The ​Lies of Locke Lamora (The Gentleman Bastard Sequence 1.) 14 csillagozás

Scott Lynch: The Lies of Locke Lamora Scott Lynch: The Lies of Locke Lamora Scott Lynch: The Lies of Locke Lamora Scott Lynch: The Lies of Locke Lamora Scott Lynch: The Lies of Locke Lamora

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

In ​this stunning debut, author Scott Lynch delivers the wonderfully thrilling tale of an audacious criminal and his band of confidence tricksters. Set in a fantastic city pulsing with the lives of decadent nobles and daring thieves, here is a story of adventure, loyalty, and survival that is one part “Robin Hood,” one part Ocean's Eleven, and entirely enthralling.…

An orphan's life is harsh – and often short – in the island city of Camorr, built on the ruins of a mysterious alien race. But born with a quick wit and a gift for thieving, Locke Lamora has dodged both death and slavery, only to fall into the hands of an eyeless priest known as Chains – a man who is neither blind nor a priest. A con artist of extraordinary talent, Chains passes his skills on to his carefully selected “family” of orphans – a group known as the Gentlemen Bastards. Under his tutelage, Locke grows to lead the Bastards, delightedly pulling off one outrageous confidence game after another. Soon he is… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Gollancz, London, 2016
656 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781473216792
>!
Gollancz, London, 2008
514 oldal · ASIN: B002VBV1S6
>!
Gollancz, London, 2007
538 oldal · ISBN: 9780575079755

5 további kiadás


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Locke Lamora · Calo Sanza · Galdo Sanza


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
Szinna
Scott Lynch: The Lies of Locke Lamora

Ez…, a francba, úgy éreztem, hogy egy csomószor falhoz vágom, vagy megtaposom. Én akarom a katarzist! Milyen rohadt dolog, hogy mikor végre elakad a lélegzetem, mikor a szorongástól összeszorul a gyomrom, akkor visszacsesznek egy szereplő gyerekkorába, majd egy teljesen ismeretlen új szereplő történésein kell végigrágnom magam. NEM ÉRDEKEL! AZ ÉRDEKEL, HOGY ELKAPTÁK A FŐHŐST!
A történet nagyon nehezen indul. Az idősíkok reménytelenül rosszul vagdaltak és a könyv első harmadában nem történik semmi, a valódi cselekményre csak készülünk. Végre izgalmassá válik a történet, erre bumm, máshol találom magam. A végén már kezdtem átlapozni a sok mellékest és csak a fő szálra koncentrálni. A másik problémám. A város, a világ leírása gyönyörű. De amikor a részletek csak oldalkitöltők és semmi releváns információt nem tartalmaznak, akkor nem bír érdekelni, hogy a kabát anyaga milyen posztóból van és milyen a szabása, vagy a szélben gyengéden lengedező rohadt lila virágnak milyen az illata. Rendkívül próbára tette a türelmemet, mikor Locke megfelelő ruhát próbál szerezni, és ezen a történésen elvacakolunk vagy 50 oldalon. A nagy svindlit akarom, a Szürke Király fejét, nem egy ruhát.
Ez egy nagyon elrontott jó történet!

8 hozzászólás
>!
sepa I
Scott Lynch: The Lies of Locke Lamora

Nagyon, de nagyon sokat vártam azzal, hogy ezt a könyvet végre elolvassam, de abszolút megérte. Jól jött ki a helyzet, mert ezelőtt olvastam a Mistbornt és a The Silkwormöt – mindkettő lassú folyású könyv, így szinte felkészítettek a még lassabb Locke Lamora hazugságaira.
Mert bizony a könyv első fele színtiszta unalom. Na jó, nem, csak rengeteg türelem kell hozzá, mert minden második fejezet visszatekintés, amelyek hol érdekesebbek, hol nem. Szerencsére ezek mindig hozzájárulnak a karakterfejlődéshez, és néha előrevetítenek dolgokat, sőt, feszültséget is teremtenek, hiszen ki ne akarná a falhoz vágni a könyvet, amikor spoiler, és utána két olyan fejezet is következik, amelyekben valami teljesen másról esik szó?
Na, meg a gyönyörű infodumpok. Amikor Locke megy a városban, kiugrunk a nézőpontjából, kapunk egy hatoldalas városleírást, és aztán visszaugrunk a nézőpontjába. Nem mondom, ezzel is sokat küzdöttem – de már a második kötet 20%-ánál járok, és őszintén mondhatom: később javul a helyzet.

A főszereplők egyike sem mutat nagy karakterfejlődést, ami persze nem óriási baj, sőt, itt inkább az egész rámegy arra, hogy 1. szorult helyzetekből hogyan tudják kihúzni magukat, 2. milyen zseniálisak, hogy még ha bajba is kerülnek, akkor is lazán át tudnak verni másokat.
A világ és a történet egyébként rettentő érdekes* és kellőképpen véres, a nyelvezet, valamint a karakterek közötti dinamika pedig frenetikus.
A mágiarendszer, bár nem tűnik olyan alaposnak, mint amit Sanderson szokott művelni, mégis működik – épp annyira nem értjük a szabályokat, mint a karakterek, és így jobban át is élhetjük a mágiával szembeni tehetetlenségüket. Kicsit remélem, hogy ez később változik majd, de hacsak nem szereznek maguknak egy Bondsmage havert, nem hiszem, hogy sok esély van rá. (Ja, és scorpion hawk FTW.)

Csak ajánlani tudom a könyvet, mert minden elsőkönyves hibájától függetlenül szuper – és milyen jó, hogy már két folytatása is megjelent, így azonnal lehet tovább olvasni :)

*Kit ne érdekelne egy olyan világ, ahol egy előző civilizáció megmaradt építményeit felhasználva alakult ki egy újabb civilizáció, ami ráadásul nagyon hasonlít a mai Olaszország egyes helyeire (ebben a könyvben Velencére)?

>!
Lex
Scott Lynch: The Lies of Locke Lamora

Az elején még úgy voltam vele, hogy nem baj, ha nem szippant be azonnal, majd csak kialakulnak a dolgok. Tényleg adtam neki esélyt, hogy jobb legyen, vagy inkább úgy fogalmazok, hogy nekem való legyen. De van az a pont, amikor feladja az ember a várakozást.

Nem mondom rossznak a történetet, mert van benne valami, amiért nehezen döntöttem úgy, hogy én ezt most félbehagyom. Például voltak benne nagyon jó beszólogatások és párbeszédek, és ez alatt a röpke 10% alatt is vagy 4-5 idézetet is megjelöltem. De elmondani nem tudom, mennyit kínlódtam a szöveggel. Egy részről sok olyan szót használ az író, amikkel ritkán lehet találkozni, másrészről sok helyen – egyszerűen nem tudom jobban megfogalmazni – kicsavarta a mondatot magából, olyan furán volt összerakva. Érthető volt, csak nem megszokott. Olyan más. Olyan… na. Lehet, magyarul jobban tetszett volna, de minek kezdjek bele, ha láthatóan nem akarják folytatni a sorozat lefordítását.

Aztán tegnap este rájöttem végre, hogy mik azok, amik igazán zavarnak ebben a könyvben.
– Az egyik, hogy nem érzek kellő kötődést a szereplőkhöz. Konkrétan semmi érzelem nem fűződik hozzájuk.
– A másik, hogy maga a világ sem érdekel valahogy, kissé bonyolult is, de ennek a következő pontban adom meg a magyarázatát.
– A harmadik problémám a 3 idősíkon futó cselekménnyel van. Nem elég, hogy meg kéne ismerni a szereplőket, a környezetet, a sajátosságait, a szabályait, de még több idősíkkal is bombáz minket az író. Van egy jelen, ami egy rablási terv köré épül, van egy múlt, amiben erre a rablásra készülnek, és van egy régmúlt, ami Locke gyerekkora. Ha ezek lineárisan követték volna egymást, szépen felépítve, és nem össze-vissza dirib-darabokban, határozottan kijelentem, hogy működött volna.

Sajnálom, de tényleg annyi jó történet van, hogy én erre most nem áldozok több időt.
Azért egy zenét ajánlok hozzá:
Daft Punk – Get Lucky feat. Charles Butler – (Beats Antique Cover)
https://www.youtube.com/watch…

>!
ujhelyiz P
Scott Lynch: The Lies of Locke Lamora

Roppant hangulatos könyv. Aki kedveli az Ocean's Elevenhez hasonló, alaposan megtervezett tervet végrehajtó, törvényen kívüli szereplőkkel jócskán megtűzdelt történetet, sok szeretettel ajánlom a könyvet.

Hangulatos, iszonyú beszólásokat eresztenek meg a szereplők, és párhuzamos szálakon megismerjük a főszereplőnek és csapatának a múltját és jelenét is. A Velencére emlékeztető fantasy (igen, van mágia és alkímia is :) ) város nagyon hangulatos helyszínt biztosít, miközben a világ távolabbi részére is bőven vannak utalások. A történet könnyen olvasható, az utolsó 250-300 oldalt együltő helyben olvastam el (másodjára is :) )…

Első olvasásra valami nem tetszett a befejezéssel, de az újraolvasás után azt kell, hogy mondjam, hogy remekül illik a könyv hangulatához: kellően látványos végső végső összecsapás, a szereplők sorsát elrendezi (amennyire szükséges), és a történet fő szálait is lezárja. Végső soron határozottan ajánlom a könyvet.

>!
obietero
Scott Lynch: The Lies of Locke Lamora

Locke Lamora története megtestesíti mindazt, amit egy fantasy könyvtől várok.
– Talpraesett, sőt ravasz szereplők, akik aktívan kavarják a dolgokat.
– Kidolgozott fantasy világ, ami tele van élettel, még ha a történet csak egyetlen városban játszódik is, az él és lélegzik spoiler, és a várost el tudjuk helyezni a nagyvilágban.
– Kiszámíthatatlan fordulatok, érdekes történetszálak, és átverések. spoiler
– Bátorság kulcsszereplők kiírásához.
– Karakterközpontú történet, ahol 1-2 leleményes szereplő bőrébe bújhatunk, de nem túlságosan, mert az E/1-et nem szeretem annyira.
– Olyan főszereplő(k), akik a becsületes nyílt konfrontáció helyett szívesen alkalmaznak egyéb módszereket is…

Locke Lamora történetében minden megvan, ami kell. Lehet, hogy egyes dolgokból már túl sok is került bele. Talán lehetett volna kevesebb ugrálás időben, kevesebb történelmi háttér, mert így olyan töményre sikerült, hogy másfél hónapig kellett emésztenem, de nem bántam.

Szeretném, ha valaki filmre vinné, annyira szívesen nézném mozikban Locke Lamora és bandája kalandjait.

>!
Gulo_gulo
Scott Lynch: The Lies of Locke Lamora

Új kedvenc született, részleteket majd később, ha megemésztettem az olvasottakat.

Ritkán tudnak manapság meglepni, márpedig Lynch kb. ívenként felforgatta a szereplőket, oldalakat, motivációkat, terveket. Nekem tetszett a nemlineáris szerkezet, szerintem, illik ehhez az állandó felforgatós-kiforgatós stílushoz. Másfelől érdekes, hogy mennyire drukkoltam Locke csapatának annak ellenére, hogy objektíven nézve nem egy különösebben szimpatikus bagázs és ez különösképpen igaz magára a főszereplőre. Esetenként az egész egy csöppet gyomorforgató, nem a délutáni teához való a szalonba (márha valaki szokott így olvasni) és esti elalvós olvasmánynak is csak annyira ajánlom, mint Stephen King és társai horrorjait.

SPOILER!
Hogy egy hétkötetesre tervezett sorozatban ennyire gyorsan hulljanak a szereplők, úgy, hogy a világ maga nem annyira bonyolult, mint pl. Martiné és a szereplők száma is limitált. De tulajdonképpen láttunk már olyat, hogy a túl lelkes író az összes szereplőjét kinyírta a végjáték előtt, szóval itt legalább a következő kötet nyomokban tartalmazhat ismerős szereplőket.


Népszerű idézetek

>!
ujhelyiz P

„Someday, Locke Lamora,” he said, „someday, you're going to fuck up so magnificently, so ambitiously, so overwhelmingly that the sky will light up and the moons will spin and the gods themselves will shit comets with glee. And I just hope I'm still around to see it.”

Interlude - A Minor Prophecy

Kapcsolódó szócikkek: Locke Lamora
>!
ujhelyiz P

Another deal like Calo and Galdo, maybe? I've still got my hands full training those giggling idiots out of every bad habt they picked up from you and replacing them with the bad habits I need?

Prologue - The boy who stole too much

Kapcsolódó szócikkek: Calo Sanza · Galdo Sanza
>!
sepa I

„Oh, good.” Bug held the alchemical globe out at arm's length as though he could conceal himself entirely behind it. „You discuss it with them.”
„I'm sure we can communicate. I speak fluent hatchet.”

10. fejezet - Teeth Lessons


A sorozat következő kötete

The Gentleman Bastard Sequence sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

George R. R. Martin: A Game of Thrones
Andrzej Sapkowski: The Last Wish
Mark Lawrence: Prince of Thorns
Joe Abercrombie: The Blade Itself
Glen Cook: The Black Company
Ed McDonald: Blackwing
Richard Morgan: The Steel Remains
Leigh Bardugo: Six of Crows
Brian Staveley: The Last Mortal Bond
N. K. Jemisin: The Fifth Season