Egy ​apolitikus elmélkedései 0 csillagozás

Egy ​igazán rejtőzködő író egyszer mégis megvallotta, ki ütötte íróvá, és hogyan. Mándy Iván kétheti rendszerességgel, nagy-nagy köröket írt le a Károlyi-kert körül, ahol Schöpflin Aladár szokott volt üldögélni, míg aztán közel merészkedett a középponthoz, s letett egy novellát a félelmetes hírű kritikus kezébe. Schöpflin rendszerint hazaküldte. Néha azt mondta, „kedves fiam, én ilyen rossz novellát még nem is olvastam.” Máskor meg azt: „nem szabad erőltetni.” Végül annál az elbeszélésnél, amelytől Mándy saját íróságát eredezteti, kibökte: „korrekt írás, itt tartom…”
Schöpflin Aladár (1872-1950) kritikai ítélete maga volt a mérték. Kiváltképp a Nyugatnál. Amihez az írótársadalom tartotta magát. Kritikái, színibírálatai, monográfiái úgy-ahogy közismertek. Zsurnalisztikája azonban nem. Publicisztikáinak kiadását előbb a műfajok rangkórságában tobzódó tekintélytisztelet gátolta, később az éles véleményeket tiltó kultúrpolitika. Márpedig Schöpflin támadta a tekintélyelvet.… (tovább)

Egy ​igazán rejtőzködő író egyszer mégis megvallotta, ki ütötte íróvá, és hogyan. Mándy Iván kétheti rendszerességgel, nagy-nagy köröket írt le a Károlyi-kert körül, ahol Schöpflin Aladár szokott volt üldögélni, míg aztán közel merészkedett a középponthoz, s letett egy novellát a félelmetes hírű kritikus kezébe. Schöpflin rendszerint hazaküldte. Néha azt mondta, „kedves fiam, én ilyen rossz novellát még nem is olvastam.” Máskor meg azt: „nem szabad erőltetni.” Végül annál az elbeszélésnél, amelytől Mándy saját íróságát eredezteti, kibökte: „korrekt írás, itt tartom…”
Schöpflin Aladár (1872-1950) kritikai ítélete maga volt a mérték. Kiváltképp a Nyugatnál. Amihez az írótársadalom tartotta magát. Kritikái, színibírálatai, monográfiái úgy-ahogy közismertek. Zsurnalisztikája azonban nem. Publicisztikáinak kiadását előbb a műfajok rangkórságában tobzódó tekintélytisztelet gátolta, később az éles véleményeket tiltó kultúrpolitika. Márpedig Schöpflin támadta a tekintélyelvet. „Minden íróról, minden irodalmi műről mondott ítélet (…) örök fellebbezés alatt áll. (…) A büntetett előélet nem jelent feltétlenül szégyent a szellem emberének. Nem egyszer a meghunyászkodással szerzett büntetlen előélet marad stigmának.” Egy helyütt ugyan Babitsról mondja: „az apolitikus típusból való, ami nem jelenti azt, hogy nincsenek nézetei politikai dolgokban” – ám mint a Prágai Magyar Hírlapban „Egy apolitikus író elmélkedései” alcímmel közölt cikkei bizonyítják, Schöpflinre is illik, hogy „nézeteit nem akarja beilleszteni semmiféle pártdogmatikába”.