Most ​vagy mindörökké 6 csillagozás

Tiszteletreméltó erőfeszítés, hogy szerény matematikával (sőt, jóformán matematika nélkül), érthető szavakkal és egyenletes színvonalon mutassa be a kíváncsi laikusoknak az idő természetét, s az idő fogalmával kapcsolatos legújabb (igaz, immáron tíz éves – a könyv eredetileg 2010-ben jelent meg) eredményeket.

A klasszikus fizika, a newtoni mechanika egyszerű világképével indít, hogy a relativitás elmélete, az entrópia hőtani és statisztikus mechanikai definíciói segítségével, s a kvantummechanika fogalmain keresztül elvezessen minket a kozmológia legújabb elméleteihez, a fekete lyukak párolgásához, a folyamatosan táguló univerzum, a Nagy Bumm, és a mi világunkat számtalan más világgal együtt befogadó multiverzum ideájához. A merész (bár kísérletileg nem igazolt, talán soha nem is igazolható) világmodellek az utolsó, 15. fejezetben megerősítik az olvasó érzését: a természetfilozófia szerepét teljes mértékben átvették a természettudományok, s ha valaki az idő természetére kíváncsi, Heidegger bárgyú röfögése helyett ebben a kötetben megtalálja az igazi metafizikát. Merész, de logikusan felépülő spekulációkban lehet részünk, s ha a kötet konklúziója, mely szerint a világ pontos működése, s vele az idő valódi jellege még homályos, el is szomoríthatja az olvasót, de a kutatások eddigi folyamatának leírása meggyőzően mutatja, hogy az ezekről alkotott kép napról napra élesebb.

A fejezetek javarészt egyenszilárdságúak, furcsa módon épp a relativitáselméletről szóló részt találtam egy kicsit gyengébbnek (itt esetleg érdemes Einstein saját kis könyvecskéjét Albert Einstein: A speciális és általános relativitás elmélete hozzáolvasni), de az ábraanyag jól áttekinthető, és nagyban segíti a szövegben leírtak megértését. Én, mint műszaki képzettségű, kb. egy hét alatt tudtam le; a fizikában kevésbé jártasoknak kb. két hetet javasolnék, naponta egy-egy fejezetet (hogy az új fogalmak napi dózisa ne legyen túl nagy). A könyv érdekes, ne riadjatok meg tőle!

Nagyon nehezen olvasható, de az időről, az idő természetéről írt legalaposabb és legjobb könyv. Csak akkor kezdj hozzá, ha van 2 üres hónapod. :-)

Kemény munka az olvasás és az újraolvasás is, de érdemes küzdeni. Bár a legjobb akarattal sem mondhatnám, hogy a szerző könnyed stílusa, vagy a szakkifejezések tudatos mellőzése segítette a megértést (épp ellenkezőleg, a szakszavak garmadája, lábjegyzetek, közbevetések és körmondatok sokasága jellemezte a könyvet), mégis egy érdekes, átfogó és izgalmas kép bontakozik ki kozmológiával és időelmélettel kapcsolatosan. Az is jó, hogy a Hawking vagy mondjuk Gribbin használta, népszerűsítő szakkönyvekben sorra feltűnő tudományos példák helyett mások szerepelnek, Sean Carroll látásmódja egészen más.

Kötsd fel a gatyádat, ha egy időelmélettel foglalkozó könyvet veszel le a polcról! :)
( szerintem érthetőbb mint Hawking, de ne kövezzetek meg!!!)