Ártatlanságra ​ítélve 67 csillagozás

Scott Turow: Ártatlanságra ítélve Scott Turow: Ártatlanságra ítélve

Rusty Sabich helyettes főügyész egy közép-nyugati nagyvárosban. Amikor kolléganője, Carolyn Polhemus brutális gyilkosság áldozatává válik, főnökük, aki éppen ádáz kampányt folytat az újraválasztásáért, Rustyt bízza meg a nyomozás lefolytatásával. Sürgősen meg kell oldania az ügyet, ha lehet, még a választások előtt. Még mielőtt kiderülne, hogy viszonya volt az áldozattal. Az események azonban csakhamar nem várt fordulatot vesznek, amikor Rusty élete legszörnyűbb rémálmába csöppenve a vádlottak padján találja magát. Az amerikai igazságszolgáltatás útvesztőjében kibontakozó, lebilincselően feszült tárgyalótermi dráma lerántja a leplet az ambícióról, a megszállottságról, a képmutatásról, valamint az ember eredendő gyengeségeiről és legsötétebb titkairól. És mindvégig ott lebeg a kérdés: ki ölte meg Carolyn Polhemust?

Eredeti megjelenés éve: 1987

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2013
512 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155272103 · Fordította: Huszár András
>!
Interjú, Budapest, 1991
478 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637496041 · Fordította: Fehér Katalin, Gömöri Judit, Körös László

Enciklopédia 11


Kedvencelte 4

Most olvassa 5

Várólistára tette 60

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
szadrienn P
Scott Turow: Ártatlanságra ítélve

Eddig nem igazán voltam jártas a tárgyalótermi krimi műfajában, de most aztán alaposan megmártóztam az amerikai igazságszolgáltatás kiszámíthatatlan világában. Biztosan állíthatom, hogy ennyi ügyésszel, ügyvéddel, bíróval egy köteten belül még soha nem találkoztam.
Az ígéretes fülszövegen felbátorodva már alig vártam, hogy mikor kerül kevéssé talpraesett hősünk gyilkosság gyanújával a vádlottak padjára, és érdemes volt egy kicsit gonosznak és kárörvendőnek lennem, mert innentől pörögtek fel csak igazán az események.
A szerző elképesztő magabiztossággal mozog kedvenc terepén, a bíróságon, minden részlet a helyén van, a tárgyalás megjelenítése pedig olyan érzékletes és eleven, hogy a helyszínen éreztem magam, és gyorsan átgondoltam, hogy mostanában mit is követhettem el. A briliáns gyilkossági peren kívül volt a regénynek számomra még egy csúcspontja, amikor egészen váratlanul, zseniális könnyedséggel odavetve, kisebbfajta sokkot okozva fény derült az elkövető személyére.
Ez a két momentum engem teljesen meggyőzött, jogi krimikre áhítozók, érdemes Scott Turow-t olvasnotok.

6 hozzászólás
>!
Ardena
Scott Turow: Ártatlanságra ítélve

Ez bizony nem volt rossz :) Nem állítanám, hogy a legkörömrágósabb olvasmányom, de remekül adagolta a feszültséget, izgalmakat az író. Igazából saját magamnak köszönhetem, hogy nem élveztem még ennél is jobban, mert olvasás előtt mindkét könyv fülszövegét megnéztem, hogy tudjam, mi a sorrend. Nem lett volna szabad. Egy lehetséges gyilkost így kapásból kizártam, pedig mennyivel érdekesebb lett volna, ha ő is játékban marad.. :( Ellenben mégis hagytam magam az orromnál fogva vezetni, nem voltam olyan jó nyomozó, mint amilyennek hittem magam :P
Nagyon érdekes volt viszont a bíróságok és munkájuk bemutatása, tetszett, ahogy bepillanthattunk a kulisszatitkok mögé, és az, hogy főszereplőnket mindkét oldalon láthattuk, megint izgalmasabbá tette a dolgokat :) Egészen más oldalát ismerhettük meg a könyv első felében, és másikat a második felében. Tetszett és abszolút hihető volt ez a váltás. Az első felében rutinos ügyész, míg a második felében gyanúsan viselkedő hétköznapi ember, aki hibát hibára halmoz, és csak az égiek a megmondhatói, hogy elkövetett-e valamit..
A szereplők nagyon alaposan kidolgozottak voltak, a „kedvenceim” talán Pusztító és a bíró voltak, pedig nem éppen pozitív karakterek.. :)
Szerintem mindenképpen érdemes ezzel a kompániával a Carolyn Polhemus-gyilkosság nyomába eredni ;)

>!
Csabi P
Scott Turow: Ártatlanságra ítélve

Turow könyvét a tárgyalótermi krimik egyik alapművének tekintik, ehhez képest nekem némi csalódást okozott.
Az író a vádlott Sabichet tette meg narrátornak, ezzel ugyan elérte, hogy betekintést nyerjünk a gondolataiba (néha túlságosan is, a folytonos önismétlésig), másrészt viszont leszűkítette a saját mozgásterét. A regény tényleg csak a jogi folyamatra koncentrál, a nyomozás teljesen kimarad a regény teréből, még a szokásos magánnyomozás is csak nagyon halványan jelenik meg. Márpedig ez azért baj, mert az a vád, amivel Sabichet a bíróság elé citálják nagyon gyenge lábakon áll, aki olvasott már pár hasonló darabot, az egyből láthatja, hogy ez a pár közvetett bizonyíték nem lesz elég egy ilyen kiemelt ügyben. Ezért is hiteltelen, hogy a nemrég megválasztott főügyész maga megy bele egy ilyen bizonytalan ügybe. Egy vérbeli karrierista ennél óvatosabb. Emiatt aztán a tárgyalás, habár nagyon korrektül fel van építve – néha talán túlságosan is szakmai –, sokszor unalmas, hiszen csak a bizonyítékok és tanúk amúgy is várható rongálása folyik.
Na, és a pohár persze, a fő bizonyíték, emiatt mondom, hogy hiányzott a nyomozati munka, mert egy jó zsaru biztos gyanút fogott volna, és alaposabban körüljárja ezt a témát. De ott van pl. a házkutatás, hát milyen munka ez, hogy elsiklanak egy gyilkos fegyver fölött.

Az elején elég nyilvánvaló, hogy ki lehet a gyilkos, de Turow olyan monotonul egy valakire tereli a gyanút – nem a feltárt tényekkel, utalásokkal, hanem a regény felépítésével –, hogy én is bedőltem neki, és a végén meglepődtem, hogy az a gyilkos, akire először gondoltam. A záró fejezet végül is felrázza a történetet, de meg nem menti teljesen.

Én az első kiadást olvastam, ezt nem javaslom senkinek. A fordítás és a szerkesztés is botrányos, tele van értelemzavaró félrefordításokkal, elgépelésekkel, keveredik a párbeszéd és a narráció, néha azt sem tudjuk, ki beszél. Talán az új fordítás ennél jobb. Ami sajnos átvette gondolkodás nélkül a címet is, ami gyakorlatilag elspoilerezi a tárgyalás végkimenetelét. Az eredeti cím (Presumed innocent) az ártatlanság vélelmére utal, ami valóban nem egy hatásos cím magyarul. A magyar cím viszont nem csak spoileres, de félrevezető is.

>!
Interjú, Budapest, 1991
478 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637496041 · Fordította: Fehér Katalin, Gömöri Judit, Körös László
>!
smetalin
Scott Turow: Ártatlanságra ítélve

Hűű, nekem ez most nagyon tetszett. Voltak félelmeim, hogy túl száraz lesz ez a tárgyalótermi szakzsargonokkal teli ügyvédes könyv. Alaptalan volt, nem volt száraz, érhető volt és nem ült le végig pörgős volt, sok sok visszaemlékezéssel. Mindent megtudhattunk az összes szereplőről, előélet,szakmai sikerek és a legfontosabbat is, hogy ki ölte meg Carolynt. spoiler
Ami zavart, mert persze volt azért valami, az az, hogy miért kellett egy személyt 3 néven emlegetni? Van egy rendes neve,( Della Guardia) egy beceneve,( Határidő) és egy nemtudom milyen neve,(Nico) de mire rájöttem hogy ez egy és ugyanaz a személy! (Nico Della Guardia)és ez másra is vonatkozott, itt mindenkinek több neve volt, de letisztáztam, és már nem kellet bután néznem magam elé, hogy most akkor kiről van már megint szó.
Nagyon „fifikásan” csempészte bele az író, a sok különálló cselekményt spoiler és végül állt össze egy kerek egésszé.

3 hozzászólás
>!
Shanara
Scott Turow: Ártatlanságra ítélve

Mániám a hitelesség és az alaposság, ezért a könyv már akkor felkeltette az érdeklődésem, amikor megtudtam, hogy az írója olyan ember, aki ügyészként is dolgozott és védőügyvédként is hosszabb ideje praktizál. A könyv hozta is a vele szemben megfogalmazott elvárásaimat és bizony az én számomra letehetetlennek bizonyult. Már az első oldalak után is látszik, hogy ebben a könyvben nem csak a szokásos jogi csűrcsavar lesz az események mozgatója, hanem bizony rengeteg érzelem árad az oldalakon sorakozó szavakból. kevés az olyan férfi író (eddig Dennis Lehane-t és Harlan Coben-t soroltam ebbe a csoportba), aki ennyire mélyen meg tudja bennem rezegtetni azt a bizonyos érzelmi húrt.
A történet legnagyobb része maga a tárgyalás, kezdve egészen a vádirat benyújtásától, az esküdtszék tagjainak kiválasztásán keresztül, az ítélet meghozataláig. Rusty Sabich egy nagyon összetett karakter, de ami a legfontosabb tulajdonsága, hogy végig hétköznapi emberként viselkedik, vádlottként teljesen más ember, mint ügyészként és ez életszerűvé teszi a karakterét. A könyv végig azt sugallja, hogy nem ő gyilkos és ezt magam is éreztem, ugyanakkor nehezen tudtam elvonatkoztatni a gyanútól, amely főszereplőnkre vetődött. Rasty mégis egy olyan személy, akiben végig bíztam, akinek végig drukkoltam és akiért érdemes izgulni. Minden hibája ellenére is.
A szerző rengeteg apró nyomot hagy a történetben, amely folyamatosan fenntartotta az érdeklődésem és amelyből összerakható a gyilkos kiléte és motivációja is, de ez semmit nem von le az élvezetből, mert ugyanúgy megdöbbentem, amikor rájöttem, hogy jó a következtetésem, mintha sejtésem sem lett volna gyilkos személyéről. Továbbra is úgy tartom, hogy a motivációk mögötti érzelmek azok, amelyek kiemelik ezt a regényt a krimik tömegéből. Nagyon szerettem olvasni. nálam kedvenc lett. Ami pedig a legjobb hír, hogy a könyvhétre már itt is a folytatás, amellyel kapcsolatban csak egy szó villog a fejemben: akarom!
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2013/05/scott-turow-arta…

3 hozzászólás
>!
hcs23
Scott Turow: Ártatlanságra ítélve

Ahogy egyik molytársam felhívta rá a figyelmet, a nevek valóban okoznak egy kis zavart (hol vezeték-, hol keresztnevet, hol pedig becenvet vagy gúnynevet használ a szerző ugyanarra a személyre – látszólag teljesen indokolatlanul), több negatívum nem igazán róható fel Turow-ra, aki nyomban megy a kedvencek közé, mivel olyan hatást ért el nálam, h még maga a műfaj is új kedvenccé avanzsált. Rendkívül izgalmas, pergő és hiteles tárgyalótermi krimivel van dolgunk, amely úgy játszik a szavakkal, h egy valóságos libikókán érezhetjük magunkat. Félelmetes mennyire pengeélen táncolunk, ha a jogrendszer útvesztőibe tévedünk – éppen ez az, ami letehetetlenné teszi a könyvet. Külön tetszett, h nem a szereplőkkel hat leginkább az olvasóra – még Sabich sem kerül túlságosan közel az olvasóhoz. Bravúros. Olvassátok! :)

9 hozzászólás
>!
FreeAngel 
Scott Turow: Ártatlanságra ítélve

Korrekt tárgyalótermi krimi a minőségi fajtából. Inkább tárgyalótermi, mint krimi. A bűntény szinte jolly joker, akármi más is lehetne, mert Turow szigorúan az eljárás bemutatása mentén halad. Ez nekem tetszik. „Sztorit” látok eleget nap mint nap a munkám során, itt viszont a folyamaton van a hangsúly, végigköveti a gépezet működését lépésről lépésre, amit imádtam! Emellett persze kidomborodik az elmaradhatatlan politika és szex alkotta koktél is.
Amit viszont nem imádtam, hogy az 500+ oldalas könyvből majdnem 200 a bevezető, igazán csak a vádirat elkészültével tapos a gázba a szerző, de azt a cca 200 oldalt ehhez végig kell vergődni. Nem vészes igazán, így végülis ez sem nagy teher.
Az intelligencia pengeváltásai pedig olyan fényesen csilingelnek a jogi szakemberek csatájában, hogy öröm nézni, élvezet olvasni. Zseniális!
A gyilkost a tárgyaláson való első megjelenésekor tettem gyanúsítottá és mint kiderült, igazam lett. :)
Ez viszont már a sokadik (jogász által írt) olyan könyv, ahol alperesre hivatkoznak büntetőperben. Egy ennyire ünnepelt exügyészből, mint Turow, ezt semmiképpen nem nézem ki, így nem tudom, csak a fordítók számlájára írni… Szomorú és zavaró… sokadjára is.. Ahogyan az is, hogy bár könyvtári példányt olvastam, de láthatóan kevesen olvasták még az új kiadást, viszont a kezemben konkrétan széthullott a kötet, kipotyogott pár oldal a gyatra ragasztás miatt..

Javaslatom tehát: olvassátok, mert jó!! Csak óvatosan…

12 hozzászólás
>!
Niko_oka
Scott Turow: Ártatlanságra ítélve

Hiteles tárgyalótermi krimi, hatásos drámai monológokkal; az érzékletes igazságharc bemutatja, mennyire berögzült és álszent a világot jó és rossz térfélre osztani, amikor a közbeeső zónában ott van a torzítás, homályosítás, leplezés és terelés is. Mindezeket valamennyien alkalmazzuk mindennapi életünk során, de egy büntetőeljárásban mindez olyan kiélezetten jelenik meg, amit nehéz megemészteni egy laikusnak, mégis élvezetes és tanulságos belepillantani a kulisszák mögé. Hideg, pattogós elmék intelligens párharca és taktikai készségeik, ütőkártyáik, kapcsolataik helyes megválasztása: ezen áll vagy bukik az ítélet pozitív vagy negatív sajtóvisszhangja, az esküdtszék döntése, egy ember élete. Azt csak a magamfajta naiv olvasó remélheti az utolsó sorokig, hogy az igazság valamilyen formában akkor is kiütközik, amikor ezer lábbal igyekeznek eltaposni azt.
A második ilyen jellegű krimi, amit olvasok, és mindkettőnél vonakodtam: kár volt. Letisztult, elmepallérozó, tanulságos -ajánlom!

>!
BeetheBlessed P
Scott Turow: Ártatlanságra ítélve

Ez most már elég biztos: Új kedvencet avattam a tárgyalótermi krimi műfajával (köszönöm @hcs23!).
Az egészben az a távolságtartás tetszett a legjobban, ahogyan Scott Turow kezelte a szereplőit. Bárkiről, de tényleg bárkiről el lehetett képzelni, hogy ő ölte meg Carolynt. És épp emiatt egyáltalán nem lehetett eldönteni, hogy ki az, aki jól hazudik és ki az, aki az igazat mondja – Rusty is ugyanúgy végig benne maradt a pakliban. A nevek – vezeték-, kereszt- és csúfnevek – használatának változatossága is nagyon tetszett. Voltak pillanatok, amikor nem tudtam rajtuk eligazodni, ezért tényleg olyan volt, mintha hirtelen én is részese lennék annak a kívülről alig vagy egyáltalán nem átlátható bürokráciának, ami az egész történetet végigkísérte. Visszataszító volt látni a politikai csatározást.
Az egyik kedvenc részem Mrs. Krapotnik vallomása volt, eszméletlen jót nevettem rajta :D spoiler
A történet nagyon nagy előnye még a szereplők emberi oldala. Mert mindannyiuknak van és Scott Turow nagyon jó érzékkel tárja úgy elénk őket, hogy teljesen hitelesnek, a valóságban is simán elképzelhetőnek tűnnek. Nagyon szerettem, hogy senki nem egyoldalú, mindenkinek van jó és rossz oldala. Vannak talpnyalók, napraforgók, hű barátok és vagyok én, az olvasó. Van bennünk valami közös: egyikünk sem tudja igazán, hogy ki ártatlan és ki hazudik a szemünkbe.
És a gyilkosról mi a véleményem? Életemben először fordult elő velem, hogy szó szerint mindenki benne volt a paklimban és egészen a végéig fogalmam sem volt róla, hogy végül melyikük is lesz a befutó. spoiler

2 hozzászólás
>!
Ananiila
Scott Turow: Ártatlanságra ítélve

Nem emlékszem rá, hogy láttam volna filmen, mégis volt deja vu érzésem olvasás közben.
Az eleje nagyon zavaros volt, az időbeni ugrálás engem kizökkentett, nem tudtam belefeledkezni a könyvbe.
Onnantól kezdve, hogy elkezdődött a tárgyalás viszont letehetetlen volt. Szeretem a tárgyalótermes filmeket és ezek szerint az ilyen témájú könyveket is.
Igazából nem szerettem Rusty Sabich-ot, egyáltalán nem találtam őt pozitív figurának, de az író úgy keverte a kártyákat, hogy mégis tudtam érte szurkolni. Végig bizonytalan voltam, gyakran éreztem azt, hogy ő a gyilkos, de Turow mindig beleszőtt valami olyan váratlan eseményt, amitől folyamatosan változott a véleményem.
Izgalmas, különleges olvasmány, jól felépített cselekménnyel és összetett karakterrel a főszerepben, ajánlom a krimik kedvelőinek.
Biztos, hogy megnézem a filmet is.


Népszerű idézetek

>!
szadrienn P

Az élet nem más, mint tapasztalás; nem egészen tudni, hogy miért, de sosem adjuk fel.

>!
Shanara

Őrült szerelem. Kétségbeesett, mániákus, megátalkodottan vak. A szerelem legtisztább formája, amikor nem tudjuk, mit hoz a jövő, a jelen bűvöletébe esünk és képtelenek vagyunk értelmezni a jeleket.

80. oldal (Agave Könyvek, 2013.)

1 hozzászólás
>!
FreeAngel 

    A tévé és a mozi tönkretette életünk legintimebb pillanatait. Olyan konvenciókat állítanak elénk, amelyek az elvárásainkat nagyban befolyásolva megfosztanak bennünket a meghitt pillanatok spontaneitásától, egyediségétől. A Kennedy családtól megtanultuk, hogyan kell gyászolni, győzelem esetén meg a tévében látott sportolókat utánozzuk, akik maguk is onnan lesték el a kötelező mozdulatokat. A csábításnak is van már előírt folyamata, pillarebegtetéssel, elmés szópárbajokkal.

108. oldal

Kapcsolódó szócikkek: egyediség · film · intimitás · spontaneitás · televízió
>!
BeetheBlessed P

A helyes és helytelen megkülönböztetésének egyetlen világszerte elfogadott rendszerében vagyok fogaskerék, a jó és a gonosz közhivatalnoka. Ezt szabad, ezt nem.

10. oldal

>!
BeetheBlessed P

Tehetséges bürokrata, aki könyörtelenül bánik az alkalmazottaival, de szégyentelenül kinyalja azok seggét, akiknek hatalmukban áll keresztbe tenni neki.

112. oldal

>!
FreeAngel 

Az alvó Natet figyelve ámulatba ejtenek a tudomány rejtelmei: atomok és molekulák, bőr és erek, izomzat és csontok. Egy pillanatig megpróbálom magam elé képzelni a fiamat e részek egészeként. Nem sikerül. Sosem tágíthatjuk ki végső megértésünk határait. Nathaniel számomra hőn szeretett fiam, azon érzések együttese, melyeknél ő se nem kisebb, se nem végesebb, se nem elhanyagolhatóbb. Sosem fog alkotóelemeire bomlani. Ő az én drága, álmában csodaszép kisfiam, és hálás vagyok, olyan hálás, hogy belesajdul, megszakad a szívem, amiért ebben a kemény világban ilyen gyengédséget érezhetek.

270. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyengédség · gyermek · szeretet · szülő · tudomány
2 hozzászólás
>!
BeetheBlessed P

Eugenia túlsúlyos, egyedülálló, középkorú, és gyakran támad az az érzésem, hogy mindezért bosszút akar állni.

62. oldal

>!
BeetheBlessed P

Oly kézzel fogható a félelem, hogy még a színét is látom, vérvörösen szivárog, a csontjaimban mocorog, lüktet.

239. oldal

>!
BeetheBlessed P

– Lát most olyan embert a tárgyalóteremben, Mrs. Krapotnik, akit korábban már látott Ms. Polhemus lakásának közelében?
– Hát, azt ott biztosan láttam már – jelenti ki, majd mindkét kezét és az összes karperecét a bíró irányába lendíti.
Larren a kezébe temeti az arcát. Nico az orrnyergébe csíp. A nézők padsoraiból eleinte fojtott, majd egyre erősödő nevetés hallatszik. Mrs. Krapotnik, mintha eljutna a tudatáig, hogy ezt elszúrta, kétségbeesetten körülnéz. A vád asztalánál ülő Tommy Moltóra mutat.
– Meg ő is! – bizonygatja.
Molto csak ront a helyzeten azzal, hogy hátranéz, van-e mögötte valaki.
[…]
– Bíró úr, a jegyzőkönyv kedvéért megerősítené, hogy Mr. Sabich nem került azonosításra?
– A jegyzőkönyv kedvéért megerősítem – csóválja a fejét Lyttle bíró –, hogy Mr. Sabich azon kevesek egyike volt a tárgyalóteremben, akiket Mrs. Krapotnik elmulasztott azonosítani.

312. oldal

>!
FreeAngel 

…A folyosó közepére, a gépfegyvere mellé terítették ki. Túl nehézkes, túl kétségbeesett hangot adott ki, hogy nyögésnek lehessen nevezni; hasát és rajta nyugvó karját vér festette pirosra. Kezéből egy lila kis béltekervény türemkedett elő. Fölötte pedig ott állt Stapleton Hobberly, Morgan testvére, aki Morgan meggyilkolása után lett a besúgónk. Stapleton marokra fogta a péniszét és Melvin White arcába vizelt. Néhány zsaru a falnak támaszkodva figyelte.
    Mégis mi a faszt mondjak majd, ha a pasas megfullad?, kérdezte tőlem az egyik mentős.

430. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

John Grisham: Csodatévő
John Grisham: A csodatévő
John Grisham: Az esőcsináló
John Grisham: Csapdában
Blake Crouch: Wayward Pines
Brenda Joyce: Halálos szerelem
John Sandford: Csábító préda
J. D. Robb – Susan Plunkett – Dee Holmes – Claire Cross: Csöndes éj
Dan Brown: Az elveszett jelkép
Gillian Flynn: Holtodiglan