This isn’t a place for lies or pretending everything is all right. We know everything is not all right.
This world is unforgiving and cruel to those it judges as even the slightest bit outside the norm.
Together, they walked across the property, the girl, the boy, and the dancing skeleton wrapped in rainbows.
* * *
Ez a könyv majdnem három éve porosodott a képzeletbeli majd-egyszer-talán elolvasom polcomon, de lehet, hogy sosem kezdek bele, ha a Tor nem pottyantja az ölembe tavaly november végén. Pedig… ha valaki szólt volna, hogy milyen csodálatosan elba… out of box karakterekkel van tele a történet, már rég nekiültem volna.
Multiverzum-rajongó vagyok. Ez persze még nem garantál semmit, de emellett nagyon kedvelem azokat a karaktereket, akik kilógnak a tömegből, főleg, amikor a saját nézőpontjuk szerint köszönik, rendben vannak, nincs velük semmi probléma, csak éppen a normálisnak, konvencionálisnak definiált világ nem tudja értelmezni őket.
És amikor a multiverzum különcei ilyen-olyan okból visszatérnek az Üveghegyről, vagy kimásznak az ágy alatti árnyéktócsából, hogy aztán egy helyre gyülekezzenek… olyankor elfog a hazatértem életérzés.
Az Every Heart a Doorway szerintem egyértelműen világ- és hangulatteremtő kisregény. Egy csodálatos egyveleg, olyan formán, amikor a szivárvány és a tarkabarka tündérke beles az árnyékba, és a sarokban rejtőző csápok mögül egy embervő zombiunikornis néz vissza. Minden gyerek másik világban járt, más élményeket, más traumákat éltek át. Ez egyik oldalról nagyon erős hangsúlyt ad a helyét kereső, de nem találó tinédzser szerepkörnek, mégis egymáshoz hasonlóvá teszi ezeket a teljesen különböző kölköket.
Azt mondjuk sajnáltam, hogy a könyv hossza, és a gárda létszáma miatt viszonylag kevés idő jutott az egyes szereplőkre, amit kaptunk, az viszont elég tömény volt ahhoz, hogy egy pillanatig se legyen unalmas, ráadásul a lényegi jellemvonásokat elég jól megragadta.
A teljesség kedvéért a könyvnek volt egy krimi-jellegű története. Ötletnek rendben volt, de amúgy eléggé vérszegény. Komolyan: még meg sem öltek senkit, de már megmondtam a gyilkost… Arra azért jó volt, hogy összeterelje a főbb szereplőket, és kicsit ide-oda mozgassa őket. Őszintén szeretnék fújni a krimi-szálra, mert amikor ennyire gyenge, arra nagyon szoktam fújni, de a világ és a hangulat egyértelműen levett a lábamról, ezért csak egy kicsit teszem.