Kék ​delfinek szigete (Kék delfinek szigete 1.) 48 csillagozás

Scott O'Dell: Kék delfinek szigete

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Maroknyi indián törzs él a kis Csendes-óceáni szigeten. A halászó, gyűjtögető közösség váratlanul fenyegető helyzetbe kerül, el kell hagyniuk őseik földjét. Egyvalaki, egy serdülő lány a szigeten marad. Egyes egyedül küzd a létfenntartásért, az életben maradásért olyan veszélyek közepette, melyek kihívást jelentenének egy erős férfi számára is. Hogyan éli meg a legsúlyosabb megpróbáltatást, az évekig tartó magányt? Érte jön-e a várva várt hajó?

Scott O'Dell 24 nyelvre lefordított regénye az Andersen-díj mellett elnyerte a Newbery Medalt, az amerikai gyerekkönyvtárosok tekintélyes kitüntetését is.

Eredeti megjelenés éve: 1999

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Andersen-díjas írók Animus

>!
Animus, Budapest, 2004
144 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639563269 · Fordította: Csatári Ferenc

Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 27

Kívánságlistára tette 20

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

nagy_anikó>!
Scott O'Dell: Kék delfinek szigete

A fülszöveg alapján körülbelül tudtam, hogy mire számítsak, de amit kaptam, az minden elvárást felülmúlt. Nem tudtam, hogy igaz történeten alapul, így még meghatóbb a történet. Egy nagyon ügyes, talpraesett kislánnyal kezdjük a történetet és bár már Ő sem számolta az évszakokat, de kb. 15 évet foglal magába a könyv – egyedül a világtól elzárt szigeten. Megrázó és szép élmények. Sok mindenre emlékezett, még a törzs életéből, de nagyon sok mindenre magának kellett rájönnie, leleményből, kitartásból nincs hiány. Minden mai tinédzsernek ajánlanám. Kiváncsi lennék hányan bírnánk ezt ki – akár mi felnőttek is.

Anó P>!
Scott O'Dell: Kék delfinek szigete

A regény igaz történet alapján íródott. Egyszerű és nincs teli izgalommal, feszültségekkel, mégis érdekes és megrendítő a lány története, aki majdnem 20 évig élt magányosan egy szigeten. Robinson történetére emlékeztetett.

nana1>!
Scott O'Dell: Kék delfinek szigete

Szépséges, megindító könyv az erőről, bátorságról, kitartásról, élni akarásról. Szerettem.

mandarina>!
Scott O'Dell: Kék delfinek szigete

Az egyik legjobb Animus gyermekkönyv, amit olvastam / pedig volt egy pár:D / Nem fél olyan témákkal szembesíteni a gyerekeket, mint a halál, vagy a magányosság. Imádtam a robinsonos részeket, még a kormorános szoknyán sem akadtam fenn.:) Azon viszont meglepődtem, hogy megtörtént esetet dolgoz fel, valahogy jobb az ilyesmit írói kitalációnak elfogadni.

hellodorie>!
Scott O'Dell: Kék delfinek szigete

Gyermekkorom egy kedvenc regénye. Be kell vallanom, az emlékezetemben és a képzeletemben sokkal színesebben élt ez a történet, mint a könyv lapjain. Meglepődtem a kissé tárgyilagos stílustól, a gyakori, ha nem is tő-, de rövid mondatoktól, a nem túl részletes leírásoktól, a gyorsan múló időtől, viszont a végére ugyanúgy elkapott a lendület és ugyanúgy izgultam, mint 12 évesen.
Valószínűleg azért szerethettem anno ezt a könyvet annyira, mert önállóságot ábrázolt, erőt, kitartást, és mindig is vevő voltam a Robinson-szerű életmódra, ahol mindent az alapoktól kell kezdeni. Az állatok szeretetére, találékonyságra ösztönöz, az élet árnyoldalait, nehézségeit is bemutatja, éppen ezért méltán tartom díjazott gyerekkönyvnek.
(Pláne örülök, hogy egy lány a főszereplője, szerintem régen ezt még nem értékeltem megfelelően. You go, girl!)

XX73>!
Scott O'Dell: Kék delfinek szigete

Nagyra becsülöm a főszereplő kitartását. Hosszú évekig életben tudta tartani a reményt és magát is. Ebben nyilván közre játszott neveltetése, és az a körülmény is, hogy nem idegen szigetre vetődött, hanem szülőhelyén rekedt ott.

Szerethető ifjúsági regény. Hogy ez igaz történet alapján íródott, spoiler

Pacsirta_Szilvia>!
Scott O'Dell: Kék delfinek szigete

Azt hiszem én már kinőttem ebből. Inkább ifjúsági, de Scott O'Dell-től láttam egy nagyon jó kis kalandfilm feldolgozást és ezt sem akartam kihagyni. Alapvetően olvasmányos és történelmileg hiteles. Kicsit Robinson Cruzos, de rövid és velős.
A kék szín abszolút dominál: a hatalmas tenger a halász őslakosok mindennapjaiban létfontosságú hozzátartozója, ahogy a végtelen verőfényes égbolt is.

Swoosh>!
Scott O'Dell: Kék delfinek szigete

Jó könyv (nem csak) gyerekeknek.

Szimpatikus sztori, ha jól tudom ez az USA-ban kötelező olvasmány de lehet tévedek

Amalthya >!
Scott O'Dell: Kék delfinek szigete

Mai napig egyik kedvenc könyvem. Kamaszkorom elején kaptam karácsonyra, azóta 2-3 évente újraolvasom. A sztori bár lassan indul be, de később magával ragad. Én sokat tanultam belőle, és mindenkinek csak ajánlani tudom!


Népszerű idézetek

Anó P>!

– A tenger sima – mondta. – Csiszolt, lapos kő.
Ramo szerette szándékosan összekeverni a dolgokat.
– A tenger nem csiszolt kő – szóltam rá. – Víz, csak nem hullámzik.
– Nekem kék kő – válaszolta. – És ott messze egy kis felhő ül rajta.
– A felhők nem ülnek kőre. Sem kékre, sem feketére, semmilyenre.
– De ez igen.

Anó P>!

Amikor az első csillagot megláttam, enyhült a félelmem. Az ég alján gyulladt ki, pont előttem, keletnek. Hamarosan több csillag is megjelent, de én csak ezt figyeltem. Ismertem, egy zöldes csillag volt abban a csillagképben, amit mi kígyónak hívunk. Időről időre pára takarta, de újra és újra fényesen felragyogott.
Enélkül a csillag nélkül elvesztem volna, hiszen a hullámok mindig mindenütt ugyanolyanok. Folyamatosan eltaszítottak a helyes irányból, de nagy nehezen sikerült a csillag irányába haladnom.

Anó P>!

A delfinek megjelenése mindig jó jel. Boldoggá tett, hogy ott úsznak körülöttem, és bár a tenyerem már véres volt, annyira kidörzsölte az evező, pusztán az, hogy nézhettem a delfineket, elfeledtette velem a fájdalmat. Éreztem, barátok vannak körülöttem, nem vagyok egyedül.
A kék delfinek nem sokkal sötétedés előtt tűntek el, olyan hirtelen, ahogy jöttek. Nyugatnak úsztak és még egy darabig láttam hátukon megcsillanni a nap utolsó sugarait. De gondolatban még éjszaka láttam is őket, és ez segített, hogy továbbevezzek, pedig végtelenül kimerült voltam.
A kék delfineknek köszönhetem, hogy végül hazaértem.

Anó P>!

A végtelenbe nyúló kék tengert néztem, és újra átéltem ugyanazt a félelmet, ami a hosszú út alatt gyötört. Azon a reggelen, amikor megpillantottam a szigetet, ami hatalmas, napozó halként feküdt a vízen, arra gondoltam, hogy egy nap, miután megjavítottam a kenut, ismét útra kelek, hogy megtaláljam azt a tengeren túli országot. De most már tudtam, hogy soha többé nem kelek útra.

olvaso417>!

Jól emlékszem arra a napra, amikor az aleutok hajója a szigetünkre érkezett.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

James Fenimore Cooper: A préri
James Fenimore Cooper: A vadon útjain
Liselotte Welskopf-Henrich: Tokei-ihto visszatér
Karl May: Az Ezüst-tó kincse
May Károly: Az Ezüsttó kincse
Anna Jürgen: Az irokézek fia
Fabian Lenk: Aranyláz a vadnyugaton
Rónaszegi Miklós: Az indián hercegnő
Arne Strøm: Nik Nelson kalandjai
Friedrich Joachim Pajeken: Bob, a hódvadász