Locke ​Lamora hazugságai (Az úri csirkefogó 1.) 208 csillagozás

Scott Lynch: Locke Lamora hazugságai Scott Lynch: Locke Lamora hazugságai

Camorr ​városa épp olyan, mint középkorunk Velencéje – leszámítva furcsa és felkavaró épületeit, melyeket egy ősi, idegen faj emelt, az árnyékukban megbúvó méregkeverő fekete alkimistákat és a mindenki által rettegett varázslókat. Ebben a városban él az ifjú Locke Lamora, aki csak annyiban emelkedik Camorr több százezer lakója fölé, hogy bármelyiküket bármikor képes becsapni művészetté fejlesztett szélhámosságával.
Senki sem sejti, hogy a legendás Camorr Tövise, a legyőzhetetlen kardvívó, a szegények barátja, a mestertolvaj, akinek a falak sem jelentenek akadályt, nem más, mint a jellegtelen külsejű, a víváshoz alig értő Locke Lamora. és bár valóban a gazdagoktól lop – hiszen ki mástól lenne érdemes? –, a szegények soha nem látnak a zsákmányból egyetlen rezet sem. Locke ugyanis kizárólag saját magának, valamint szorosan összetartó csapatának, az Úri Csirkefogóknak dolgozik.
Camorr ősi városának szeszélyes és színes alvilága az egyetlen hely, amit a tolvajbanda tagjai… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Delta Vision, Budapest, 2018
656 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633952467 · Fordította: Novák Gábor
>!
Alexandra, Pécs, 2011
558 oldal · ISBN: 9789632977171 · Fordította: Novák Gábor

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Locke Lamora · Jean Tannen · Lánc atya · Calo Sanza · Galdo Sanza · Dona Vorchenza

Helyszínek népszerűség szerint

Camorr


Kedvencelte 64

Most olvassa 13

Várólistára tette 298

Kívánságlistára tette 184

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 MP
Scott Lynch: Locke Lamora hazugságai

”Az én időmben legalább tudtuk, hogy a mocskos lerészegedés zárt ajtók mögötti elfoglaltság.” – mondja egy szimpatikus szereplő a regény egyik izgalmas jelenetében. Nagyjából nem is tehetné ezt máshol, hiszen maga a könyv 650 oldalnyi tömény kaland, történés, szakadatlan cselekmény, fordulatokban gazdag, elszabadult fantázia. Amiért pedig idehoztam ezt a kiragadott mondatot, az az érzés, mintha Scott Lynch ezzel is arra kívánna utalni, hogy ő a hagyományok, a megkérdőjelezhetetlen értékek híve, a jól bevált alapanyagok mesteri szakácsa, a klasszikus receptek újraálmodója.
Megteremt egy világot valahol a kalandregény és egy akár alternatív történelmi közegként is vállalható fiktív fantáziavilág határmezsgyéjén. Benépesíti ezt a világot a reneszánsz észak-itáliai városállamok hagyományos életterének szereplőivel, úgy mint gazdag kereskedőoligarchákkal, a hatékony rendfenntartó államot és mindent látó titkosrendőrséget működtető uralkodó családokkal, és a városok alvilágát uraló, könyörtelen szervezett bűnözés hentesmunkát végző és intellektuális szárnyaival egyaránt.
Egy ilyen eszes, rafinált, rendkívül szerethető anti-hősként ismerjük meg Locke Lamorát, a zseniális szélhámost és kicsiny, de annál ütőképesebb, testvéri közösségben együtt lélegző bandáját, az Úri Csirkefogókat. Roppant szimpatikus, ahogyan Lamora, mintegy helyi Robin Hood, nagyvonalú átverésekkel kopasztja a helyi pénzarisztokráciát. Nyilvánvaló, hogy ebbéli tevékenysége szimpátiát ébreszt a nincstelenek, a szegények, a hagyományosan elnyomott osztályok soraiban, és persze, hogy közben meggyűlik a baja a hatalom mindkét (legális és illegális) pólusával.
A regény tulajdonképpen nem más, mint egy kiválóan szerkesztett macska-egér játék, amelyben az Úri Csirkefogók megpróbálnak mindenki más eszén túljárni és valljuk be, hogy – bár cselekedeteik általában messze kerülik a törvényességnek még a látszatát is – mi ehhez lelkesen szurkolunk nekik. S mindeközben azért nem marad távol az alkímia, a varázslat sem. Talán elég, ha csak a mágusok különc, rettegett szektáját, a megkötőket említem, akik hőseinket a legkeményebb próba elé állítják.
Maga a regény valóban olyan, mint egy száguldó gyorsvonat, percnyi megállás sincs, mindig történik valami (mindemellett azonban igen sokat adnak a történet hátteréhez az ún. Közjátékok, amelyek Locke múltjának minden lényeges részletét, cselekedeteinek indíttatását megvilágítják, profi zsivánnyá válásának lépéseit aprólékosan bemutatják).
Locke Lamora legnagyobb erőssége, hogy mindenből kidumálja magát. Ám ez itt egyben a gyengesége is, hiszen úgy éreztem, hogy néha már túl sok volt a „duma” (és itt valóban a leírt, gyakran hosszú lére eresztett dialógusokra gondolok).

Úgy gondolom, hogy akik szeretik Abercrombie, vagy Mark Lawrence stílusát, történetvezetését, azoknak sok szórakoztató percet hoznak majd Locke Lamora kalandjai, de ajánlom mindenkinek, akinek még nem volt szerencséje az Úri Csirkefogókhoz. Roppant szórakoztató darab.

18 hozzászólás
>!
Nymeria96
Scott Lynch: Locke Lamora hazugságai

Már régóta halogattam ennek a könyvnek az elolvasását, egyrészt mindig találtam újabb olvasnivalókat, amik egy kicsit jobban érdekeltek ennél, így folyamatosan lebeszéltem magam arról, hogy belekezdjek.
Utólag már sajnálom, hogy csak ilyen sokára olvastam el, hiszen ez egy mesterien felépített, szövevényes fordulatokkal gazdagon ellátott urban fantasy.
Olvasás közben többször is feltűnt, hogy ez a könyv olyan, mint a Six of Crows csak felnőtteknek, kicsit idősebb szereplőkkel, de hasonlóan csavaros történetvezetéssel.
Különösen tetszett a könyv atmoszférája, főleg Camorr Velencére hasonlító helyszínét szerettem a legjobban.
Néhol ici-picit túlirtanak tartottam, de ez csak akkor tűnt zavarónak, amikor egy-egy fejezet nagyon durva függővéggel ért véget, az azt követő pedig nem onnan folytatódott, hanem ehelyett teljesen másról szólt.
Egyszóval ez egy remek sorozatindító kötet volt, az elejétől a végéig élveztem olvasni.

>!
Alexandra, Pécs, 2011
558 oldal · ISBN: 9789632977171 · Fordította: Novák Gábor
2 hozzászólás
>!
Rodwin
Scott Lynch: Locke Lamora hazugságai

Örülök, hogy rátaláltam erre a könyvre, csak nem értem miért halogattam eddig, már vagy két éve a polcomon porosodott, és néha megnézegettem, majd visszatettem. Persze visszatartó erő volt, hogy tudtam a kiadó nem folytatta a sorozatot. Aminek viszont nagyon örülök, hogy a Delta kiadja újra, és őket ismerve végig is viszik a sorozatot.

Nagy kedvenceim a tolvajokról szóló történetek, és ha a főhős a szemünk láttára cseperedik fel, hát most mindkettőt megkaphattam.
Locke-apád-után Lamora, egy igazán cserfes, eszes, folyamatosan galibába keveredő kölyök, aki bekerül Comorr alvilági játszmáiba. Az ő történetét meséli el Lynch, de valami olyan módon, hogy alig akarjuk letenni a könyvet, legalábbis én így voltam ezzel.
Mint minden magára valamit is adó kis gengszter, Locke-nak is szüksége van társakra, és az évek alatt szert is tesz néhányra. Ők lesznek az Úri csirkefogók, akik nem minden helyzetben lesznek, urak és hölgyek.
Persze kell egy jól kitalált sötét ellenfél is, ami szintén pipa. Némi mágia, kis alkímiával fűszerezve. Történetünk több szálon és idősíkon fut. A visszaemlékezések a múltba nekem külön kedvenceim voltak, ezek által ismerhettük meg igazán a szereplőket.
Comorr városa egyértelműen Velencére hajaz, ami nem túl gyakori a fantasy világokban. Van sok víz, csatornával és herceggel. :) Persze rengeteg ármánnyal, és cselszövéssel. A harci jelenetek is jól megírtak, nem unalmasak.
Összességében nagyon elégedett vagyok az egésszel, és annak is örülök, hogy sok tehetséges fantasy író munkálkodik napjainkban is.
Mindenkinek nagyon ajánlom, aki nem egy szokványos fantasy-t akar olvasni.

>!
Alexandra, Pécs, 2011
558 oldal · ISBN: 9789632977171 · Fordította: Novák Gábor
5 hozzászólás
>!
Mrs_Curran_Lennart P
Scott Lynch: Locke Lamora hazugságai

Nem olvastam el értékeléseket a könyvről, ezért egyetlen poént sem lőttem le előre magamnak, (szerencsére) bár a százalék alapján is jó könyvre számítottam.
Locke Lamora korán megárvul egy Velencére hajazó városban, Camorrban, Fantasyföldön. Egy tolvajmester felkarolja és kitanítja, az átverés nagymestere lesz. Hasonló figurának tűnt nekem mint Sid a Holdnak árnyékából. Kibeszélte a balekokból az aranyaikat könnyedén, igazi színjátékot adtak elő. Négy barátjával és bandatársával, az Úri Csirkefogókkal hatalmas átveréseket valósítanak meg. Aztán eljön a városba a Szürke király, és innentől kezdve véresebbre fordulnak a dolgok. Minden épeszű ember farkát, fülét behúzva menekülne a városból, de nem Lamora, ő szembeszáll és megpróbál igazságot szolgáltatni.
Első olvasásom az írótól, tetszett a meseszövése, a szereplők éltek és tudtam izgulni értük. Néhol kicsit bő lére eresztett, a lassú kezdés után viszont egy nagyon izgalmas sztori bontakozott ki.

>!
vicomte P
Scott Lynch: Locke Lamora hazugságai

Úgy tizenegy éves lehettem, amikor a könyvtárban az ifjúsági könyvek polcai közül már át mertem kalandozni a felnőtteknek szánt krimik és sci-fik közé, és mivel sci-fi-ből – főleg olyanból, ami akkortájt tetszett – elég szűkös volt a felhozatal, ezért úgy 5-6 évig olyan mennyiségű krimit és kalandregényt olvastam, hogy azóta csak elvétve támad gusztusom ilyen zsánerű könyvre.
Kivéve, ha történetesen sci-fi, vagy fantasy háttér előtt zajlanak az események.

Úgy máris rögtön nagyobb bennem a lelkesedés, és Asimov Elijah Baley krimijei, Harry Harrison Acélpatkány történetei, vagy épp Jack Vance gátlástalan Ravasz Cugeljének hányattatásai igen gyorsan a kedvencemmé váltak.
És most Locke Lamora is belépett ebbe az exkluzív klubba.

A regénynek három fő szála van: az első egy pofátlanul nagy ívű szélhámosság, amelybe Locke Lamora bandája több hónapnyi előkészület után a regény kezdetén vág bele. A terv elég csavaros: spoiler Egészen addig simán halad is a nemes rászedése, míg a város egész alvilágának uralmára törő titokzatos Szürke Király nem kezd el egészségtelen módon érdeklődni a hőseink viselt dolgai iránt, és nem vonja be őket az általa kezdett kegyetlen leszámolássorozatba.
Ez a második szál egy klasszikus maffiatörténet: véres hatalomátvétel, egy éveken át érlelt, s végül hidegen tálalt vendetta, amely során a Szürke Király egy felbérelt mágus segítségével számol le azokkal, akik az útjába merészelnek állni.
A harmadik szálon a város biztonságáért felelős Pók kapcsolódik be az eseményekbe, akinek köreit érthető módon mind az egyre pofátlanabb Úri Csirkefogók, mind az alvilággal kötött félig-meddig hivatalos alkut veszélyeztető Szürke Király is egyre inkább zavarják.
A három szál közül egyértelműen a maffiatörténet a leghangsúlyosabb és annak az eseményei határozzák meg a könyv történeti ívét.
A véres leszámolástörténet ellenére sem menthetetlenül komor a könyv hangulata, mert az Úri Csirkefogóknak (és nyilván az írónak is) remek, bár eléggé cinikus humorérzéke van, és a többi szereplő sem megy feltétlenül a szomszédba egy-egy szellemes, és ahol a helyzet úgy kívánja, hát trágár riposztért.
A szereplők jól kidolgozottak, hihetőek és számtalan hibájuk mellett is szimpatikusak maradnak, még akkor is, ha az Úri Csirkefogók közül igazán mélyen csak Locke Lamora és Jean Tannen figuráját ismerhetjük meg.

A történet, a karakterek és a stílus már önmagában is kerek élményt adna, de az események hátterében felsejlő világ (tisztán látszik, hogy az író fejében ott vannak a részletek, még akkor is, ha az olvasó egyelőre csak villanásokat kaphat el a nagyobb képből), és a regény egyetlen helyszíne, a málladozó és mocskos, leginkább a reneszánsz Velencére emlékeztető Camorr városa is megérne még néhány misét.

S ha azt a misét a tizenharmadik isten önjelölt papja, Locke Lamora, celebrálná, hát én bizony beülnék és áhítattal hallgatnám a szavait. :P

>!
zamil
Scott Lynch: Locke Lamora hazugságai

Egyedülálló könyv, nehezen hangolódtam rá, de aztán nem akartam elhinni, hogy vége, nem olvashatom tovább.
Az elején zavart, hogy nem tudtam hova tenni a világot, a környezetet, az egész társadalmat. El kellett telnie jó pár oldalnak, hogy ez összeálljon egy egésszé, és átadhassam magam teljesen a történetnek. Szép kerek a történet, és tele van humorral, drámával, meglepetéssel. Jól kitalált, és még a keményebb hangvételű stílus is fekszik a környezethez. Minden igényt kielégít a könyv, a karakterek szerethetőek, és sorolhatnám.
Sok lehetőség van ebben a világban, annyi mindenről olvasnék még.
Minden fantasy kedvelőnek ajánlom, elüt az eddig olvasottaktól.

15 hozzászólás
>!
Vicky3
Scott Lynch: Locke Lamora hazugságai

Azt a rohadt!
Ezt a könyvet miért nem olvassák többen? Miért nem hallani róla többet? Pedig teljes egészében megérdemelné a figyelmet. Kérdem én, miért nem az ilyen könyveket hypeolják?

bővebben: http://three-points-of-view.blogspot.hu/2016/07/uri-csi…

15 hozzászólás
>!
RZednik
Scott Lynch: Locke Lamora hazugságai

Kicsit haragszom most magamra… Négy k…..t év („kellemesen eltelt”, természetesen :))! Ennyit vártam ugyanis a Lock Lamora hazugságai elolvasásával…
Egyáltalán nem túlzok, amikor azt írom, hogy az idei évem olvasmányait tekintve Lynch írása biztosan benne van a legmeghatározóbbak között. Ez a k…..t történet („kiválóan felépített”), ezzel a kissé szabad szájú, k…..t főhősével („kedves és eltökélt”) az apróbb hibái ellenére is nagyon egyben van: jól működik ez a k…..t világ („kegyetlen és elvetemült”) a k…..t karaktereivel („kíméletlen és remekbeszabott”) egyetemben.
Nem is szaporítanám tovább a k…..t ömlengést („karakterek láncolatából előállt”), k…..t jó (nos, ez most tényleg az, elismerem! :)) élmény volt olvasni minden sorát és k…..t módon („kíváncsi és várakozással telt”) várom a folytatást, amit ha nem is az A betűs kiadó, akkor talán egy másik magyarul is elérhetővé tesz számunkra! ;) Bérelt helye lenne a jövő évi beszerzési listám k…..t („kötelezően előrendelésre ütemezett”) tételei között, az biztos!

1 hozzászólás
>!
Shanara
Scott Lynch: Locke Lamora hazugságai

Igyekszem minden könyvben megtalálni a pozitívumot, értékelni a jót, az ötleteset, de vannak regények amelyek esetében ilyesmire semmi szükség, nem kell keresgélnem, mert önmagukban és teljes egészükben is fantasztikusak és kiemelkedően ötletesek. A Locke Lamora hazugságai pontosan egy ilyen regény. Azt nem mondom, hogy nincsenek hibái, de ezek eltörpülnek mindazon élmény mellett, amit a történet nyújtani képes az olvasójának.
A világ amely egyébként szokványosnak is tűnhetne, mégsem az, ezernyi és még több aprósággal válik különlegessé az olvasó számára és elevenedik meg minden apró részletében az oldalakon. A hatalmi felépítés mellett nagyon tetszett a vallási sokszínűség, amely egyszerre tette bonyolulttá és mégis érdekessé a történetet, hiszen az események egy része éppen ennek a motívumnak köszönhető.
Ebben a regényben mágia nélkül is hihetetlen átalakulásoknak lehetünk tanúi, mesteri fogások bontakoznak ki és valósulnak meg a szemünk előtt. Mindeközben pedig a szereplők észrevétlenül belopják magukat a lelkünkbe, megismerjük minden hibájukat és erényüket, gyerekkori és legújabb élményeiket, valamint kétségbeesett helyzetüket, amelyből a kiutat keresik.
Teljesen beszippantott a regény cselekménye és képtelen voltam félretenni ezt a csavaros és ötletes történetet, amelynek apró mozaikkockáiból álló teljes kép csak a legvégén állt maradéktalanul össze. Szerettem olvasni? Ha eddig nem derült volna ki a pötyögésemből, akkor most határozottan kijelentem, hogy igen. Az egyetlen dolog, ami zavarta kicsit az élményt, az a térkép hiánya volt.
Egy valamit azonban határozottan és fennhangon ki tudok jelenteni: akarom a folytatást! Ami nincs… Még mindig nincs… Már évek óta nincs. Igazán jöhetne már! Ha megjelenik, akkor azonnal a „mostakarom” kategóriába fog tartozni.
Bővebben: http://shanarablog.blogspot.hu/2014/01/scott-lynch-lock…

6 hozzászólás
>!
kvzs P
Scott Lynch: Locke Lamora hazugságai

Fantasy és krimi. Két nagy kedvenc műfajom. Nem csoda, hogy az Úri Csirkefogók története ennyire beszippantott.
A cselekmény több szálon folyik, és mindegyik önmagában elvinne egy könyvet a hátán. Néha nem is tudtam, hogy a zseniális átverés miatt izguljak, ami tele volt meglepő és váratlan húzásokkal, vagy esetleg a Szürke Király hatalomátvétele és álnokságai miatt rágjam a körmömet. A két szálat ráadásul megkoronázták a Pók játszmái, szóval tényleg mindenki megpróbált átverni mindenkit, ami néha nem vár bonyodalmakat okozott.
Emellett megismerhettük az Úri Csirkefogók múltját, és születését is, ami nem csak plusz érdekességekkel töltötte meg a könyvet, de azt is megmutatta, hogy Lynch alaposan és mélyen átgondolta a szereplőit.
A világ megismerése közben is ezt a mélységet éreztem. Remélem a sorozat további részeiben többet megtudhatunk a titokzatos ősi civilizációról, és az örökül hagyott csodáikról.
Ritkán lehet olvasni ennyire alaposan felépített és jól kidolgozott történetet, amely végig sodró lendületű, és letehetetlenül izgalmas.


Népszerű idézetek

>!
Chöpp 

Az erkölcsi nevelésednek nagyon jót tesz a szar munkák elvégzése.

41. oldal

>!
Chöpp 

– Én, eh… azon gondolkodom, nagyuram, vajon fogok-e valaha találkozni olyan emberrel, aki valóban az, akinek látszik.

282. oldal

>!
Mrs_Curran_Lennart P

– Te egyharmad rész rosszakarat, egyharmad rész színtiszta kapzsiság és egynyolcad rész fűrészpor vagy. Elismerem, a maradék talán agy lehet.

159. oldal

>!
Chöpp 

Az én időmben legalább tudtuk, hogy a mocskos lerészegedés zárt ajtók mögötti elfoglaltság.

58. oldal

>!
Dávidmoly

Nálam vannak olyan kölykök, akik élvezik a lopást. Vannak olyan kölykök, akik sem így, sem úgy nem vélekednek a tolvajlásról, és vannak olyan kölykök, akik elviselik a lopást, mert tudják, hogy semmi mást nem tehetnek. De senki, és most komolyan mondom, senki nem szomjazott rá úgy, mint ez a fiú. Ha véres seb tátongana a torkán, és egy kirurgus éppen megpróbálná összevarrni, Lamora ellopná a tűt és a cérnát, és nevetve halna meg. Ő… egyszerűen túl sokat lop.

18–19. oldal, a Tolvajmester

>!
Dávidmoly

– Bug – figyelmeztette a fiút Calo –, Locke a testvérünk, és az iránta érzett szeretetünk határtalan. Ám a három legveszélyesebb szó therini nyelven a következő: „Locke is elismerné.”
– Ezzel legfeljebb a „Locke tanított nekem egy új trükköt” versenyezhet – tette hozzá Galdo.
– Az egyetlen személy, aki megúszhatja Locke Lamora játszmáit…
– …az maga Locke…
– …mert úgy hisszük, az istenek valami igazán dicső halált szánnak neki. Késekkel és forró vasakkal…
– …és ötvenezer éljenző nézővel.

71–72. oldal

1 hozzászólás
>!
Dávidmoly

– Az istenek szerelmére, hölgyem! – csattant fel Locke. – Lehetne róla szó, hogy kiválasztasz egyetlen embert a hálószobádban, és mindvégig annak szurkolsz?

299. oldal


A sorozat következő kötete

Az úri csirkefogó sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

George R. R. Martin: Kardok vihara
Joe Abercrombie: A penge maga
Mark Lawrence: Tövisek Hercege
Glen Cook: A Fekete Sereg
Ed McDonald: Éjszárny
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
Steven Erikson: A Hold udvara
N. K. Jemisin: Az ötödik évszak
Richard Morgan: Az acél emléke
Jennifer A. Nielsen: The Runaway King – A szökött király