Az ​Égett-hegyi könyvtár 183 csillagozás

Scott Hawkins: Az Égett-hegyi könyvtár

EGY ​ELTŰNT ISTEN.

EGY KÖNYVTÁR AZ UNIVERZUM TITKAIVAL.

EGY NŐ, AKI TÚL ELFOGLALT AHHOZ, HOGY ÉSZREVEGYE MEGKÖVÜLT SZÍVÉT.

Carolyn alig különbözik a körülötte élő emberektől. Szereti a guacamolét, szeret rágyújtani és steaket enni. Tudja, hogyan kell használni a telefont. A ruhák néha ugyan kifognak rajta, de a karácsonyi pulóverből, biciklisnadrágból és lábmelegítőből álló szerelése komoly sikert arat.
Elvégre régen ő maga is átlagos amerikaiként élt.
Ez persze már nagyon régen volt. Még azelőtt, hogy a szülei meghaltak. Azelőtt, hogy más gyerekekkel együtt befogadta őt egy férfi, akit csak Apának hívtak.
Carolyn azóta nem sokat járt odakint. Adoptált testvéreivel együtt Apa ősi szokásainak megfelelően nevelkedtek: Könyvtárának könyveit tanulmányozták, és megtanulták Apa hatalmának néhány titkát. Néha pedig azon tűnődtek, kegyetlen tanáruk titokban nem maga Isten-e.
Ám Apa váratlanul eltűnt, és a titkait tartalmazó Könyvtár a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2015

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Fumax Thriller

>!
Fumax, Budapest, 2016
392 oldal · ISBN: 9786155514630 · Fordította: Rusznyák Csaba
>!
Fumax, Budapest, 2016
390 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155514463 · Fordította: Rusznyák Csaba

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Carolyn Sopaski · Erwin Charles Leffington


Kedvencelte 30

Most olvassa 1

Várólistára tette 171

Kívánságlistára tette 122

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Scott Hawkins: Az Égett-hegyi könyvtár

Ez a történet tényleg egyedi, több műfaj elemei is keverednek benne. Horror, fantasy és thriller. Egy kicsit erősebb gyomor kell hozzá a kelleténél, mert elég sok szadista és véres leírást tartalmaz. Engem Apa figurája leginkább Rolandéra emlékeztetett a Kate Daniels sorozatból. Bár vámpírokkal, alakváltókkal és egyébb mesebeli lényekkel nem találkoztam. Carolyn és a 'testvérei' fura emberek, érdekes képességekkel. Mindegyikük kitűnik valamiben, amit Apa könyvtárában tanult. Az amerikaiak közé viszont nem igazán tudnak beilleszkedni, ami időnként vicces helyzetekhez vezet. spoiler A történet tele van csavarral, mindennek meg van az oka, hogy mi miért történik. Mégsem tudtam Carolynnal mindig szimpatizálni. Erwin viszont a legeredetibb figura a történetben.
Csak azért nem adom meg az öt csillagot, mert időnként sok(k) volt.

3 hozzászólás
>!
Ashriver
Scott Hawkins: Az Égett-hegyi könyvtár

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Mármint a fejem tele van kusza gondolatokkal, amik össze vissza ugrálnak és nem tudok egy igazán értelmes mondatot összerakni. Azért megpróbálom.

Az Égett-hegyi könyvtár a legszórakoztatóbb könyv, amit volt szerencsém mostanában olvasni. Úgy érzem, mintha már használtam volna ezeket a szavakat egy másik könyv leírásánál is, de ha ez a helyzet akkor tévedtem annál a könyvnél. Mert valójában ez a legszórakoztatóbb könyv, amit hosszú ideje olvastam.

Nem igazán értettem, hogy mibe rángatom bele magam, amikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet. Hawkins csak úgy belelökött ebbe a világba, mindenféle háttérinformáció nélkül, feltételezve, hogy sikerül követnem az eseményeket, ahogy haladok az olvasással. És mivel megbíztam benne ezen ügy kapcsán, nem is kellett csalódnom benne. Minden egyes oldallal egyre okosabbnak éreztem magam, egészen a végéig, ahol mindenre fény derült.

Maga a világ, ami lapról lapra feltárul előttünk, egyszerűen lenyűgöző. Nagyon kreatív és egyedi a történet. A szereplők, a világ amiben élnek, maga az írásmód… engem kilóra megvett. Az érzelmek egy teljes spektrumár éltem át, miközben olvastam. Időnként vidám, erőszakos, izgalmas, sőt szomorú és nyomasztó is volt, ahogy haladtunk a vége felé.

Tényleg nem akarok semmit sem elárulni a történetről. Jobb is, ha semmit sem tudtok róla. Csak kezdjétek el olvasni. És merüljetek el benne. Én még biztosan visszatérek és újraolvasom.

Ajánlom mindenkinek. Vegyétek a kezetekbe és élvezzétek.

2 hozzászólás
>!
Noro 
Scott Hawkins: Az Égett-hegyi könyvtár

Akár tudatosan, akár nem, Hawkins az azték mitológiát hangszerelte újra ebben a csöppet bizarr urban fantasyben. Korszakok, amiket világvégék választanak el egymástól – pipa. A Napok eredete/mibenléte/váltakozása (próbálom nem elspoilerezni, szóval ez most nem biztos, hogy érthető) – pipa. Minden idők legvéresebb istencsaládja – pipa. Mert ezek nem könyvtárosok, ezek istenek. A “könyvtár” egy-egy katalógusának bemagolása egy csapat amerikai gyereket bizonyos fogalmak (mint a háború, a természet vagy a matematika) avatárjává, antropomorfikus megtestesülésévé tett – egyszóval istenekké. Ezt nyugodtan leírhatom, hiszen az első fejezetben világosan elmagyarázzák. Az alapokat a könyv így mondhani tálcán nyújtja az olvasónak – más kérdés, hogy a miérteket és hogyanokat a regény végére sem könnyű összerakni.

Ehhez a felettébb okkult univerzumhoz én speciel nem találtam helyénvalónak a végletesen mindennapi, időnként egyenesen alpári stílust. Ez már Clive Barkertől sem jött be. A világteremtésben szeretem, ha egy szerző nem veszi magát teljesen komolyan, de a megfogalmazás módjában nem díjazom a túlzott ponyvulást. A borító pedig sem a világhoz, sem az előadásmódhoz nem illik – nekem konkrétan Narnia jut eszembe, akárhányszor rápillantok. A történet egyébként abszolút cselekmény-központú, a mai fantasy írók nagy többsége szerintem ekkora anyagból minimum trilógiát írt volna. De ezzel együtt sem érzem úgy, hogy a háttérvilág túlságosan háttérben maradt volna. Hawkins képes kevés szóval sokat elárulni a figyelmes olvasónak, és ezt csak díjazni tudom.

3 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir 
Scott Hawkins: Az Égett-hegyi könyvtár

Lehet, hogy csak a borító miatt sikerült ennyire pozitívan meglepni a könyvnek, de az biztos, hogy Az Égett-hegyi könyvtár az egyik legjobb fantasztikus regény, amit idén olvastam. Szédítő ötletek, humoros párbeszédek, emlékezetes karakterek és sodró történet: ennél többre nincs is szükség ahhoz, hogy lenyűgözve tegyük le a könyvet az utolsó oldal után. Nagyon ajánlom azoknak, akik valami újra, valami meglepőre, valami olyanra vágynak, amit még nem olvastak – no meg persze mindenki másnak is, szerintem senki sem fog csalódni Scott Hawkins-ban. Kivéve persze, aki a külcsín alapján valami másra számít… de inkább hagyjuk figyelmen kívül a borítót, ne befolyásoljon senkit a zöld ruhás hölgy és a véres kése.
Itt még lelkendezek kicsit részletesebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-05-29+…

3 hozzászólás
>!
vicomte P
Scott Hawkins: Az Égett-hegyi könyvtár

Ismét egy könyv, amellyel eléggé ambivalens lett a viszonyom – ezúttal azonban inkább a pozitív oldalra billent a mérleg nyelve, mert bár számos hibája akad, mégis egész jól szórakoztam olvasás közben, holott maga a sztori eléggé a komfortzónám peremén leledzik.

Ha a Flex kapcsán azt írtam, hogy az a regény az elvárásaim fölött teljesített, erre a könyvre azt kell mondanom, hogy nagyjából azt hozta, amire a fülszöveg* és a korábbi értékelések alapján számítottam: egy olyan horrorba hajló urban fantasyt, ami sikeresen elkerüli, vagy legalábbis sajátosan ízesítve tálalja a műfaj legtöbb kliséjét.
Az ajánló Joe Hillt és Neil Gaimant emlegeti, mint hivatkozási pontokat, és ezt alá is írom spoiler – érdekes keveréke ez a kisvárosi és a kozmikus léptékű horrornak. Valami olyasmi ez a regény, mint amit Gaiman a Sandman képregényekben művelt, amint belelendült a mesélésbe. A látszólag végtelen hatalommal bíró, emberi gyökereikre már csak homályosan emlékező Könyvtárosok és a Végtelenek között felismerni a hasonlatosságot nem nagy kihívás.

Ha a könyv végig ragaszkodott volna ehhez a tematikához, akkor simán megérdemelne öt csillagot is, csak hát a regény terjedelmének nagyjából felét kitevő középső rész olyan volt ezekhez képest, mint egy Tarantino által rendezett elborult X-akták epizód. spoiler
Bármilyen meglepő is, ez a rész – annak ellenére, hogy ordasan közhelyes konteókra játszik rá közben az író – amúgy, Zuzu Petast idéző módon szórakoztató volt számomra. spoiler
Hawkins egyébként kimondottan ügyesen bánik a szavakkal, s bár az indokoltnál kibspoilerszottul vulgárisabb**, de jók a párbeszédei is, és az kimondottan tetszett, hogy a közjáték fejezetek önmagukban is kerek kis történeteket meséltek el egy-egy szereplőről. Azt is értékeltem, hogy ezek a történetek a nagy egészhez is hozzátettek, sőt bizonyos dolgokat előrevetítettek, sőt meg is magyaráztak.

Hogy akkor mégis mi volt a bajom, ami miatt mégsem lett a szívem csücske a regény? Leginkább az, hogy az én ízlésemnek ez a könyv stílus tekintetében hebehurgyán eklektikus volt, a sztori pedig tele volt a legkulisszahasogatóbb hollywoodi frázisokkal, ami sokat rontott azon, hogy komolyan tudjam venni.
Hawkins szerintem tudatosan rá is játszik az olvasók horrorral kapcsolatos elvárásaira, meg arra is, hogy ezeket felrúgja, de ritkán működik, hogy egy regény egyszerre komoly és önmaga paródiája is egyben. spoiler A szatíra, a szarkazmus és az önirónia olyan írói eszközök, amelyeket baromi nehéz jól alkalmazni és főleg nem lehet őket csak alkalomszerűen előrántani a kalapból, aztán meg ismét átmenni véresen komolyba. Emiatt volt az, hogy rám alig hatott Apa motivációs módszereinek leírása, pedig azoknál elborultabbal rég találkoztam.
A másik problémám viszont már nem ennyire ízlés kérdése volt, hanem sajnos jóval objektívebb dolog: az pedig a történet számtalan logikai bakugrása és a rengeteg furán elvarrt, vagy teljesen magyarázat nélkül hagyott szál. Ráadásul mikor kiderül, hogy mi és miért úgy történt, én lekevertem volna egy nagy büdös pofont a t. író úrnak, mert utálom, ha palira vesznek. spoiler

* Ami ugyan a könyv hangulatát egész korrektül adja vissza, igaz, a tartalmát tekintve eléggé mellélő. De sebaj…
** A magyar fordításban a rengeteg káromkodás is legalább változatos és még életszerű is, így aztán csak kicsit untam és nem másztam tőle a falra, pedig lett volna rá esély…

>!
Lisie87 P
Scott Hawkins: Az Égett-hegyi könyvtár

Az első 50 oldal után úgy éreztem, hogy nem leszünk barátok ezzel a könyvvel, de szerencsére tévedtem. Miután beindultak az események, beszippantott magába! ( :D )
Az biztos, hogy nem egy szokásos könyv, maga a történet, a felvezetés, a szereplők.
Nagyon-nagyon beteg, tele véres jelenetekkel. Ugyanakkor nagyon egyedi és tetszett a kifacsart ízlésemnek!
A legjobban a Könyvtár felépítése tetszett, fantáziában nincs hiány az írónak.
Ami még az elején zavart, hogy néha megszakításokkal visszatekintünk a múltba, az a végére egészen jól adta magát, és megkaptuk a válaszokat a kérdésekre.
Kedvenc lett, remélem még alkot pár hasonló jó dark-fantasyt az író!

14 hozzászólás
>!
Bíró_Júlia P
Scott Hawkins: Az Égett-hegyi könyvtár

Különösen gonosz napjaimon álmaimban megjelenik egy Nagy Közös Rajtudat, ahol mentálisan találkozhat és együttműködhet a jó ötletekkel bíró, illetve az írni tudó emberek közössége. De erről itt a már-már emberszerető napjaimon is leginkább azt tudom mondani, hogy először egy nagyon jó megalkotott háttér fáradt bele a semmilyenszürke mesélésmódba, aztán az alapkonfliktusok dőltek el kimerülve, kávéért, lábmasszázsért és gondtalan tévézésért könyörögve a könyv háromnegyede táján.

Komolyan, fene gondolta volna eddig, hogy az azték mitológiában ennyi lehetőség van, hogy nemcsak véres és zsigerdarabkáktól csúszós, hanem nagyon is mesélhető, izgalmas és ősi konfliktusokkal, dilemmákkal teli. spoiler Akadnak benne különleges (de tényleg!) karakterek (Michael?! Nobununga?!? Apa??? miért nem inkább róluk beszélgetünk?) , megrázó epizódok meg minden… de valahogy zárványként ücsörögnek egy amúgy teljesen színtelen-szagtalan verekedős-lövöldözős-FehérHázbanöltönybentrollkodós masszában. Ráadásul szerencsétlen Carolyn, no és Steve, akiknek össze kellene fognia a misztikust a hétköznapival, az emelkedettet oh a közönségessel bzmg, az örökkönvalót a pillanatnyival, a satöbbit az estébével, na szóval ők úgy érdektelenek, ahogy vannak. Személyiséget nyomokban tartalmaznak, dilemmákat csak azért, mert ennyit az ember spoiler a józan ész törvénye alapján nem vekeng, ha semmi baja. De még valahogy a vekengés is szürke. spoiler A végére persze a kozmikus és köznapi lényekről egyaránt kiderül, hogy cuki, szürke cukoregerek spoiler spoiler spoiler Kicsit az agyam is megszürkült, mire befejeztem.
Érdemes kikészíteni utána valami tényleg ütőset, elégedetlenül nyújtózkodó neuronpályák jóllakatására.

2 hozzászólás
>!
NewL P
Scott Hawkins: Az Égett-hegyi könyvtár

Az eleje egyáltalán nem fogott meg, ezért elég hosszú ideig tartott elolvasni.Valahol a kötet felénél kezdett érdekessé válni a történet, ahol kezdtek világosabbá válni a történések.
A maga módján ez egy nagyon jó könyv, az alapötlete jó, a benne szereplő emberek nem egysíkúak, és a vége az már nagyon jó lett. Ajánlom elovasásra, bár nem egy egyszerűen fogyasztható könyv.

3 hozzászólás
>!
gesztenye63 P
Scott Hawkins: Az Égett-hegyi könyvtár

Lehet, hogy manapság túl sok olyan fantasy művel találkoztam, ahol a főhősök maguk az istenek és talán pont most értem el azt a bizonyos fájdalomküszöböt, amikor az Égett-hegy Könyvtára már nem nyújtotta azt a „hú, de…” élményt . Pedig nem volt ez rossz könyv, főképp egy debütáló írótól, aki ráadásul több kötetesre tervezi a történetet (amiben egyébiránt van is bőven potenciál!). Összességében azonban számomra a kezdő kötet nem sikerült megnyugtatóan kerekre.
Adott egy jó, de semmiképpen nem egyedülálló, „unikum” kategóriájú alapötlet. Ráadásul az egész több ponton is erősen emlékeztet az azték teremtésmítoszra. A sűrűn előforduló állatszereplőkről óhatatlanul is Quetzalcoatl és „társai” jutnak eszembe és még számos kontextusban villannak fel az aztékok, amelyeket itt nem tudok mélyebben részletezni anélkül, hogy el ne spoilerezném.
Adott négy főhős, akik közül Apa a legstabilabb karakter – tökéletesen hozza azt, amit az író által ráruházott szerepkörben hoznia kell. Erwin és Steve akár szerethetően is emberi, néha vagány, tökös, néha csetlő-botló, de mindenképpen őszinte megnyilatkozásai, cselekedetei, kommunikációs stílusa jól illeszkedik a karakteréhez. De itt van Carolyn, maga a főhős. Számomra mindig problémás az, ha egy – akár pozitív, akár negatív – főszereplőhöz nem tudok közel kerülni! Carolyn, aki a kezdeti logikusan, okosan építkező, s néha még érzelmeiben is meg-megmutatkozó lányból a végére egy önértékelési válságok garmadájával küszködő, egzisztenciális válságban szenvedő „ember-isten”-né (vagy „isten-ember”-ré?!) válik a szememben. Mindannyiunk szerencséjére a kötet végére azért fel-felvillan a tudatos szándékok, a megfontolt akarat aprócska fénye, a jövő reménye. Ezt a vonalat jó lenne tovább vinni a következő kötetekben, esetleg akár más, új galaxisok irányába…
A cselekmény kezdetben teljesen kaotikusan bonyolódik. Ha nem lennének a nagyon hasznos Közjátékok, az olvasó sokszor elveszettnek érezné magát az alkalmanként öncélúnak és érzésem szerint néha sehová sem illeszkedő – egyébként pedig igazán pörgős – események cikázásában.
És végül adott egy világ, amelyben nem igazán világépítésről, inkább rombolásról kell beszéljünk. Ez véleményem szerint rendkívül elnagyoltra sikeredett. Ezen a téren ugyancsak a Közjátékok segítettek a végeredményen, amelyek összeillesztettek addig szétesett, vagy legalábbis annak tűnő elemeket.
Általában nem zavarnak a vulgáris, néha alpári, bélszaggató és vérben-sárban bokáig tobzódó dialógusok egy regényben, de csak akkor, ha úgy érzem, hogy az a hangulat teljességéhez elengedhetetlen. De itt valahogy ennek sem találtam a helyét…
Sajnálom, pedig nagyon akartam (és vágytam volna!) szeretni ezt a könyvet. Talán a folytatás :)

>!
RZednik
Scott Hawkins: Az Égett-hegyi könyvtár

Kezdetben nem szerettem annyira, mint amennyire szeretni szerettem volna, s már-már azt gondoltam, hogy ismétcsak sikerült egy olyan „modern” fantasy-t kiválasztanom, ami nem annyira az én stílusom, de aztán ahogy haladtam előre a történetben, ismertem meg sorra a szereplőket (a párbeszédek talán az egyik legnagyobb erőssége a regénynek), s bontakoztak ki egyre jobban a szálak, úgy kezdett el mindez egyre érdekesebb lenni, a kirakós darabkái szépen összeállni, az egész gépezet pedig kiválóan működni! :)

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Fumax KU

A lelki nyugalom nem a konfliktus hiánya, hanem az azon való felülkerekedés képessége.

Kapcsolódó szócikkek: konfliktus · nyugalom
1 hozzászólás
>!
Fumax KU

A buddhizmus egy tiszta vallás, gondolta. Sosem hallottál olyasmit, hogy nyolc embert – köztük két gyereket – felrobbantottak a picsába a buddhisták és az akárkik közti, régre nyúló konfliktus következtében. A buddhisták sosem kopogtak az ajtódon, amikor a meccs épp kezdett izgalmassá válni, hogy azzal traktáljanak, milyen remek fickó is volt Sziddhártha herceg. Lehet, hogy csak azért, mert valójában nem ismert egyetlen buddhistát sem, mindenesetre tényleg hitt benne, hogy ők mások.
Ami valószínűleg hülyeség. Ha tényleg elmennél egy buddhista szertartásra, alighanem kiderülne, hogy ők is pont olyan kicsinyesek és balfaszok, mint mindenki más. Talán a kántálások közt arról beszélnek, hogy iksz-ipszilon leragadt a tavalyi köntösdivatnál, vagy, hogy a tömjén, amelyet a kis Zhang Wei meggyújtott a minap, egy olcsó szar, mert a családja szánalmasan szegény, ha-ha-ha. De ez itt Virginia, ő meg egy vízszerelő, hát miért ne tegyen úgy, mintha nem ez lenne az igazság?

>!
Fumax KU

– Matematikát tanultál?
– Csak érintőlegesen. Miért?
– Ismered a regressziós teljesség koncepcióját?
Carolyn már hallotta ezt a kifejezést valahol, de nem tudta felidézni a jelentését.
– Nem.
– Az a lényege, hogy bármilyen mélyen érted is meg az univerzumot, bármennyi rejtélyt oldasz is meg, mindig találsz mögöttük új, még mélyebb rejtélyeket.

>!
elge76 P

Tudod, Carolyn, egy könyvmolyhoz képest elég higgadt vérmérsékletű vagy, mondták már neked?

251. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Carolyn Sopaski · könyvmoly
>!
h_zsofi

– Buddha arra tanít, hogy minden életet tiszteljünk.
– Á. Szóval maga buddhista?
– Nem, egy seggfej vagyok. De próbálkozom.

217. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Buddha
>!
Fumax KU

– Hmm. Na, jó, figyelj. Tudod, hogyan működnek mikrohullámok?
– Nem.
– Mert mikrohullámokon alapszik.
– Várj csak, eszembe jutott. Tudom, hogyan működnek a mikrohullámok, szóval tudom, hogy hülyeségeket beszélsz.
– Oké. Szóval nem mikrohullámokkal működik. De nem is számít, hogy hogyan működik.
– Ha úgysem számít, miért nem mondod el?
– Mert nagyon fejlett eszköz. Nincs meg hozzá a kellő háttértudásod. Kérlek, bízz bennem, jó?
– Egy lófaszt. Szóval akkor… miről is beszélünk? Valamiféle fegyverfejlesztők vagytok? – Ez még talán hihetőnek is hangzott. A „bogaras professzorok” típus sok mindent megmagyarázott volna. – Nézd, még csak poénból sem fontolom meg az ajánlatod, amíg el nem mondod, egészen pontosan mit kell elhoznom.
– Úgysem értenéd…
– Tégy egy próbát.
Carolyn felsóhajtott.
– Reissak ayrialnak hívják. Lényegében egy matematikai szerkezet, egy önmagára utaló tautológia, amelyet a megbánás terében szenteltek fel. A reissak működik, mert a célpontjánál van a kioldó, mert a reissak működik. A fizikai jelkép, amelyet el kell hoznod, a reissak kivetülése a normál térbe. Érted?
Steve csak bámult rá.

>!
Fumax KU

Carolyn vérben ázva, mezítláb, egyedül sétált a kétsávos aszfalton, amelyet az amerikaiak 78-as országútnak hívnak. A legtöbb könyvtáros, beleértve Carolynt is, úgy gondolt erre az útra, mint a Taco Útjára, annak a mexikói étkezdének a tiszteletére, ahová néha kisurrantak. A guacamoléjuk, gondolta a nő, tényleg nagyon jó. Megkordult a gyomra. A talpa alatt vörös-narancs, kellemesen ropogós tölgyfalevelek zörögtek, lélegzete fehér felhőként szállt el a hajnalt váró levegőben. Az obszidián kés, amellyel megölte Miner nyomozót, a derekába tűzve lapult, élesen, titkosan.
Mosolygott.

Kapcsolódó szócikkek: könyvtáros
>!
h_zsofi

Uzan-iya – a pillanat, amikor a szív először fordul a gyilkosság felé.

89. oldal

>!
elge76 P

Carolyn feltápászkodott, és ott állt a sötétben teljesen egyedül, abban a pillanatban és onnantól örökké.

14. oldal

Kapcsolódó szócikkek: pillanat

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Titkos ablak, titkos kert
Stephen King: A Napkutya
George R. R. Martin: Lázálom
Stephen King: Éjszakai műszak
Stephen King (Richard Bachman): A menekülő ember
Stephen King: A rémkoppantók
Benjamin Percy: Vörös hold
Stephen King: Az
Joe Hill: NOS4A2
Stephen King – Peter Straub: A talizmán