Leviatán (Leviatán 1.) 320 csillagozás

Scott Westerfeld: Leviatán

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ezerkilencszáztizennégyet írunk. Az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét, Ferenc Ferdinánd főherceget meggyilkolták, és egész Európa a háború küszöbére sodródik.
Két tábor áll szemben egymással összebékíthetetlenül: a gépimádó barkácsok és a darwinisták, akik sosem látott fajzatokat tenyésztenek háborús célokra.
Ferenc Ferdinánd fia, Sándor herceg az egymásnak feszülő nagyhatalmak figyelmének középpontjába kerül, és menekülni kénytelen szülei gyilkosai elől.
Útja keresztezi Deryn Sharpét, a skót lányét, aki fiúnak öltözve szolgál a brit légierőnél.
Az egyikük barkács – a másik darwinista, és mindketten súlyos titkokat őriznek.
Harcok, veszedelmek és intrika szegélyezik útjukat, a nyomukban pedig ott liheg a háború.

Eredeti megjelenés éve: 2009

Tagok ajánlása: 12 éves kortól

>!
Ad Astra, Budapest, 2012
404 oldal · ISBN: 9786155229169 · Fordította: Kleinheincz Csilla · Illusztrálta: Keith Thompson
>!
Ad Astra, Budapest, 2012
540 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155229152 · Fordította: Kleinheincz Csilla · Illusztrálta: Keith Thompson

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Deryn (Dylan) Sharp · Hohenberg Sándor · Dr. Barlow · Volger gróf


Kedvencelte 49

Most olvassa 4

Várólistára tette 293

Kívánságlistára tette 176

Kölcsönkérné 12


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Scott Westerfeld: Leviatán

Valaha rég, úgy 10-12 éves lehettem, amikor szakmányban olvastam Jules Verne regényeit, amelyek közül elsősorban a technikai csodákkal, hősökkel és gonosztevőkkel teli történetek nyűgöztek le. Később, mikor már kamaszfejjel megpróbáltam újraolvasni a régi kedvenceimet, már erősen fanyalogtam.

A történetek „tudományos” része finoman szólva is túlhaladott volt – erre számítottam, sőt, ezen még egy vállrándítással túl is tettem volna magam –, azonban érettebb fejjel már erősen irritált a karaktereinek kidolgozatlansága és a konfliktusok didaktikus naivitása, ezért aztán el is határoztam, hogy nem fogom erőltetni a könyveinek újraolvasását.

De ettől az elhatározástól függetlenül, hatalmas hiányérzet, sőt, nem tagadom, furán felemás nosztalgia maradt bennem. Mert jó érzés volt elmerülni Verne gépcsodákkal teli világában…

Ezzel a nosztalgiával nem állok egyedül. A steampunk rajongók és nyilván ennek a regénynek a szerzője, Scott Westerfeld is így lehetett ezzel, de ő nem elégedett meg ezzel a szomorkás emlékezéssel, hanem nekiállt, s megírta azt a nagyszerű trilógiát, amelynek nyitókötete számomra a tavalyi év legönfeledtebb olvasmányélményét adta.

A stílus természetesen nem volt ismeretlen számomra ezt megelőzően sem, de a magyarul eddig megjelent regények különösebben nem csigáztak fel. Ez a könyv azonban a nagyvonalú és merész ötleteivel már évekkel ezelőtt felpiszkálta a képzeletemet – bevallom, ebben nagy szerepe volt azoknak az illusztrációknak is, amelyek a Verne regények hangulatát idézték fel bennem. Nem is beszélve erről a lenyűgöző térképről: http://moly.hu/karcok/215206, amely hónapokig a háttérképem volt.

A könyv ezek után eleve jó eséllyel indult nálam, és rendben célba is ért, ami annak fényében, hogy bennem is volt egy adag bizonytalanság, hogy vajon a végeredmény felér-e majd az előzetes elvárások szintjéig, igen megnyugtató volt.

A trilógia két tinédzser főhőse az ifjúsági regények legjobb hagyományaihoz híven akaratán kívül keveredik egy olyan világméretű konfliktus kellős közepében, ami messze túlnő rajtuk. A könyv egyik erőssége a két nézőpontkarakter, Sándor és Deryn színes, de még alakulóban lévő egyéniségének bemutatása volt. Természetesen mind a ketten különlegesek – egy kalandos történetben ez elvárható – Deryn, aki lány létére, fiúnak álcázva magát aeronautának áll, hogy bizonyítson; Sándor pedig, akit nem csak a főnemesi neveltetése, de a hirtelen politikai veszélyforrássá történő alakulása is eltávolít az átlagemberektől.

Mind a ketten sajátosan látják a világot, amelyben egyszerre van egy nagy adag naivitás és kevés koravén érettség is. Ez az a kombináció, ami az olvasók számára ismerős lehet és könnyen lehet vele azonosulni.

A történet fordulatos, szinte nincs is benne az üresjárat, ügyesen keveri a valós történelmi tényeket a fikciós világgal, így – ha elfogadjuk azt a tényt, hogy a XIX. sz. tudósai ügyesebb génmanipulátorok és mérnökök, mint a jelenkorunkban élők –, akkor és a maga kontextusában tökéletesen megállja a helyét. A mellékszereplők nincsenek ugyan agyonárnyalva, de a két legfontosabb, Volger gróf és Dr. Barlow is határozott személyiség, akiknek megfelelő hátteret és motivációt adott az író, hogy logikusan cselekedjenek és nem csupán statisztálnak a két főszereplő mellett.

Summa summárum: a Leviatán pontosan az, aminek vallja magát: egy könnyed kikapcsolódást nyújtó ifjúsági steampunk történet, az általam már oly' régóta várt modernizált Verne regény – annak a kínos részei nélkül – amelynek folytatásait is nagy kedvvel fogom olvasni.

Shanara>!
Scott Westerfeld: Leviatán

Csak pozitív élményeket tudok a könyvhöz kapcsolni a magam részéről. Egyrészt a magyar kiadás gyönyörű és igényes. A rajzok és a belső oldalon található térkép jól kiegészítik a szöveget és növelik a történet élvezhetőségét. Az írás olyan hangulatot teremtett, amely fiatalkorom olvasmányait idézte fel a számomra. Hangulat szempontjából persze. A történet nem hasonlított semmihez, amit eddig olvastam. A két főszereplő nagyon szerethető. Könnyen lehet azonosulni velük. A két, nagyon eltérő világnézet és az alternatív történelmi időszak érdekes környezetet teremt a cselekményekhez. Konfliktusok? Persze, hogy vannak. De vannak megoldások és kompromisszumok is.
Teljesen megérdemelten kapta az ifjúsági könyv besorolást a könyv (jó értelemben véve az ifjúsági címkét), de én inkább családi könyvként gondolok rá. A csemeték mellett a papa és a mama is számára is ajánlott a kötet olvasása és a történet biztosan tetszeni fog a család minden tagjának.
Számomra nagyon kellemes meglepetést okozott a könyv. Várom a folytatást. Amire nem kell sokat várni. :)
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2012/12/scott-westerfeld…

17 hozzászólás
TiaManta>!
Scott Westerfeld: Leviatán

Olvasási válságomból is ez a kötet segített ki, így biztos nem tudok elfogulatlanul beszélni róla. De nem is kell úgyérzem.
Steampunk Fantasy. Sci-fi
Sok különös eberek által alkotott lény, steampunk gépekkel. Nagyon jó kis világ lett. Elidőzök benne szívesen, ezért is haladtam lassan vele, mindennap pár oldallal. Plussz az olvasási válságom is ezt kívánta. Lassan ízlelgetni újra a betűket.
Gyönyörű, és igényes kívül, belül. (A kiadó szépségeit imádom.)
Itt abszolúte megértem a Locus díjat. Megérdemli. (Végre egy ilyet is olvasok.)
A két főszereplő narrálása közül egyik se volt unalmas. Mind kettőjük érdekes, és szimpatikus.
Nem éreztem semmit se erőltetettnek. Ifi regény így úgy is kell hozzá állni, nem várni hatalmas mélységeket tőle. De nem is buta, és nem nézi hülyének az embert.

zamil>!
Scott Westerfeld: Leviatán

Már szemeztem egy ideje a könyvel. Több oka is volt ennek, nem olvastam még Steampunkot, az Ad Astra adta ki, és a molyos értékelések.
Nem csalódtam egy könnyed, lebilincselő ifjúsági regénnyel találkoztam.
Nagyon jól van megírva, a történet pont olyan sebességgel halad, hogy folyamatosan fenntartsa az érdeklődést. A karakterek (szinte egytől-egyig) szerethetők, jól kidolgozottak.
Az illusztrációk csodásak, és emelik az olvasás élményt.
A cselekmény egyszerű, de egy jól kitalált alternatív történelembe van beágyazva. Az első rész nagyon nem is szól másról mint a szereplők megismertetéséről és csapattá kovácsolásáról.
Ez jól sikerült, csak ajánlati tudom a könyvet. Ha a gyerekeim elérik az ifjúságukat a kezükbe lesz nyomva. Pont olyan könyv amivel meg lehet szerettetni az olvasást.

Dawnofmyth P>!
Scott Westerfeld: Leviatán

Kicsit nehezen rázódtam bele ebbe az alternatív világba, de azt hiszem a közepétől elkapott a történet. Egy biztos, hogy kíváncsi vagyok a folytatásra. Deryn-t bírtam, de Sándorral nem voltam mindig kibékülve, az ő szemszögét nem is szerettem. Ez onnantól változott, hogy a két főszereplő találkozott. Érdekes gépezetek és élő(lények) szerkezetek voltak benne, az illusztrációk annyira nem tetszettek, de mivel végül csak elkapott a történet, így nem tudok kevesebb csillagot adni rá. Mivel ez csak bevezető, remélem, hogy a folytatás még jobb, izgalmasabb lesz.

Lorenza_Pellegrini>!
Scott Westerfeld: Leviatán

Nagyon jó a könyv steampunk hangulata és a világ leírása, teljesen bele lehet merülni olvasás közben. A történet maga viszon t lehetett volna érdekesebb.

Qedrák MP>!
Scott Westerfeld: Leviatán

Ha most tizenöt éves lennék, azt hiszem nagyon gyorsan rohannék egy könyvtárba, hogy megtudjam a folytatást. :)
Bevallom, amikor először kiderült, hogy ez „csak” egy ifjúsági könyv, egy kicsit elszontyolodtam, mert hát milyen dolog már, hogy felnőtt fejjel gyerekeknek szóló könyvet veszek a kezembe. Aztán persze rá kellett jönnöm, hogy ez mekkora szamárság, és nem foglalkoztam az ilyen irányú averzióimal. Egy kicsit irigylem is azokat, akik gyerekként ehhez hasonló könyvekkel találkoznak, nekem például alighanem súlyosbította volna a történelem iránti függőségemet.

Külön plusz pont, hogy a lány és a fiú főhős is aktív és cselekvő részese a történetnek, soha nem várnak a másikra (vagy éppen a felnőttekre).

A steampunk vonal teljesen megvett magának, a történetben szereplő mesterséges kimérákkal pedig nem lehetett betelni. Az alternatív múlt és az itt-ott módosított történelem remek hátteret biztosított a regénynek, bár talán kissé indokolatlanul nagyította fel Ferenc Ferdinánd szerepét. :)

Persze azért néhány trükköt nem értettem. Az egyik a szellős betűszedés. Nem tudom, hogy van-e jelentősége annak, hogy nem egy egész téglát, hanem csak egy felet tart a kezében az ember, de nyilván oka volt ennek a megoldásnak. A másik, amit nem értettem, az az időről időre felbukkanó képek. Bevallom, én gond nélkül el tudtam képzelni magam előtt a szereplőket és helyszíneket, nem biztos, hogy szükségem lett volna egy ilyen mankóra.

2 hozzászólás
Szirmocska>!
Scott Westerfeld: Leviatán

Néha, amikor a kezembe akad egy-egy kimondottan ifjúsági regény, szinte mindig azt kívánom, hogy bár lennék 10 vagy 15 évvel fiatalabb a tökéletes élmény kedvéért. De ez talán csak önámítás. Mert szerintem egy jó ifjúsági regényhez nem kell fiatalodni, minden korosztályhoz szól. A Leviatánnál például eszembe se jutott, hogy nem most kéne olvasnom. Nagyon élvezetes volt. Lendületes, szórakoztató, egy szuszra elolvasható és nem csak a rövidsége miatt.
Nagyon tetszett az alternatív múlt és a lehetséges jövő keveredése. A sok apró kis utalás, tisztelgés Darwin vagy a valós történelmi események előtt, külön élményt jelentettek.
Olyan volt, mint egy jobb Verne regényt olvasni, csak élethűbb és kevésbé fárasztó karakterekkel. Talán az illusztrációk miatt is éreztem hasonlónak, amelyeket hosszú percekig gyönyörködve nézegettem. A kiadásról csak annyit, hogy ez a Minőség! Külcsínnel, fordítással együtt! Gratulálok és köszönöm, hogy olvashattam! :)
Nagyon várom a folytatásokat, mert ez a világ rengeteg lehetőséget tartogathat még. Engem teljesen beszippantott!

9 hozzászólás
Hollóhát>!
Scott Westerfeld: Leviatán

Szeretem az olyan sorozatokat, amik csavarnak egyet a múlton, és izgalmas, alternatív idővonallal állnak elő. Esetünkben vegyük az első világháború kirobbanását. Az egyik oldalon olajtól csöpögő gépszörnyekkel, gőzhajtással, minden látható helyen fogaskerekekkel és egyéb steampunk gyönyörűséggel. A másik oldalon élő szövetekből keresztezett darwinista szörnyekkel, csápokkal kapálódzó, minden rendű és rangú evolúciós förmedvénnyel. Olyan csodálatosan szörnyűek, hogy nem lehet betelni velük. Hadi gépezetekkel azért pár helyen lehet találkozni, a darwinisták „lényei” viszont teljesen újak voltak nekem. spoiler. Nem tudtam elképzelni, hogy a két felet hogyan lehet nagyjából egyenlő erősre kihozni. De hamar kiderült, hogy az élő szövet ér annyit, mint a vas. És fordítva.

A fordítás is odatette magát. Mennyire jó már, hogy a darwinisták 'koholják' a lényeket és nem pl. tenyészik? Apróságok, de mérföldeket adnak hozzá az egész hangulatához. Egy kicsit végig úgy éreztem, hogy előbb jött a karácsony.

Talán az egyetlen „hibája”, hogy ilyen átkozottul igényes lett a kiadás. Kemény borító, vastag papír, szellős szerkesztés – szóval az egész cucc nyom vagy egy tonnát. Fájó szívvel nem hurcolhattam magammal mindenhová. Inkább fájós szív, mint fájós hát. Ki tudja, az olvasás nem csak nemesít, izomsít(hat) is.


Népszerű idézetek

Kemese_Fanni_ IP>!

– A legtöbb ember öntudata nem terjed tovább a tányérjánál.

150. oldal

theodora>!

Hé, bumburnyákok, tudok repülni, ti pedig nem! Született aeronauta vagyok, ha nem vettétek volna észre! Végezetül szeretném hozzátenni, hogy lány vagyok, nektek pedig toll a fületekbe!

48. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Deryn (Dylan) Sharp
RainBR>!

– Amikor az ön édesapja úgy döntött, feleségül veszi Zsófiát, egyike voltam azoknak, akik megpróbálták lebeszélni róla.
– Tehát az ön csapnivaló meggyőzőerejének köszönhetem a létezésemet.
– Nagyon szívesen.

274-275. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hohenberg Sándor · Volger gróf
Victoria_Crane>!

Nyáron a léghajó alatti mezők virágokkal voltak tele, mindegyikben egy kevéske nektárral. A méhek ezt gyűjtötték össze, és mézzé alakították, amit aztán a légbestia gyomrában dolgozó baktériumok felzabáltak és hidrogén formájában bocsátottak ki. Tipikus nagyeszű stratégia volt – nincs értelme új rendszert kidolgozni, amikor az ember kölcsönvehet egyet, amelyet az evolúció már finomra csiszolt.

241. oldal

Kapcsolódó szócikkek: evolúció
Gavarra>!

Derryn közelebbről is megnézte a tojásokat, és repedéseket pillantott meg a héjakon, amelyekből sárgás folyadék szivárgott.
– Valóban nem. De micsodának a tojásai ezek?
– Komor helyzetünk ellenére ez katonai titok. – Dr. Barlow a hozzá legközelebbi négy tojás felé intett. – Ezek élőnek tűnnek, Mr. Sharp. Ha pedig azt akarjuk, hogy azok is maradjanak, melegen kell tartanunk őket.
Deryn felvonta a szemöldökét.
– Azt kívánja, asszonyom, hogy üljek rájuk?
– Bájos látvány lenne, de nem.

314. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Deryn (Dylan) Sharp · Dr. Barlow
RainBR>!

– És milyen következtetést vonhatunk le ebből, felség?
Sándor dühösen bámult vívómesterére.
– Azt a következtetést, Volger gróf, hogy politikáról társalogni vívás közben ostobaság.

112. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hohenberg Sándor · Volger gróf
2 hozzászólás
Kemese_Fanni_ IP>!

Talán így őrizte meg az ember a háborúban az ép eszét: egy maroknyi nemes tettel a zűrzavar közepette.

325. oldal

Izolda P>!

… idefent a levegő olyan hideg volt, akár egy rézmajom feneke.

237. oldal

RainBR>!

-Nem szeretem ezeket a madarakat – motyogta Newkirk.
-Ezek nem madarak, tökfej – mondta Deryn.
-Mi mások lennének?
Deryn felnyögött.
-A denevérek emlősök. Mint a lovak vagy maga meg én.
-Repülő emlősök! – Newkirk megrázta a fejét. – Mit találnak ki legközelebb azok a nagyeszűek?

138. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Deryn (Dylan) Sharp

A sorozat következő kötete

Leviatán sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ransom Riggs: Üresek városa
Jules Verne: A rejtelmes sziget
Philip Pullman: Az arany iránytű
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
James Fenimore Cooper: Vadfogó
Tamora Pierce: Az álruhás lovag
Rick Riordan: Neptunus fia
Linda Sue Park: Viharjelzés
Christopher Paolini: Örökség
James Fenimore Cooper: A Vörös Kalóz