Végzetes ​szövetség (Star Wars: The Old Republic 1.) 82% 128 csillagozás

Évek óta nem olvastam Star Wars regényt, így vettem a kezembe ezt a kötetet. Már jó ideje szemeztem vele, a fülszövegét kifejezetten érdekesnek találtam, maga a történet pedig abszolút felülmúlta a várakozásomat. A több, egyenrangú szereplő szépen kidolgozott, és a történet is sodró lendületű, néha kevésbé, de még pont nem fordul át unalmasba. Számomra az SW-hangulatot is tökéletesen visszaadta. Ezek után több SW-kötetre is sort fogok keríteni.

Minthogy az első Star Wars regény olvasásom, nem volt semmilyen elvárásom vele szemben. Kb az hogy ne legyen rossz.
Nekem úgy tűnik ez a történet feszeget bizonyos határokat. (Karakterek, galaxis, technológia, ami nekem tetszik.) Mind szereplők, mind események terén elégedett vagyok, bár különleges nem voltak, de nem vártam ilyesmit most. Kicsit mintha elrugaszkodott lenne, de nem ostobán, és bárgyún, és nekem most pont ez kellett.
Jónak ígérkeznek az Old Republic regények. Valahogy a sok Sith, sok Jedi felállás jobban fel keltette az érdeklődésemet, kíváncsivá tett. Sokkal több lehetőség van bennük mint a klasszikus idővonalban. És őszintén szólva nem nagyon akarok még több Skywalkert.
spoiler

Egy kissé lassan indult be a story. Csak a könyv végén érünk el a fülszövegben említett szövetségig, addig látszólag végcél nélkül történnek az események. A karakterek közül senki sem igazán kiemelkedő. Ez a könyv nem korszakalkotó a Star Wars könyvek sorában, nem egy kihagyhatatlan mestermű, de szórakoztató, egy olvasásnak tökéletes.

Vegyes érzésekkel vágtam neki a könyvnek: egyrészt nagyon kíváncsi voltam, hiszen a Régi Köztársaság fennállásának ideje számos kiaknázatlan lehetőséget rejt, amelyeket kihasználva nagyszerű regények születhetnek (lásd: Darth Bane-trilógia); másrészt azonban Sean Williams legutóbbi kötete óriási csalódás volt, így féltem, hogy a mostani alapanyagból is csak közepes eredmény születik. Szerencsére nem így lett, a Végzetes szövetség egy izgalmas és szórakoztató regény, még ha nem is mentes minden hibától.
Egy sok szereplőt mozgató, viszonylag összetett cselekménnyel rendelkező könyv megírása nem feltétlenül egyszerű, de a szerző korrekten megoldja feladatát, s hiába a játék közelsége, nem válik súlytalanná vagy logikátlanná a történet. Egymást váltják a látványos űrcsaták és az akciódús jelenetek (bár kicsit lassan indulnak be az események), miközben az egyébként érdekes és szimpatikus karakterek is közelebb kerülnek hozzánk – ha túl részletes jellemrajzot nem is kapunk, legalább túl sablonosan sincsenek ábrázolva. A kor szellemisége többé-kevésbé átérezhető, de a sajátosságokat (nagyszámú Sith-rend) kicsit jobban is ki lehetett volna használni.
A Végzetes szövetség szinte hibátlanul felel meg a hasonló könyvekkel szemben támasztott elvárásaimnak, csak ajánlani tudom a Star Wars-univerzum iránt érdeklődőknek.
Bővebben az ekultúrán.

Az eddigi legjobb TOR regény amit olvastam. Valószínűleg a Megsemmisítés ezen már nem nagyon fog változtatni. Kezdetben kicsit féltem, hogy a sok szereplő miatt követhetetlen és kidolgozatlan lesz, de kellemesen csalódtam. Érdekes a koncepció, hogy a játék mind a nyolc kasztját megszemélyesíti egy-egy szereplő. Az ellenség erős, mégis szinte motiváció nélküli, ezért inkább az az érdekes a történetetben, hogy sikerül-e fenntartani a kényszerszövetséget.

Izgalmas, fordulatos, kiszámíthatatlan történet.
Véleményem és bemutató az alábbi videóban: http://youtu.be/UjXHyzBT5K8

Véleményem további Star Wars könyvekről: http://goo.gl/XBEwd

Nagyon nehezen rágtam át magam a sztorin. Igazából csak a tisztesség, és @Somogyip barátom kapcsolódó kihívása motivált arra hogy végignyomjam. A sztori, a szereplők, a helyszínek-igazából semmi nem kapcsolódik a mostanra elég alaposan kidolgozott Star Wars univerzumba. A sztori igazából egy sci-finek elmenne, de annyira más irányú a történet, mint az SW történetei, hogy teljesen kilóg belőle, egy értelmezhetetlen mellékszál a nagy egészben. A ’90es évek könnykiadási-vadnyugati hangulata jut eszembe, mikor például a Csillagok Háborújához is jelentek meg az ehhez hasonló „folytatások” és „előzmények”. Szóval nagyon nem jó szerintem…a mai SW színvonalhoz képest pedig (Darth BAne, Darth Plaguis, RC sorozat) különösen gyengusz.

Nem volt rossz, de olyan igazán nem nyerte el a tetszésemet. Értem én, h nyolc főszereplő karaktert kellett kidolgozni, és ez egész jól sikerült is, némelyek persze nagyobb szerepet kaptak, mint mások. Talán a kém Ula volt a legérdekesebb, karakter, abból a szempontból, hogy hasonlóval eddig nemigen találkoztam.
Ennek ellenére se éreztem indokoltnak ezt a hosszú terjedelmet, elvégre többé kevésbé egy szálon fut a cselekmény.
Sokszor beleszürkültönk a lövöldözésbe, kardozásba, „cséplésbe”, amivel lehet a játék hangulatát akarta felidézni, azt nem volt még alkalmam kipróbálni sajnos.
A végkifejletben meg voltak jó ötletek, de összességében nem éreztem egy nagy katarzist. Egynek mindenesetre jó volt, hangulatos és olyakor vicces is.

Eddig mindegyik TOR történettel meg voltam elégedve, sőt, nem is nagyon tudom eldönteni, hogy az Árulás vagy a Végzetes szövetség tetszett-e jobban. Ebben több a szereplő, az elején még kicsit talán nehéz is követni, hogy éppen ki hol van és mit csinál, de aztán összefutnak a szálak és egyik kisebb csata követi a másikat, le se lehet tenni a könyvet.

Szövevényes történet, aminek a szálai úgy kergetik egymást, mint egy rakás veszett kutya. De épp ezért érdekes és izgalmas és talán épp ezért az első regény a sorozatban (A Revan és az Árulás után), amiben tényleg éreztem azt a bizonyos Star Wars-hangulatot.
Viszont immáron harmadik elolvasott kötetként a ciklusból, meggyőzött, bárki bármit is mond, bármilyen sorrendben adták ki őket, szerintem határozottan érdemesebb kronológiai sorrendben (vagyis Revan, Árulás, Végzetes szövetség, Megsemmisítés) olvasni a sorozat részeit. Nem hinném azért, hogy az ember másképp meg lenne lőve tőlük, de sok utalás csak így kap teljesen értelmet.
Egyetlen különösebb hibáját tudnám csak megemlíteni, az viszont orbitális. Nevezetesen az, hogy ennek inkább egy húsz-harminc-negyven kötetes sorozatnak a közepe tájékán elhelyezkedő kötetének kellene lennie. Nagyon érződik rajta, hogy a szerzőnek nem volt elég oldalszáma kifejteni azt, amit szeretett volna, és olyan dolgokra utalgat, amikről nem létezik regény. (Sejthetően azért, ami a legrosszabb, mert terveztek ezekre az utalásokra épülő regényeket, amik viszont végül nem készültek el.)
Ennek ellenére mindenkinek ajánlanám, aki szereti a Star Wars-t és a franchise nevének hallatán nem csak a filmek karakterei és helyszínei jutnak eszébe.

A pontozásnál a négy, illetve a négy és fél csillag között vacilláltam, de mivel legalább néhány fejezetben képes volt teljesen magába szippantani és ismét visszarepíteni abba a Star Wars univerzumba, amit megismertem, megérdemli a jobbat.

Részletesebb vélemény a blogomon:
http://triszkelion-konyvespolc.blogspot.hu/2016/06/sean…