Csúfok (Csúfok 1.) 85% 471 csillagozás

Szép új világ Westerfeld módra.

Végre egy olyan disztópia, amely komolyan veszi a hőseit, és amely eddig a legfelkavaróbb, amit olvastam. Ugyanis folyton rákérdez: akkora bűne-e, ha mindenki szép szeretne lenni? Mi a rossz abban, ha modellként néz ki mindenki, és más dolguk sincs, mint szórakozni?
Bár Westerfeld megadja a válaszokat ezekre a kérdésekre, mégis meghagyja a lehetőséget, hogy te magad is elgondolkodj, te mit választanál. Mindezt egy érdekes és nagyon izgalmas történetbe ágyazva kapjuk meg, amelynél sose tudhatjuk, mi vár főhőseinkre a következő oldalon.
Külön tetszett, hogy a főhősnő gondolatait nem a szerelem, hanem más változtatja meg, és az sem egyik pillanatról a másikra történik meg, hanem szép fokozatosan. Így sokkal hitelesebbé válik Westerfeld műve.

Ehhez egy kicsit öregnek éreztem magam, amúgy tetszett az alapötlet. A világ nem teljesen kidolgozott, a szereplőket a végére egész megkedveltem. Rengeteg kérdést felvet a könyv. A világunk igen előítéletes. Itt a hangsúly a különbözőségünkön van. Miért baj az ha átlagosak vagyunk? Miért baj ha szépek/csúnyák vagyunk? Egyik jobb vagy a másik? A külső mozgatja már a világot? Nem tetszett a karakterek felületessége, bár ezt nevelték beléjük. Tetszett ahogy Tally fokozatosan megváltoztatja a véleményét. :)
A borító nem szép, elég csúf, biztosan szándékos, mert először a borítókkal találkozunk. Van amiben nem csalódunk, de van sok ami mögött semmi sem rejtőzik. Még jó, hogy nem feltétlenül csak a külcsín alapján választunk.

Nem értem, hogy ez a könyv hogy-hogy nincs annyira „felkapva” mint a mostanában megjelent disztópiák. Pedig szerintem simán köztük van/lenne a helye. Lehet azért mert régebben jelent meg? Nem tudom.
Még jó, hogy volt a Könyvmolyképzőnek ez az akciója, ahol ilyen olcsón hozzá lehetett jutni mind a 3 részhez, mert ahogy láttam sokak akkor vették meg a sorozatot, köztük én is. Amúgy nem hiszem, hogy megvettem volna, pedig párszor már rákeveredtem a könyv adatlapjára de valahogy sosem keltette fel annyira az érdeklődésem, hogy akár Várólistára is tegyem.. de aztán úgy voltam vele, hogy ha már megvan, akkor el is kéne olvasni és ne csak porosodjon a polcon. Úgyhogy nekiálltam és milyen jól tettem.
Nekem tetszett a könyv. Jó és érdekes volt a téma, hisz ki ne gondolkodott volna már el azon, hogy milyen lehetne tökéletesen kinézni? Hogy minden egyes kis testi hibádat ha van kijavítják és úgy nézhetsz ki ahogy szeretnél? És ezzel, hogy mindenki egyenlően néz ki, nem fordul elő kinézet alapján történő megkülönböztetés?! Ez mind tök jól hangzik, nem igaz?
De mégsem erről szól a könyv. Hanem inkább arról, hogy nem kell, hogy tökéletes legyél, nem kell, hogy úgy nézz ki mint bárki más, hisz így vagy egyedi és különleges, és inkább fogad el magad olyannak amilyen vagy. Ez az főbb üzenete ennek a könyvnek és szerintem ez szuper!
A karakterek szerethetőek, senki sem idegesítő, legalábbis számomra, (Tally-t talán néhányan, néhol annak tartják majd, de én meg tudtam érteni, hogy mit miért tesz) és ott van David.♥
A helyszín és a világ is érdekes és jó volt. Tetszettek a mindenféle kis kütyük és jajj, Én is úgy kipróbálnám ezt a légdeszkázást!
Azért volt pár negatívum is, például maga a mostani élet kialakulásáról keveset tudhattunk meg, oké leírja a de azt is csak a vége fele, hogy mi lett az emberiséggel de engem érdekelne, hogy a megmaradt emberek, hogy élték túl? És, hogy teremtették meg ezt az új világot? Remélem később ezekre is választ kapunk. És arra is kíváncsi vagyok, hogy ezeknek a 'eldefektelésenek' lesz-e nagyobb jelentőségük. ez most picit furának tűnhet de ha olvassátok meg fogjátok érteni, hogy mire gondoltam. :) Meg nekem a végén lévő akció túl könnyűre és gyorsra sikeredett. De ezek mégsem zavartak annyira, hogy ezért pontot vonjak le, úgyhogy maradt max *-os. :)
És egy plusz jó dolog, hogy nem kell várni a folytatásra, már neki is álltam a következő résznek, remélem marad az is ilyen jó mint ez volt!

Nehezen tudtam csillagozni ezt a történetet, egyrészt nem egy mai darab, ha 16 évvel ezelőtt a kezembe kerül, akkor nyilván sokkal nagyobb élményt nyújt, de több mint kétszáz dísztópiával a hátam mögött, gyengécske történetnek tűnik. Az alapötletben látok fantáziát, de végig gondolva a cselekmény folyamát, igazából alig történt valami. Adok még esélyt a folytatásra, de már kevesebb elvárással állok neki.

Nagyon megörültem, hogy 1. Westerfeld, 2. még egy trilógia tőle a Leviatán után, 3. Times betűkészlet. Na jó, Westerfeld alapból többkötetes regényeket ír (és angolul még több jelent meg ebből a sorozatból, mint később észrevettem), így nem is számítottam másra, mint hogy ebben az elsőben éppen csak kibontakozik a történet. Szerencsére Westerfeld nagyon érzi a történetmesélést, nem is volt nehéz megkedvelnem a szereplőit, és izgulnom értük. Vannak fehér foltok a világ kialakításában, de arra jöttem rá, hogy ez engem egyáltalán nem érdekel. Csak hagytam, hogy beszippantson, és rajongóvá tegyen.

Ahhoz képest, hogy eleinte nem tetszett, elég jól felhozta magát a történet. Nem tudom, mikor kezdett érdekelni, de az első 50 oldalt végiguntam. Napokig felé sem néztem, inkább más könyveket kezdtem olvasni. Elég régóta állt már itt ez a könyv, várva, hogy sorra kerüljön, de nem tudom, miért nem olvastam eddig.
Most viszont egy kihívás miatt már esedékes volt.
A végére megkedveltem egy-két karaktert, még szerencse, hogy a folytatások is itt vannak bekészítve. Fura könyv ez, sokáig nem tudtam eldönteni, hogy jó vagy rossz értelemben. Most úgy gondolom, nem rossz.

nagyon akartam, hogy jó legyen ez a könyv, de nem igazán fogott meg.
az alapötlet kiváló, azonban nem kaptam meg azt az élményt, amire a fülszöveg alapján számítottam. a szereplők közül egyedül David volt szimpatikus, a többiek inkább idegesítettek. alig vártam, hogy a könyv végére érjek, na nem azért, mert kíváncsi voltam a végkifejletre…csalódás volt ez a könyv, sajnos.

Nem pont erre számítottam. Sokat olvastam már a könyvről, jót, rosszat is és én még mindig nem tudom, hogy milyen is volt.
Maga a történet, a világ felépítése nagyon jó ötlet. Ennek ellenére mégsem szívesen olvastam a terjedelmes leírásokat. Untatott, de nem csak a leírások, hanem kb. az első 100 oldal rettenet unalmas. Szinte semmiről nem szól. Leírja, mikor hová mentek Shay-jel, miért is volna jó, ha már szép lenne. Viszont ha ezen átrágjuk magunkat, mikor már Tally eljut Füstösbe, onnantól egészen élvezhető a dolog.
Nem voltak benne hatalmas fordulatok, bár azért volt ami meglepett, de már az elején érezhető, hogy minden túlságosan tökéletes a szépeknél.
Szerettem a karaktereket, azt, hogy nem hirtelen felindulásból és a lehető legnagyobb hülyeséget követik el.
Mindenesetre, sajnos, nem lett a kedvencem, de biztosan elolvasom a többi részét is.

Az első hetven oldal után azt hittem, hogy csak egy kis tipikus YA könyv lesz, és semmi érdekes nem fog benne történni. Idegesített a főszereplő, a nyafogása, a koncepció, az orrod alá dörgölt üzenet, hogy „mind úgy vagyunk szépek, ahogy vagyunk!” de aztán..
Érdekes fordulatot vett a történet, és már észre sem vettem, hogy falom az oldalakat. És a végére, csodák csodája, megszerettem, és egész kellemes olvasmányélménnyé vált a könyv.Kíváncsi leszek, folytatom-e majd valaha .. :)

„Szépek városa, ahol minden éjszaka
jéghideg, vagy forró.
Nincs több változat, ünnepel, vagy senki vagy.
Jéghideg és forró. ”

Ezt a könyv nagyon régen égette bele magát a fejembe, nagyon vártam és különböző okok miatt előre is vettem, kíváncsi voltam mit lehet kihozni egy ennyire jó témából.
Elég sok mindent, jól felépített világ, érdekes ötletek és szerethető, utálható szereplők.
Kiderül hogy a szép persze inkább csak egyforma, és a csúnya csak hétköznapi, és a csavar természetesen nem maradhat ki.
Azért elgondolkoztató mennyire erősen él az a sztereotípia, aki szép az buta és választani kell az ész és a kinézet között mert az Isten csak egyiket méri bőséggel, pedig ez nem ennyire egyszerű :) ( én is szép és okos vagyok egyszerre, egy megismételhetetlen csoda) az viszont tény hogy a sekélyes emberek könnyen kezelhetőek ha biztosítod a bulit és megfelelő mennyiségű szeszes italt, lehetőleg csili-villi kivitelben, attól érdemes félni aki gondolkozni kezd és átlát a jól felépített maszlagon.
A római császárok is tudták kenyér és cirkusz kell a népnek.
Sokkal jobb kezdet, mint pár sokkal felkapottabb sorozaté.