Seamus Heaney (1939-2013) utolsó verseskötete az ír Nobel-díjas költő 2006-os szélütése után íródott. Voltaképp érthetetlen, hogy öregségnek, betegségnek semmilyen jele nem érződik sem a teremtőerőn, sem a megformálás mívességén. A témákon persze igen: a korábban is jelen lévő halál talán valamivel nagyobb vagy inkább személyesebb hangsúlyt kap. És a visszajárás is: gyerekkorhoz, szülői házba, a fiatalság színhelyeire.
Ám az Élőlánc egyáltalán nem gyászos kötet. Ahogy a címe is mutatja, az egyén halandóságán túl az ember egzisztenciális szolidaritására, a generációk szívós stafétájára, az élet túlélésére fókuszál.
Élőlánc 22 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2010
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Horizontok Fiatal Írók Szövetsége, Jelenkor
Most olvassa 1
Várólistára tette 3
Kívánságlistára tette 3
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Az 1995-ben irodalmi Nobel-díjat elnyert Seamus Heaney elméletileg az egyik legismertebb kortárs külföldi költő hazánkban, hiszen a nemrégiben megjelent kötete, az Élőlánc a negyedik magyarra fordított könyve; azonban azt hiszem, hogy igen méltatlanul, de mégis csak nagyon kevesen ismerik a nevét idehaza. Pedig ő az a szerző, aki az egyik legvitathatatlanabb díjazott, ő az, akit mind a katolikus, mind a protestáns írek egyaránt tisztelnek, és ő az, aki egyformán képes megszólítani egymástól igen messze álló embereket: az egyszerű paraszttól a vájt fülű értelmiségiig megvan a maga közönsége.
Jelen művének a viszonylag gyors fordítását és kiadását talán a legátfogóbb válogatáskötetének, a Hűlt helynek a szakmai-kritikai, illetve közönségsikere készített elő, és ahhoz hasonlóan ez is több kiváló műfordító együttműködésének az eredménye, jelesül: Ferencz Győzőé, Gerevich Andrásé, Imreh Andrásé, Mesterházi Mónikáé és Szilágyi Mihályé. Külön öröm, hogy az Élőlánc teljes kötet, így hiánytalanul olvashatjuk a közelmúltban elhunyt nagy ír szerző utolsó alkotásait. Ezek a versek mind Heaney 2006-os szélütése, és abból következő részleges paralízise után íródtak, és bár hangsúlyosabb szerepet kap benne a halál, az egyén múlandóságának felidézése, ám köszönhetően a gyermekkornak és a gyermekkori helyszínek, élmények, érzések felidézésének, összességében mégsem tűnik túl komornak.
Album I.
Most éled az olajfűtéses kazán,
Riadtan, kábán, ahogy a kivágott
Fa dől, pontosan, és úgy képzelem,
Ott vannak, nyáron, nyár kellett legyen,
A helyszín meg, ébredek rá, biztosan
Grove Hill, amikor álltak még a tölgyek,
Ahol annyi levegős vasárnap
Kémleltünk sípcsontig harangvirágban
Magherafelt négy messzi tornya felé.
Már késő lenne idézni, a szerelemre
Az is bizonyosság, ha ketten kitartón
Nem egymásra, de egy irányba néznek.
Heaney egy zseni; sosem ír tisztán csak egyetlen témáról. Az egyik kedvencemben, a címadó versben például egyszerre idézi fel az ír történelmet, a személyes élményeket, és az élet múlandóságát:
Élőlánc
Ahogy a bejátszásban segélyszállítók
Kézről kézre adták a csomagokat, miközben
Katonák tüzeltek a tömeg feje fölött,
Izmaim újra megfeszültek, a gabonával
Megtöltött zsák két sarkából párnás fület
Formáltam, hogy fel tudjam lódítani-
Egy-két, egy-két, hó-rukk, lendületből
A platóra, aztán lehajolni és nekifeszülni
A következőnek. Semmi nem fogható ahhoz:
Megszabadulni a tehertől, a fáradság jutalma,
Könnyűség, mely nem tér vissza már.
Vagy visszatér, még egyszer. Utoljára.
De nemcsak a halálról, az elmúlásról, a generációk továbbéléséről és a régi emlékekről, de az ír mitológiáról, a történelemről, a hazaszeretetről és a nemzeti identitásról is olvashatunk ebben a búcsúkötetben; szinte idézhetném valamennyit, de nem teszem. Inkább vegyétek kezetekbe ezt a vékonyka kötetet, és olvassátok! Mindenképp megéri.
Nyelv-próbált szavak, ujjaddal követed,
Mozgó ajakkal újraolvasod.
Az újraolvasás már valójában megtörtént, legalábbis olyan értelemben mindenképpen, hogy a verseket legalább kétszer-háromszor elolvastam egymás után, egyszerűen lehetetlennek találtam, hogy csak úgy otthagyjam őket, és ne szánjak rájuk annyi időt, amennyit megérdemelnek. A Nobel-díj átvételekor elhangzott beszéd végigböngészésére is sort fogok keríteni még egyszer (vagy többször), és utánanézek az abban megemlített szerzőknek is; kíváncsi vagyok, kik inspirálták Heaney-t.
Amivel a kötettel való megismerkedés során szembesülhetünk, az a hiteles költészet. Azt hiszem, nem hiába ajánlotta figyelmembe a szerző írásait egy bizonyos személy.
Csúcsköltészet, de azért – bármennyire is kötelezően igyekeznek ezt a kiadás miatt bizonygatni – összességében nem a maga csúcsformájában. A mániákusan konzervatív formábarendezés látszata (a 4x3-sorosak) általában kitűnően működik, borzasztóan jó kontrasztot tart a többnyire emlékfolyamokból jövő „gyönyörű egyszerűségnek”. (Ennek mélyén ráadásul valami csendes kísértetiesség is húzódik – persze banális kis közhely megállapítani, hogy a vonatkozó költői eszménynek micsoda többszintű zeneisége van.) A fenti formából kilépő daraboknál már nagyobb a szórás, vannak köztük szinte remekek, de olyanok is, ahol a vers precizíós építménye a benne húzódó gondolathoz képest rossz értelemben hatalmas túlzás, egyszerűen „szétfeszül” (pl. Remeteénekek), mégha ez a szétfeszülés tényleg nüanszokon múlik is.
Összességében azért így is kimagasló. Nem is, összességében: basszus, hát ez Heaney, nem szorul rá a szép szavakra. Tessék olvasni!
most ismerkedem a költészetével.
Ha volna 100 legszebb versem (á la Szerb Antal) jó néhány Heanex-költemény lenne benne:
Seamus Heaney: Hívás
„Várj csak” mondta, „szaladok és behívom.
Kihasználja a szép időt, kiment,
Gyomlál kicsit.”
Láttam a hagymaágyás
Mellett négykézláb, ott tapogatózott,
Egyenként vizsgált és szortírozott,
Minden szárat, óvatosan kihúzta
A vastagokat, leveleseket,
Élvezte minden kis gyom roppanását,
De siratta is.
Aztán már ott voltam a hallban,
Súlyos visszahanggal ketyegtek az órák,
A fénylő ingás, tükrös nyugalomban
Sokáig félretéve hevert a kagyló.
Elgondoltam: épp így szólítaná el
A Halál manapság Akárkit.
Beleszólt — majdnem kicsúszott a számon, hogy szeretem. (Imreh András)
Seamus Heaney Élőlánc kötete szintén azon kötetek sorát gyarapítja, melyekhez már eleve egy bizonyos mércével kezdtem neki, mert már volt szerencsém a költő munkásságához. S hogy sikerült-e meggyőznie? Igen is meg nem is. Egyrészt az előző kötete jóval vaskosabb válogatás volt, ehhez mérten a mostanit nem találtam olyan sokszínűnek, változatosnak, ráadásul nem egy költeményhez már volt szerencsém korábban. Magyarán, nem volt túl meggyőző. Viszont jelen kötet végén közölték a költő beszédét, melyet az irodalmi Nobel-díj átvételekor mondott el. Ha más nem, ez a beszéd utólag feldobta az olvasói élményt, mert jóval közelebb hozta hozzám az alkotót, mint embert, másrészt az ecsetelt gyermekkor jó pár visszatérő verses motívumra rávilágított, képessé váltam másmilyen perspektívásból megszemlélni a költeményeit.
Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 4
Stílus (írói): 5
Ötlet (eredetiség): 3
Tartalom (mondanivaló): 4
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 3
Érzelmek (ábrázolása): 5
Izgalom: 4
Seamus Heaney izgalmas szerző. Ez a kötet nagyon jól sikerült; remek könyv, érdekes, ötletes tartalommal. Tetszett az alaphang és a művek alapos kidolgozása. Könnyen magával ragadott a kötet. Szívből ajánlom a kortárs verseket kedvelő olvasóknak!
Népszerű idézetek
Élőlánc
Ahogy a bejátszásban segélyszállítók
Kézről kézre adták a csomagokat, miközben
Katonák tüzeltek a tömeg feje fölött,
Izmaim újra megfeszültek, a gabonával
Megtöltött zsák két sarkából párnás fület
Formáltam, hogy fel tudjam lódítani-
Egy-két, egy-két, hó-rukk, lendületből
A platóra, aztán lehajolni és nekifeszülni
A következőnek. Semmi nem fogható ahhoz:
Megszabadulni a tehertől, a fáradság jutalma,
Könnyűség, mely nem tér vissza már.
Vagy visszatér, még egyszer. Utoljára.
Album I.
Most éled az olajfűtéses kazán,
Riadtan, kábán, ahogy a kivágott
Fa dől, pontosan, és úgy képzelem,
Ott vannak, nyáron, nyár kellett legyen,
A helyszín meg, ébredek rá, biztosan
Grove Hill, amikor álltak még a tölgyek,
Ahol annyi levegős vasárnap
Kémleltünk sípcsontig harangvirágban
Magherafelt négy messzi tornya felé.
Már késő lenne idézni, a szerelemre
Az is bizonyosság, ha ketten kitartón
Nem egymásra, de egy irányba néznek.
Az 1940-es években egy mind népesebb család legidősebb gyermeke voltam Derryben. Egy zsuptetős tanyaház három szobájában zsúfolódtunk össze, és egyfajta odúéletet éltünk, amely érzelmileg és intellektuálisan többé-kevésbé védett volt a külvilággal szemben. Bensőséges, testközeli, természeti lét volt ez, melyben az egyik hálószobafal mögötti istálló lovának neszezése esténként összekeveredett a másik fal mögötti konyhában beszélgető felnőttek hangfoszlányaival. Magától értetődő volt minden – a fák között az eső,a padláson az egér, a ház mögötti szántó végében elzakatoló gőzös –, ám úgy fogadtuk be, mintha téli álmot aludnánk, történelmen kívül, szexualitáson innen, valahol az őskor és a modern kor között. Olyan érzékenyek és mindenre fogékonyak voltunk, mint a mosókonyhánkban álló vödörben az ivóvíz: ahányszor egy elhaladó vonat megrázkódtatta a földet, finoman – koncentrikus körökben és néma csendben – fodrozódni kezdett a felszíne.
93. oldal - Hitelt adni a költészetnek - Seamus Heaney beszéde a Nobel-díj átvételekor
IV
Korosodom, kiesnek a nevek,
Bizonytalankodom a lépcsőn,
Megkótyagosodtam, mint a hajósinas,
Mikor először mászik fel a hágcsón –,
Az emlékezetes lassan merül
A visszahozhatatlan fenekére,
De attól el tudom képzelni még,
Hogy a szél feltámad, felhúzzák a horgonyt,
Felpuffan a vitorla, a világ helyrezökken.
90. oldal - A padláson
animae quibus altera fazo
Corpora debentur, azazhogy a “lelkeket, akiknek
A végzet újabb testet szánt”.
És most, mert annyiszor a lelkemre kötötték,
“A saját szavaimmal”:
“E lényeket
Idők kerekén ezer év ha lepergett,
Tömött sorokban a Létéhez szólítja az Isten,
Hogy hörpöljék a feledés vizét
És kedvük támadjon feltölteni testük
Az ég kupolája alatt.”
50-51. oldal
A Conway Stewart
The Conway Stewart
„Közepes” tollhegy, 14 karátos,
Három aranycsík a csíptethető
Kupakon, márványos tartálya
Falán lapátforma kis
Pumpáló töltőkar,
Mutatta is az eladó,
Kicsavarta, hagyta
Mélyet merülni a frissen
Nyitott tintásüvegben,
Csurogva-szotyogva
A kívánt szögben
Nyelni,
Jutott hát időnk,
Hogy együtt e|nézzünk messzire,
Az este esedékes búcsúnktól
Odáig, amikor
„Kedves”,
Írom nekik, másnap.
Mesterházi Mónika fordítása
13. oldal
Remeteénekek
Helen Vendlernek
Füzetem csíkozott lapjai felett
Hallom a madarak vidám énekét
I.
Az egykori sötétítő függönyből
Megmaradt fekete vászoncsíkok,
Összefércelt, kivasalt anyagába
Kötöttük a kölcsönvett könyveket.
Kivánatosabb, bár kevésbé tartós
A durvább szövetű tapéta,
Szegélyén a rózsaszirmokat
Vasalóval simítottuk ki.
Barna csomagolópapír is megtette
Jobb híján, vagy akár újság.
Bármi, ami védte a tiszta fedelet,
Hogy tudd: te is csak örzője vagy
78. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Wisława Szymborska: A növények hallgatása 96% ·
Összehasonlítás - Wisława Szymborska: Kilátás porszemmel 92% ·
Összehasonlítás - Tomas Tranströmer: 117 vers 88% ·
Összehasonlítás - John F. Deane: Hódolat a madárembernek ·
Összehasonlítás - G. István László: Pentagram ·
Összehasonlítás - Brendan Kennelly: Elmém kérdései ·
Összehasonlítás - Sarah Crossan: Darázsfészek 80% ·
Összehasonlítás - Romhányi József: Nagy szamárfül 96% ·
Összehasonlítás - Fodor Ákos: Addig is 96% ·
Összehasonlítás - Petri György: Összegyűjtött versek 97% ·
Összehasonlítás