Értékelések 9

ViraMors P>!
Scott Lynch: Tolvajok köztársasága

– Felkelt a nap, és az a sok pénz odakint nem fogja ellopni magát.

– Miért jöttél ide ma este?
– Hogy tolvaj legyek a tolvajok között – felelte Locke.

– Vannak dolgok, amelyek a sötétségben mozgolódnak és álmodnak.

* * *

Elég sokat gondolkodtam ezen az értékelésen, aztán úgy döntöttem, kettébontom.

Elsőként ott a szöveg.
Egyszerűen csodálatos. Pofátlanul szórakoztató, sírva-röhögős, pörgős, és hangulatteremtésben sem az utolsó. Rajongtam a szöveg minden soráért, első sorban az adok-kapok jelenetekért. Az ötös skálán hat pontot is simán megadnék neki, ha lehetne. Volt szerencsém pár oldal erejéig belepörgetni az angol eredetibe és azt kell, hogy mondjam, hogy remek lett a magyar fordítás. Az már csak hab a tortán, hogy rég láttam olyan szöveget, aminek ennyire természetesen és jól állt, hogy úton-útfélen vulgáris. A maguk módján még a komolyabb és/vagy drámaibb pillanatokba is sikerült némi lazaságot lopni, és nagyon sokat nevettem olyankor is, amikor az éppen színen lévő összes szereplő arcát tíz méregbe mártott körömmel akartam lekaparni.

Merthogy…
Merthogy a remek szöveghez tartozik egy történet, aminek sajnos nem sikerült lenyűgöznie.
Merthogy Scott Lynch a legnagyobb szélhámos a terepen, mert lényegében harmadszor is eladta nekünk ugyanazt a történet, csak új ruhába bújtatta.* És az a helyzet, hogy ezt a kerettörténetet nem kedvelem, és már az első résznél is húztam rajta az orromat, harmadiknál meg pláne.
Mindemellett a magára régóta várató Sabetha sem emelte számomra a történet fényét. Már akkor sem kedveltem, amikor még csak emlegették ezt a nőt, a megjelenése pedig csak rontani tudott a helyzetén off, javítani kicsit sem.
Ezektől függetlenül azt el kell ismernem, hogy Lynch jól keverte a szálakat a mindkét idősíkon. Rengeteg olyan helyzet volt, ahol a srácok remekül megállták a helyüket, és tetszett az is, ahogy a világ hátterével, illetve Locke múltjával spoiler kapcsolatban csepegtette az információkat. Ennek mondjuk ideje volt már. Úgy érzem, lehetett volna ez nagyon jó, csak az a fránya alaptörténet… Így, ha csak a történetet nézném, egy gyenge hármaskánál nem tudnék többet adni rá.
Ha még ebben a valóságban megszületik, kíváncsi leszek spoiler a következő részre, de nagyon remélem, hogy ott végre sikerül valamit újítani is.

*spoiler

6 hozzászólás
BBetti86 >!
Scott Lynch: Tolvajok köztársasága

Téglányi a könyv, és ennyit kaptam tőle? Hát… eléggé csalódott vagyok.
A történet szerint Locke és Jean alkut kötnek Türelem úrnővel, aki meggyógyítja az előző kötetben megmérgezett hősünk, de cserébe nyernek neki egy választást. Csak éppen az ellenfelük az a nő, akivel együtt nőttek fel, aki Locke számára a NŐ. A múlt árnyai felélednek, miközben a mágusoknak is megvan a maga játszmája.
Bár roppant hosszú a kötet, releváns cselekmény nem sok volt benne. Ugyan a jelenben és a múltbeli jelenetekben, melyek Locke és Sabetha szerelmét mesélik el a kezdetektől, is van egy-egy játszma és átverés, az annyira semmilyen, hogy nem tudott lekötni.
Itt az érzelmek dominálnak, az jött le ebből a kötetből, hogy Locke mennyire a megszállottja a nőnek, aki tulajdonképpen bármit elkövethet ellene, minden meg lesz neki bocsátva. Nem is élveztem olvasni, ahogy a különben zseniális Locke a nő mellett mintha nem is lenne önmaga.
A végére jöttek meg azok a fordulatok és tempó, amit szerettem volna, de akkor már kevés volt. Ez egy személyesebb, elmélkedős, karakterépítős filler, aminek a vége készíti elő a folytatást, ami már most jobban érdekel, mint ez a kötet egésze.
Hangulatában is melankolikusabb, keveselltem a humort és a kalandokat. Sajnálom, de ez a szerelmi történet Az úri csirkefogó világban történet nem tetszett így. Annyira kellett volna egy jobb átverés vagy pörgősebb cselekmény, nem csak a Locke – Sabetha szál a végsőkig feszítve…

1 hozzászólás