Tolvajok ​köztársasága (Az úri csirkefogó 3.) 30 csillagozás

Scott Lynch: Tolvajok köztársasága

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Miután életük talán legnagyszerűbb játszmája rosszra fordul, Locke-nak és régi barátjának, Jeannak menekülnie kell. Nem úszták meg sértetlenül korábbi kalandjukat: Locke-on lassan úrrá lesz Tal Verrar arkhónjának halálos mérge, amit se alkimista, se kirurgus nem semlegesíthet. Ám ahogy közeleg a vég, egy titokzatos megkötő, Karthain egyik mágusa olyan lehetőséget ajánl fel nekik, amely vagy megmenti Locke életét, vagy egyszer és mindenkorra végez vele.

Locke Lamora nem akarja elfogadni az ajánlatot, de meggyőzi Jean könyörgése, na meg az, amikor a mágus megemlít egy nőt a múltjukból: Sabethát, Locke örök szerelmét, akinek furfangja és ügyessége vetekszik az övével.

Locke még ifjú árvaként szeretett bele Sabethába, ám egy eseménydús kapcsolat után elszakadtak egymástól. Most újra összehozza őket a sors, Locke-nak pedig el kell döntenie, harcoljon-e.

>!
Delta Vision, Budapest, 2020
804 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633953068 · Fordította: Sárpátki Ádám

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Locke Lamora · Jean Tannen


Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 39

Kívánságlistára tette 55


Kiemelt értékelések

ViraMors P>!
Scott Lynch: Tolvajok köztársasága

– Felkelt a nap, és az a sok pénz odakint nem fogja ellopni magát.

– Miért jöttél ide ma este?
– Hogy tolvaj legyek a tolvajok között – felelte Locke.

– Vannak dolgok, amelyek a sötétségben mozgolódnak és álmodnak.

* * *

Elég sokat gondolkodtam ezen az értékelésen, aztán úgy döntöttem, kettébontom.

Elsőként ott a szöveg.
Egyszerűen csodálatos. Pofátlanul szórakoztató, sírva-röhögős, pörgős, és hangulatteremtésben sem az utolsó. Rajongtam a szöveg minden soráért, első sorban az adok-kapok jelenetekért. Az ötös skálán hat pontot is simán megadnék neki, ha lehetne. Volt szerencsém pár oldal erejéig belepörgetni az angol eredetibe és azt kell, hogy mondjam, hogy remek lett a magyar fordítás. Az már csak hab a tortán, hogy rég láttam olyan szöveget, aminek ennyire természetesen és jól állt, hogy úton-útfélen vulgáris. A maguk módján még a komolyabb és/vagy drámaibb pillanatokba is sikerült némi lazaságot lopni, és nagyon sokat nevettem olyankor is, amikor az éppen színen lévő összes szereplő arcát tíz méregbe mártott körömmel akartam lekaparni.

Merthogy…
Merthogy a remek szöveghez tartozik egy történet, aminek sajnos nem sikerült lenyűgöznie.
Merthogy Scott Lynch a legnagyobb szélhámos a terepen, mert lényegében harmadszor is eladta nekünk ugyanazt a történet, csak új ruhába bújtatta.* És az a helyzet, hogy ezt a kerettörténetet nem kedvelem, és már az első résznél is húztam rajta az orromat, harmadiknál meg pláne.
Mindemellett a magára régóta várató Sabetha sem emelte számomra a történet fényét. Már akkor sem kedveltem, amikor még csak emlegették ezt a nőt, a megjelenése pedig csak rontani tudott a helyzetén off, javítani kicsit sem.
Ezektől függetlenül azt el kell ismernem, hogy Lynch jól keverte a szálakat a mindkét idősíkon. Rengeteg olyan helyzet volt, ahol a srácok remekül megállták a helyüket, és tetszett az is, ahogy a világ hátterével, illetve Locke múltjával spoiler kapcsolatban csepegtette az információkat. Ennek mondjuk ideje volt már. Úgy érzem, lehetett volna ez nagyon jó, csak az a fránya alaptörténet… Így, ha csak a történetet nézném, egy gyenge hármaskánál nem tudnék többet adni rá.
Ha még ebben a valóságban megszületik, kíváncsi leszek spoiler a következő részre, de nagyon remélem, hogy ott végre sikerül valamit újítani is.

*spoiler

6 hozzászólás
Wiggin77 P>!
Scott Lynch: Tolvajok köztársasága

Locke Lamora a kedvenc fantasy hősöm. A sorozat első része abszolút kedvenc volt, eddig kétszer olvastam el, minden sorát élveztem. A folytatás is öt csillagot kapott, igaz, azt már kedvencnek nem jelöltem. Nagy várakozásokkal ültem neki a harmadik kötetnek. Még mindig szeretem ezeket a csirkefogókat, de ez a rész sajnos kicsit csalódás lett.
Kevesebb az izgalom, kevesebb igazán elmés átverés, kevésbé izgalmas fő feladat.
Igazán örültem, hogy előkerült Sabetha, akinek sok olyan tulajdonsága van, ami kell egy izgalmas női karakterhez, de sajnos rengetegszer egy idegesítő, hisztis liba szerepét veszi fel. A fentiek ellenére is szerethető, csak hiányérzetem van. Mintha a chilis babomba* normális szósz helyett csak Erős Pistát raktak volna. :)

*: pl. https://chilimania.hu/2018/09/26/az-utolso-kenet-chili-szosz/# :)

3 hozzászólás
Dominik_Blasir>!
Scott Lynch: Tolvajok köztársasága

Egyre inkább úgy érzem, hogy Lynch-nek nincs igazi koncepciója a sorozattal kapcsolatban. Minden rész más, minden rész valamilyen más oknál fogva tűnik ellentmondásosnak – persze a változatosság lehetne pozitívum, de ezúttal nem gondolok mögötte olyan szintű szándékosságot. Haladunk előre hat-nyolcszáz oldalakon, minden rész tükrözi Lynch-et valamilyen módon, de nem a koncepciót látom, hanem hogy erre volt szüksége Lynch-nek. Ami, természetesen, nem biztos, hogy baj.
Azt szerintem most már a harmadik könyv bizonyítja, hogy Lynch-nek nem erőssége a ravasz-cseles-átverős cselekmény: az előző kötet fantáziátlan heistja után ezúttal választásokban… csalunk? Ez utóbbiból nem sok történt, a sztori nagyjából a humoros csínyek és a kellemetlenül ismerős-sablonos ötletek között mozgott, ami valójában szórakoztat, de emlékezetes biztosan nem marad. Ez tényleg azért fájdalmas, mert a sorozat elvileg pont ezzel adná el magát, érezhetően erre játszik, erre most három, zseniálisan agyafúrt, szinte korlátlan erőforrással rendelkező tolvajjal nem kezdett igazából semmit.
Viszont most először gondolom azt, hogy Lynch is érzi ezt a problémát, így – no meg mert egyébként is főként erről akart beszélni – került az egészbe egy mindent uraló magánéleti szál a szokatlanul hangsúlyos visszaemlékezéssel. Ami nekem újfent tetszett (ahogy legutóbb a Locke/Jean barátságát boncolgató rész is, még ha ennek az érzelmi töltete mostanra teljesen el is szállt), de ezért túlzásnak tűnik a nyolcszáz oldal – pedig most nem is untam meg. Nehéz függetleníteni Lynch magánéleti válságától, de talán pont ezért ebben nagyon éreztem az erőt, az akarást: Locke érzelmi hullámvasútjában, kezdeti felépülésében, mindkét szituáció rém ellentmondásos jellegében, a kamaszproblémákban, az újbóli egymásra találásban.
Furcsa, mert talán ezt a kötetet élveztem a legjobban a háromból – mindvégig megtartotta a figyelmem, egyik szál sem fárasztott (talán csak a színészmonológok), elvoltam a humorán és egészen az epilógusig érdekeltek a mágus-összeesküvések –, de még így is sok problémám van. Talán majd a folytatás? Kicsit bizalmatlan vagyok.

Vác_nembéli_István_fia_istván>!
Scott Lynch: Tolvajok köztársasága

Úri Csirkefogók múlt és jelen valahol barátok valahol vetélytársak.
Úri Csirkefogók valahol színészek valahol politikai tanácsadók.
Úri Csirkefogók igazából sehol sem nyernek de nem is veszítenek de az biztos, hogy jól megkeverik az eseményeket.
De az egész nagy csalódás lett
MIÉRT ?
A színészkedést halára untam.
Sabethát eddig kedveltem de most egy hisztis kis p……. csináltak belőle, Locke talán még nála is szánalmasabb volt. Az igazi átverések helyet mind a két említett szereplő folyamatosan picsogott, siránkozott.
Hatalmas fujj ennek a résznek.-
azért a végén volt egy kis reménység a jövőre nézve egy régi ellenség újra ébred, talán majd ott újra ébred a sorozat talán majd ott magára talál.

1 hozzászólás
BBetti86 >!
Scott Lynch: Tolvajok köztársasága

Téglányi a könyv, és ennyit kaptam tőle? Hát… eléggé csalódott vagyok.
A történet szerint Locke és Jean alkut kötnek Türelem úrnővel, aki meggyógyítja az előző kötetben megmérgezett hősünk, de cserébe nyernek neki egy választást. Csak éppen az ellenfelük az a nő, akivel együtt nőttek fel, aki Locke számára a NŐ. A múlt árnyai felélednek, miközben a mágusoknak is megvan a maga játszmája.
Bár roppant hosszú a kötet, releváns cselekmény nem sok volt benne. Ugyan a jelenben és a múltbeli jelenetekben, melyek Locke és Sabetha szerelmét mesélik el a kezdetektől, is van egy-egy játszma és átverés, az annyira semmilyen, hogy nem tudott lekötni.
Itt az érzelmek dominálnak, az jött le ebből a kötetből, hogy Locke mennyire a megszállottja a nőnek, aki tulajdonképpen bármit elkövethet ellene, minden meg lesz neki bocsátva. Nem is élveztem olvasni, ahogy a különben zseniális Locke a nő mellett mintha nem is lenne önmaga.
A végére jöttek meg azok a fordulatok és tempó, amit szerettem volna, de akkor már kevés volt. Ez egy személyesebb, elmélkedős, karakterépítős filler, aminek a vége készíti elő a folytatást, ami már most jobban érdekel, mint ez a kötet egésze.
Hangulatában is melankolikusabb, keveselltem a humort és a kalandokat. Sajnálom, de ez a szerelmi történet Az úri csirkefogó világban történet nem tetszett így. Annyira kellett volna egy jobb átverés vagy pörgősebb cselekmény, nem csak a Locke – Sabetha szál a végsőkig feszítve…

1 hozzászólás
donzella P>!
Scott Lynch: Tolvajok köztársasága

Megadom az öt csillagot, ahogy az előző részeknek is. Mégis másra számítson az ember…
Megérkezik az a szereplő, akire már az első kötet óta vártunk – természetesen az ellentétes oldalon, és megkezdődik a csatározás az Úri Csirkefogók között.
Mégsem ez a része kötött le, hanem a visszatekintés, amikor még együtt voltak és hiánytalanul. Ismerjük a sorsukat, és ez volt számomra az a csapás, amit az előző részekben megszokott, váratlan, tragikus fordulatok jelentettek.

Igazán örülnék, ha a következő rész nem lenne ilyen keserédes, jó lenne most már egy olyan kötetlezárás, amikor kényelmesen hátradőlnek egy kicsit, élvezve a jól elvégzett munka gyümölcsét… még akkor is ha tolvajok… és csalók… és… stb.

2 hozzászólás
peterboy>!
Scott Lynch: Tolvajok köztársasága

Elég csalódott vagyok a regény miatt. Sokkal izgalmasabb történetre számítottam. Az előző két rész a kedvenceim között szerepel, de ez valahogy nem nekem íródott. Tele van romantikával és mind a két idősík olyan dolgok körül forog, amik teljesen érdektelenek számomra. Nem írok többet a könyvről, mert nem akarok senkit elriasztani, lehet valakinek tetszeni fog. Nem vagyunk egyformák! Nem azt kaptam amire számítottam sajnos. :(

Jaime>!
Scott Lynch: Tolvajok köztársasága

Igazából ez nem egy könyv, hanem kettő. Ezt lassan megszokhatjuk, hiszen itt is megjelenik a visszaemlékezős szál elég hosszú betétekkel, azonban a 800 oldalt így is kicsit soknak érzem, főleg, ha olyan kevés dolog történik benne, mint itt.
A fő cselekmény egy választási verseny, melyben – megfelelő külső ráhatás után – az egyik párt győzelmét próbálják Lockék mindenféle tiszteségtelen eszközzel elérni. A csavar a történetben,hogy a rivális pártot Lock régi szerelme, Sabetha segíti hasonló eszközökkel.
Azonban ez a könyv kicsit az elpuskázott lehetőségekről szól. Lock még mindig jól ír, vagy a fordító zseniális.:) A legunalmasabb dolgokat is sikerül úgy papírra vetnie, hogy az olvasmányos, és kellően érdekesnek tűnik, azonban ez a trükk 800 oldalon keresztül nem tart ki.
Egy igazán piszkos választási versenyről, ahol – a szabályok szerint – tényleg sok minden megengedett, jóval több és izgalmasabb fordulatot, csalást, átverést vártam volna. Főleg azért, mert ennek a könyvnek pont ez lenne a lelke: Úri csirkefogók és az átverések.
Ehelyett kaptunk egy nagy adag magánéleti szenvedést Sabáthával,nélküle, Sabethával, nélküle, egy erős visszaemlékezős szálat – Sabethával, nélküle, Sabethával, nélküle,- amire szintén nem a pörgős jelzőt használnám.
A nem túl izgalmas verseny végeredménye számomra kifejezetten idegesítő lett: mindenki jól járt,mint egy rossz tanmesében. Ezt az érzésemet még erősítette a PC témák erőltetett bevitele is, melyeket inkább éreztem erkölcsi útmutatásnak az olvasók számára, mint a történet valódi részének (800 oldalból csak 2-3). Persze a „nem túl izgalmas” az szubjektív :), kicsit olyan érzésem van, hogy Lynch vakok között a félszemű. Jó a téma, jól ír, csak ehhez a témához némileg több izgalom, ötlet nem ártana.
Ez az a kötet, ahol először gondoltam azt, hogy az írónak van valami valódi terve a főhősével, hiszen itt már legalább egy jóslat feltűnik, ami a Lock jövőjére vonatkozik, plusz a könyv végén kapunk egy nagyobb cliffhanert, ami szintén sejtett valamit az Úri csirkefogókra váró problémákról. Talán tényleg lesz valami íve a tervezett 7 könyvnek.

Lír>!
Scott Lynch: Tolvajok köztársasága

Még egy sorozat, amit nem kell tovább olvasnom.
Minden eltűnt belőle, amit szerettem, se csavar, se ármány, csak nyivákolás és hiszti.

1 hozzászólás
summoner>!
Scott Lynch: Tolvajok köztársasága

Az eleje 10/10
A vége: 10/10
A közepe: nnah most jelentkezzen az akit ez a politikai baromság lenyűgözött. Az is tegye fel a kezét, akit megfogott egy színi előadás amiről egyáltalán nem tudjuk hogy miről is szól. Ez nagyon mellé ment. Az átverések meg csak gyerekcsínyek voltak. Többet nem tudok mit írni, ja de, a szerelmi szál is egy kalap ..ar.

A viccek és a poénok azok ami miatt ajánlani tudnám. A Dögfelcseres beszóláson még mindig jókat derülök.


Népszerű idézetek

ViraMors P>!

– Vacsorázz velem!
– Mi?
– Vacsora. Az egy olyan főétkezés. A nők és a férfiak gyakran csinálják együtt. Kérdezz körbe, ha nem hiszel nekem.

Kapcsolódó szócikkek: Locke Lamora · vacsora
ViraMors P>!

– Bocsásson meg, hogy nem kelek fel – mondta Locke. – És hogy nem kínálom hellyel. És hogy nem öltöztem fel. És hogy… nem is érdekel.

Kapcsolódó szócikkek: Locke Lamora
17 hozzászólás
ViraMors P>!

– Annyira szívesen látunk itt, mint egy bölcsődébe szabadult skorpiót.

ViraMors P>!

– Felkelt a nap, és az a sok pénz odakint nem fogja ellopni magát.

3 hozzászólás
ViraMors P>!

– Mi kiválóságot hugyozunk és boldog befejezést szarunk – tette hozzá Galdo. – Bízzatok bennünk és éljetek!

4 hozzászólás
ViraMors P>!

– Serény Josten vagyok, a házigazda. Már vártuk önöket. Mivel tehetném könnyebbé az életüket?
– Tömeggyilkosságra is hajlandó lennék egy csésze kávéért – mondta Jean.
– Karthain egyetlen olyan helyén járnak, ahol érdemes ölni a kávéért. Hét különféle kávékülönlegességünk van, a száraz, aromás syresti fajtától a sűrű…
– Azt kérem, amin nem kell sokat gondolkodnom.
– Az a legjobb fajta. – Josten csettintett, az egyik közeli pincér pedig elsietett.

Kapcsolódó szócikkek: Jean Tannen · kávé
ViraMors P>!

– Az istenek verjék meg! – mondta Locke. – Mondd, hogy én nem lennék ennyire hihetetlenül elviselhetetlen, ha ilyen hatalmam lenne!
– Rosszabb lennél – sóhajtotta Jean. – Már réges-rég megöltelek volna.

Kapcsolódó szócikkek: hatalom · Jean Tannen · Locke Lamora
ViraMors P>!

– Porrá zúzom a csontjaitokat! – harsogta, csillogó szemmel figyelve a három Úri Csirkefogót. – És abból a porból azután betont készítek, hogy le lehessen kövezni vele az utat, te pedig száz évig nem nyugodhatsz, mert rajtad zöttyennek majd az idegen kerekek, és rád taposnak majd az idegen csizmák! Részegek eresztik majd rád tisztátlan vizüket, én pedig csak nevetni fogok, ha eszembe jutsz, Catalinus! A halálomig nevetek majd rajtad, és én bizony úgy halok majd meg, hogy tudom, tökéletes bosszút álltam terajtad!

ViraMors P>!

– Mit gondolsz, kivel alkudozol, egy sütiárussal?

Kapcsolódó szócikkek: Locke Lamora
ViraMors P>!

– Fázom. A kezem és a lábam is zsibbad. Olyan, mintha száz évet öregedtem volna. – Locke lecsusszant az asztalról, szorosabban maga köré vonva a takarót. – De azt hiszem, fel tudok állni.
A kijelentésében rejlő megkérdőjelezhető optimizmus ellenére rögtön pofára is esett.

Kapcsolódó szócikkek: Locke Lamora

Hasonló könyvek címkék alapján

Jennifer A. Nielsen: The Runaway King – A szökött király
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
George R. R. Martin: Kardok vihara
Robert Jackson Bennett: Csodák városa
Anne Bishop: Holló a hollónak
Brian McClellan: A birodalom bűnei
Robin Hobb: Bolond kötelesség I-II.
Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom
Ilona Andrews: Áradó hold
Greg Keyes: Született Királynő