Amikor Scott Snyder megkapta a New52 Batman írói szerepét, lehetett rá számítani, hogy el fogja mesélni az Ő Batmanjének az eredettörténetét. Nehéz fába vágta a fejszéjét, mert fel kéne nőni a nagy elődhöz. Nem véletlenül lett Nulladik Év a képregény címe.
A történetet három fő fejezetre osztva ismerhetjük meg. Az első a Titkos város. Ez a fejezet emlékeztet legjobban az Első Év-re. Korai próbálkozások, a majdnem végzetes bukás és végül a felemelkedés. Feltűnik egy-két későbbi fontosabb szereplő, megismerhetjük a Piros Sisakos bandát, de a lényeg, hogy ennek a fejezetnek a végén „születik meg” Batman. A következő a Sötét város. Batman korai tevékenységét mutatja be, főleg a Piros Sisakos bandára és Dr. Halálra koncentrálva, na meg kapcsolatára Gordon hadnaggyal. Közben Rébusz már tevékenykedik a háttérben, hogy átvegye az uralmat Gotham felett az utolsó fejezetben, ami a Vad város. Ez az első komolyabb kihívás. Batman megfosztva a high-tech felszerelésétől, csakis felkészültségére és az eszére számíthat, na meg néhány barát segítségére, hogy felszabadítsa a várost Rébusz rémuralma alól.
Látszik, hogy Snyder nem remakelni akarta az Első Évet, hanem egy saját művet készíteni, ami viszont rengeteget merít a régebbi Batman történetekből. Szerencsére ezek nem érződnek lenyúlásnak, sokkal inkább kikacsintásoknak, néhol meg már fanservice-nek. Gondolok itt olyanra, mint a klasszikus dolgozószobás jelenet, amikor berepül a denevér az ablakon. Itt is megtalálható, mégis másmilyen. (Nagyon tetszett, hogy ott volt a kis csengettyű az asztalon) Vagy „a szemüveg nélkül szinte vak vagyok” szituáció, meg ahogy a Piros Sisak beleesik a savba. Mind ismert esemény, mégis a sajátjára formálja azokat, így egy új történetet mesélve el. Sikerült ezeket átültetni ebbe a már-már túl modern környezetbe, úgy, hogy működjenek is. Az ilyen kis apróságok, hogy Batmannek itt lila a kesztyűje, mint az első megjelenésekor, vagy Dr. Halál szerepeltetése, aki Batman első „szuperellenfele” volt, csak fokozzák a hangulatot. Maga a történet és a szövegek nagy odafigyeléssel lettek elkészítve, akárcsak Greg Capullo rajzai. Ha már rajzok, talán ez Capullo legjobb munkája! A megszokottnál világosabb és színesebb az egész képregény, viszont jól áll neki. A poszt-apokaliptikus város megjelenítése zseniális, csak úgy, mint az akciók, na meg majdnem az összes panel. Persze rajzilag is vannak utalások, például a Detective Comics 27. számának a borítójára vagy A Sötét Lovag Visszatér-re. Legjobban a Piros Sisakos bandás részek tetszettek, meg Bruce és Gordon közötti kapcsolat új megvilágításba helyezése. Külön öröm volt, hogy nem Joker lett a fő gonosz. Az egyetlen igazán gyenge pontja a képregénynek Rébusz legyőzése. Nem volt olyan epikus, mint amilyen lehetett volna. Úgy éreztem, pont emiatt nem lesz 5 csillagos a képregény, de szerencsére Snyder lezárásként kárpótol egy fenomenális párbeszéddel, plusz egy jelenettel, ahol Alfréd elképzeli milyen lenne Bruce élete, ha nem lenne Batman. Az biztos, hogy nem véletlenül tartják a Batman sort a New52 legjobbjának. Scott Snyder és Greg Capullo neve, a kiemelkedő közös munkájuknak köszönhetően, összeforrt, akár csak Loeb/Sale, vagy Ennis/Dillon párosáé.
A Legendás Batman sorozatnak nem is választhattak volna kézenfekvőbb nyitányt! Hozzám közelebb áll a Frank Miller által írt eredettörténet a maga földhözragadtságával, ami méltán egy klasszikus és meghatározó mű, de Snyder képregénye is rendkívül igényes, szórakoztató és teljesíti azt, amire vállalkozott. Átültette Batman-t a 21. századba. Kötelező darab!