Kék ​delfinek szigete 87% 38 csillagozás

A fülszöveg alapján körülbelül tudtam, hogy mire számítsak, de amit kaptam, az minden elvárást felülmúlt. Nem tudtam, hogy igaz történeten alapul, így még meghatóbb a történet. Egy nagyon ügyes, talpraesett kislánnyal kezdjük a történetet és bár már Ő sem számolta az évszakokat, de kb. 15 évet foglal magába a könyv – egyedül a világtól elzárt szigeten. Megrázó és szép élmények. Sok mindenre emlékezett, még a törzs életéből, de nagyon sok mindenre magának kellett rájönnie, leleményből, kitartásból nincs hiány. Minden mai tinédzsernek ajánlanám. Kiváncsi lennék hányan bírnánk ezt ki – akár mi felnőttek is.

Az egyik legjobb Animus gyermekkönyv, amit olvastam / pedig volt egy pár:D / Nem fél olyan témákkal szembesíteni a gyerekeket, mint a halál, vagy a magányosság. Imádtam a robinsonos részeket, még a kormorános szoknyán sem akadtam fenn.:) Azon viszont meglepődtem, hogy megtörtént esetet dolgoz fel, valahogy jobb az ilyesmit írói kitalációnak elfogadni.

Gyermekkorom egy kedvenc regénye. Be kell vallanom, az emlékezetemben és a képzeletemben sokkal színesebben élt ez a történet, mint a könyv lapjain. Meglepődtem a kissé tárgyilagos stílustól, a gyakori, ha nem is tő-, de rövid mondatoktól, a nem túl részletes leírásoktól, a gyorsan múló időtől, viszont a végére ugyanúgy elkapott a lendület és ugyanúgy izgultam, mint 12 évesen.
Valószínűleg azért szerethettem anno ezt a könyvet annyira, mert önállóságot ábrázolt, erőt, kitartást, és mindig is vevő voltam a Robinson-szerű életmódra, ahol mindent az alapoktól kell kezdeni. Az állatok szeretetére, találékonyságra ösztönöz, az élet árnyoldalait, nehézségeit is bemutatja, éppen ezért méltán tartom díjazott gyerekkönyvnek.
(Pláne örülök, hogy egy lány a főszereplője, szerintem régen ezt még nem értékeltem megfelelően. You go, girl!)

Érdekes, kalandos történet. Tetszett.

Azt hiszem én már kinőttem ebből. Inkább ifjúsági, de Scott O'Dell-től láttam egy nagyon jó kis kalandfilm feldolgozást és ezt sem akartam kihagyni. Alapvetően olvasmányos és történelmileg hiteles. Kicsit Robinson Cruzos, de rövid és velős.
A kék szín abszolút dominál: a hatalmas tenger a halász őslakosok mindennapjaiban létfontosságú hozzátartozója, ahogy a végtelen verőfényes égbolt is.

Sajnáltam, hogy a könyv végén derült ki, hogy valós történelmi eseményen alapul, s nem csak egy kitalált történet.

Hatalmas lelki erő és élési vágy volt a szigeten ragadt (ott hagyott) fiatal lányban, hogy húsz évig képes volt egyedül élni a ragadozókkal a kis szigeten, akik minden lépését figyelték, s támadták, ellopták az élelmét.
A nulláról építette házikóját, aminek nagyon erősnek és kitartónak kell lenni, hogy semmilyen állat ne jöjjön be, és az időjárás viszontagságaitól is védett legyen…

spoiler

A gyerekkönyv kihívásra vettem elő ezt a könyvecskét. Andersen díjas és nem véletlenül. Jó a történet, izgalmasan, fordulatosan van megírva. Itt ott az én ízlésemnek kicsit elnagyolt, de ez pusztán azért van, mert gyerekeknek, nem pedig felnőtteknek íródott. Az különösen tetszett, ahogy a magára maradt lány állatok szelidítésével oldotta magányát. Olyan 10 éves kor körüli gyerek kezébe adható, biztosan örömmel fogja olvasni, főleg ha szereti az állatokat. Külön értéke, hogy egy valós személy és megtörtént eset – egy lány 18 évig élt egyedül egy szigeten- köré fonódott, íródott a történet.

Mai napig egyik kedvenc könyvem. Kamaszkorom elején kaptam karácsonyra, azóta 2-3 évente újraolvasom. A sztori bár lassan indul be, de később magával ragad. Én sokat tanultam belőle, és mindenkinek csak ajánlani tudom!