A ​házasság 0 csillagozás

Schütz Antal: A házasság Schütz Antal: A házasság Schütz Antal: A házasság

Ez a könyv Schütz Antal tíz előadását tartalmazza a házasságról, amelyet 1931 őszén a Pázmány Péter Egyetem valamennyi karának hallgatói számára tartott.
A tíz előadás témája: A házasság válsága – A házasság teremtői gondolata – A házasság krisztusi gondolata – A házasság katolikus elgondolása – Férj és feleség: a házasság alapértelme – Szülő és gyermek: a házasság főcélja – Holtomiglan, holtáiglan: a házasság alapjellege – Férfi és nő: a házasság gyökere – Eszmény és valóság – A házasság jövője.

Eredeti megjelenés éve: 1933

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szent István könyvek Szent István Társulat

>!
Szent István Társulat, Budapest, 1943
226 oldal · puhatáblás
>!
Szent István Társulat, Budapest, 1940
224 oldal
>!
Szent István Társulat, Budapest, 1933
224 oldal

Most olvassa 1

Kívánságlistára tette 1


Népszerű idézetek

>!

A házasság alapértelme

    Nacionalisták, szociológusok, fajjavítók, kik többé-kevésbbé mind a Hegel-féle államelméletnek hódolnak, a házasságot úgy tekintik, mint jogilag szabályozott intézményt, melynek rendeltetése polgárokat, főként adófizetőket és katonákat szolgáltatni az államnak, avagy erőteljes harcosokat a fajnak, illetőleg nemzetnek, hogy a fajok vagy nemzetek politikai és történelmi versenyében helyt tudjon állni. Viszont individualisták, kik a házasságot is az egyéni boldogság-gyarapítás eshetőségeinek szemszögéből nézik, a katholikus álláspontra is ráfogják a kollektivistáknak fönti fölületes nézetét: «Modern jámbor egyházias emberek a nemi érintkezést a szaporodásra akarják korlátozni» (Alphonse Mader: Ehe als Selbstentwickelung apud Keyserling : Ehebuch 377. lap). Ezzel szemben a katholikus tanítás ez: A házasságnak főcélja igenis az emberi nem fönnmaradásának törvényszerű biztosítása (lásd 6. ért.), de alapértelme nem a gyermeknemzés, hanem az, hogy sajátos jellegű szeretetközösség.

81. oldal, Férj és feleség

>!

A római katholikus egyházban a papság kötelező celibátusa miatt a papság és a keresztény család között vérrokonságszerű, bensőséges vonatkozás jön létre, melynek nincs mása semmiféle vallási közösségben. Hisz a család kebléből születik újra minden nemzedékben az a papság, mely ilyenformán nem mint kaszt és idegen test helyezkedik el a többi osztállyal szemben, hanem hús az ő húsából és vér az ő véréből.

106. oldal, Szülő és gyermek

>!

Rigorista irányok szerették volna az evangéliumból kibökni Ján. 8, 1-8-at (a házasságtörő asszony esetét) ; az Egyház ezt nem engedte, örök bizonyságul, hogy az elvek tekintetében való hajthatatlansága nem csorbítja az egyes bűnössel szemben való krisztusi irgalmasságát, mely távol minden farizeus és szadduceus keményszívűségtől számbaveszi a mentőkörülményeket, de nem hágy félreértést arra nézve, hogy az isteni irgalom és a bűnbocsánat reménye nem lehet soha és senki számára sem jogcím és biztatás újabb vétkezésre. Ez a hamis bizalom ugyanis a Szentlélek elleni bűnök területére sodorja a vakmerő bizakodót, és ott áll az Üdvözítő kemény szava: Minden bűnre van bocsánat, a Szentlélek elleni bűnre azonban nincs.

120-121. oldal, Szülő és gyermek

>!

A házasság t.i. lényegesen arra van rendelve, hogy utánzata és hajtása legyen Krisztus és az Egyház viszonyának (3. ért.), Krisztus pedig az ő Egyházával nem próbaházasságra lépett, hanem egyszer s mindenkorra jegyezte el kínszenvedésének éjjelén. Hiányos tehát az az utánzat, az a valós kép, mely nem örökre szól. A keresztény házasságban Jézus Krisztus odaáll a két házasuló közé, karjába ölti karjukat. Aki válik, az kivonja a maga karját Krisztus karjából, megcsúfolja és megsebzi Krisztusnak legdrágább érzelmét, Egyházához, az emberiséghez való hűségét.

140. oldal, Holtomiglan, holtáiglan

>!

    Mikor a trentói zsinat kimondja, hogy az Istenért való szüzesség különb, mint a házasság, nem a házasembereket teszi második helyre, sőt még a házasállapotot sem, hanem csak azt mondja ki, amit az Úr Krisztus is hirdetett és Szent Pál nyomatékozott : Aki Istenért, Isten országáért szüzességben él, az közvetlenebbül és osztatlanabbul tud Istennek szolgálni, mint a házasember, és elvben nagyobb elszántságot mutatott erre a közvetlen és osztatlan Isten-szolgálatra. De ennek az eszménynek megfelelő erkölcsi magaslatra tényleg fölemelkedni, az már a személyes áldozat dolga. Talán nem oly nehéz belátni, hogyha egy magas hegycsúcsot kell megmászni, nem olyan kedvező a kilátása annak, aki súlyos poggyásszal indul, mint annak, aki minden fölösleges teherről eleve lemondott, s csak jó hegymászó-botját, trenírozott izmait és legszükségesebb élelmét viszi magával. Ennyit és nem többet akar kimondani a Tridentinum a szűzi és a házasállapot tekintetében. Ki hogyan és milyen ütemben mássza meg a hegyet, végre is személyes teljesítőképesség és erőkifejtés és – szerencse (a lelkiéletben kegyelem annak neve) dolga. Házasemberek között is vannak kiváló nagy szentek, mint Római Szent Paula vagy Magyar Szent Erzsébet; celibátusban és fogadalomban is akadnak lanyha keresztények.
    A megtartóztatás állapota magában, elvonatkozva a személyektől, alkalmasabbá tesz az osztatlan és közvetlen Isten-szolgálatra. A házasság e tekintetben kísértéseket tartalmaz. S épp ezért kell szentségnek lennie. Elsődleges értelme ugyanis az, hogy embert emberhez köt. Az ember pedig nem eo ipso megszentelés eszköze embertársa számára; tehát szentségi fölavatásnak, kegyelmi újjáteremtésnek kell azzá tennie.

175. oldal, Férfi és nő

>!

Súlyos rövidlátás ugyanis az a hiedelem, hogy az eszmények nem valóságok, azért mert sokan nem valósítják meg, vagy csak hiányosan.

191. oldal, Eszmény és valóság

>!

     Tűrni-tudás. A «türelem-fű» minden emberi bajnak legszükségesebb orvossága. A legteljesebb előrelátás, tisztelet, önzetlenség sem óv meg félreértésektől, figyelmetlenségektől, sértésektől, melyekkel szemben nincs más orvosság, mint a csöndes, nem tüntető, nem vértanúképet öltő tűrés, melynek a hűség ád erőt és a szeretet ád hatalmat. Ez a tűrés megóvja a sértettet hűtlenségektől, melyek lelkiismeretét később súlyosan terhelnék; s a legtöbbször ez az egyetlen hatásos mód arra, hogy a sértő magábaszálljon, megvezekeljen és igazi elégtételt adjon. Persze megbecsülhetetlen dolog, ha a tűrés humorral párosul, azzal a fölséges adománnyal, mely az együttléttel járó ezer apró-cseprő bajt tudja mintegy madártávlatból nézni, beiktatja a lét nagy összefüggéseibe, és aztán csöndes rezignációval elmosolyodik és mosolyt fakaszt a másik ajkán is: hogy ilyen csekélységekért annyi fölösleges és aránytalan erőt és szenvedélyt tudnak mozgósítani és annyi szenvedést okozni.

199. oldal, Eszmény és valóság

>!

A katholikumot éppen az jellemzi és abban van páratlan ereje, hogy csak egészben lehet venni. Félkatholikus – ez fából vaskarika. Aki azt mondja, «jó katholikus vagyok, de…», az már nem katholikus. A katholikumban nincsen de, hanem csak igen és nem.

201. oldal, Eszmény és valóság

>!

Föltehetnők a haladás bálványozói előtt a kérdést: Csakugyan haladás-e az érzékek fölszabadítása a szellemiséggel szemben, az összevisszaság a renddel szemben, a könnyelműség a felelősséggel szemben?

207. oldal, A házasság jövője

>!

A középkori fölséges házassági imádság szerint a házasság szeretetnek titka, mysterium caritatis, miként az Oltáriszentség hitnek titka, mysterium fidei.

77. oldal, A házasság katholikus elgondolása


Hasonló könyvek címkék alapján

Németh Norbert (szerk.): Isten anyai és atyai arca
Christopher West: Boldogságkeresés és szexualitás
Somfai Béla: Szexuáletikai jegyzetek
Ferenc pápa: Amoris laetitia
Horváth Sándor OP: Angyalok – Démonok
Jáki Szaniszló: A szűzi szülés és a tudomány születése
Tóth Tihamér: Miatyánk
Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona
Szabó Ferenc: Krisztus és egyháza Pázmány Péter életművében
Alszeghy Zoltán: Bevezetés a teológiába