91. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

Behemót (Leviatán 2.) 218 csillagozás

Scott Westerfeld: Behemót

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy ellopott hadihajó. Egy titkos küldetés. Egy világraszóló kaland.
A behemót a brit tengerészet legádázabb teremtménye, mely egy falással egész hadihajókat tüntet el. A darwinisták fel akarják használni a barkácsok ellen, még ha ezért azt az árat is kell fizetniük, hogy az Oszmán Birodalom is belép a háborúba.
Deryn, a brit légierő fiúruhában szolgáló kadétja és Sándor, az álruhás osztrák–magyar trónörökös a Leviatán fedélzetén utaznak Isztambul felé. A léghajó küldetését azonban katasztrófa fenyegeti, és a két fiatal hamarosan idegen földön találja magát – magányosan, üldözőkkel a nyomukban. Sándornak és Derynnek minden ügyességükre, ravaszságukra és szövetségesükre szükségük lesz, hogy megbirkózzanak a veszedelmekkel.

Eredeti megjelenés éve: 2010

Tagok ajánlása: 13 éves kortól

>!
Ad Astra, Budapest, 2013
422 oldal · ISBN: 9786155229282 · Fordította: Kleinheincz Csilla · Illusztrálta: Keith Thompson
>!
Ad Astra, Budapest, 2013
588 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155229275 · Fordította: Kleinheincz Csilla · Illusztrálta: Keith Thompson

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Deryn (Dylan) Sharp · Bovril · Hohenberg Sándor · Lilit · Volger gróf


Kedvencelte 26

Most olvassa 3

Várólistára tette 94

Kívánságlistára tette 53

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Removed>!
Scott Westerfeld: Behemót

Isztambul a szívem csücske – bár még sosem jártam arrafelé, de a bakancslistámon szerepel. Még mielőtt meghalok, mindenképpen szeretném látni a mecseteket, a topkapi palotát, a Boszporuszt, a Bazárt, szóval nagyon kíváncsi voltam, mit tud nekem átadni a török életérzésből ez az ifjúsági könyv

Hozza az előző kötet színvonalát, egyszerű, de nagyon izgalmas ifjúsági könyv.

A történet sok újat nem hoz az előző kötethez képest, tartja a színvonalat. A világ a már megszokott egyedi, darwinista-barkács világháborús, menekülős, a szereplők szerethetőek, nem nyafognak sokat, de nagyon bátrak és talpraesettek, pont megfelelő a mai ifjúságnak (is).
Izgultam a török szál miatt, de nekem teljesen átjött Isztambul illata, most legalább még biztosabb vagyok abban, hogy el kell jutnom oda!

Igényes könyv, szép a borító, gyönyörűek a belső rajzok. Van térkép, a betűk nagyok (a fiatalabbak kedvéért), a könyv strapabíró, elírások nem igazán szerepelnek benne.

Nem tántorított el az a közbülső kötet a folytatástól, sőt, nem éreztem azt az unalmat sem, ami általában a trilógiák második kötetével jár, nagyon szeretem az író stílusát és a szereplők is nagyon szerethetőek. A befejező kötet mindenképpen kívánságlistás!

vicomte P>!
Scott Westerfeld: Behemót

Westerfeld a trilógia második részében nagyjából ott folytatja a történetet, ahol a Leviatán abbamaradt.

A regény javarészben Isztambulban játszódik, ahol a hadban álló barkács és darwinista tábor illusztris figurái megjelennek, s a kozmopolita városban egymást érik az intrikák, sőt, a nyílt összeütközések, és a történet szereplői kibővülnek a török politikai élet és a regnáló hatalom ellen lázadást szervező Egység és Haladás Bizottsága tagjaival.
Mivel Isztambul javarészt barkács befolyás alatt áll, és a kultúrájára is inkább a gépek iránti lelkesedés nyomja rá a bélyegét, ezért ebben a kötetben szinte fejezetenként találkozhatunk egy-egy újabb mókás vagy épp roppant veszedelmes szerkezettel. Így ez a rész már sokkal inkább használja a steampunk kliséket, mint az előző – de Westerfeld jó érzékkel adagolja őket, és nem esik az öncélúság csapdájába. És sokak örömére itt végre megkapjuk az első igazán nagyszabású lépegető harcot is.

A történet kellően szövevényes és a szultán elleni lázadás, a barkács hajókon érkező németek által használt új, és veszedelmes fegyver, valamint a két főszereplő Dylan/Deryn és Sándor, valamint a hozzájuk csapódó örmény Lilit között kialakuló érzelmi háromszög is segít folyamatosan fenntartani a figyelmet és a feszültséget.

Összességében a folytatás is remekül sikerült, amiben csak minimálisan éreztem a trilógiák középső részére gyakorta jellemző átmeneti jelleget és még akkor is öröm volt olvasni, ha ez a könyv már kevésbé volt átütően új élmény, mint az első rész.

TiaManta>!
Scott Westerfeld: Behemót

Folytatódik a Darwinisták, és Barkácsok története.
Az Oszmán Birodalomban barangolunk, ahol igaz hogy barkácsok lakják az országot, de gépeik inkább állat alakját viselik, vagy istenekét.
Deryn képességei elég hihetetlenek, de mivel ő is főhős ezért ezt elnézhetjük neki. Mivel ifjúsági regény, a főszereplők mindig jókor vannak jó időben ott ahol kell, és azokkal találkoznak kikkel szükséges. Így halad a történet.
Ha a főszereplőket megkedvelteti veled a könyv, továbbá az érdekes steampunk világ, a sokféle koholt lényével is bevonz a különleges atmoszférájával, akkor jól fogja magát érezni az ember olvasás közben. Elviselne még pár történetet más szereplőkkel ez az érdekes kitalált világ.
Egy egyszerű kalandos sztori, és bár mondhatjuk hogy kiszámítható sokszor, de nem unalmas. Én megvagyok vele elégedve.

zamil>!
Scott Westerfeld: Behemót

A trilógia szerintem legerősebb része, Isztambul és az ott történtek, ebben az alternatív világban, engem lebilincseltek. Megjelenik pár új szereplő, akikkel csak színesebb lesz a társaság. Talán itt tudunk meg a legtöbbeket a barkács gépekről, és a koholt lényekről.
Sándor kilép a „nevelők” árnyékából és bátran felvállalja tetteit, talán egy kicsit fel is nő ebben a részben.
Nagyon tetszett, és megint az a sok illusztráció.

Shanara>!
Scott Westerfeld: Behemót

„Kicsit féltem tőle, hogy nem sikerül megismételni az első kötet által okozott élményt, de tévedtem, mert ez a rész még annál is jobb volt: már nem kellett a világfelépítéssel, az alapszituáció, illetve a karakterek leírásával foglalkozni, itt már csak a történelem aktuális történésein, a cselekményeken és a reakciókon volt a hangsúly.”

„Gyönyörű ez a könyv és fantasztikus a történet, imádtam az illusztrációit, amelyeket azért nézegettem kifejezetten sokáig, mert olyan ritkán van részem hasonlóban. Ez a történet továbbra is ifjúsági, de nagyon alaposan felépített, színes, kalandos és hibátlanul összerakott. Kategóriájának azon különleges példányai közé tartozik, amelyet a ifi éveimen jócskán túl is kifejezetten élveztem, olyan elbeszélés ez, ami szerintem mindenkihez szól, legyen az olvasója kilenc vagy éppen kilencven éves – a kalandok olvasása közben újra fiatalnak, szinte örökifjúnak érzi magát az ember.”
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2015/05/scott-westerfeld…

Szirmocska>!
Scott Westerfeld: Behemót

Az egyik legjobban várt könyvfesztiválos beszerzésem volt ez a könyv és talán az jelzi leginkább nagyfokú türelmetlenségemet, hogy a hazahozott kupacból ennek ugrottam neki elsőként. A Leviatán egy olyan zsánert hozott vissza, nem csak leporolva, de a mai fordulatszámra felpörgetve, amit nagyon szerettem és hiányoltam a mostani fiatalabb korosztályt célzó palettáról. De ne tévesszen meg senkit az ifjúsági besorolás, mert ez bizony komolyabb fajta, felnőtt fejjel is maximális élményt nyújtó történet.
Igazából csak pozitívumokban tudok beszélni róla. Minden egyes részletében magas színvonalú. Az alternatív történelmi háttér – a darwinisták és barkácsok szembenállása – végtelenül eredeti, lehetőségek tengerét nyújtja és emellett Westerfeld a valós eseményekből kiválóan használja fel amit lehet és módosítja, amit kell. Teszi mindezt szellemesen és könnyedén, minden erőltetettségtől mentesen, amitől az alternatív és a valós szerves egésszé válik. Minden apró kis utalást külön öröm volt olvasni és felismerni.
A szereplők nem valami bonyolult jellemek, de főleg a két főszereplő nagyon szerethető és olyanok, akikkel lehet és érdemes is azonosulni. A Leviatánban Deryn volt szimpatikusabb, de most Sándor is felzárkózott mellé (csak látna a szemétől :D). Az új mellékszereplők hozzák az előző kötetből ismert, kissé vázlatos, de jól működő karaktereket.
Kalandból pedig sosem elég, folyamatos a pörgés és mindig történik valami váratlan, ezért és a rövidsége miatt is nagyon gyorsan lehet haladni vele.
A különlegességét adó szerkezetek és koholt lények néha bizarr, de ötletes sokfélesége ismét ámulatba ejtett. Durrell Belladonnája óta rajongok az olyan jellegű ökoszisztémákért, mint amilyen a Leviatán is, így azokat a részeket élveztem a leginkább, amik a fedélzetén játszódtak. De Isztambul is lenyűgöző volt sokféleségével, ahol végre testközelből, a földön is érzékelhetővé vált a darwinista-barkács világ mássága. Na és az új lényecske! Be kell szereznem egyet a sárkányok és tűzgyíkok, meg postabaglyok mellé.
A kiadás ismét pazar. Nem vagyok teljesen tisztában a kiadási költségekkel és jogdíjakkal, meg egyéb járulékos kiadásokkal, de ahhoz képest amilyen igényes, nem került sokba. Szóval akkor elgondolkodtató, hogy mindeközben sokszor ugyanennyiért mennyire pongyola fordításokat és vacak, ízléstelen kiadású könyveket sóznak ránk.
De a lényeg, hogy a Behemót gyönyörű! Köszönet érte! Nem pakoltam vissza a polcra, még egy darabig tapogatni és nézegetni akarom a térképeket és az illusztrációkat.
Tényleg csak megköszönni tudom, hogy olvashattam és újra tágra nyílt szemmel, kötélre mászva, időnként olajos kézzel merülhettem el a kalandokban! És most megyek és beállítok valami időzítőt, hogy lássam hány nap van még hátra karácsonyig.

pat P>!
Scott Westerfeld: Behemót

Igen, méltó folytatása az első résznek. Sőt.
Legalább annyira izgalmas, legalább annyira kidolgozott, legalább annyira nosztalgikus és újszerű egyszerre, és legalább olyan csodásak a képek. Tökéletesen koherens egészet képez az első résszel, ugyanakkor kellő mennyiségű újdonságot tartalmaz az érdeklődés töretlen fenntartásához.
De legjobban azért tetszett, mert nem esik bele néhány olyan gyakori csapdába, melyekbe a zsáner sok más képviselője rendszeresen. Például, gyakorlatilag nem használja a kétségbeejtőbb helyzetek megoldására a deus ex machina, vagy a hihetetlenül szerencsés véletlenek eszközét. Annál nagyobb szerepe van a rátermettségnek és a logikus gondolkodásnak. És van ugyan romantikus szál, de az ezen való nyavalygás nem uralja el a cselekményt. Sőt, hőseink képesek a helyén kezelni ezt a dolgot, romantikus érzelmeik nem szorítják háttérbe az igazán fontos és jelentős eseményeket.
Tetszett, egyszóval. De hun van még karácsony?

14 hozzászólás
Nita_Könyvgalaxis>!
Scott Westerfeld: Behemót

Piszkosul élveztem ennek a könyvnek az olvasását.

Bár először furcsa volt átszokni a magyar szövegre, hiszen az első részt angolul olvastam, miután ez megtörtént, már simán magába szippantott a történet. Én is ott ringatóztam Isztambulban egy barkács elefánt hátán, utaztam a Leviatánon, és nagyon szorítottam főhőseinknek. Szeretem ezt az alternatív világot, amelyet Westerfeld megálmodott, minden szépségével és visszásságával együtt.

2 hozzászólás
Haarkon>!
Scott Westerfeld: Behemót

Kezdem úgy érezni hogy Westerfeld teljesen mindegy miről ír, én arcomon gyermeki mosollyal és mély elégedettséggel habzsolom a sorait. Könyveinek hangulata réges-régi nyarakat idéz, mikor a világ a kertünkre, a napsütésre, friss gyümölcsre és Karly May, Verne vagy éppen Rónaszegi Miklós regényeire redukálódott számomra. Nem a történet összetettségével, vagy a karakterek árnyalt jellemével hódít, hanem a nagybetűs KALAND-dal, mely magával ragad az első oldaltól az utolsóig.

Hőseink története ott folytatódik, ahol a Leviatán végén magukra hagytuk őket, a cél Konstantinápoly, mely tökéletes helyszín a trilógia második része számára. A cselekményszál ezúttal nem lineáris, hanem több szálra bomlik, ez pedig kifejezetten jót tesz a regény dinamikájának. Lehetőséget ad az írónak hogy minden fejezet végét „meghúzza”, majd nézőpontot váltson így növelve a feszültséget. Bizonyos karaktereknek ebből következően ezúttal viszonylag kevés szerep jut, de ennyi kompromisszumra bármikor hajlandó vagyok.

Mindenki érdekes utat jár be a nagy múltú városban, Westerfeld remekül használja ki a helyszín által felkínált lehetőségeket, egyszer sem éreztem úgy hogy leült volna a történet, vagy hogy most inkább valaki másról olvasnék szívesebben. Itt érdemes ismét külön is dicsérő szavakkal illetni a szövegközi grafikákat: ezúttal is nagyon igényesek, hangulatosak, sokat dobnak az olvasmányélményen. Külön pirospont hogy szerelmi szál sem lesz giccses vagy csöpögős, sőt néhol kifejezetten komikus, ez talán a megcélzott korosztálynak is köszönhető, de a végső szóval ezzel kapcsolatban érdemes lesz megvárni a trilógia záródarabját.

Amit már tűkön ülve várok, hogy egy mind külcsíny, mind belbecs tekintetében kiemelkedően igényes trilógiát helyezhessek jól megérdemelt helyére: a könyvespolcomra.

Dominik_Blasir>!
Scott Westerfeld: Behemót

Azt hiszem, valahogy így kell folytatást írni.
A Behemóton ugyanis nem érződik a középső részek jellemző betegsége, cserébe viszont legalább annyira izgalmas és lendületesen szórakoztató, mint az első kötet. Az apró momentumoknak köszönhetően minden korábbinál szerethetőbb, szimpatikusabb lett, miközben megmaradt az előzmény színes világképe, telis-tele bizarr állatokkal és lenyűgöző gépmonstrumokkal. Talán mintha egy kicsit vesztett volna a varázslatából, de lehet, hogy csak az újszerűség hiányzott: akárhogy is, ezúttal Isztambul annyira nem ragadott magával (persze egyébként sem fair összehasonlítani A dervisházzal).
Kezdek megbarátkozni a hatalmas betűméretes magyar kiadással (cserébe az illusztrációk gyönyörűek), főleg, hogy még idén várható a befejezés is. Viszont továbbra sem szeretnék mélyelemzésbe átmenni, elég megmaradni a sorozat ifjúsági kategóriájánál, ami – kellő kikapcsolódás mellett – biztosítja a hibátlan szórakozást, még gyermeki lelkületű felnőtteknek is.


Népszerű idézetek

CSSMesi>!

– Tehát a vakmerőségem a helyes stratégiába vezetett, gróf?
– Napjában kétszer még egy álló óra is helyesen mutatja az időt.

172. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hohenberg Sándor · Volger gróf
RainBR>!

– Miféle lény ez? – kérdezte, és egy lépést tett hátra.
– Ó, ez csak Tazza. Ártalmatlan – mondta Deryn, aztán eszébe jutott, mekkora károkat okozott az állat a nagyeszű hölgy kabinjában, és hozzátette: – Kivéve, ha ön függöny, de, ööö, nyilvánvalóan nem ez a helyzet.

73-74. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Deryn (Dylan) Sharp · Volger gróf
attila_>!

– Was hat uns getroffen?* – kérdezte Bauer.
– Der Orient-Express – magyarázta Sándor.

*Mi talált el minket?

553. oldal

RainBR>!

– Mit tehet egy léghajó két páncélozott csatahajó ellen?
– Én úgy vélem, egy órán át teljesen mozdulatlanok maradunk. Nehogy rossz szokásokat vegyünk fel.

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Deryn (Dylan) Sharp · Hohenberg Sándor
RainBR>!

Sándor azért volt itt, hogy véget vessen a háborúnak.
Időközben pedig törökül tanult.
– Nasılsınız? – gyakorolt.
– Iyiyim – jött a válasz a letakart kalitkából az asztalon.
– Pszt! – Sándor körülnézett. A koholt állatok itt nem voltak kimondottan tiltottak, de semmi értelme nem volt felhívni magára a figyelmet. Különben is elviselhetetlenül bosszantotta, hogy a teremtmény akcentusa jobb volt az övénél.

324. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bovril · Hohenberg Sándor
Izolda P>!

– Nem sok értelme lenne – szólt közbe Eddie Malone, és egy kockacukorral megetette a szentjánosbogarat a fényképezőgépe vakujában.

141. oldal

Iron_Rooster>!

Egész törökösen festek, nem? – kérdezte Klopp, és a tükörben illegette magát.
Sándor nem talált szavakat. A férfi egyáltalán nem festett törökösen – sokkal inkább hasonlított egy kék selyembe burkolt zeppelinre, bojtos orrkúppal.

413. oldal

RainBR>!

– Tudsz mászni? – kérdezte Deryn.
Newkirk felbámult a Leviatán sötét hasára.
– Igen, de az mérföldekre van! Nem tudtál volna gyorsabban csörlőzni?
– Nem tudtál volna lassabban zuhanni?!

52. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Deryn (Dylan) Sharp
RainBR>!

– Végtére is a fiúknak természetes érzékük van a gépekhez.
– Úgy érted, természetes érzékük a kérkedéshez.

364. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hohenberg Sándor · Lilit
Szelén>!

– Elnézést, uram – szólította meg Volger ülepét – de látogatója van.
Míg a vadgróf visszahúzódott az ablakból, Deryn végignézett az üres folyosón, és becsukta maguk mögött az ajtót.

297. oldal


A sorozat következő kötete

Leviatán sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kertész Erzsi: A küldetés
Nemere István: Állatkert a kozmoszban
Thea Beckman: Keresztes hadjárat farmerban
Arthur C. Clarke: Delfinek szigete
Jules Verne: A Fekete Indiák
John Flanagan: A Tölgylevelesek
Lindsay Galvin: Darwin sárkányai
Brandon Mull: A mesés menedék
Wéber Anikó: Örökszerda
Majoros Nóra: A néma táltos