunk ​intézményei csak a polgárok és azok csoportjainak aktív részvételére és cselekvésére építve tudnak igazán mindannyiunkért, a KÖZ javára működni.
Megfordítva ezt, az állampolgárok közösségeinek is képesnek kell lenniük arra, hogy a saját kezükbe vegyék életüket és ügyeiket, minden alkalommal, amikor a helyzet megköveteli a bátor, nyilvános kiállást.
A hatalom társadalma vagy a társadalom hatalma? című kötet olyan emberek számára ad iránymutatást, akik társadalmi változást szeretnének, és hisznek az összefogás erejében. Sebály Bernadett és Vojtonovszki Bálint nemcsak kiérlelt módszertant, hanem új szemléletet is közvetít: ez a közösségszervezés. A tanulmányok a jelen társadalom súlyos demokráciadeficitjére, az embert, a polgárt az állam, az intézmény mögé és alá utasító működésmódjára mutatnak rá. Mindeközben átadják a módszeres szerveződés kulisszatitkait, és a változásba vetett hit energiájával is feltöltik az olvasót.
Móra… (tovább)

>!
Napvilág, Budapest, 2016
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633383933 · Fordította: Nagy Nikoletta

Enciklopédia 1


Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Sebály Bernadett – Vojtonovszki Bálint (szerk.): A hatalom társadalma vagy a társadalom hatalma?

Szerintem arról a szóról, hogy közösségszervező, négy emberből háromnak egy művelődési ház ugrik be, valamint egy bajuszos fickó, aki ott néptánc-oktatásokat szokott tartani. Esetleg egy vőfély. Ami érthető. Pedig nem. A közösségszervező olyan személy, aki egy bizonyos cél érdekében együttműködő csoportot szervez azonos érdekű egyénekből, hogy valamiféle változást idézzen elő helyzetükben. (Tehát tulajdonképpen néptáncoktató is lehet. Meg vőfély.) Mondjuk ez a definíciós probléma már jelzi, hogy e válogatás fölött végig ott lebeg Damoklész kardjaként a kérdés: „Jó, jó. Amerikában. De nálunk?” Amire még a végén visszatérünk, de előbb végigmegyek a tanulmányokon.

1.) Marshall Ganz: Közösségszervezés. Tisztességes minikézikönyv. Semmi extra. Ha közösséget alakítok, majd megint átlapozom.
2.) Paul Kivel: Szociális ellátás vagy társadalmi változás? Elképesztően radikális tárgyalása annak, hogy aki dolgozóként részt vesz az állam szociális ellátórendszerében, azt végső soron nem az „uralkodó osztályok” hatalmának konzerválásáért küzd-e. spoiler Érdekes, bizonyos pontokon megfontolandó felvetés, de olyan egysíkú, néha a konteózás határait súroló hangnemben, ami engem eléggé távol tartott tőle. (Persze arrafelé a Kivel által használt marxista ízű szókészlethez talán nem tapad annyi történelmi kosz, mint itt. De nekem a legrosszabb társadalomtudományi munkák nyelvezete jutott eszembe róla az ’50-es évekből.)
3.) Ai-Jen Poo: Közösségszervezés szívvel-lélekkel. Nagyon amerikai. Érzelmek, érzelmek, érzelmek, lelkesedés két vödörrel. Poo lelkiismeretfurdalás nélkül felküldi védencei gyerekét a pódiumra, hogy anyu sorsának ecsetelésével könnyeket csaljon a hallgatóság szemébe. Mondjuk lehet, pont így működik. Nyilván jobb az együttérzésre apellálni, mint a paranoiára. (Ebben a tanulmányban találkoztam azzal, hogy a háztartási alkalmazottak a házmesterekkel meg a taxisokkal vállvetve küzdöttek Albanyban a jogaikért. Ami tök szép. És hát mi sem illusztrálja jobban, hogy mi is a mi nagy magyar problémánk.)
4.) Ronald A. Heifetz: Értékek a vezetésben. Heifetz igyekszik cáfolni, hogy a „vezetés” fogalmát lehet morális értékektől mentesen vizsgálni. Egyetértek vele. De lehetett volna mélyebb a tanulmány.
5.) Jan Rehmann: Interjú Willie Baptisttal. Beszélgetés egy közösségszervezővel többek között Martin Luther King Szegény Emberek Kampánya mozgalmáról. Helyenként elég meredek állításai vannak. Abcúg, FBI!
6.) Susan Stall – Randy Stocker: Közösségszervezés vagy szerveződő közösség? A nemi szerepek analógiájára a szerzők kidolgozzák a „férfias” és „nőies” közösségszervezés tulajdonságait, ahol az első csoport – amit Alinsky (lásd később) neve fémjelez – konfrontatív, zéróösszegű hatalmi játszmát játszik és a formális csoportban hisz, a második pedig együttműködő, kompromisszumkész és az informális szerveződésből indul ki. A kötet legjobb tanulmánya.
7.) Larry B. McNeil: A közösségszervezés „finom” oldala. A három kulcsfogalom: aktív odafigyelés, tudatosság, rítusok – és a haza fényre derül. Talán ki lehetett volna fejteni bővebben is.
8.) Joe Szakos – Kristin Layng Szakos: Bemutatkozik Nicholas Graber-Grace… A közösségszervező egy napja. Elolvastam. Ugorgyunk.
9.) Saul D. Alinsky: A hatalom folyamata. A közösségszervezés atyja és doyenje, Alinsky elmagyarázza, miért jó a konfrontatív ("férfias") technika. spoiler Nekem kicsit offenzív elképzelés.
10.) Jo Freeman: A strukturálatlanság zsarnoksága. Strukturáltság fontossága és a strukturálatlanság veszélyei az informális csoportokban, valamint a nőmozgalmak megújulásának szükségessége. Korrekt tanulmány.
11.) Mike Evans – George Goehl – Kim Bobo: Szerveződj! Egy bloomingtoni mozgalom sikertörténete. Ez is megvolt. Lapozzunk.
12.) Gary Sandusky: Közeli és személyes. A vidéki közösségszervezés csínja-bínja. Tudjátok, favágóinges, szakállas csávók puskával. „Hínnye, dejszen nem demokrata kend véletlenül?”
13.) Myles Horton – Judith Kohl – Herbert Kohl: A tisztesség szigetei. A közösségi oktatás holisztikus megközelítése. Aranyos – de magunk közt szólva túl holisztikus. Ha ennél holisztikusabb lenne, bizisten elkezdenék jógázni.

Kicsit csalódott vagyok, mert alapvetően ez az a kötet, ami úgy kellett ide, mint egy falat kenyér, de az elvárásaimnak nem tudott megfelelni. (Ettől függetlenül természetesen a közösségszervezést továbbra is olyan dolognak tartom, amire óriási szükség van.) Összességében két nagy hibája van, ami miatt kevésbé tetszett, mint párdarabja – bár mindkét hiba védhető. Az egyik, hogy nem igazán mély – ennek magyarázata, hogy a közösségszervezés gyakorlati foglalatosság, az elméleti megalapozottság csak másodlagos. A másik (ahogy a bevezetőben is utaltam rá) pedig az „amerikaiság”. Nem is arról van szó, hogy a kötet olyan politikai lényekről szól, akik itthoni szemmel időnként marslakónak tűnnek (Ember! Kiállnak a jogaikért! Nem csak pampognak ám!) – az, aki nem hiszi, hogy ezen a mentális állapoton változtathat idővel (lassan, fokozatosan), az tényleg ne menjen közösségszervezőnek. Inkább maradjon otthon a fotelben, és csinálja a híres magyar passzív ellenállást. Inkább az a gond, hogy az USA politikai rendszere egy föderalista berendezkedés, aminek következtében a kistérségi mozgalmaknak nagy tere van az érdekérvényesítésre. Ez a kelet-európai állam-egyén viszony kontextusában nem így működik. Ugyanakkor a közösségszervezés amerikai mozgalom, úgyhogy ha akarnának, se tudnának nem amerikai tanulmányokból válogatni. A magyar követőknek meg – gondolom – azon kell dolgozniuk, hogy merítve belőlük, de szabadon kezelve őket, kialakítsák az itthoni körülmények között is alkalmazható eljárásokat.

2 hozzászólás
>!
tiborszerintabor P
Sebály Bernadett – Vojtonovszki Bálint (szerk.): A hatalom társadalma vagy a társadalom hatalma?

A magyar társadalomban a közösségszervező a „kultúrházas” – de legalábbis olyan személy, aki a kultúra területén mozog, és akinek az a dolga, hogy programokat szervezzen. A közösségszervezésnek és -aktivizálásnak a „kulturális mozgósítás” csak egy része, tekintve, hogy a társadalmi életnek van más, ennél „fontosabb” területe is.

Milyen területeken jellemző az eredményes civil összefogás Magyarországon? Ilyen terület a munka (ld. szakterület-specifikus szakszervezetek, kamarák), a szegények egymással összefogása vagy a szegények segítése, a közös értékesítés és fogyasztás (ld. Hangya Szövetkezet), valamint kulturális vonatkozású mozgalmak (ld. Bokor bázisközösség, cserkészet, stb.). Ami látható: a szerveződések specifikus területeken jöttek létre, leginkább a gazdasági érdekérvényítés érdekében, illetve kulturális téren a szabadidő hasznos eltöltése céljából.

A hatalom, illetve a hatóságok segítésére, illetve kontrollálására vonatkozó civil kezdeményezések nem igazán voltak – pedig ebben nincs semmi különös. A politikai téren mozgó civilek, illetve azok szerveződései a politikai pártok munkáját kiegészíthetik, korrigálhatják, illetve a hatalmat kontrollálhatják, valamiféle egyensúlyt képezve – a társadalom jobb működése érdekében. Ha ez a vonatkozás hiányzik, vagy ha van, de ez politikai párt(ok)nak alárendelten működik, akkor ott baj van – vagy előbb-utóbb baj lesz.

Magyarországon jól működő, nagy taglétszámú szerveződéseket a szocializmus időszakában számoltak fel – és tette ezt a hatalom egy olyan ideológia nevében, amelynek a közösségi életet és a demokratikusságot kellett volna elvben támogatnia. Ami azért lássuk be, elgondolkodtató. Egyes területeken felszámoltak bizonyos szerveződéseket, mint amilyen a cserkészet, és létrehoztak helyettük szinte ugyanolyan szerveződést, de más ideológiai beállítódással (ld. kisdobos, úttörő mozgalom, termelőszövetkezetek). Ezek a torz kényszerszervezetek rosszul működtek, ezért „logikus módon” a közvagyon magánszemélyek tulajdona lett.

Viszonylag egyszerű egyébként, hogyan lehetnek sikeresek civilek, illetve civil szervezetek. Fontos összefogás esetén az egységességre törekvés, a közös cél és program, a kölcsönös egymásrautalság, a közösség aktivitása, illetve aktív kezdeményezőkészsége, valamint a szolidaritás, az egymás segítése és támogatása, a másikért kiállás, és nem utolsósorban a „minél nagyobb kiterjedtség” , ami az „erőt” biztosítja. Eredmények eléréséhez pedig fontosak a lelkes szervezők, a közösségi vezetők.

Ami a kötet tartalmát illeti: az alapvetően liberális beállítottságú tanulmányok jellemzően az amerikai viszonyokról szólnak, azaz a mű nem a mai magyar valóságra reflektál – ami nem jelenti azt, hogy nem lehet tanulni belőlük. A kötet tanulmányai összeválogatásának úgy lett volna azonban több haszna, ha a kötet magyar szerkesztői vagy felkért szakértők leírják az egyes tanulmányok után, hogy szerintük a leírtakból mit lehetne, vagy mit lenne érdemes Magyarországon hasznosítani.

A kötetből egy írást emelnék ki. Safranski A hatalom folyamata című rövid tanulmányában leírja, hogyan lehet hatékonyan „közösséget átalakítani”. Az első lépés a „felbújtás”, a közösség „indulatba hozása”, elégedetlenség szítása, illetve a fennálló rend szellemi bomlasztása, gyengítése. Ezt követi az elégedetlenek öntudatának és a szervezkedésbe vetett hitének erősítése. A szerveződés kialakítását követi a regnáló hatalommal szembeni konfliktus kiélezése a helyzet drasztikus megváltoztatása érdekében – eredmények eléréséig pedig a bizonytalanság és konfliktus fenntartása. A leírt, sokkolóan agresszív gondolatmenet egyvalamit biztosan nélkülöz: a józan megfontoltságot.


Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a hatalom eredendően rossz, aminek a birtokában korrupttá vagy gonosszá válunk. A hatalom nem eleve gonosz vagy jóságos, hanem egyfajta erő, amelyet tudunk jól és rosszul is használni. E kötet fő mondanivalója pedig éppen az, hogy a hatalom nem a politikusok és a gazdasági szereplők előjoga. A mi értelmezésünkben – a közösségszervezésben – a hatalom cselekvőképesség, ami mindenkit megillet.

13. oldal, Sebály Bernadett: Bevezető

Kapcsolódó szócikkek: hatalom
13 hozzászólás
>!
Kuszma P

A mai globalizált világunkban már végképp nem nehéz belátni, hogy minden személyes döntésünk fontos és felelős döntés. Mondhatni, politikai tett, mert fenntartja vagy leépíti az uralkodó társadalmi és gazdasági rendszert, és egy bizonyos értékrend megszilárdulásához járul hozzá. A személyes mindig politikai is egyben: a saját életünkben tapasztalt igazságtalanságnak, megfosztottságnak rendszerszintű okai vannak, tehát nem csak velünk történnek, és ezért a hosszú távú megoldás érdekében rendszerszinten kell rá választ keresnünk.

14. oldal, Sebály Bernadett: Bevezető

11 hozzászólás
>!
Kuszma P

A hatalom legalább két különböző módon működik. Hagyományosan „uralomként” gondolunk rá, függőségi viszonyként vagy dominanciaként. Úgy teszek szert hatalomra mások felett, hogy függővé teszem őket magamtól a szükséges erőforrásokhoz való hozzáférés tekintetében. Ez a hatalom azután hozzáférést ad nekem az erőforrásaikhoz oly feltételek mellett, melyek az én érdekeimet az ő rovásukra szolgálják. (…)
Van azonban egy másik módja is a hatalom értelmezésének – ez a „kapcsolatra építő hatalom”, más néven egymásrautaltság. Ha vannak olyan erőforrásaim, amilyenekre neked szükséged van, nekem pedig olyanok, amilyenekre nekem van szükségem, adott a lehetőség egy cserekapcsolatra, melynek révén megnő az együttes hatalmunk. Ezen felállás szerint a hatalom mozgósítása nem zéróösszegű játszma.

33-34. oldal, Marshall Ganz: Közösségszervezés

>!
Kuszma P

A Jézus-mozgalom – a korai keresztény mozgalom – például egy apró kis mozgalom volt, amely szembeszállt a Római Birodalommal, az addigi legnagyobb hatalmú politikai és gazdasági felépítménnyel. Ha felületesen szemléljük a korai keresztény mozgalmat, mondhatjuk, hogy elbukott, tehát irreális volt. Ám valójában az történt, hogy olyan hitelességre és befolyásra tett szert, hogy a római hatalomnak Poncius Pilátus jeruzsálemi kormányzó közreműködésével ki kellett végeznie, keresztre kellett feszítenie Jézus Krisztust. Tekinthetjük ezt kudarcnak és irreális próbálkozásnak, de igazából a Jézus képviselte értékek – az evangélium hirdetése a szegényeknek, a „legkisebb atyámfiai” felemelése, és egy olyan mozgalom megszervezése, amelynek a programja és erkölcsisége különbözött a Római Birodalométól – előkészítették a terepet a keresztény mozgalom erőteljes kibontakozásához, még Jézus Krisztus kivégzésével is.

118. oldal, Jan Rehmann: Interjú Willie Baptisttal

1 hozzászólás
>!
Papai_Aliz_Vilma

Közösségszervezés. Biztosan mindenkinek eszébe jut valami e szó hallatán, és kapcsolni tudja, próbálja valamilyen vélt vagy valós tevékenységhez, feladathoz.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Misetics Bálint (szerk.): Polgári engedetlenség és erőszakmentes ellenállás
Vojnits András: Zeusz trónja
Madas Edit – Monok István: A könyvkultúra Magyarországon a kezdetektől 1730-ig
Kiss János: Ércteleptan I-II.
Kriska György: Édesvízi gerinctelen állatok – határozó
Irina Radunszkaja: Őrült gondolatok
Bitskey István: Humanista erudíció és barokk világkép
A. Gergely András (szerk.): Másság – idegenség – elmozdulás
Antalóczy Zoltán: Szív- és érbetegségekről mindenkinek
Havasréti József: Tudományos írásmű