Minden ​szív kaput nyit (Csellengő gyerekek 1.) 226 csillagozás

Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit

Eleanor ​West otthona csellengő gyerekek számára.
Házalók, látogatók, vizsgálók kíméljenek!

A gyerekek hajlamosak eltünedezni, ha adja magát a lehetőség. Átlépnek a szekrény hátulján, becsusszannak egy tükörbe, beesnek a nyúl üregébe, vagy egy vén kútba, hogy aztán egy merőben más helyen bukkanjanak elő.

De a mágikus vidékek már semmi hasznát nem látják azoknak a gyerekeknek, akikből kifacsarták a csodát.

Nancy is utazott egyszer, aztán visszaküldték. Viszont mindaz, amit átélt a túloldalon… az ilyesmi megváltoztatja az embert. A West kisasszony gondjaira bízott gyerekek nagyon is meg tudják érteni. Ugyanis mindnyájan keresik a visszautat saját fantasztikus világukba.

Nancy érkezése azonban komoly változást hoz az Otthonba. Valamiféle sötétség ólálkodik a sarkok mögött, és amikor elszabadul a pokol, Nancy és újdonsült iskolatársai lesznek azok, akiknek a rejtély végére kell járnia.

Kerül, amibe kerül.

„Seanan McGuire már jó… (tovább)

Tagok ajánlása: 16 éves kortól

>!
Fumax, Budapest, 2018
160 oldal · ISBN: 9789634700845 · Fordította: Miks-Rédai Viktória
>!
Fumax, Budapest, 2018
160 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634700227 · Fordította: Miks-Rédai Viktória

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Kade · Sumi · Nancy Whitman · Eleanor West


Kedvencelte 25

Most olvassa 7

Várólistára tette 194

Kívánságlistára tette 256

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

>!
charon IP
Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit

Tizenévesen gondolkodás nélkül átléptem volna az ajtón. A világom talán egy sziklás, viharos óceánpart lett volna, ahol a sirályok és fókák beszélik az emberek nyelvét, az emberek száját viszont összeöltötték, és szavak helyett egymás érzései kavarognak bennünk, a másiknak okozott öröm vagy fájdalom.

Aztán felnőttem.

Erről szól a Minden szív kaput nyit. Arról az időszakról, amikor valaki kamaszként nem találja a helyét a világban, olyan csorba kulcs, amely egyetlen zárba sem illik, aztán mégis kap egy bizarr helyet, ami személyesen neki készült. A különcségek itt otthonossá válnak, legyen az szivárványország tiritarkasága vagy a holtak csarnokának éjsötétje. A saját világukban ezek a csellengő kamaszok a főszereplők, ők alakítják a dolgok folyását, hercegek, világmegváltók lesznek, őrült tudósok laboránsává válnak: azt kapják, ami őket boldoggá teszi. Ezért annyira fájdalmas a visszatérés, ezért szükséges a rehabilitáció, hogy egyáltalán be tudjanak illeszkedni a való világba – hogy felnőjenek.

Direkt szimbolikával, de nagyon szépen elmesélt ifjúsági történet ez. A szereplők harsány megjelenésükkel animekaraktereket idéznek – Nancy haja megőszült, amint a Halál végigsimította, csak ujjai nyomán maradt ott öt fekete csík –, és az ötletekre is ez a tűzijátékszerűség jellemző, rengeteg felvillantott világ és lehetőség, ami így, ebben a tömör kifejtetlenségben működik igazán. Avagy nem bánom, hogy a kisregényben több az Oktalanság, mint a Logika, és szerencsére a Romlottság is, mint az Erényesség. A cukros, idillien látomásszerű világábrázolást szépen ellensúlyozza a második felére elharapódzó brutalitás, és így még a nyomozás alibi-egyszerűsége sem zavart a kelleténél jobban. És bár a világról rengeteget lehetne még mesélni, ez a premissza ilyen terjedelmet kívánt, így működik erőteljesen.

Remélem, olvasni fogják azok, akik még reménykednek benne, hogy egy elhagyott kútban vagy egy gyufás skatulya mélyén felbukkan az ajtajuk; és azok is, akik már visszatértek.

>!
wzsuzsanna P
Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit

Rettenetesen vártam ezt a könyvet, pedig nem volt rá különösebb okom, mint a csábító fülszöveg és az a megmagyarázhatatlan erő, ami vonzott hozzá. Ilyenkor persze mindig kétesélyes a dolog: vagy hatalmas bukta és csalódás a vége, vagy pedig beüt a csoda, és azt érzem, olyan könyvet olvasok, amit mintha személy szerint nekem írtak volna. Szerencsére ez most a második forgatókönyv szerint alakult.
Maga a történet elég rövidke a 160 oldalával, de annál tartalmasabb. Ahogy a fülszövegből is kiderül, egy bentlakásos iskolában játszódik, ahová olyan gyerekek kerülnek, akik egyszer már jártak egy másik világban, csak valamiért visszakerültek a hétköznapokba, és most nem találják a helyüket. Az iskola vezetője, Eleanor maga is kaput nyitott egyszer saját igazi otthonába, ezért pontosan érti azt a végtelen fájdalmat és magányosságot, amit ezek a kitaszított fiatalok éreznek. Nem is kecsegteti őket hiú reménnyel: könnyen meglehet, hogy soha többé nem találják meg a visszavezető utat, így az egyetlen céljuk az maradhat, hogy valahogy megpróbáljanak túlélni és továbblépni ezzel a hihetetlen ürességgel a szívükben. (…)
Tényleg akkora hatással volt rám minden sora, hogy nagyon nehéz összefüggően és értelmesen leírni, pontosan mit is szerettem benne annyira. Egyrészt nagyon mély azonosságot érzek ezekkel a gyerekekkel és a fájdalmukkal, akik valaha az életben megtapasztaltak egy másik világot és valóságot, amiből kiszakadva csak üresség maradt bennük. Nagyon tetszik az is, hogy ez az alaphelyzet kellőképpen szimbolikus ahhoz, hogy bármit bele lehessen látni, bármilyen veszteséget vagy magányosságot, hiszen nem az a fontos, hogy konkrétan milyen kontextusban kerül elő az érzés, hanem az, hogy valószínűleg mindenki átélte már. Nagyon szerettem azt a borús, sötét, mégis gyönyörű atmoszférát, amit teremtett, ami egyszerre készteti az embert emlékezésre és önreflexióra. Imádtam, ahogy az írónő játszik a műfajokkal, hiszen a horror vagy a fantasy éppúgy természetes építőeleme ennek a történetnek, mint az ösztöneinkhez visszanyúló danse macabre.
Az pedig már csak hab a tortán, hogy maga a szöveg gyönyörűséges és kifejező, és bár nem olvastam eredetiben, biztos vagyok benne, hogy ebben nagy szerepe volt Miks-Rédai Viktória fordítói munkájának. Teljesen egyértelműen kedvenc lett, szépen elfoglalta a helyét abban a sorban, ahol Neil Gaiman, Philip Pullman és Peter S. Beagle már jó ideje dolgozik azon, hogy megnyissa az én ajtómat, amin keresztül egyszer hazajutok. (…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.hu/2018/04/minden-sziv-kapu…

4 hozzászólás
>!
Gaura_Ágnes IP
Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit

Azt hiszem, így kell felnövéstörténet-fantasyt írni anélkül, hogy elcsépelt elemekből építkeznénk. Erőteljesen, bár nem tökéletesen megírt kisregény, mert számomra több ponton is hiteltelen az intézetvezető reakciója, de ez engem most csak egy félcsillagnyira zavart. Hogy miért? Mert McGuire regényét metaforikus szövegként jó olvasni. Ilyen értelemben helyezi a kamaszkor egyeseknek feldolgozhatatlan, traumatikus életszakaszát szimbolikus, mágikus terekbe, melyekbe a szív rezdüléseire (az igazi személyiség csak más, fantasztikus terekben kibontakozható jellemvonásaira) rezonáló portálokon keresztül vezet az út. Ennek megfelelően ez bizony sötét fantasy, amikbe olyan elemek is keverednek, amelyek normális körülmények között nem szerepelnek YA regényekben (pl. csonkolás) – de ezek nem funkciótlan komponensek, még ha meg is lepődünk azon, hogy a szöveg második fele váratlanul átcsap véres-nyomozós sztoriba. Bár rokonítható a Gaiman-féle fejlődésregények dark fantasy koncepciójával, McGuire kisregénye keményebb és fájdalmasabb, mert alapvetően nem a szokásos felnőtté válás nehéz, de szükségszerű folyamatát ábrázolja a fantasy eszközeivel, hanem azokra a kamaszokra koncentrál, akiknek sokkal nehezebb – ha nem lehetetlen – megtalálni önmagukat és önmaguk helyét ebben a világban. Fontos mű, megérdemelten kapta a díjakat a hibái ellenére is, és alig várom, hogy olvassam a folytatásait. (@Disznóparéj_HVP-nek örök hála, amiért a kezembe nyomta tegnap késő este!)

>!
Niitaa P
Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
http://niitaabell.blogspot.hu/2018/05/seanan-mcguire-mi…

"Többet kaptam tőle, mint amire számítottam. Engem teljesen beszippantott Seanan McGuire világa, az összes furcsaságával együtt. Élvezettel faltam a sorokat, hiszen egy nagyszerű történet elevenedett meg a szemeink előtt, ugyanakkor nem tudok elvonatkoztatni attól az érzéstől, hogy ebből sokkalta többet is ki lehetett volna hozni. Egy elvesztegetett lehetőségnek látom, hiszen több ki nem aknázott remek fordulat is még ott ül benne, amik már sosem törhetnek a magasba.
A végső megítélésem ugyanakkor pozitív a könyvről. Szerettem a könnyű humort, ami átlengi, s azokat az életigazságokat melyeket erősen kimond.
Reményeim szerint a folytatásban többet fogunk kapni, minden szempontból. Mindenesetre kíváncsian várom. Úgy érzem, van benne potenciál, s megérdemli az esélyt a folytatás is.

A Minden szív kaput nyit reménnyel tölti el az olvasót, hogy létezhetnek más csodálatos és borzalmas világok is a miénken kívül, s hogy mindenkinek lehetősége van nagyobbá válni, ha elég bátor és kitartó hozzá."

2 hozzászólás
>!
lilla_csanyi
Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit

Nagyon vegyesek az érzéseim ezzel a kisregénnyel kapcsolatban.
Egyrészt van egy nagyon jó alapötlet, és elindul egy ilyen kedves, Gaimanes hangulattal. Elkezdünk megismerkedni a könyv világával, ami tényleg, igazán érdekes, de sajnos a kötet túl rövid ahhoz, hogy igazán elmerüljünk benne.
Vannak ilyen kicsit Tim Burtonös, különc karaktereink, akik a rózsaszín unikornisos világok helyett sokkal sötétebb helyeken jártak, ezért számkivetettek a számkivetettek között is.
Kapunk egy kis nyomozgatást is, amihez ismét csak túl rövid a könyv, hogy igazán érdekes legyen, de cserébe átlendíti a történetet a második felében egy 180 fokos fordulattal gore horrorba, ami számomra érthetetlen és indokolatlan volt.
Ezeket még meg tudnám bocsátani, mert végül is sorozat nyitó kötet, majd elmerülünk a világban később, majd letisztul hogy milyen lesz a végső hangulata a könyvnek…
De az, hogy gyerek karakterek szájába erőltetjük a saját politikai nézeteinket, úgy hogy az se nem odaillő, se nem indokolt, totál kizökkentő, zavaró és még fel is b*ssza az ember agyát, mert azonnal az jut eszedbe, hogy „Ahha, szóval a mágikus receptje a Hugo, Locus és Nebula díjnak véletlenül sem a tehetség, hanem a patikamérlegen kiszámított gender bender, aszexualitás és női felsőbbrendűség toposzainak kutyuléka…”
De most komolyan. Aktuálpolitikát lehet mesterien is belesimítani egy fantasy történetbe, lsd. Ötödik évszak, Acél emléke. De Ringil és Essun felnőtt karakterek, kegyetlen, realisztikus világokban, saját keserű tapasztalatokkal és világképpel. Ez így mégiscsak nagyon más, mint egy gyerek szájába adni oda nagyon nem illő dolgokat.
Valószínűleg elolvasom a következő kötetet, mert érdekel, hogy milyen irányt vesz a történet, de a tavalyi tapasztalataim megerősítést nyertek…Ha még egyszer elcsábulok valamire, aminek csak a fülszövege tetszik, de nem tudok róla semmit, nincsenek róla vélemények ismerősöktől, akkor inkább felgyújtok egy 5000-est, mert ugyanott vagyunk.

12 hozzászólás
>!
Cintia9910
Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit

Eddig mindig csak a történetnek azt a részét ismertük, hogy mi történik ha valaki egy új világba csöppen. Seanan McGuire kiforgatta a mesét, és megtudhattuk mi van akkor ha vissza kell térni a valóságba. Szerintem ez rendkívül ötletes és kreatív. A történetben megjelenő karakterek nagyon egyedi személyiséggel rendelkeznek és az olvasót nagyon kíváncsivá teszik, hogy vajon ők melyik világból jöttek vissza. Szerintem ez egy nagyon erős dark fantasy kötet, amit érdemes elolvasni, mert sokat ad az embernek ! Úgy gondolom, hogy ennek a történetnek van mögöttes tartalma, tehát lehet akár a kamaszkor nehézségei is, vagy a társadalomba való elhelyezkedés,ami mint háttérgondolat megjelenik a kötetben. Bár ez már lehet kicsit túl van gondolva. A lényegen nem változtat, ez egy nagyon erős kötet, a maga 160 oldalával !

https://papirravetettgondolataim.blogspot.com/2019/10/u…

>!
tinuviel89
Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit

Csodálatos és szívszorító. Meglepően rövid, nagyon tömör. Többet később.

2 hozzászólás
>!
Tigrincs
Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit

Tévedésből olvastam el, a borítólapon emlegetett díjesőből azt gondoltam, hogy ez valami összetettebb, kreatívabb hűha dolog lesz, de sajnos nem lett, ráadásul YA, tele szájbarágós magyarázatokkal.
Értem, persze, hogy spoiler Mondjuk talán igazából az is. Sokféleképpen értelmezhető történet amúgy, sok lehetőséget rejtett volna még a kidolgozása.
Egyébként pedig olyan szép borítója van és a korrektúra is majdnem tökéletes, látszik, hogy foglalkoztak vele. Könnyed, nyári olvasmány, aminek nem én voltam a célközönsége, ízléskérdés is, hogy nem lettem a rajongója, ezért aztán nem is pontoztam le nagyon.

>!
NewL P
Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit

Sokkal komolyabb történet volt, mint amire számítottam, és a rövidsége ellenére egy nagyon komplex történetet tudott elmesélni. Szerettem. Hol a következő rész?

9 hozzászólás
>!
M_Annie_99
Seanan McGuire: Minden szív kaput nyit

Ó, ha tudnátok, hogy most mennyire melankolikus hangulatban vagyok, ahogyan közvetlenül az olvasás befejezése után írom ezt az értékelést. Egyszerűen nem is tudom pontosan megfogalmazni, hogy milyen érzéseket keltett bennem ez a rövidke regény. Annak ellenére, hogy ilyen rövid, sokkal több mondanivalót hordoz, mint néhány több száz oldalas kötet.

„Eleanor West napjai azzal teltek, hogy megadja nekik, amiben ő maga sosem részesült, és remélte, hogy egy napon mindez elégnek bizonyul, hogy megfizesse útját oda, ahová tartozik.”

Induljunk ki az alapötletből: a gyerekek képesek eltünedezni különböző portálokon keresztül, amik a legérdekesebb helyekről nyílhatnak – igen, gondoljunk csak itt a sokunk által szeretett Narniára, ahol a szereplőink a szekrényen keresztül tudnak átlépni a mesés kis világukba.
A mi történetünkben fiúk és lányok, kicsik és nagyok egyaránt át tudnak lépni olyan helyekre, olyan országokba, amik számukra tökéletesek – és ahol ténylegesen otthonra lelhetnek. Ezek az átjárók pedig a legfurcsább helyekről is nyílhatnak: egy öreg ládából, egy tükörből, vagy akár egyenesen egy nyúl üregéből is.
A lényeg azonban mindig ugyanaz: akik egyszer elvándorolnak, azok egy életre megváltoznak, s örökké visszavágynak.

„Fogalmazd meg a lehetetlent, sződd mesébe, és irányíthatod.”

A főszereplőnk Nancy, akinek az érkezésével fenekestül felfordul Eleanor West csellengő gyermekek számára fenntartott otthona. Minden a lehető legtermészetesebb módon történik, az új diák elhelyezkedését követő pár napot követően már be is következik az első olyan eset, ami egyből rá tereli a gyanút. Ez ismerős, nem? Azonban az egész intézményt körüllengő titokzatosság és furcsaság miatt senkire sem lehet egyértelműen rábizonyítani semmit – ez pedig mi mást is jelentene, minthogy felüti a fejét a gyanakvás és mindenki retteg mindenkitől?

„A szülők nem mindig szeretik beismerni, ha a dolgok megváltoznak. Azt akarják, hogy a világ éppen olyan maradjon, mint mielőtt a gyerekük elindult az életüket megváltoztató kalandra, és ha a világ nem engedelmeskedik, megpróbálják belepréselni a számukra épített dobozokba.”

Miután fordult a kocka, és minden kellően megváltozott, Nancy és újdonsült barátai próbálnak valamilyen épkézláb megoldást találni a hirtelen jött fordulatokra, a megannyi ujjal – mutogatok – a – másikra helyzet közepette.

„Sumi elhallgatott, lélegzetet vett, aztán folytatta. (…)
– Az ember sose gondol bele, hogy onnan is idekeveredhet valaki, nem mindig csak innen oda. Talán a falak nem is olyan átjárhatatlanok, mint azt hisszük.”

Az egész kötet egy olyan fantasztikus világba kalauzol el minket, hogy az olvasó csak ámul és bámul, s biztos vagyok benne már csak saját magamból kiindulva, hogy titkon azon jár az esze olvasás közben, milyen lenne, ha ő maga is találna egy átjárót, mondjuk egy odvas fában, és akaratlanul is egy egészen másik univerzumba csöppenne bele. Most mondjátok, hogy Ti nem agyalnátok ezen! Na, ugye, én is bevallottam, nem kell itt titkolózni :D

„Csak mentem előre, mert … mert … (…) Mert időtlen idők óta most először érezte úgy, hogy hazafelé tart, és ez az érzés elegendő volt, hogy megmozdítsa a lábát, eleinte lassan, aztán egyre gyorsabban, amíg végül már rohant a tiszta éjjelen át, és semmi sem számított, nem számított soha már …”

A történetet számomra a szereplők tették igazán színessé, és egyedivé. Mindegyikük egy külön lélek, s ennél jobban nem is különbözhetnének egymástól, de pont ez az, ami összetartja őket, mert egyetlen dologban mindannyian megegyeznek: abban a tényezőben, ami egytől – egyig megváltoztatta őket. Ez pedig nem más, mint az a rengeteg, különböző portál, ami elragadta őket a hétköznapi életükből.

„Nem szabad azért becsukni az ajtókat, mert nem tetszik, ami a másik oldalon van.”

Az összes gyerek közül a legnagyobb kedvencem Sumi volt, akinél szeleburdibb, és életvidámabb egyéniséget még életemben nem láttam. :D Automatikusan elkezdtem vigyorogni, mint a tejbetök, amikor éppen színen volt. Azt hiszem, én még jobban is örültem a főszereplőnknél, hogy Sumi lett a szobatársa. :’D

A többiek közül Kade, Jack és Christopher karaktere sikerült igazán érdekesre, és a legmorbidabb mind közül talán Jill volt. Esküszöm, felváltva borzongtam és figyeltem feszülten olvasás közben – nekem elképesztően tetszett, hogy majdnem velem egykorúaknak ennyire összetett, s érdekfeszítő személyisége van, pusztán egy kalandnak betudható utazásnak köszönhetően.

„Nancy számára évek teltek el, nekik csak hónapok. Még mindig azt hitték, hogy festi a haját. Még mindig azt hitték, hogy egyszer majd elmondja hol volt.”

Én személy szerint csak egy dolgot sajnálok a könyvet illetően, méghozzá azt, hogy ilyen rövidke. Ó, Seanan Mcguire, miért csak 160 oldalt írtál? Ez az, szeretem a szenvedős költői kérdéseket :D Ha tudnátok, mennyire bele lehet merülni, s elveszni a lapok között, higgyetek nekem, Ti is azt kívánnátok, bárcsak olvashatnátok még, és még. A világ felépítése egyenesen lélegzetelállító, engem az írónő megvett kilóra már csak ezzel a részével az alkotásának.

Tiszta szívvel tudom ajánlani ezt a kötetet minden fantasy kedvelőnek, mint József Attila – oké, sok volt a magyar tétel, nézzétek el nekem :’D mert a Minden szív kaput nyit garantáltan megtalálja a Ti szívetekhez vezető ajtót is – már csak az a kérdés, hogy beléptek-e rajta, vagy sem! ;)

http://pagebypagewithanne.blogspot.com/2018/05/ertekele…


Népszerű idézetek

>!
wzsuzsanna P

Nem szabad azért becsukni az ajtókat, mert nem tetszik, ami a másik oldalon van.

51. oldal

>!
Ocifer

Nem vagy senki szivárványa.
Nem vagy senki hercegnője.
Nem vagy senki ajtaja, csak a magadé, és az egyetlen, aki megmondhatja neked, mi lesz a történeted vége, te magad vagy.

159. oldal

>!
Molymacska P

Egyesek azt hiszik, erős csak a mozgásból születhet. Tévednek. A hegy éppen olyan erős, mint a dagály éppen csak… másképp.

30. oldal

>!
Molymacska P

– (…) Észrevesszük, ha egy férfi elhallgat. De a lényeg a nők hallgatása.

54. oldal

>!
Molymacska P

Mert a remény olyan kés, ami átmetszi a világok alapzatát is.

26. oldal

>!
Molymacska P

A remény gonosz. A remény azt jelenti, hogy belekapaszkodsz a dolgokba, amelyek többé sosem lesznek ugyanolyanok, és cseppenként vérzel el, amíg semmi sem marad belőled.

26. oldal

>!
ap358 P

Fogalmazd meg a lehetetlent, sződd mesébe, és irányíthatod.

12. oldal

>!
Molymacska P

A szeretetük meg akarta javítani őt, és nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy egyáltalán nem romlott el.

79. oldal


A sorozat következő kötete

Csellengő gyerekek sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Neil Gaiman: Coraline
Neil Gaiman: A temető könyve
Victoria Schwab: Egy sötét duett
Rachel Caine: Az üvegház
Jon Sprunk: Az Árny fia
Dan Wells: Nem akarlak megölni
N. K. Jemisin: A megkövült égbolt
Neil Gaiman: Amerikai istenek
Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet
Stephen King – Peter Straub: A talizmán