Futni, ​enni, élni 92% 117 csillagozás

Nem igazán olvastam még futàsról könyvet. De sportról sem. Ez sem csak a futásról szólt, valami sokkal több volt benne, amire egyáltalán nem számítottam, és sikerült nagyon elvarázsolnia.
Nem elemezgetem, egy csoda, és ajánlom, olvassátok el.
Aztán fussatok egy jót.

„Nem kell minden fájdalomnak jelentőséget tulajdonítani.”

Mintegy egy évvel ezelőtt már olvastam a fantasztikus Futni születtünk című művet, amely nagyon megragadott, így rögtön kölcsönkértem ezt a könyvet is, amelynek sajnos várakoznia kellett kissé. Bizonyos értelemben más, mint a másik könyv, hiszen az előbb íródott és Jurek is említi többször a könyvében. Ebben inkább kapunk egy könnyed életrajzot egy ultrafutó mindennapjaiból és motivációiról, valamint az útról, hogy milyen megoldásokkal miket lehet elérni – habár ez is emberfüggő ugyebár.

„Napkeltekor indulnak útnak az ultrafutók, és futnak tovább napszállta után, átfutják a holdkeltét, majd az újabb napkeltét, napnyugtát és holdkeltét. Néha botladozunk a kimerültségtől, és fájdalmukban kétrét görnyedünk, máskor erőfeszítés nélkül repülünk köves csapásokon, majd fölszaladunk egy kilencszáz méteres kaptatón, ki tudja, milyen hirtelen megnyílt forrásból merítve hozzá az erőt. Futunk zúzódott csontokkal és horzsolt bőrrel. Könyörtelenül, de egyszerűen számolunk: fuss, míg nem bírsz többet. Aztán fuss még egy kicsit. Ásd elő hozzá az energiát, akaraterőt. Aztán fuss még gyorsabban.”

Általában nem szeretem azokat a könyveket, amelyek valami gasztros dologba folyik bele, de itt tetszettek a receptek, mindet elolvastam. Közben hülledeztem is, hogy nah, megnézném én, hogy hol találnék (pedig nagyvárosban lakok) ilyen hozzávalókat :-D Viszont azért elgondolkodtató, hogy évek óta vegán életmóddal mégis van energiája végigfutni ilyen távokat!

„Csaknem az összes ultrafutóverseny folyamatosan zajlik, ami azt jelenti, hogy sosem jön el az a pillanat, amikor mindenki megáll, hogy bevágjon egy púpozott tányér spagettit, és jól kialudja magát, ahogy például a Tour de France versenyzői teszik. Épp ez benne az egyik kihívás, az ultra egyik vonzereje. Hogy továbbmész, amikor a legtöbben megállnának. Hogy futsz, míg mások pihennek.”

Nagyon tetszett a múltbeli visszatekintés, hogy miként is indult el a sportolás (nem a futás) útján, s milyen változások vitték rá végül az ultrafutásra, milyen élmények érték, milyen sérülések, vele éltem át minden egyes versenyt, amit leírt nekünk. Az biztos, hogy ez a könyv is hatalmas kedvet csinál ahhoz, hogy az olvasó felhúzza a legelső sportcipőt, ami a kezébe kerül és kimenjen kocogni egyet. És szerintem ez a lényeg.

„Hippie Dan szerint mindannyiunknak megvan a maga útja. Rátalálni, az a művészet.”

Lubics Szilvi első könyvét olvasva világossá vált, mentálisan mennyire erősnek, elhivatottnak, makacsnak és hát némileg hibbantnak kell lenni az ultrafutáshoz, hogy a fizikai követelményekről ne is beszéljünk. Tudom, stating the obvious, de egy átlagembernek szerintem nem sok tudása van arról, milyen stációkon megy keresztül a futó 50+ km felett. Nekem sem volt, épp ezért ragadott magával Szilvi írása. Jurek könyve ezt az ultrás hitvallást bontja ki meglepően olvasmányos formában. Elsöprő volt olvasni Jurek útját a montanai zsákutcából a síelésen keresztül át a rekordokat döntő ultrákig, annyi odaadással ír róla. Ritkán érzem, hogy egy adott könyvet kár volt e-bookként olvasni, de ez pont olyan, nyálazhatom át újra a receptekért és futós tippekért, hogy jegyzeteket készítsek.

Utálok futni. Tényleg. Középiskolás koromban annyira megutáltatták velem ez a sportot, hogy érettségi óta eszembe sem jutott gyakorolni, pedig amúgy nem vetem meg a mozgást. Most viszont komolyan elgondolkodtam azon, hogy lehet, hogy újra bele kellene vágni, mert Scott Jurek annyira inspirálóan vetette papírra az emlékeit, és olyan szenvedéllyel mesélt az életét meghatározó sportágról, hogy még az én kedvemet is sikerült meghoznia hozzá. Emberünk ultrafutó, mindent megnyert a műfajban, a semmiből jutott fel viharos sebességgel a csúcsra, és ott is maradt egészen a visszavonulásáig. Hihetetlen nehézségű terepeken tudott győzni, még a legendás tarahumara indiánokkal is futott, legyőzte a Halál Völgyét, és saját magát. Mindezen emberfeletti eredményeket úgy érte el, hogy vegán életmódot folytat, vagyis tisztán növényi étrenden él, nem fogyaszt húst, tojást és tejterméket. Rendkívüli ember, aki nagyon nehéz családi körülmények közül indult, óriási akaraterejének és kitartásának köszönheti a sikereit, ráadásul úgy, hogy eredetileg csak azért kezdett futni, hogy a síeléshez meglegyen a kondija. Ebben a könyvben összefoglalja nekünk az élettörténetét, praktikus tanácsokat ad a futáshoz, leírja kedvenc vegán receptjeit, döbbenetes őszinteséggel vall a mélypontjairól is, egy igazi bajnokot ismerhetünk meg, akitől nagyon sokat lehet tanulni nemcsak a sportról, hanem az életvezetésről is. Pátoszmentesen, abszolút emberi hangon osztja meg velünk a gondolatait ez a kiváló sportoló, olyan, mintha egy kávé mellett beszélgetne velünk. Remek könyv, nemcsak a futás szerelemeseinek ajánlom, hanem mindenkinek, nagyon fel tudja tölteni az olvasót energiával!
A teljes kritika itt olvasható:
http://jusandcalzone.blog.hu/2017/06/16/konyvajanlo_sco…

Jurek tudja, hogy a futás drog. A könyve is drog. Ha félsz, hogy beszippant a lélek transzcendencia utáni vágya, ledönt a lábadról az akarat diadala a fájdalom fölött, vegánná változol az itt közölt receptektől, akkor el se kezdd!

Megismertem egy hihetetlen sportoló életét. Nem csak tippeket kaptam, evésre és edzéshez is, hanem egy jó adag spirituális felismerést. Nem csak a futásban, hanem az életre is rálehet vetíteni azokat a dolgokat amikre Scott Jurek is rájött. Ezenkívül elkezdtem gondolkodni azon, hogy vajon mi várna rám 42km után.. Ki fogom deríteni!

Pár hete beneveztem egy 10k-s távra, így hát nekifogtam futni (újra).
Fogalmam se volt róla, ki az a Scott Jurek, csak szerettem volna valami futásról szóló könyvet olvasni, hátha találok benne valami hasznosíthatót az edzéseimhez.

Ez egy nagyon emberi történet, baromi sok szenvedéssel, kudarccal. Hogy nem tudsz elfutni előle, mindegy, hogy 200 kilométereken át futsz, vagy csak a tömbház körül, úgyis utolér a bűntudat, a harag, életed összes rossz döntése, fájdalma. Vannak viszont olyan áldásos pillanatok, amikor meghaladod önmagad, és oszlik a köd, egy kicsi időre szabadulsz mindentől. Meg hogy mindig fel kell állni. De tényleg mindig.
Hasonló dolgokat írt Murakami is a Miről beszélek, amikor a futásról beszélek-ben (ajánlom mindenkinek aki még nem olvasta, és tetszett neki ez a könyv).

Na mibe, hogy miután kiolvastátok, ti is kimentek egyet kocogni?

A könyv részletesen bemutatja Jurek útját egy kisvárosi gyerekről, aki felfedezte a futás szerelmét, és minden idők egyik legsikeresebb ultramaratoni futójává vált. Jurek elmeséli tapasztalatait, amikor a bolygó legkimerítőbb versenyein versenyzett, és a leckéket, amelyeket az út során tanult. Emellett a könyv azt is feltárja, hogyan segítette Jurek vegán étrendje és növényi alapú táplálkozása sikereit és egészségének megőrzését. Beszél a mentális keménység, a célmeghatározás és az önmotiváció fontosságáról is. A könyvet inspirációnak tekintik minden szintű futó számára, és mindazok számára, akik változtatni szeretnének az életükön.

Sokan, még ultrafutók sem értik, mire jó egy 24 órás futóversenyen részt venni. Az általános értetlenségen átívelő egyszavas kérdés így szól: Miért? – idézet a könyvből. Csodálkozom, hogy csak 12 év után hagyta el a felesége.

A nyár olvasmányélményei közül abszolút kiemelkedett ez a kötet, még most is eszembe jut a rengeteg izgalmas történet Scott Jurek életéből. Bár ismeretterjesztő könyvként van kategorizálva, senki ne egy száraz leírásokkal teli kötetre számítson. Scott Jurek nem más, mint egy híres ultrafutó, akinek egészen a kezdetektől megismerhetjük az életútját, egészen a napjainkig. A legizgalmasabb versenyeiről is beszámol az olvasóinak (pl. a Halál-völgyben és életveszélyes gleccserek közt megtett távokról), amelyeket nagyon élénken sikerült megtennie: miközben a történeteit bújtam, úgy éreztem, hogy én is részese lehetek a versenyeknek, sőt, én vagyok az, aki megküzd a szeszélyes anyatermészettel, az emberi test véges határaival és a futó legnagyobb ellenségével, a saját elméjével.
Már csak ezek miatt is hihetetlen inspiráló ez a kötet, de számomra az tette fel a pontot az i-re, hogy az ultrafutóvá válás folyamatát is átélhettem, így ez a világ sokkal kézzel foghatóbb lett számomra. Ha még esetleg ezektől sem jött meg a kedvünk egy kis futáshoz, a gyakorlati tippek, illetve az ízletesnek tűnő, ugyanakkor energizáló és szuper egészséges receptek biztosan megteszik a hatásukat, és felkapjuk magunkra azokat az edző cipőket.
Bővebb értékelésem: http://varazstinta.blogspot.com/2020/03/konvyek-amelyek…